Elfeledett szomszédaink - soha nem látott fotók, emlékek a Zsinagógában
2012-07-15 20:46:53 | cikk: mo |
Elfeledett szomszédaink – emberek, arcok, nevek, családok, sorsok. Egy olyan közösség tagjai, mely valaha virágzó és fejlődő volt, s amely évek hosszú sora alatt a várost is felvirágoztatta. Aztán jöttek a borzalmak, az emberiség történelmének egyik legsötétebb fejezete, a hitleri Németország szervezett népirtása, amelynek során több mint két és félezer zsidó származású pápait és környékbelit zsúfoltak marhavagonokba, s indítottak útnak Auschwitz felé. Pápán a 18. században telepedtek meg először nagyobb számban zsidó iparosok és kereskedők. Leszármazottaik száz évvel később a város lakosságának ötödét tették ki, egyebek mellett ők virágoztatták fel a textilipart, a pipagyártást, a pápai húsipart. A közösség építette Magyarország akkor harmadik legnagyobb zsinagógáját 1846-ban. A zsidótörvények 2700 pápai városlakót minősítettek nemkívánatosnak, majd megsemmisítendőnek. Közülük néhány százan élték túl a világháborút, de ennél is jóval kevesebben költöztek vissza szülővárosukba. A második világháborúig a Dunántúl egyik legnépesebb zsidó közössége élt Pápán. Itt éltek a városban, ezekben az utcákban, ezekben házakban, melyek mellett nap, mint elmegyünk. E letűnt világ, elfeledett, de a rokonok, barátok, családtagok emlékezetéből ki nem törölhető emberek sorstragédiáját, mindennapjait tárja elénk az a nagyszabású kiállítás, amely ma nyílt meg a pápai Zsinagógában. A kiállított fotók nem a holokauszt szörnyűségeit hívatottak bemutatni, hanem mindennapi családi sorsokat, történeteket a pápai zsidóság két évtizedéből és azoknak a zsidó származású magyaroknak az életét, akiket 1944-ben Pápáról és környékéről hurcoltak el. Családok mindennapjai elevenednek meg a Zsinagógában kiállított fotókon, Nyugat-Magyarország egyik legnépesebb zsidó közösségének tagjai, a város sokáig megbecsült polgárai láthatók az archív felvételeken. Az október végéig kiállított közel 500 fotográfia közt van családi portré és társasági esemény, szabadtéri és műtermi felvétel, és vannak munkaszolgálatos fotók is. A képeket kísérő dokumentumok közt eddig elrejtett visszaemlékezések, családi történetek, anyakönyvi okiratok, koncentrációs táborból elbocsátó igazolványok, munkaszolgálatból származó, deportálóvonatból kidobott levelezőlapok láthatók. A kiállítás tárgyai között van – többek között – gróf Esterházy Ferenc zsidóknak kiadott, 1748. május 10-én kelt védlevele is, amely alapján 1749-ben megalakult a pápai Izraelita Hitközség. A Zsinagógában megrendezett kiállítás célja, hogy a város lakói és az ide látogató vendégek megismerjék azokat a kiváló hazafiakat, akik ügyvédként, orvosként, tanárként, kereskedőként, iparosként segítették gazdaggá tenni Pápát. A kiállítás ötlete Gyekiczki András jogász, a város egykori diákja fejéből pattant ki, aki szerette volna megtudni, kik építették, kik lakták a házakat, melyekben a mai pápaiak élnek. Gyekiczki András így elkezdte összegyűjteni a pápai zsidóság archív fotóit, a város múltjával kapcsolatos dokumentumokat. A kiállítás megvalósításában a kezdeményezőt támogatta a Pápa Város Önkormányzata és a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület, valamint a Pápai Zsidók Társasága (PÁZSIT) civil szerveződés. A szakmai munkában részt vett az izraeli Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma, a Pápai Gróf Esterházy Károly Kastély-és Tájmúzeum, a Jókai Mór Városi Könyvtár, a Magyar Zsidó Levéltár, a Holokauszt Emlékközpont, a Pápai Református Gyűjtemények, a Veszprém Megyei Levéltár és a Centropa Zsidó Családtörténeti Kutató Központ. A kiállítás nagyszabású emlékünnepség keretében nyílt meg a mai nap folyamán, melyet megtisztelt jelenlétével Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete is. A világ számos pontjáról érkezett túlélők és családtagok mellett a programon részt vett – többek között – dr. Kovács Zoltán és Gőgös Zoltán országgyűlési képviselők, dr. Áldozó Tamás polgármester és Unger Tamás alpolgármester. A pápai Zsinagógában tartott ceremónia gyászszertartással indult délelőtt, melyet Schwezoff Dávid kántor zsoltárénekei mellett Polnauer Sándor berni főrabbi, egykori pápai diák celebrált. A főrabbi beszélt a zsidóság fejlődés-és sorstörténetéről, majd a kiállítás címére utalt. Elfeledett szomszédaink.
