A református liturgikus textíliákról a tematikus foglalkozáson
2013-03-13 07:38:57 | cikk: Babos Petra | fotó: Babos Petra |
Egy sikeres TÁMOP pályázat keretein belül a Pápai Református Gyűjtemények múzeumpedagógiai foglalkozássorozatot indított útjára a közelmúltban Dunántúli Református Kincstár címmel. A programban több iskola is részt vesz. A tematikus foglalkozásokon ezúttal a Refi diákjai ismerkedhettek meg a Biblia, a Szentföld növényeivel és a kisnemesi kertekkel, valamint a református liturgikus textíliákkal S. dr. Lackovits Emőke néprajzos segítségével.
- A magyar református egyház liturgikus textíliái különösen alkalmasak a magyar hímző művészet történetének tanulmányozására. Jelenlegi ismereteink szerint az emlékek a 16. századtól a 20. századig terjedő időszakban készültek, és az egyházkerület egészéből származnak. Számuk összesen 979 db, amely a gyülekezetekben és az egyházkerületi Tudományos Gyűjteményekben őrzötteket együtt jelenti. Rendkívül kedvelt minta volt a török textilhímzés. A török-magyar gazdasági és kulturális kapcsolatok a 18. században is éltek, nem zárható ki az sem, hogy kereskedelmi úton még ez idő tájt is kerültek hozzánk hímzett textíliák, amelyek közül több jutott liturgikus célra református gyülekezetekhez. A nemesi udvarokban is készítettek ilyeneket. A motívumvilága rendkívül érdekes, hiszen olyan növényeket használtak, amelyek az Ószövetségben és az Újszövetségben is használatosak voltak, mint például a gránátalma, a tulipán, a szellőrózsa, a jácint, a füge és a szőlő. A textíliákon mindig megjelenik Jézus Krisztus is, valamilyen szimbólummal.
A mintaszerkesztés is érdekes. A török terítők egész felületét beborították a motívumok. A törökös magyar hímzések mintakincse gazdagon tartalmaz török motívumokat. Erről árulkodnak a református úrasztali textíliákon gyakran megjelenő hímzésminták, amelyek a török textileken ugyancsak előfordulnak. Az egyik legjellegzetesebb minta az egy tőből kiinduló, egymást keresztező kettős virágág, de gyakran előfordul az egy oldalra hajló, de egymást nem keresztező két szár, amelyek közül a kisebbik egy nagyméretű virágot hajt, sőt kedvelt minta volt és meglehetősen általánosnak mondható az egy oldalra hajló virágág is. A Dunántúli Református Egyházkerület liturgikus textíliái nagyszámú és változatos mintakinccsel rendelkeznek. Az adományozók leggyakrabban özvegy nők voltak - mondta dr. Lackovits Emőke.
Végül beszélt még a különböző kelyhekről, keresztelőkancsóról, vízfelfogó tálról és a bortartó kannákról.
A következő foglalkozás a jövő héten lesz, amikor is dr. Hudi József Pápa, a Dunántúl Athénje címmel tart majd előadást.
- A magyar református egyház liturgikus textíliái különösen alkalmasak a magyar hímző művészet történetének tanulmányozására. Jelenlegi ismereteink szerint az emlékek a 16. századtól a 20. századig terjedő időszakban készültek, és az egyházkerület egészéből származnak. Számuk összesen 979 db, amely a gyülekezetekben és az egyházkerületi Tudományos Gyűjteményekben őrzötteket együtt jelenti. Rendkívül kedvelt minta volt a török textilhímzés. A török-magyar gazdasági és kulturális kapcsolatok a 18. században is éltek, nem zárható ki az sem, hogy kereskedelmi úton még ez idő tájt is kerültek hozzánk hímzett textíliák, amelyek közül több jutott liturgikus célra református gyülekezetekhez. A nemesi udvarokban is készítettek ilyeneket. A motívumvilága rendkívül érdekes, hiszen olyan növényeket használtak, amelyek az Ószövetségben és az Újszövetségben is használatosak voltak, mint például a gránátalma, a tulipán, a szellőrózsa, a jácint, a füge és a szőlő. A textíliákon mindig megjelenik Jézus Krisztus is, valamilyen szimbólummal.
A mintaszerkesztés is érdekes. A török terítők egész felületét beborították a motívumok. A törökös magyar hímzések mintakincse gazdagon tartalmaz török motívumokat. Erről árulkodnak a református úrasztali textíliákon gyakran megjelenő hímzésminták, amelyek a török textileken ugyancsak előfordulnak. Az egyik legjellegzetesebb minta az egy tőből kiinduló, egymást keresztező kettős virágág, de gyakran előfordul az egy oldalra hajló, de egymást nem keresztező két szár, amelyek közül a kisebbik egy nagyméretű virágot hajt, sőt kedvelt minta volt és meglehetősen általánosnak mondható az egy oldalra hajló virágág is. A Dunántúli Református Egyházkerület liturgikus textíliái nagyszámú és változatos mintakinccsel rendelkeznek. Az adományozók leggyakrabban özvegy nők voltak - mondta dr. Lackovits Emőke.
Végül beszélt még a különböző kelyhekről, keresztelőkancsóról, vízfelfogó tálról és a bortartó kannákról.
A következő foglalkozás a jövő héten lesz, amikor is dr. Hudi József Pápa, a Dunántúl Athénje címmel tart majd előadást.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!