Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne
2010-01-22 15:48:08 | cikk: Tóth Tamara |
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”- így hangzik Tamási Áron sokat idézett mondata, s mégis számomra az egyik legszebb gondolata. A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Ezen napon tüntetik ki a pedagógusokat is 1993 óta.
Ma, amikor határon innen s túl számos városban emlékezünk a Magyar Kultúra Napjára, el kéne egy kicsit gondolkodnunk azon, hogy vajon szívből ünnepeljük-e ezt a napot, vagy csak ez is egy feladat, egy kötelesség, egy protokoll, meg kell jelenni a közönség előtt. Végig kell nézni a műsort a Színházban és végig hallgatni a mások által írt beszédet… vagy egy kicsit félretesszük az egónkat és valóságosan átérezzük a nap fontosságát. Mert magyarok vagyunk...
Minden népnek van himnusza. De a mi Himnuszunk különleges. Olyan gyönyörű, olyan szívszorongatóan magyar, minden, ami ránk jellemző benne van. Benne van történelmünk, a sok rossz, ami ért minket, és bármely más nemzet hallgatja, nem kell, hogy értse a mondanivalóját, nyelvezetét már a dallamából tudni fogja, hogy menyit szenvedett nép vagyunk mi magyarok. Gondoljunk csak a franciákéra, vagy a németek himnuszára. Hát van-e még egy olyan nép e világon, mint a magyarok, amely annyit megért már, s még mindig áll, ha térden is, de áll...
És mi mégis szégyelljük énekelni a Himnuszt. Számtalan iskolai rendezvényen láttam, hogy a fiatalok nevetgélnek, telefonálnak, látványosan rágóznak, miközben felhangzik nemzeti örökségünk, magyar állami jelképünk. Ha éltek volna abban a korban, mikor tilos volt énekelni, mikor tilos volt forradalmat ünnepelni, akkor talán más szemmel néznék a dolgot. De akkor ki a hibás, hogy ez a helyzet kialakult? A szülők, a tanárok? Miért nincs már bennük egy szikrányi magyarságtudat sem? Hova lesz így a világ? Mi köti őket az országhoz? Mitől érzi magát magyarnak? De az idősebb korosztály sem zengi torka szakadtából senkivel sem törődve nemzeti imánkat...
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”- de akit nem köti semmi érzelem a mai naphoz, akinek ugyanolyan nap ez is, mint a többi, annak nincs hazája. S akinek nincs hazája, világtalan is egyben. Lelkében csak sötétség honol. Gondolkodjunk el ezen.
Mi magyarok azért vagyunk a világon, hogy Itthon, Magyarországon, otthon legyünk benne.
Ma, amikor határon innen s túl számos városban emlékezünk a Magyar Kultúra Napjára, el kéne egy kicsit gondolkodnunk azon, hogy vajon szívből ünnepeljük-e ezt a napot, vagy csak ez is egy feladat, egy kötelesség, egy protokoll, meg kell jelenni a közönség előtt. Végig kell nézni a műsort a Színházban és végig hallgatni a mások által írt beszédet… vagy egy kicsit félretesszük az egónkat és valóságosan átérezzük a nap fontosságát. Mert magyarok vagyunk...
Minden népnek van himnusza. De a mi Himnuszunk különleges. Olyan gyönyörű, olyan szívszorongatóan magyar, minden, ami ránk jellemző benne van. Benne van történelmünk, a sok rossz, ami ért minket, és bármely más nemzet hallgatja, nem kell, hogy értse a mondanivalóját, nyelvezetét már a dallamából tudni fogja, hogy menyit szenvedett nép vagyunk mi magyarok. Gondoljunk csak a franciákéra, vagy a németek himnuszára. Hát van-e még egy olyan nép e világon, mint a magyarok, amely annyit megért már, s még mindig áll, ha térden is, de áll...
És mi mégis szégyelljük énekelni a Himnuszt. Számtalan iskolai rendezvényen láttam, hogy a fiatalok nevetgélnek, telefonálnak, látványosan rágóznak, miközben felhangzik nemzeti örökségünk, magyar állami jelképünk. Ha éltek volna abban a korban, mikor tilos volt énekelni, mikor tilos volt forradalmat ünnepelni, akkor talán más szemmel néznék a dolgot. De akkor ki a hibás, hogy ez a helyzet kialakult? A szülők, a tanárok? Miért nincs már bennük egy szikrányi magyarságtudat sem? Hova lesz így a világ? Mi köti őket az országhoz? Mitől érzi magát magyarnak? De az idősebb korosztály sem zengi torka szakadtából senkivel sem törődve nemzeti imánkat...
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”- de akit nem köti semmi érzelem a mai naphoz, akinek ugyanolyan nap ez is, mint a többi, annak nincs hazája. S akinek nincs hazája, világtalan is egyben. Lelkében csak sötétség honol. Gondolkodjunk el ezen.
Mi magyarok azért vagyunk a világon, hogy Itthon, Magyarországon, otthon legyünk benne.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!