- Számunkra elfelejtett szomszédok nem léteznek. Testvéreink ők. Nem felejthetjük el őket soha. Nevük nem töröltetett ki. Ez egy zsidó ember számára elviselhetetlen gondolat. Az ember, aki Isten képmására teremtetett, kitörölhetetlen. Megölhető és megalázható, kínozható és büntethető, de elfejetésre és kitörlésre nem ítélhető. Még a legnagyobb bűn esetében sem. Nemhogy bűntelenül. Szeretett testvéreink, nem felejtettünk el benneteket, szívünkben köztünk maradtok, örökkön-örökké – fogalmazott Polnauer Sándor. A gyászszertartás után a kiállítás ünnepélyes nyitóceremóniáján Gyekiczki András szavakba öntötte indíttatását, a tárlat megvalósításának motivációit. Úgy fogalmazott, pápai évei során csend és hallgatás övezte a holokauszt túlélők történeteit, majd jött a kérdések időszaka, ma pedig talán elérkezünk a válaszokhoz is. A kiállítás választ próbál keresni arra a kérdésre, hogy kik is voltak a nürnbergi törvények értelmében zsidóként azonosított pápai polgárok.
- Fényképek összegyűjtésével akartunk arcokat rendelni az emlékezéshez. Kiemelni a feledés homályából az áldozattá vált életeket. A képek értelmezését új dimenzióba helyezte a Pápai Református Gyűjtemények és a Jókai Mór Városi Könyvtár által 100 év pápai sajtójának szavakra kereshető, digitalizált kiadása. Alig van olyan család, akiket ne ért volna meglepetésként a sajtófolyamból kinyert tényáradat. E kettő, az elhomályosult fotók, s a keresőmotor mentén felfakadó régi újsághírek, együttesen segítették átemelni a jelenbe a közel 40 pápai és környékbeli életét – hangzott el a kiállítás ötletgazdája köszöntőbeszédében.
Gyekiczki András hangsúlyozta, emlékezet és bizalom nélkül nem lehet élni. Az a társadalom, amelyet nem fűz össze emlékezetközösség, bénultságra van ítélve. Amelyet nem fűz össze bizalmon és kölcsönösségen alapuló hallgatólagos kapcsolat a múltbeli nemzedékek és a jelenben élők között, az nem bízhat a jövőben, képtelen a fejlődésre, a gazdasági és kulturális javak megbecsülésére. Az alkalmon dr. Áldozó Tamás is köszöntötte a megjelenteket. A polgármester elmondta, tavaly a nemzetközi holokauszt emléknapon több mint kétezer zsidó áldozat nevét olvasták fel e falak között, kimondták az áldozatok nevét, s ezzel egy pillanatra hazajöttek mind, újra itthon voltak.
