A belváros múltjáról szólt a városnapi rendezvény
2013-06-17 10:58:28 | cikk: HuHa |
1994 óta ünnepli az önkormányzat Pápa Város Napját annak emlékére, hogy 1848-ban e napon zárultak le az első szabad helyhatósági választások. Pápa Város Önkormányzata és a Pápai Művelődéstörténeti Társaság által szervezett városnapi konferencia mindig valamely múltbéli eseményhez, évfordulóhoz, a város történetének egy-egy fontos állomásához kapcsolódik, így idén a Fő tér birtokba vétele kapcsán a belváros múltja kapta a főszerepet a rendezvényen.
A Városháza tanácstermében tartott tudományos konferencián Áldozó Tamás polgármester és Somfai Balázs, a Pápai Művelődéstörténeti Társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket. A városvezető mint mondta, sokadik alkalom ez a városnapi rendezvények sorában, mégis mindig van olyan új téma, melyből tanulni lehet ezeken a konferenciákon a város múltjáról.
-Ez a hétvége a Fő tér birtokba vételéről szól, de a Fő teret nem csak fizikai valójában kell birtokba venni, hanem történetiségében is, ezért is szól erről az idei városnapi rendezvény – fogalmazott és köszönetet mondott Somfai Balázsnak a program megszervezésének felvállalásáért. Az előadásokat megelőzően P. Tófeji Valéria megújuló Fő térről szóló versét hallgathatták meg a jelenlévők.
A tér történetének egyes mozaikjait Huszár János Bél Mátyás-díjas helytörténész elevenítette fel az 1200-as évektől, a tatárjárástól indítva és az 1848-as márciusi eseményekkel bezárva. Előadásában visszaemlékezésekből, feljegyzésekből idézett, így többek között arról szólt, hogy a tatárjárás idején a Bakonyba menekültek a pápaiak, beszélt Zsigmond király Pápán tartott országgyűléséről és arról, hogy a török támadások idején a Fő téren gyűjtötték össze a katonákat és onnan indultak a város védelmére. Huszár János egy különös lakossági visszaemlékezést is felidézett az 1810-es földrengésről, amikor a Nagytemplom tornyain lévő keresztek a földre zuhantak, majd az 1848. márciusi pesti eseményeket követő napok pápai történéseivel zárta előadását.
A konferencián dr. Hermann István a város vallási összetételének változásait elemezte és a Fő tér korabeli lakosságáról szólt.
-Pápa kora újkori történetében mindig a város református múltja, illetve református múltjának a katolikus restaurációja kerül elő, ezt vizsgáltam tényszerűen, a történeti források felhasználásával – foglalta össze előadásának témáját. A végvár védelmére rendeltetett pápai sereg 70-75 százalékban, tisztikarában pedig 80 százalékában református volt 1659-ben, az evangélikusok jóval kevesebben voltak és a katolikusok aránya 10-14 százalékra tehető. 1660-ban azonban a lakosság 62 százaléka már katolikus volt a feljegyzések szerint és mindössze 38 százalék volt a protestáns lakosság aránya. Ez volt a rekatolizáció folyamata, melynek során az Esterházyiak gondos előkészítés után elérték azt, hogy a lakosság többsége a protestáns vallás után ismételten a katolikus vallást választotta – fejtette ki. Ennek voltak nehézkes, durvának is nevezhető elemei, ugyanakkor a korábbi várostörténeti kutatások mindig elfeledkeztek arról, hogy abban az időszakban, amikor a város protestánssá vált, ugyanúgy voltak túlkapások és ezek bemutatása nem történt meg – figyelmeztetett dr. Hermann István.
-Figyelembe kell venni azt az időszakot is, amikor katolikusok protestánssá térítésének idején, az Enyingi Török família tagjai szándékosan bohócot csináltak a szentmiséből, az udvari bolondot jelmezben beküldték a Ferences templomba a nagymisére. Ez időben a ferencesek elköltöztek a városból és több mint 70 esztendeig – bár éltek katolikusok – katolikus hitélet alig-alig volt Pápán. Ez ugyanolyan nehéz időszak volt a katolikusok számára, mint a reformátusoknak a 17. század vége – fejtette ki az előadó, hozzátéve, meglátása szerint a reformátusok számának megnövekedése a katolikus hitélet megerősítését, kényszerű megreformálását eredményezte Pázmány Péter esztergomi érsek és néhány szerzetesrend tagjainak vezetésével. Dr. Hermann István kiemelte, a cél közös, hiszen mind a protestánsok, mind a katolikusok feladata az Istenhez vezető út pontosabb, jobb megismerése, nem egymás üldözésével, hanem egymás szeretete mellett a saját vallás megtartásával.
