Szent Miklós, a pálinkások védőszentje
2009-12-06 22:17:06 | cikk: |
A Magyar Pálinka Lovagrend Egyesület immár negyedik éve december 6-át tartja az év egyik legfontosabb napjának. Nem véletlenül. Még 2006 őszén gondoltak arra a lovagrend jeles tagjai, legyen a pálinkának is saját ünnepnapja, hiszen a rend legfontosabb feladatának tekinti a pálinka népszerűsítését, megismertetését hazánk határain belül és azon kívül is. Kézenfekvő megoldásnak tűnt december 6-a, ugyanis Szent Miklós püspök nemcsak a gyermekek-, hanem a kereskedők, a gyógyszerészek, a tengerészek, az illatszereszeké és nem utolsó sorban a pálinkafőzők védőszentje is. Annak idején a különböző mesterségbeliek védőszentet választottak maguknak, így a pálinkafőzők választása Szent Miklósra esett.
Magyarországon a XIV. század óta főznek pálinkát. Károly Róbert feleségének, Erzsébet királynénak a köszvényét gyógyították aqua vitaevel, melynek jelentése „az élet vize”. Egy századdal később a főzés már földesúri előjog volt, a paraszti főzést erősen korlátozták. A pálinkafőzésnek ekkor és a későbbi évszázadokban is volt egyfajta értékmentő funkciója is: az elhullott gyümölcsöt használták föl, a pálinkafőzők védőszentje, Szent Miklós óvó tekintete előtt.
A pálinka csak és kizárólag: magyar gyümölcsből készített, 100%-os gyümölcstartalmú, minimum kétszeres lepárlású, legalább 37,5%-os alkoholfokkal rendelkező, szeszes ital. Uniós csatlakozásunk óta a pálinka szót csak hazánk és négy osztrák tartomány használhatja (az osztrákok csak és kizárólag sárgabarackból készíthetnek pálinkát). A pálinka ezzel belépett a Hungarikumok sorába.
Legközkedveltebb alapanyaga a szilva, a kajszibarack, a körte, az alma, a cseresznye és a szőlőtörköly.
Míg száz kilogramm szilvából vagy barackból 8-10 liter pálinka készül, addig az úgynevezett kis kihozatalú gyümölcsökből, mint a bodzavirág vagy a madárberkenye, azonos mennyiségnél csak két literrel lehet számolni. Nem beszélve arról, hogy ehhez a két literhez egyetlen embernek nagyjából két és fél napig kell nonstop gyümölcsöt szednie.
Meghatározása: jellegzetes ízű és illatú, speciális magzamattal rendelkező enyhén sárgás színű, tükrösen tiszta szeszes ital.
Természetesen gyümölcspárlatot máshol is készítenek a világban, de méltán állíthatjuk, hogy - a Kárpát-medencében, őseink nemesítési technikájának köszönhetően - a magyar pálinka a világon egyedülálló.
A jó pálinka kizárólag optimális érettségű gyümölcsből készülhet, ugyanakkor lényeges, hogy a pálinkakészítés alapszabályait betartsák. A rossz alapanyagból készül pálinka a „kerítésszaggató" megnevezést kapta. Leggyakoribb népi elnevezései: majomtej, nyakolaj, boszorkányfing, szilvórium, fütyülős, anyatej és a papramorgó. Az 1900-as évektől kezdődően a szegények kávéjának is nevezik. A pálinka mértékegysége: a stampedli (3 cl), a feles/kupica (5 cl), népies megnevezései: gyűszűnyi, kumma, fityók, csosza, nyelet.
Nemcsak egy termékről van szó, amikor pálinkáról beszélünk, hanem egy sokrétegű hagyományról és kulturális ajándékról. A pálinkázás pedig egy olyan „szertartásforma", mit érdemes ápolni. Ezért méltán büszkélkedhetünk azzal, hogy a pálinka több mint Hungaricum, a világ legkorszerűbb itala, gyógyító itóka, búfelejtő, magyaros nedű és az itókák folyékony királynője.
