"Ekképp működnek a méhek, E parányi lények is..." A méhek titokzatos életéről az erkeleseknek
2012-05-07 18:13:52 | cikk: Babos Petra | fotó: Babos Petra |
A fotókkal illusztrált prezentáció során felhívta a tanulók figyelmét, hogy ha méhet látnak, sosem szabad kapálózni, s hirtelen mozdulatokat tenni, hiszen ettől ők megijednek és akkor támadnak.
- 1994 óta a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére április 30-án ünnepeljük Magyarországon a Méhek Napját. Mivel hazánkban sajnálatos módon alacsony a mézfogyasztás, a program elsődleges célja a méz és a méhészeti termékek megismertetése és megkedveltetése. Magyarországon az 1 főre jutó mézfogyasztás körülbelül 30 dekagramm, míg Nyugat-Európában a közel 2 kilogrammot is eléri - mondta Dávid Tamásné.
Az előadó beszélt a méhkirálynőről, a herékről és a dolgozókról is.
Elmondta, hogy a rovarok világában nincs még egy olyan faj, amely ennyit dolgozna a táplálékáért. Ahhoz, hogy 1 kilogramm mézet egy méh összehordjon és elég nektárt gyűjtsön, 50-60 ezerszer kell kirepülnie.
Meglepő adatként tárta fel a tanítónő, hogy egy családban májusban, illetve júniusban vannak a legtöbben, közel 50-60 ezer dolgozó. Rengeteget dolgoznak éjjel és nappal is egyaránt. Nappal a nektárt hordják, éjjel pedig a sejtekbe bevitt nektárból szárnyuk rezegtetésével eltávolítják a felesleges vizet. Mivel ennyit dolgoznak, a tavasszal kikelt méhek csak 5-6 hétig képesek életben maradni. Az ősszel kikelt méhek hosszabb életűek.
Kiderült még, hogy a méhek télen sem lustálkodnak, hiszen összetömörülnek és testük melegével védik az anyát, hogy el ne pusztuljon, majd februárban újra tudjon szaporodni. A méhkirálynő egyszer repül ki csak egész életében. A herék semmit nem csinálnak, az ő dolguk csupán annyi, hogy az anyát megtermékenyítsék és a virágport fogyasszák.
Tévhitként megemlítette, hogy a kristályosodó méz egy természetes folyamat része, ami a mézzel együtt jár.
Az előadás végén a diákok mézes kenyeret majszolhattak.
A Zöldhét csütörtökön folytatódik, amikor is a 2. és a 3. órában akadályversenyt szerveznek, míg pénteken 14 órától háziállatokat hozhatnak be a diákok az iskolába.
Képek:
Kiegészítés:
A tavasz beköszöntével, a téli nyugvás után szárnyra kelnek ismét a méhek. Még a nagyböjt idején kitakarítják a kaptárt, ez a megtisztulásuk ideje, ahogy hajdanán mondták –, aztán felkészülnek az új ivadékok érkezésére, majd mikor már virágzik az erdő, mező, kirajzanak.
A méh háziasítása az I. e. 6–4. évezredben mehetett végbe, és a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet nemcsak mézéért, hanem viaszáért is nagyra becsülték. A méhállam szervezettsége, a méhkirálynő herék és munkások fölötti „felsőbbrendűsége”, az a vélt képessége, hogy „szűzen” is korlátlanul ad életet újabb és újabb rovarnemzedékeknek, már a háziasítása előtti időben foglalkoztatta az embert.
Epheszoszban, a termékenységkultusz ókori központjában – itt telepedett le, és halt meg a legenda szerint Mária – az anyaistennőt „Nagy Méh” néven és alakban tisztelték. (Eleink is az anyaság szimbólumának tekinthették a méhanyát: ezt tanúsítja méh szavunk két jelentése, illetőleg a lép és méhlepény elnevezések közös eredete.) Később tavaszi istennők háziállata lett és Erósz (Cupido) attribútuma (a méhcsípés és Ámor nyila közt egy kedves antik rege von párhuzamot). A keresztény kalendárium is tavaszjelképnek tekinti. Patrik, József és Benedek a helyi naptárak „méheresztő” szentjei, a beregi ruszin nép az április 24-i Györgyöt is közéjük sorolta.
Forrás: jelesnapok.hu
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!