Különös témáról írt tanulmányt Pápa Város Napjára dr. Hudi József, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának vezetője, aki nem tudott részt venni a rendezvényen, így Somfai Balázs tolmácsolásában hallhatták a megjelentek a Pápai Kaszinó történetéről szóló értekezést. Az 1834-ben létrejött egyesület mellett 1837-től Polgári Kaszinó is működött a városban, a kaszinók az olvasás, társalgás színterei voltak, de a Griff béli kaszinónak volt játékterme és saját zenekara is.
A megújuló belváros történetéről szóló konferencián a régi-új városháza épületéről is szó esett, erről Mezei László tartott előadást. Az építész felidézte az épületegyüttes keletkezésének történetét és a tavalyi évben lezajlott felújítást.
-A 18. századtól tudjuk nyomon követni a történéseket a városháza épületével kapcsolatban a levéltári anyagok és korabeli térképek segítségével. A Fő utca 7. számú épülete városházának készült az 1820-as években, de már előtte is itt volt az egyik városháza, amely azonban nem felelt meg a kor követelményeinek, így azt elbontották, ennek helyén épült fel az az épület, melyet ma is láthatunk. Ezzel együtt építették meg az 5-ös és 9-es számú épületeket is, a 9-es épületnél azonban a szecessziós időszakban homlokzati átalakítás történt, ami ma is látható. Ebből a három épületből állt össze az az épületegyüttes, melyet a mostani városházaként ismerünk – foglalta össze az építész. Mezei László arról is beszélt, a felújítás megkezdése előtt a tervtanács szerint az épület nem felel meg városházának, hiszen ma a korabelinél sokkal több hivatali tevékenység ellátására alkalmas irodára van szükség. A tervezés koncepciója az volt, hogy kitisztítják az eredetileg épített szerkezeteket és ezekben a terekben helyezik el a mai funkciókat. Így alakult ki a január óta használatos új városháza ma arculata.
A Városháza tanácstermében tartott tudományos konferencián Áldozó Tamás polgármester és Somfai Balázs, a Pápai Művelődéstörténeti Társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket. A városvezető mint mondta, sokadik alkalom ez a városnapi rendezvények sorában, mégis mindig van olyan új téma, melyből tanulni lehet ezeken a konferenciákon a város múltjáról.
-Ez a hétvége a Fő tér birtokba vételéről szól, de a Fő teret nem csak fizikai valójában kell birtokba venni, hanem történetiségében is, ezért is szól erről az idei városnapi rendezvény – fogalmazott és köszönetet mondott Somfai Balázsnak a program megszervezésének felvállalásáért. Az előadásokat megelőzően P. Tófeji Valéria megújuló Fő térről szóló versét hallgathatták meg a jelenlévők.
A tér történetének egyes mozaikjait Huszár János Bél Mátyás-díjas helytörténész elevenítette fel az 1200-as évektől, a tatárjárástól indítva és az 1848-as márciusi eseményekkel bezárva. Előadásában visszaemlékezésekből, feljegyzésekből idézett, így többek között arról szólt, hogy a tatárjárás idején a Bakonyba menekültek a pápaiak, beszélt Zsigmond király Pápán tartott országgyűléséről és arról, hogy a török támadások idején a Fő téren gyűjtötték össze a katonákat és onnan indultak a város védelmére. Huszár János egy különös lakossági visszaemlékezést is felidézett az 1810-es földrengésről, amikor a Nagytemplom tornyain lévő keresztek a földre zuhantak, majd az 1848. márciusi pesti eseményeket követő napok pápai történéseivel zárta előadását.
A konferencián dr. Hermann István a város vallási összetételének változásait elemezte és a Fő tér korabeli lakosságáról szólt.