- Most sokukkal ismét együtt vagyunk. Látjuk az arcokat, látjuk az anyákat gyengédnek, az apákat büszkének lenni, fiatalok arcán a nagy elhatározásokat. És az arcokból, a sugárzó üzenetekből összeáll egy csonkítatlan világ. Egy más színekkel megfestett város, amilyen rég volt, s amelynek a mienkének is kellett volna maradni – tette hozzá a polgármester, majd hangsúlyozta, meg kell fognunk a lányaink és fiaink kezét, el kell hoznunk őket ide, a pápai Zsinagógába, és el kell mondanunk nekik, hogy éltek itt zsidók. Több százan, több ezren. És a mi szomszédaink voltak. A szomszéd pedig azt jelenti, hogy az otthona, a mi otthonunk mellett volt. A rendezvényen Politzer Sándor is emlékezett az elhurcolt pápaiakra. A Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke könnyeivel küzdve, megrendülve idézte fel a város egykor virágzó közösségének tragédiáját, a második világháborút megelőző években tapasztalt kirekesztő magatartást, majd a deportálás borzalmait. Szomorúan, elérzékenyülve jelentette ki, nincs nap, hogy ne gondolna családja elveszített tagjaira, nagyanyjára, nagynénjére és nagybátyáira – öntötte szavakba érzéseit Politzer Sándor. A nagyszabású kiállítás megnyitóján Ilan Mor is üdvözölte a résztvevőket, a megjelent túlélőket és családtagokat. A nagykövet az emlékezés és a szembenézés fontosságát hangsúlyozta, valamint felhívta a figyelmet az antiszemitizmus, anticionizmus ma is élő jeleire. Elmondta, az antiszemitizmus és az anticionizmus, mint egy vírus, jelen van a ma társadalmában. Ilan Mor kiemelte azt is, e kiállítás világos kötelességre emlékeztet bennünket: nem elég tudnunk, hogy miért állunk ki, azt is kell tudnunk, hogy mi ellen állunk ki.
- Az emléknap két tanulságul szolgál. Elsőként: soha többé holokauszt! A második lecke pedig az, hogy a független, erős és fejlődő Izrael, garancia a jövőre – fogalmazott a nagykövet.A kiállításmegnyitón felcsendültek Max Bruch és Maurice Ravel művei és Bálint András Kossuth-díjas színművész előadásában elhangzott Radnóti Miklós Sem emlék, sem varázslat című verse. A műsorban közreműködött Pápa Város Bárdos Lajos Vegyeskara, Opicz József, a Zeneakadémia hallgatója, Zétényi Tamás és Németh András, a CEU Artists in Residence programjának ösztöndíjasai. A 2012. évi holokauszt megemlékezés a pápai zsidó temetőben a mártírok tiszteletére szervezett istentisztelettel ért véget.
- Számunkra elfelejtett szomszédok nem léteznek. Testvéreink ők. Nem felejthetjük el őket soha. Nevük nem töröltetett ki. Ez egy zsidó ember számára elviselhetetlen gondolat. Az ember, aki Isten képmására teremtetett, kitörölhetetlen. Megölhető és megalázható, kínozható és büntethető, de elfejetésre és kitörlésre nem ítélhető. Még a legnagyobb bűn esetében sem. Nemhogy bűntelenül. Szeretett testvéreink, nem felejtettünk el benneteket, szívünkben köztünk maradtok, örökkön-örökké – fogalmazott Polnauer Sándor. A gyászszertartás után a kiállítás ünnepélyes nyitóceremóniáján Gyekiczki András szavakba öntötte indíttatását, a tárlat megvalósításának motivációit. Úgy fogalmazott, pápai évei során csend és hallgatás övezte a holokauszt túlélők történeteit, majd jött a kérdések időszaka, ma pedig talán elérkezünk a válaszokhoz is. A kiállítás választ próbál keresni arra a kérdésre, hogy kik is voltak a nürnbergi törvények értelmében zsidóként azonosított pápai polgárok.
- Fényképek összegyűjtésével akartunk arcokat rendelni az emlékezéshez. Kiemelni a feledés homályából az áldozattá vált életeket. A képek értelmezését új dimenzióba helyezte a Pápai Református Gyűjtemények és a Jókai Mór Városi Könyvtár által 100 év pápai sajtójának szavakra kereshető, digitalizált kiadása. Alig van olyan család, akiket ne ért volna meglepetésként a sajtófolyamból kinyert tényáradat. E kettő, az elhomályosult fotók, s a keresőmotor mentén felfakadó régi újsághírek, együttesen segítették átemelni a jelenbe a közel 40 pápai és környékbeli életét – hangzott el a kiállítás ötletgazdája köszöntőbeszédében.
