Édesség nélkül az iskolába, avagy beszélgetés két svéd tanárnővel

A C-17-es program keretén belül svéd tanárok is érkeztek a Tarczy Lajos Általános Iskolába és a Petőfi Sándor Gimnáziumba. Most két svéd tanárnőt szeretnénk bemutatni, Ewa Kumlint és Catrina Frauzént, akik eddigi élményeikről és tapasztalataikról számolnak be.

Pár mondatban legyenek szívesek bemutatkozni! Mit tanítottak mielőtt ideérkeztek?
Catrina: Mind a ketten Kalmarból, Dél-Svédországból érkeztünk.
Több mint 25 éve vagyok tanár, mielőtt ideérkeztem, egy olyan iskolában dolgoztam, ahol sajátos nevelésű gyermekeket, fogyatékosokat tanítottam.
Ewa: Én 40 éve tanítok, de voltam közben iskolaigazgató is. Hasonló a végzettségem, mint Catrinának, de nekem középiskolai tanári diplomám is van - meséli Ewa. – Itt most  középiskolásokkal foglakozok, Catrina pedig a kisebbekkel.

Mikor érkeztek Pápára?
Catrina: Egy évvel ezelőtt jöttünk, azzal a céllal, hogy az itt tanuló svéd diákoknak segítsünk a tanulmányaikban.

Milyen tantárgyakat tanítanak?
Ewa: Alapvetően mindenféle tantárgyat taníthatunk 1-6. osztályig, de mi még a régi rendszerben végeztünk. Manapság már csak három tantárgyat taníthat a tanár.

Miért éppen Pápára jöttek?
Ewa: A NATO kért fel minket.

Milyen különbséget látnak a magyar és a svéd oktatási rendszer között?
- Vannak hasonlóságok és különbségek is. Először is, kezdi - mesélni Ewa -, én úgy látom, hogy Magyarországon az igazgató dönt egyedül mindenben, nálunk az egész tantestület. Svédországban nem is dönthet önállóan, mindent együtt próbálunk megoldani. Ha nem értünk egyet, akkor határozhat csak az igazgató. Nálunk ez a rendszer nagyon jól bevált.
Itt Magyarországon, illetve itt a Tarczyban és a Petőfiben nagyon sok jól képzett tanár van- tette hozzá Ewa.
- Különbséget látok abban, hogy Svédországban óra alatt inkább a problémákat, kérdéseket beszéljük meg, és azt, hogy hogyan oldják meg a házi feladatot a gyerekek - meséli Catrina. 
Nálunk van olyan óra, amit „osztálytalálkozónak” hívunk, és ott megvitatjuk a gondokat, problémákat. Terveket készítünk a jövőre, a különböző ünnepségekre, majd egy kiválasztott osztálybizalmi az igazgatónak ezt elmondja. Nem egyes gyerekekről van ilyenkor szó, hanem mindenkiről. Ennek célja, hogy a diákok megtanuljanak beszélni társaikkal és az igazgatóval is. Ez a tantervben is benne foglaltatik - meséli a tanárnő.
Olyan is van, hogy könyvtári és ebédlői megbeszélés. Ilyenkor is egy diák képviseli az osztályt, és ő közvetít az osztály többi tagjának.
Még van egy nagy különbség- teszi hozzá Catrina. - Az órák közti szünetekben, - azok kb. 20-25 percesek - a gyerekeknek, ha tél van, ha nyár, akkor is az udvarra kell kimenniük. Az órák 60 és 80 perc hosszúságúak.
Van egy dolog, amit itt Magyarországon szívesen megváltoztatnék, nem tetszik, hogy az ebédlőben a gyerekek meghagyják az ebédet. Nálunk ez nem így van. Annyit merhet mindenki, amennyit akar, akár többször is, de azt meg kell ennie, nem viheti vissza. Az étkezés ingyenes az általános iskolában - teszi hozzá még Ewa.
A legfontosabb, az iskolában nem ehetnek a diákok édességet, csak gyümölcsöt és zöldséget. Furcsa számunkra az üdítőitalos automata egy oktatási intézményben.
Ha kirándulni megyünk a gyerekekkel, nem kell szendvicset hozniuk a nebulóknak, az iskola készít számukra.
A gyerekek minden testnevelés óra után lezuhanyoznak, ez Svédországban szokás, az óra része.

Van olyan szokás, amit „hazavinnének”?
Catrina: A matematika-oktatást nagyon jónak és hasznosnak tartjuk.

Mi a magyar konyháról a véleményük?
- Nagyon finom, ez meg is látszik rajtunk - mesélik mindketten nevetve.

Tanítanak itt magyar diákokat?
Ewa: Nem, csak a svédeket.

Meddig maradnak Pápán?
Ewa: Még nem tudjuk, reméljük sokáig. Már otthon érezzük magunkat.
 
Hogy tetszik a város? Milyen az emberek Önökkel?
Catrina: Óóó, nagyon kedvesek, mindenki segítőkész és megértő Még nem találkoztunk barátságtalan emberrel.