A sötétség derít fényt a szennyesre – Black Comedy az S.K. Társulat előadásában
2013-03-25 20:05:07 | cikk: pt | fotó: pt |
Ismét remek alapanyaghoz nyúlt a két évvel ezelőtt megalakult S.K. Társulat: második színdarabjukként Peter Shaffer Black Comedy című komédiáját állították színpadra. A rutinos hobbiszínjátszók a népszerű eredetihez méltón, ugyanakkor a társulat immár kialakult arculatához igazítva dolgozták fel az egyedi ötlettel bíró színművet. A Black Comedy premierjét vasárnap este láthatta a közönség a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ színháztermében.
A formabontó alapötlettel már rögtön az egyfelvonásos sztori elején szembesülünk, amikor a színpadon uralkodó sötétségben egy szerelmespár rendezgeti a lakást. Nem látunk sokat belőlük, de párbeszédükből kiderül, valójában világosban tesznek-vesznek, és két okból is rendkívül fontos este előtt állnak. Az üres zsebű, önjelölt (?) képzőművészhez ugyanis hamarosan vendégségbe érkezik kedvese katonatiszt édesapja, illetve egy milliomos műgyűjtő. A bohém fiatalember előbbitől a lánya kezét, míg utóbbitól a pénzét szeretné elnyerni, és hogy jó benyomást tegyen a vendégeire, a távol lévő szomszédja értékes, antik bútoraival rendezi be a saját lakását.
A szépen kieszelt tervet azonban keresztülhúzza egy váratlan áramszünet, aminek köszönhetően sötétségbe borul a szoba, egyúttal világos lesz a színpadon. A darab szereplői tehát nem látnak semmit, miközben a nézők most már tökéletesen nyomon követhetik az újabb és újabb résztvevőkkel egyre jobban megkavarodó eseményeket.
A Black Comedy legnagyobb erőssége a megfordított fény-sötétség viszony, illetve az ezeknek az árnyalataival történő kreatív játék – olykor ugyanis felgyullad egy-egy gyufaszál, vagy éppen világít egy elemlámpa. Mindez, de legfőképpen a sötétség számos félreértésre, szerepcserére, röhejes felfordulásra ad okot, az S.K. Társulat tagjai pedig nem hagyják kihasználatlanul a megcsavart szituáció kínálta ziccereket.
A történet ugyan meglehetősen lassan, nehézkesen indul, ám a vaskalapos apósjelölt színrelépésével, majd a többi szereplő felbukkanásával megkezdődik a remekül eltalált helyzetkomikumok, igényes burleszkbe hajló jelenetek egész sora. A Nagy Imre alakította művész igyekszik menteni a menthetőt, de a folyamatosan felszínre kerülő simlisségeinek elsimítása közben egyik galibából a másikba kerül, a bonyodalmak sűrűjében pedig minden szereplőről derülnek ki furcsa, meglepő dolgok.
A vidám pillanatok legfőbb forrása a karakterek szórakoztató mozgásában, cselekedeteiben rejlik. A színészek dicséretesen kerülik az idétlen esést-kelést, az olcsó szerencsétlenkedést és bohóckodást. A bonyolult színpadi mozgássorozatokat precízen megkomponálták, a négy-öt-hat szereplő részvételével zajló jelenetek is kiválóan működnek. Emellett láthatunk zseniális egyéni teljesítményeket is: László Katalinnak a vénlány szerepében bemutatott dühkitörése élményszámba megy, miképpen M. Varga Veronika intrikus szeretője és Szabó Szilárd homoszexuális szomszédja is emlékezetes műsort ad elő. Az már csak hab a tortán, hogy egy kis társadalomkritikát is sikerült a darabba csempészni a filozófus villanyszerelőnek köszönhetően.
Az S.K. Társulat tökéletesen ráérzett, hogy a Black Comedy esetében a vígjátékvonalat érdemes erősíteni, amit sikeresen meg is valósítottak. A drámai részek érezhetően – és érthetően – súlytalanabbak, amivel ebben az esetben semmi probléma sincs. Egy-két jelenetet talán lehetett volna gördülékenyebben összefűzni és feszesebbre húzni, de egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy elnyújtott lenne a színdarab. Egyetlen komolyabb negatívumként az róható fel a Black Comedynek, hogy a karakterek kidolgozottsága nem egységes. Ezek az apróságok azonban elhalványulnak a látványos jelenetek és a (főként) vizuális poénok tengerében.
