Zsoltár és trombitaszó együtt zeng - közben egy nemzet és egy új nemzedék születik
2012-01-15 17:06:44 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
A Pápai Huszáregyesület valamint a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ közösen szervezett ma megemlékezést a doni áttörés 69. évfordulója alkalmából. A rendezvényen részt vett dr. Áldozó Tamás, Pápa város polgármestere és Pápa város önkormányzatának képviselői is. Az emlékműsoron Kincses László szavalt Orgona László gitárjátékának kíséretében. Ünnepi beszédet Apostol Pál mondott. A református lelkész a 89. zsoltárból idézett.
- Zsoltár és trombitaszó. Hányszor zendült már meg mélyről, a szívek csendjéből egy vágy, csak valaki elindítaná már a változást és becsukódnának a pokol kapui örökre és kitárulna a menny csodája. Ha megzendülne a trombita, ember fújja, toroktól függ, hogy milyen erősen szól, meg tüdőtől, még lehet lelket is vinni a trombitaszóba, de a zsoltár az csöndes. Az a szívek mélyén születik, nem ricsajos, mint a trombita, s mégis áthatja a világot, százezrek éneklik. Csendesen hömpölygő és dicséri Istent, ő pedig lát bennünket, gyönyörködik bennünk, velünk együtt érez, áldásait ránk adja és várja a visszajelzést, mert neki fontos, hogy én, az ember visszajelezzek.
Apostol Pál beszédében kihangsúlyozta, összeforr a magyar és hívő ember életében a zsoltár és a trombitaszó, hisz az ő lelkében is eggyé válik, így lehet az Úr katonája, bizonyságtevője, megáldottja. .
- Békesség születik általa, eltűnik a keserűség, a megalázottság, felhő takarja el a csatatereket és süt az örök nap, Isten fénye, ami átölel. Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a bánat, bánat legyen, a szép, szép legyen, a vigasz, vigasztalódás legyen, az öröm, öröm legyen.
Az elvesztett háború a lelkész megfogalmazása szerint nem más, mint a kollektív önvédelem csődje és a kollektivitás felbomlása. Ilyenkor kívül esünk a közösség palánkján és magunkra hagynak, mint a falkából kivert jószágot, vagy az eltévedt bárányt.
- Egy idegen közösségbe kerülünk, ahol nem embert látnak bennünk, hanem legyőzötteket, ahol nincsenek jogaink, de vannak kötelezettségeink, megbízhatatlannak vagyunk bélyegezve, mint egy útonálló, mert még mindig embernek tartjuk magunkat. Az idő nyeli el azt, ami elmúlt. A trombita harsan, és elindul a menet. Lassan a ködbe vész, az időbe vész, az a csapat soha nem jön vissza, csak az emlék sebe lüktet folyton emlékeztetőül, fájdalmasan. Zsoltár és trombitaszó együtt zeng és együtt lesz belőle égi harmónia, mert közben egy nemzet és egy új nemzedék születik és valósággá válik az idő tengerén. Ne hagyjuk elmenetelni, és ne hagyjuk, hogy a trombita szava elnyomja a zsoltár lágy hangját, az imádság hangját, mert így tér vissza hozzánk lábujjhegyen a csönd - fogalmazott a lelkész, majd a megjelenteket közös imádság elmondására invitálta a háborúban elhunytakért és a doni áttörés halottjaiért.
A megemlékezés koszorúzással és gyertyagyújtással zárult.
- Zsoltár és trombitaszó. Hányszor zendült már meg mélyről, a szívek csendjéből egy vágy, csak valaki elindítaná már a változást és becsukódnának a pokol kapui örökre és kitárulna a menny csodája. Ha megzendülne a trombita, ember fújja, toroktól függ, hogy milyen erősen szól, meg tüdőtől, még lehet lelket is vinni a trombitaszóba, de a zsoltár az csöndes. Az a szívek mélyén születik, nem ricsajos, mint a trombita, s mégis áthatja a világot, százezrek éneklik. Csendesen hömpölygő és dicséri Istent, ő pedig lát bennünket, gyönyörködik bennünk, velünk együtt érez, áldásait ránk adja és várja a visszajelzést, mert neki fontos, hogy én, az ember visszajelezzek.
Apostol Pál beszédében kihangsúlyozta, összeforr a magyar és hívő ember életében a zsoltár és a trombitaszó, hisz az ő lelkében is eggyé válik, így lehet az Úr katonája, bizonyságtevője, megáldottja. .
- Békesség születik általa, eltűnik a keserűség, a megalázottság, felhő takarja el a csatatereket és süt az örök nap, Isten fénye, ami átölel. Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a bánat, bánat legyen, a szép, szép legyen, a vigasz, vigasztalódás legyen, az öröm, öröm legyen.
Az elvesztett háború a lelkész megfogalmazása szerint nem más, mint a kollektív önvédelem csődje és a kollektivitás felbomlása. Ilyenkor kívül esünk a közösség palánkján és magunkra hagynak, mint a falkából kivert jószágot, vagy az eltévedt bárányt.
- Egy idegen közösségbe kerülünk, ahol nem embert látnak bennünk, hanem legyőzötteket, ahol nincsenek jogaink, de vannak kötelezettségeink, megbízhatatlannak vagyunk bélyegezve, mint egy útonálló, mert még mindig embernek tartjuk magunkat. Az idő nyeli el azt, ami elmúlt. A trombita harsan, és elindul a menet. Lassan a ködbe vész, az időbe vész, az a csapat soha nem jön vissza, csak az emlék sebe lüktet folyton emlékeztetőül, fájdalmasan. Zsoltár és trombitaszó együtt zeng és együtt lesz belőle égi harmónia, mert közben egy nemzet és egy új nemzedék születik és valósággá válik az idő tengerén. Ne hagyjuk elmenetelni, és ne hagyjuk, hogy a trombita szava elnyomja a zsoltár lágy hangját, az imádság hangját, mert így tér vissza hozzánk lábujjhegyen a csönd - fogalmazott a lelkész, majd a megjelenteket közös imádság elmondására invitálta a háborúban elhunytakért és a doni áttörés halottjaiért.
A megemlékezés koszorúzással és gyertyagyújtással zárult.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!