Eredetvédett pálinkáink: Békési szilvapálinka, Göcseji körtepálinka, Gönczi barackpálinka, Kecskeméti barackpálinka, Pannonhalmi törkölypálinka, Szabolcsi almapálinka, Szatmári szilvapálinka, és az Újfehértói meggypálinka.
Fogyasszuk mértékkel Hungarikumunkat.
Tóth Tamara
Magyarországon a XIV. század óta főznek pálinkát. Károly Róbert feleségének, Erzsébet királynénak a köszvényét gyógyították aqua vitaevel, melynek jelentése „az élet vize”. Egy századdal később a főzés már földesúri előjog volt, a paraszti főzést erősen korlátozták. A pálinkafőzésnek ekkor és a későbbi évszázadokban is volt egyfajta értékmentő funkciója is: az elhullott gyümölcsöt használták föl, a pálinkafőzők védőszentje, Szent Miklós óvó tekintete előtt.
A pálinka csak és kizárólag: magyar gyümölcsből készített, 100%-os gyümölcstartalmú, minimum kétszeres lepárlású, legalább 37,5%-os alkoholfokkal rendelkező, szeszes ital. Uniós csatlakozásunk óta a pálinka szót csak hazánk és négy osztrák tartomány használhatja (az osztrákok csak és kizárólag sárgabarackból készíthetnek pálinkát). A pálinka ezzel belépett a Hungarikumok sorába.
Legközkedveltebb alapanyaga a szilva, a kajszibarack, a körte, az alma, a cseresznye és a szőlőtörköly.
Míg száz kilogramm szilvából vagy barackból 8-10 liter pálinka készül, addig az úgynevezett kis kihozatalú gyümölcsökből, mint a bodzavirág vagy a madárberkenye, azonos mennyiségnél csak két literrel lehet számolni. Nem beszélve arról, hogy ehhez a két literhez egyetlen embernek nagyjából két és fél napig kell nonstop gyümölcsöt szednie.
Meghatározása: jellegzetes ízű és illatú, speciális magzamattal rendelkező enyhén sárgás színű, tükrösen tiszta szeszes ital.
Természetesen gyümölcspárlatot máshol is készítenek a világban, de méltán állíthatjuk, hogy - a Kárpát-medencében, őseink nemesítési technikájának köszönhetően - a magyar pálinka a világon egyedülálló.
A jó pálinka kizárólag optimális érettségű gyümölcsből készülhet, ugyanakkor lényeges, hogy a pálinkakészítés alapszabályait betartsák. A rossz alapanyagból készül pálinka a „kerítésszaggató" megnevezést kapta. Leggyakoribb népi elnevezései: majomtej, nyakolaj, boszorkányfing, szilvórium, fütyülős, anyatej és a papramorgó. Az 1900-as évektől kezdődően a szegények kávéjának is nevezik. A pálinka mértékegysége: a stampedli (3 cl), a feles/kupica (5 cl), népies megnevezései: gyűszűnyi, kumma, fityók, csosza, nyelet.
Nemcsak egy termékről van szó, amikor pálinkáról beszélünk, hanem egy sokrétegű hagyományról és kulturális ajándékról. A pálinkázás pedig egy olyan „szertartásforma", mit érdemes ápolni. Ezért méltán büszkélkedhetünk azzal, hogy a pálinka több mint Hungaricum, a világ legkorszerűbb itala, gyógyító itóka, búfelejtő, magyaros nedű és az itókák folyékony királynője.
Eredetvédett pálinkáink: Békési szilvapálinka, Göcseji körtepálinka, Gönczi barackpálinka, Kecskeméti barackpálinka, Pannonhalmi törkölypálinka, Szabolcsi almapálinka, Szatmári szilvapálinka, és az Újfehértói meggypálinka.
Fogyasszuk mértékkel Hungarikumunkat.
Tóth Tamara
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!