In memoriam Erdélyi Gyula
(Székesfehérvár,1933. II. 8. – Pápa, 2009. XII. 14.) (frissítve)

Már megint szegényebbek lettünk. Kikre gondolok? Elsőként a madarászokra, az elkötelezett természetvédőkre és a pápai képzőművészekre. Magyarország közéleti alkotói közül hiányzik az Erdélyi József és Györe Mária közalkalmazottak házasságából született Gyula fiúk, aki iskoláit Székesfehérvárott és Sárbogárdon járta.  Kovács Olgának esküdött örök hűséget, házasságuknak gyümölcse is lett, Valéria lányuk. Erdélyi Gyulának a Mezőföld szegélyéhez illeszkedő Sárrét volt a legelső, s talán a legkedvesebb madarászó-helye. Utolsó kívánsága szerint, hamvait e tájban bízzák a szélre.
De, még ne tartsunk ott?
Otthona, tanszéki szobának is beillett. Albumok, kötetek, kiadványok, képek, meghívók sorakoztak katonás rendben.  A képzőművészettel meg az ornitológiával folyamatosan és párhuzamosan foglakozott. Alkotó életet élt. Autodidakta művésszé fejlesztve magát.  Munkamániás emberré lett. Nem könnyű ám az ilyetén ember életvitelét követni, ahhoz illeszkedni! Legboldogabb akkor volt, amikor a terepet járhatta.  Kevesen lehetnek, akik úgy ismerik Pápa és környéke madárvilágát, mint Ő.
Első találkozásunk a szélmezői tőzegtavaknál történt, s alapját képezte a barátságunknak. Huszár János, a neves honismereti kutató, egy ízben összehozott bennünket a Jókai Kör foglalkozásán. Utólag, szinte egyszerre szóltunk:
– Hej, de jól éreztük azon az estén magunkat!
Náluk időztünk éppen, amikor örömmel újságolta:
– Megtaláltam azt a fiatalembert, aki viheti tovább a pápai madarász-életet!
Erdélyi Gyula 1957-ben került Pápára, s  a Textilgyárban kapott grafikai feladatokat. Később a kereskedelemben (Áfész) dolgozott.  Tíz éven átvezette a Textilgyár Képzőművészeti Körét. Kiállításokat szervezett, 1972-ben a Pápai Ünnepi Hetek meghívásos plakátpályázatán megosztott I. díjat kapott. Bélyegeket tervezett, a helyi városi lapban írt szakcikkeket.   Ugyanakkor, a Pápai Múzeumi Értesítő rendszeres szakírójának is számított. (Mint rendkívüli tehetséggel megáldott ember, érzékenyen viselte mindazt, ahogyan a munkáival bántak…) 
Említsünk egyetlen egy tanulmányát; Adatok a Marcal menti tőzegtavak és láprét, valamint a vaszari és lovászpatonai halastavak madárfaunájához…
A Dél– Alföldön, Szegeden is összefutottunk. A CSEMETE – a Csongrád megyei madarászok – kiadványuk megjelentetését ünnepelték, amelynek a címlapját gázlólábú madár, egy fehér gólya díszítette, az Ő munkája volt az is!
Erdélyi Gyula szerette a fiatalokat, s azok is őt. Ugod Elő-erdőről ők hozták az uhu megtelepedésének a hírét…
 A pápai víztorony sarlósfecskéiről maga adott hírt, sietve hozzá téve, hogy a reklámfelületeknek felhasznált építmény távol is tarthatja ezeket az egzotikus madarakat. (Igaza lett.)
Erdélyi Gyulával még szorosabbá lett a kapcsolatunk, amikor a Pro Natura környezet- és természetvédelmi melléklet szerkesztésére kaptam lehetőséget a Veszprémi Naplónál. Az egyik leghívebb szerzőnek számított.
Leveleit, ünnepi jókívánságait őrzöm. Úgy forgatni ecsetet, tollat, s minden mást, ami a grafikai munkához való – kevesen voltak képesek. Szeretném hinni, hogy Pápa város mielőbb megrendezi az Erdélyi Gyula Emlékkiállítást.
Legvégül néhány adalék a földi léte utolsó szakaszához.  Mindenszentekkor a temetőlátogatáson lett rosszul, lehajolt, s fölbukott.  Kórházak következtek (Pápa, Veszprém) majd Győr, ahol agydaganattal megműtötték. Bizakodást váltott fel a reményvesztés; 2009. december 14-én (hétfőn) délelőtt fél kilenckor vitte magával a Felhőmadár. Egészen bizonyos, hogy a Mennyországba. Isten veled, Gyula! A vonuló madarak a leghívebb barátaid közé tartoztak, velük majd egy bodorfelhőn találkozhatsz.

Bali József

Frissítve:

A Pápai Jókai Mór Művelődési Központ Bélyeggyűjtő Kör fájdalommal tudatja, hogy Erdélyi Gyula a MABÉOSZ tagja 76 éves korában elhunyt. Erdélyi Gyula a szervezett bélyeggyűjtésbe 1966-ban kapcsolódott be. A madarak és a természet ismerőjeként és védelmezőjeként fő gyűjtési területe is a madarak világa volt. A kiállítási gyűjteményei is a madarakról szóltak. Mint grafikus pápai eseményekhez kötődően számos emlékbélyegzőt, levelezőlap-és borítékgrafikát, levélzáró ívet, emlékívet tervezett, alkalmasint publikált is ezen események bélyeges vonatkozásairól. Az utolsó alkalmi bélyegző tervét az idén a Sárvár – Pápa bélyegkiállításra készítette. A kör utolsó fotója róla, szintén a közös bélyegkiállításon készült. Halálával  nagy veszteség érte a magyar bélyeggyűjtést.
Emlékét a pápai bélyeggyűjtők örökké megőrzik.