A függöny legördülte és a vastaps után elmondható, a Black Comedyvel az S.K. Társulat a könnyed vígjátékok mentén haladva folytatja a Pletykával megkezdett útját a vérbeli színházi szórakoztatásban.
A formabontó alapötlettel már rögtön az egyfelvonásos sztori elején szembesülünk, amikor a színpadon uralkodó sötétségben egy szerelmespár rendezgeti a lakást. Nem látunk sokat belőlük, de párbeszédükből kiderül, valójában világosban tesznek-vesznek, és két okból is rendkívül fontos este előtt állnak. Az üres zsebű, önjelölt (?) képzőművészhez ugyanis hamarosan vendégségbe érkezik kedvese katonatiszt édesapja, illetve egy milliomos műgyűjtő. A bohém fiatalember előbbitől a lánya kezét, míg utóbbitól a pénzét szeretné elnyerni, és hogy jó benyomást tegyen a vendégeire, a távol lévő szomszédja értékes, antik bútoraival rendezi be a saját lakását.
A szépen kieszelt tervet azonban keresztülhúzza egy váratlan áramszünet, aminek köszönhetően sötétségbe borul a szoba, egyúttal világos lesz a színpadon. A darab szereplői tehát nem látnak semmit, miközben a nézők most már tökéletesen nyomon követhetik az újabb és újabb résztvevőkkel egyre jobban megkavarodó eseményeket.
A Black Comedy legnagyobb erőssége a megfordított fény-sötétség viszony, illetve az ezeknek az árnyalataival történő kreatív játék – olykor ugyanis felgyullad egy-egy gyufaszál, vagy éppen világít egy elemlámpa. Mindez, de legfőképpen a sötétség számos félreértésre, szerepcserére, röhejes felfordulásra ad okot, az S.K. Társulat tagjai pedig nem hagyják kihasználatlanul a megcsavart szituáció kínálta ziccereket.
A történet ugyan meglehetősen lassan, nehézkesen indul, ám a vaskalapos apósjelölt színrelépésével, majd a többi szereplő felbukkanásával megkezdődik a remekül eltalált helyzetkomikumok, igényes burleszkbe hajló jelenetek egész sora. A Nagy Imre alakította művész igyekszik menteni a menthetőt, de a folyamatosan felszínre kerülő simlisségeinek elsimítása közben egyik galibából a másikba kerül, a bonyodalmak sűrűjében pedig minden szereplőről derülnek ki furcsa, meglepő dolgok.
A vidám pillanatok legfőbb forrása a karakterek szórakoztató mozgásában, cselekedeteiben rejlik. A színészek dicséretesen kerülik az idétlen esést-kelést, az olcsó szerencsétlenkedést és bohóckodást. A bonyolult színpadi mozgássorozatokat precízen megkomponálták, a négy-öt-hat szereplő részvételével zajló jelenetek is kiválóan működnek. Emellett láthatunk zseniális egyéni teljesítményeket is: László Katalinnak a vénlány szerepében bemutatott dühkitörése élményszámba megy, miképpen M. Varga Veronika intrikus szeretője és Szabó Szilárd homoszexuális szomszédja is emlékezetes műsort ad elő. Az már csak hab a tortán, hogy egy kis társadalomkritikát is sikerült a darabba csempészni a filozófus villanyszerelőnek köszönhetően.
Az S.K. Társulat tökéletesen ráérzett, hogy a Black Comedy esetében a vígjátékvonalat érdemes erősíteni, amit sikeresen meg is valósítottak. A drámai részek érezhetően – és érthetően – súlytalanabbak, amivel ebben az esetben semmi probléma sincs. Egy-két jelenetet talán lehetett volna gördülékenyebben összefűzni és feszesebbre húzni, de egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy elnyújtott lenne a színdarab. Egyetlen komolyabb negatívumként az róható fel a Black Comedynek, hogy a karakterek kidolgozottsága nem egységes. Ezek az apróságok azonban elhalványulnak a látványos jelenetek és a (főként) vizuális poénok tengerében.
A függöny legördülte és a vastaps után elmondható, a Black Comedyvel az S.K. Társulat a könnyed vígjátékok mentén haladva folytatja a Pletykával megkezdett útját a vérbeli színházi szórakoztatásban.
Képek:
A Black Comedy életre keltői: László Katalin, M. Varga Veronika, Szabó Erika, Sz. Csepregi Ilona, Sz. Juhász Klára, Gosztola István, Nagy Imre, Pozsgai Balázs és Szabó Szilárd. Az S.K. Társulat tagjai Szász Imre fordítása alapján készítették el az előadást.
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!