A tócsába zárt lugas


2009-12-30 00:50:30  | cikk: -.-  | 


Múlni is rest volt az idő, a vekker kattogása ritmusát tévesztve ügetett a lávakőből faragott manók körül a vitrines szekrény tetején; az ajtó mögött, az ágyneműtartón, az üveglapokon túl elcsúszottan feszítettek homályos keretükben a portrék; és a szomszéd szobában haldoklott a dédi.
A porszagú szőnyeg unottan őrizgette a reccsenést, elő csak akkor adta, ha arra tévedt a láb; a konyhából bekúszott a cikóriakávé meg a felmosó vödör párája és szólt a rádió.
Két nagy szekrény között szorongott az ágy benne apró nénivel, savanyú szagú dunyha alatt egy hálóingnyi ránc; kinevettem, mert csak egy foga volt és másnap együtt nevettünk, mert az az egy is ott sárgállott a kistányér szélén a vajaskenyér héja mellett morzsaszemek és bögre között félúton.
Savanyú szagú dunyha alatt indulni gyáván és félni az időt; az öreg Molnár kolompolt végig az utcán és kicserélte a kapuk elé rakott szódás üvegeket; ilyenkor az árokparton állt a kocsi, a ló egykedvűen tépte a csökött fűszálakat és közben röhögött.  
Lehet tán, ez az utolsó ló, az utolsó szódás, az utolsó padlóreccsenés? – a szőlőbokorban, ahol azelőtt kapával üldögélt a dédi, már hetekkel korábban megvolt a szüret; most a szőlőleveleket kupacba hordta a szél és tócsával fedte be az eső; hidegre járt és készülődött a jég, hogy bezárja mindazt, ami a tócsa mélyén a lugasból megmaradt.

Képek:

nincsenek képek

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!