Emlékdiplomások köszöntése a régi-új Városházán
2012-10-19 21:48:57 | cikk: Babos Petra | fotó: Babos Petra |
Az ötven, hatvan, hatvanöt, hetven és hetvenöt évvel ezelőtt diplomát szerzett tanítókat és tanárokat köszöntötte ma délután Pápa Város Önkormányzata a régi-új Városháza aulájában. A jubiláló pedagógusoknak a Munkácsy Mihály Általános Iskola néhány diákja adott színvonalas műsort.
Az ünnepségen dr. Cseh Sándor, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karának dékánja mondott beszédet, megköszönve az ünnepeltek több évtizedes munkáját.
- A mai nap örömünnep, hiszen az egyik ok az, hogy megélték ezt a szép időszakot, a másik pedig, hogy gyökeret és szárnyat adtak a diákoknak, amit ha megkapnak, kibontakozhatnak, eredményt érhetnek el. Ami tudást önök elsajátítottak, az ma is él, s továbbadták több nemzedéknek is. A múlt gyökereit magunkkal kell hozni ahhoz, hogy az fejlődhessen tovább. Önök nagyon sok diáknak elindították az életpályáját, amiért köszönet illeti önöket - hangsúlyozta a dékán.
Dr. Áldozó Tamás polgármester szívélyes hangvételű köszöntőjében kiemelte: a tanítványoknak nemcsak szárnyat és gyökeret kellett adnia a pedagógusnak, hanem Németh László gondolatait idézve, nyomot is kell hagynia maga után. A tanárnak a nyom a tanítványa. Ez a nyom, ami önökben munkás éveik alatt, tanítványaikban él tovább - mondta a polgármester.
Végül megköszönte, hogy neki is jó tanítói lehettek, s további jó egészséget kívánt a jelenlevőknek.
A jubiláló pedagógusoknak az emlékdiplomákat dr. Cseh Sándor és dr. Áldozó Tamás adta át. Arany emlékdiplomát kapott: Lékai Mihályné. Gyémánt emlékdiplomában részesült: Buvári Enochné, dr. Csekő Tiborné, Csizmadia Ferencné, Fuchs Mártonné, Lantos Terézia, Masszi Ferencné, Molnár Józsefné, Nemes Béláné, Pethő Gyuláné, Szabó Andrásné és Vér Margit. Vas emlékdiplomát Kiss Zoltánné és Tasnádi Edit Éva vehetett át. Lux Ibolya Melinda és Galánfi Ede rubin emlékdiplomát kapott, valamint Gránit emlékdiplomában részesült Galambos Imréné.
Benke Éva, Radnóti díjas drámapedagógus Nagy László: Anyakép című versét szavalta el, majd az emlékdiplomások nevében Lux Ibolya nyugalmazott docens szólt néhány szót, aki mint mondta, köszönetet jött ma mondani Pápára.
Ibolya néni 1923-ban született Pápán. Szülei tanítók voltak. 1942-ben a pápai tanítóképzőben tanítói-, 1948-ban gyakorló iskolai tanítói bizonyítványt; a budapesti Pedagógiai Főiskolán magyar-történelem szakos általános iskolai tanári-, az ELTE-n pedig pedagógia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1949-től 1959-ig a pápai Állami Tanítóképző Intézetben dolgozott, s 1959-től (az intézmény megszűnésétől) a szombathelyi – az akkori Felsőfokú Tanítóképző – Pedagógia Tanszékén folytatta munkáját. Nyugdíjba vonulását (1978) követően egészen 1990-ig óraadóként tovább oktatta e tanszéken tantárgyát, a didaktikát. Tudományos munkáiban foglalkozott többek között a nevelés-oktatás gyakorlati kérdéseivel, továbbá nagy érdeklődéssel kutatta, illetve tette teljessé a Pápai Állami Tanítóképző Intézet történetét, s nem utolsó sorban behatóan vizsgálta a mese szerepét a személyiségformálásban. Elnöke volt a főiskola Oktatási Bizottságának, és a megyei TIT Pedagógiai Szakosztályának. Tanítványai mintegy harminc díjnyertes dolgozatot készítettek az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákra. Munkáját számos elismerés fémjelzi: „Az oktatásügy kiváló dolgozója”, a „Munka Érdemrend bronz fokozata” (1978), 2002-ben pedig a Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének Pedagógus Életmű-díját vehette át.
- Nagyon köszönöm Pápának, hogy ide vetett a sors, hogy itt tanulhattam és dolgozhattam is. Nem véletlen mondják, hogy a Dunántúl Athénje, hiszen ennek a városnak van valamiféle kisugárzása, amiért érdemes ide visszajönni még öreg korunkban is. Sokat köszönhetek még Szombathelynek is, ahol az igazgató megtanította, hogy a technikai eszközöket felhasználhatjuk a tanításra, az iskolai televíziót, amivel egy-egy órát visszajátszhattunk, s ezzel a pedagógusképzést javítani tudtuk. Szüleimtől nagyon sokat tanultam, többek között azt, hogy becsületes munkával komolyan kell venni a pedagógus hivatást. Dolgozni, tanulni kell egész életen át. Ezek a gondolatok mindig előttem voltak a néha nem könnyű pályámon. Sokat köszönhetek még Czucza Emmának is, aki szintén sokat segített pályafutásom alatt. Mindig is nagyon fontosnak tartottam, hogy a pedagógus legyen jó, mert csak akkor kapnak „szárnyra” a tanulók - mesélte az emlékdiplomás.