Gyekiczki András hangsúlyozta, emlékezet és bizalom nélkül nem lehet élni. Az a társadalom, amelyet nem fűz össze emlékezetközösség, bénultságra van ítélve. Amelyet nem fűz össze bizalmon és kölcsönösségen alapuló hallgatólagos kapcsolat a múltbeli nemzedékek és a jelenben élők között, az nem bízhat a jövőben, képtelen a fejlődésre, a gazdasági és kulturális javak megbecsülésére. Az alkalmon dr. Áldozó Tamás is köszöntötte a megjelenteket. A polgármester elmondta, tavaly a nemzetközi holokauszt emléknapon több mint kétezer zsidó áldozat nevét olvasták fel e falak között, kimondták az áldozatok nevét, s ezzel egy pillanatra hazajöttek mind, újra itthon voltak.
- Most sokukkal ismét együtt vagyunk. Látjuk az arcokat, látjuk az anyákat gyengédnek, az apákat büszkének lenni, fiatalok arcán a nagy elhatározásokat. És az arcokból, a sugárzó üzenetekből összeáll egy csonkítatlan világ. Egy más színekkel megfestett város, amilyen rég volt, s amelynek a mienkének is kellett volna maradni – tette hozzá a polgármester, majd hangsúlyozta, meg kell fognunk a lányaink és fiaink kezét, el kell hoznunk őket ide, a pápai Zsinagógába, és el kell mondanunk nekik, hogy éltek itt zsidók. Több százan, több ezren. És a mi szomszédaink voltak. A szomszéd pedig azt jelenti, hogy az otthona, a mi otthonunk mellett volt. A rendezvényen Politzer Sándor is emlékezett az elhurcolt pápaiakra. A Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke könnyeivel küzdve, megrendülve idézte fel a város egykor virágzó közösségének tragédiáját, a második világháborút megelőző években tapasztalt kirekesztő magatartást, majd a deportálás borzalmait. Szomorúan, elérzékenyülve jelentette ki, nincs nap, hogy ne gondolna családja elveszített tagjaira, nagyanyjára, nagynénjére és nagybátyáira – öntötte szavakba érzéseit Politzer Sándor. A nagyszabású kiállítás megnyitóján Ilan Mor is üdvözölte a résztvevőket, a megjelent túlélőket és családtagokat. A nagykövet az emlékezés és a szembenézés fontosságát hangsúlyozta, valamint felhívta a figyelmet az antiszemitizmus, anticionizmus ma is élő jeleire. Elmondta, az antiszemitizmus és az anticionizmus, mint egy vírus, jelen van a ma társadalmában. Ilan Mor kiemelte azt is, e kiállítás világos kötelességre emlékeztet bennünket: nem elég tudnunk, hogy miért állunk ki, azt is kell tudnunk, hogy mi ellen állunk ki.
- Az emléknap két tanulságul szolgál. Elsőként: soha többé holokauszt! A második lecke pedig az, hogy a független, erős és fejlődő Izrael, garancia a jövőre – fogalmazott a nagykövet.A kiállításmegnyitón felcsendültek Max Bruch és Maurice Ravel művei és Bálint András Kossuth-díjas színművész előadásában elhangzott Radnóti Miklós Sem emlék, sem varázslat című verse. A műsorban közreműködött Pápa Város Bárdos Lajos Vegyeskara, Opicz József, a Zeneakadémia hallgatója, Zétényi Tamás és Németh András, a CEU Artists in Residence programjának ösztöndíjasai. A 2012. évi holokauszt megemlékezés a pápai zsidó temetőben a mártírok tiszteletére szervezett istentisztelettel ért véget.
Képek:
Kapcsolódó cikk(ek):
Címkék:
zsinagóga
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!