-Pápa kora újkori történetében mindig a város református múltja, illetve református múltjának a katolikus restaurációja kerül elő, ezt vizsgáltam tényszerűen, a történeti források felhasználásával – foglalta össze előadásának témáját. A végvár védelmére rendeltetett pápai sereg 70-75 százalékban, tisztikarában pedig 80 százalékában református volt 1659-ben, az evangélikusok jóval kevesebben voltak és a katolikusok aránya 10-14 százalékra tehető. 1660-ban azonban a lakosság 62 százaléka már katolikus volt a feljegyzések szerint és mindössze 38 százalék volt a protestáns lakosság aránya. Ez volt a rekatolizáció folyamata, melynek során az Esterházyiak gondos előkészítés után elérték azt, hogy a lakosság többsége a protestáns vallás után ismételten a katolikus vallást választotta – fejtette ki. Ennek voltak nehézkes, durvának is nevezhető elemei, ugyanakkor a korábbi várostörténeti kutatások mindig elfeledkeztek arról, hogy abban az időszakban, amikor a város protestánssá vált, ugyanúgy voltak túlkapások és ezek bemutatása nem történt meg – figyelmeztetett dr. Hermann István.
-Figyelembe kell venni azt az időszakot is, amikor katolikusok protestánssá térítésének idején, az Enyingi Török família tagjai szándékosan bohócot csináltak a szentmiséből, az udvari bolondot jelmezben beküldték a Ferences templomba a nagymisére. Ez időben a ferencesek elköltöztek a városból és több mint 70 esztendeig – bár éltek katolikusok – katolikus hitélet alig-alig volt Pápán. Ez ugyanolyan nehéz időszak volt a katolikusok számára, mint a reformátusoknak a 17. század vége – fejtette ki az előadó, hozzátéve, meglátása szerint a reformátusok számának megnövekedése a katolikus hitélet megerősítését, kényszerű megreformálását eredményezte Pázmány Péter esztergomi érsek és néhány szerzetesrend tagjainak vezetésével. Dr. Hermann István kiemelte, a cél közös, hiszen mind a protestánsok, mind a katolikusok feladata az Istenhez vezető út pontosabb, jobb megismerése, nem egymás üldözésével, hanem egymás szeretete mellett a saját vallás megtartásával.
Különös témáról írt tanulmányt Pápa Város Napjára dr. Hudi József, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának vezetője, aki nem tudott részt venni a rendezvényen, így Somfai Balázs tolmácsolásában hallhatták a megjelentek a Pápai Kaszinó történetéről szóló értekezést. Az 1834-ben létrejött egyesület mellett 1837-től Polgári Kaszinó is működött a városban, a kaszinók az olvasás, társalgás színterei voltak, de a Griff béli kaszinónak volt játékterme és saját zenekara is.
A megújuló belváros történetéről szóló konferencián a régi-új városháza épületéről is szó esett, erről Mezei László tartott előadást. Az építész felidézte az épületegyüttes keletkezésének történetét és a tavalyi évben lezajlott felújítást.
-A 18. századtól tudjuk nyomon követni a történéseket a városháza épületével kapcsolatban a levéltári anyagok és korabeli térképek segítségével. A Fő utca 7. számú épülete városházának készült az 1820-as években, de már előtte is itt volt az egyik városháza, amely azonban nem felelt meg a kor követelményeinek, így azt elbontották, ennek helyén épült fel az az épület, melyet ma is láthatunk. Ezzel együtt építették meg az 5-ös és 9-es számú épületeket is, a 9-es épületnél azonban a szecessziós időszakban homlokzati átalakítás történt, ami ma is látható. Ebből a három épületből állt össze az az épületegyüttes, melyet a mostani városházaként ismerünk – foglalta össze az építész. Mezei László arról is beszélt, a felújítás megkezdése előtt a tervtanács szerint az épület nem felel meg városházának, hiszen ma a korabelinél sokkal több hivatali tevékenység ellátására alkalmas irodára van szükség. A tervezés koncepciója az volt, hogy kitisztítják az eredetileg épített szerkezeteket és ezekben a terekben helyezik el a mai funkciókat. Így alakult ki a január óta használatos új városháza ma arculata.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!