Dúvadnevelde - az emlékeink tartást adnak
2012-06-05 19:35:17 | cikk: Tóth Tamara |
A Szeleburdiák színjátszó csoporttól már megszokhattuk, hogy nem átlagos, hétköznapi és közismert darabokat dolgoznak fel. Legújabb előadásuk, a Dúvadnevelde is egy igazán kemény játék lett, amely nem hagyott lehetőséget a nézőknek arra, hogy igazán „élvezzék” a darabot. A 42 perces, kamaratérben játszódó előadás olyan világot teremtett a színpadon, amelyet se dicsőnek, se viccesnek nem lehet nevezni. A kemény és agresszív, személyiségtipró valóságot hét diák vágta a közönség arcába.
- Egy nagyon gondolkodós, nagyon beleérzős játékot játszunk most, melyet egy közel kétórás színházi-nevelési foglalkozás követ, amikor szétszedjük a játékot apró elemeire, és megmutatjuk a diákoknak, hogy a színház, hogyan és milyen eszközrendszerrel működik, és ezek az eszközök, hogyan kapnak jelentéseket, tartalmakat, illetve hogyan gazdagodnak ezek a tartalmak azzal, ahogy a motívumrendszerek összekapcsolódnak az előadásban. Igazából csak az történik, hogy újrajátsszuk nekik azt a folyamatot, ami a nézők fejében az előadást követően, néhány nap múlva vagy három év múlva fog lejátszódni - mondta el kérdésünkre Németh Ervin rendező.
A játék cselekménye egyrészt egy „zónában” játszódik, egész pontosan a rendszerváltás előtti idők Oroszországában, a kiskorúak büntetőtelepén. Ez egy zárt világ, a fiúk fegyintézete. A történet két nagyon fontos dologról szól: hogyan nem változtat ez a nagyon erős, lenyomó környezet bennünket amőbává, azaz hogyan lehet ebben a környezetben megtartani a személyiségünk határait? A másik kérdés: mi az, ami segít megtartani a személyiségünket, mi az, ami nem enged amőbává változni? A kérdésre egyszerű választ kapnak a nézők: az emlékeink. Az emlékeink azok, amelyek minden körülményben megtartanak bennünket embernek.
- Ha van egy saját emléked, amihez tudsz kötődni és ragaszkodni, akkor az sok mindenen át tud vezetni. Ami azt is lehetővé tudja tenni, hogy adott döntéshelyzetekben, pontokon, amikor meg van a reális esélye annak, hogy szétfolysz és amőbává válsz, akkor ez az emlék segít meg téged és egyfajta tartást ad belülről. Meg tudod tartani az önbecsülésedet, nem leszel Júdás és áruló. A legfontosabb dolog, hogy nem leszel önmagad árulója. Mert az a legnehezebb. El lehet árulni mindenkit, a szüleidet, a barátaidat, de a legnagyobb baj, amikor önmagunkat áruljuk el, akkor lettünk amőbák, akkor vesztettük el saját magunkat - vallja Németh Ervin.
A Dúvadnevelde egy ember sorsán keresztül mutatja be milyen fontosak az emlékek, jelen esetben egy nagyapa emléke, amelyhez ragaszkodni lehet. Annak ellenére, hogy bizonyos pontokon egy eltartott és stilizált játékot játszott a színjátszó csoport, egy rendkívül személyes előadás tanúi lehettek ma a Türr István Gimnázium és Kollégium 9.F osztályos tanulói.
A darab ugyan Leonyid Gabisev Dúvadnevelde című könyvéről kapta a címét, a történetből egyetlen jelenetet vett ki a Szeleburdiák színjátszó csoport két nappal a premier előtt. A teljes előadás összeollózott improvizációkból épült fel, mégis egyfajta görbe tükre lett az emberiség elferdült társadalmának.
- Nagyon érdekes pillanat ért az előző előadáson minket. Van a játékban egy monológ, amelyben az hangzik el, hogy itt bent könnyen amőbává változik az ember. Ez eredetileg úgy hangzott el, még a próbák elején, hogy könnyen a tápláléklánc legalján találja magát az ember. Tóth Bence, aki több hónappal ezelőtt ezt az improvizációt csinálta, így mondta tovább, de én kihúztam a darabból. Ma, amikor visszajátszottuk a jelenetet, egy srác a nézők közül szinte ugyanezt a mondatot mondta el. Épp mutattuk a játékot és egyszer csak rámondta ezt a mondatot, ami az eredeti improvizációban szerepelt. Halálos pontossággal lehetett demonstrálni azt, hogyan is működik dramaturgiailag egy szöveg, tehát mitől drámai egy szöveg. Nem kell kimondani, hanem hagyni kell, hogy a néző fejében szülessen meg a gondolat. Ez az a pillanat, aminél többet egy színház nem igen akarhat, hisz a néző úgy gondolkodik velem együtt, hogy folytatja, amit elkezdek. Félelmetes volt - fogalmazott a rendező.