Az idős docens meghatottan vette át emlékdiplomáját a rengeteg gratuláció mellett.
Végül a volt tanítványok nevében Heitler László köszöntötte Ibolya nénit.
Az ünnepség meghitt beszélgetéssel zárult.
Az ünnepségen dr. Cseh Sándor, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karának dékánja mondott beszédet, megköszönve az ünnepeltek több évtizedes munkáját.
- A mai nap örömünnep, hiszen az egyik ok az, hogy megélték ezt a szép időszakot, a másik pedig, hogy gyökeret és szárnyat adtak a diákoknak, amit ha megkapnak, kibontakozhatnak, eredményt érhetnek el. Ami tudást önök elsajátítottak, az ma is él, s továbbadták több nemzedéknek is. A múlt gyökereit magunkkal kell hozni ahhoz, hogy az fejlődhessen tovább. Önök nagyon sok diáknak elindították az életpályáját, amiért köszönet illeti önöket - hangsúlyozta a dékán.
Dr. Áldozó Tamás polgármester szívélyes hangvételű köszöntőjében kiemelte: a tanítványoknak nemcsak szárnyat és gyökeret kellett adnia a pedagógusnak, hanem Németh László gondolatait idézve, nyomot is kell hagynia maga után. A tanárnak a nyom a tanítványa. Ez a nyom, ami önökben munkás éveik alatt, tanítványaikban él tovább - mondta a polgármester.
Végül megköszönte, hogy neki is jó tanítói lehettek, s további jó egészséget kívánt a jelenlevőknek.
A jubiláló pedagógusoknak az emlékdiplomákat dr. Cseh Sándor és dr. Áldozó Tamás adta át. Arany emlékdiplomát kapott: Lékai Mihályné. Gyémánt emlékdiplomában részesült: Buvári Enochné, dr. Csekő Tiborné, Csizmadia Ferencné, Fuchs Mártonné, Lantos Terézia, Masszi Ferencné, Molnár Józsefné, Nemes Béláné, Pethő Gyuláné, Szabó Andrásné és Vér Margit. Vas emlékdiplomát Kiss Zoltánné és Tasnádi Edit Éva vehetett át. Lux Ibolya Melinda és Galánfi Ede rubin emlékdiplomát kapott, valamint Gránit emlékdiplomában részesült Galambos Imréné.
Benke Éva, Radnóti díjas drámapedagógus Nagy László: Anyakép című versét szavalta el, majd az emlékdiplomások nevében Lux Ibolya nyugalmazott docens szólt néhány szót, aki mint mondta, köszönetet jött ma mondani Pápára.
Ibolya néni 1923-ban született Pápán. Szülei tanítók voltak. 1942-ben a pápai tanítóképzőben tanítói-, 1948-ban gyakorló iskolai tanítói bizonyítványt; a budapesti Pedagógiai Főiskolán magyar-történelem szakos általános iskolai tanári-, az ELTE-n pedig pedagógia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1949-től 1959-ig a pápai Állami Tanítóképző Intézetben dolgozott, s 1959-től (az intézmény megszűnésétől) a szombathelyi – az akkori Felsőfokú Tanítóképző – Pedagógia Tanszékén folytatta munkáját. Nyugdíjba vonulását (1978) követően egészen 1990-ig óraadóként tovább oktatta e tanszéken tantárgyát, a didaktikát. Tudományos munkáiban foglalkozott többek között a nevelés-oktatás gyakorlati kérdéseivel, továbbá nagy érdeklődéssel kutatta, illetve tette teljessé a Pápai Állami Tanítóképző Intézet történetét, s nem utolsó sorban behatóan vizsgálta a mese szerepét a személyiségformálásban. Elnöke volt a főiskola Oktatási Bizottságának, és a megyei TIT Pedagógiai Szakosztályának. Tanítványai mintegy harminc díjnyertes dolgozatot készítettek az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákra. Munkáját számos elismerés fémjelzi: „Az oktatásügy kiváló dolgozója”, a „Munka Érdemrend bronz fokozata” (1978), 2002-ben pedig a Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének Pedagógus Életmű-díját vehette át.
- Nagyon köszönöm Pápának, hogy ide vetett a sors, hogy itt tanulhattam és dolgozhattam is. Nem véletlen mondják, hogy a Dunántúl Athénje, hiszen ennek a városnak van valamiféle kisugárzása, amiért érdemes ide visszajönni még öreg korunkban is. Sokat köszönhetek még Szombathelynek is, ahol az igazgató megtanította, hogy a technikai eszközöket felhasználhatjuk a tanításra, az iskolai televíziót, amivel egy-egy órát visszajátszhattunk, s ezzel a pedagógusképzést javítani tudtuk. Szüleimtől nagyon sokat tanultam, többek között azt, hogy becsületes munkával komolyan kell venni a pedagógus hivatást. Dolgozni, tanulni kell egész életen át. Ezek a gondolatok mindig előttem voltak a néha nem könnyű pályámon. Sokat köszönhetek még Czucza Emmának is, aki szintén sokat segített pályafutásom alatt. Mindig is nagyon fontosnak tartottam, hogy a pedagógus legyen jó, mert csak akkor kapnak „szárnyra” a tanulók - mesélte az emlékdiplomás.
Az idős docens meghatottan vette át emlékdiplomáját a rengeteg gratuláció mellett.
Végül a volt tanítványok nevében Heitler László köszöntötte Ibolya nénit.
Az ünnepség meghitt beszélgetéssel zárult.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!