- Egy nagyon gondolkodós, nagyon beleérzős játékot játszunk most, melyet egy közel kétórás színházi-nevelési foglalkozás követ, amikor szétszedjük a játékot apró elemeire, és megmutatjuk a diákoknak, hogy a színház, hogyan és milyen eszközrendszerrel működik, és ezek az eszközök, hogyan kapnak jelentéseket, tartalmakat, illetve hogyan gazdagodnak ezek a tartalmak azzal, ahogy a motívumrendszerek összekapcsolódnak az előadásban. Igazából csak az történik, hogy újrajátsszuk nekik azt a folyamatot, ami a nézők fejében az előadást követően, néhány nap múlva vagy három év múlva fog lejátszódni - mondta el kérdésünkre Németh Ervin rendező.
A játék cselekménye egyrészt egy „zónában” játszódik, egész pontosan a rendszerváltás előtti idők Oroszországában, a kiskorúak büntetőtelepén. Ez egy zárt világ, a fiúk fegyintézete. A történet két nagyon fontos dologról szól: hogyan nem változtat ez a nagyon erős, lenyomó környezet bennünket amőbává, azaz hogyan lehet ebben a környezetben megtartani a személyiségünk határait? A másik kérdés: mi az, ami segít megtartani a személyiségünket, mi az, ami nem enged amőbává változni? A kérdésre egyszerű választ kapnak a nézők: az emlékeink. Az emlékeink azok, amelyek minden körülményben megtartanak bennünket embernek.
- Ha van egy saját emléked, amihez tudsz kötődni és ragaszkodni, akkor az sok mindenen át tud vezetni. Ami azt is lehetővé tudja tenni, hogy adott döntéshelyzetekben, pontokon, amikor meg van a reális esélye annak, hogy szétfolysz és amőbává válsz, akkor ez az emlék segít meg téged és egyfajta tartást ad belülről. Meg tudod tartani az önbecsülésedet, nem leszel Júdás és áruló. A legfontosabb dolog, hogy nem leszel önmagad árulója. Mert az a legnehezebb. El lehet árulni mindenkit, a szüleidet, a barátaidat, de a legnagyobb baj, amikor önmagunkat áruljuk el, akkor lettünk amőbák, akkor vesztettük el saját magunkat - vallja Németh Ervin.
A Dúvadnevelde egy ember sorsán keresztül mutatja be milyen fontosak az emlékek, jelen esetben egy nagyapa emléke, amelyhez ragaszkodni lehet. Annak ellenére, hogy bizonyos pontokon egy eltartott és stilizált játékot játszott a színjátszó csoport, egy rendkívül személyes előadás tanúi lehettek ma a Türr István Gimnázium és Kollégium 9.F osztályos tanulói.
A darab ugyan Leonyid Gabisev Dúvadnevelde című könyvéről kapta a címét, a történetből egyetlen jelenetet vett ki a Szeleburdiák színjátszó csoport két nappal a premier előtt. A teljes előadás összeollózott improvizációkból épült fel, mégis egyfajta görbe tükre lett az emberiség elferdült társadalmának.
- Nagyon érdekes pillanat ért az előző előadáson minket. Van a játékban egy monológ, amelyben az hangzik el, hogy itt bent könnyen amőbává változik az ember. Ez eredetileg úgy hangzott el, még a próbák elején, hogy könnyen a tápláléklánc legalján találja magát az ember. Tóth Bence, aki több hónappal ezelőtt ezt az improvizációt csinálta, így mondta tovább, de én kihúztam a darabból. Ma, amikor visszajátszottuk a jelenetet, egy srác a nézők közül szinte ugyanezt a mondatot mondta el. Épp mutattuk a játékot és egyszer csak rámondta ezt a mondatot, ami az eredeti improvizációban szerepelt. Halálos pontossággal lehetett demonstrálni azt, hogyan is működik dramaturgiailag egy szöveg, tehát mitől drámai egy szöveg. Nem kell kimondani, hanem hagyni kell, hogy a néző fejében szülessen meg a gondolat. Ez az a pillanat, aminél többet egy színház nem igen akarhat, hisz a néző úgy gondolkodik velem együtt, hogy folytatja, amit elkezdek. Félelmetes volt - fogalmazott a rendező.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!