Egy egyszerű „mezei” építész a Gyurátz Körben


2011-11-29 07:33:36  | cikk: Tóth Tamara  | fotó: Tóth Tamara  | 


Egy egyszerű „mezei” építész a Gyurátz Körben főképe
A Gyurátz Ferenc Gondolkodó Kör tegnap tartotta az idei év utolsó összejövetelét, az alkalomra Mezei Lászlót hívták meg vendégnek. Az építészmérnök munkásságáról, hitvallásáról, terveiről beszélt a közönségnek. Borbély Lajos köszöntőjében kiemelte, bár Mezei Lászlót építészmérnöknek titulálják, de sokkal több az építész szónál, amit ő tud, és ami mögötte van.
- Személyes kötödéssel kezdem, hiszen egy faluból gyökerezünk, Kemeneshőgyészből, majd utána sok éven keresztül együtt koptattuk a Polgármesteri Hivatal bútorzatát és a polgármester idegeit, majd közös érdeklődésünk miatt, hisz mindegyikünk nagy lokálpatrióta, baráti beszélgetéseket folytattunk városunk jövőjével kapcsolatban. Laci a műszaki osztályvezetői időszakában már kéznyomát hagyta a városon, de az utóbbi időben még inkább megtette ezt, nem véletlenül esett rá a választás, hogy a Fő tér rekonstrukcióját megtervezze - mondta bevezetőjében a kör elnöke.
Mezei László előadásában arról szólt, hogy milyen problémákkal találkozott pályája során, és azokat hogyan próbálta megoldani, majd megépült, általa tervezett házakat mutatott és néhány gondolatban kifejtette szakmai filozófiáját is.
- Nagyon érdekes a magyar ember, ahogy megközelíti a ház kérdését. Tipikus példa, ha valaki házat akar építeni, megveszi a különböző szaklapokat a boltban, aztán abból összeollóz mindenféle elképzeléseket, öleteket, majd átad nekem egy kockás papírra megtervezett valamit. Az az érdekes, hogy azon soha nem gondolkodik el senki, hogy ha a sokféle magamutogatós vagy akár saját jövőképet, mindenféle elfelejtett álmokat megvalósító házakat egymás mellé helyezzük, akkor abból nem egészen barátságos városképet lehet létrehozni. Amit én csinálok, az már nem pusztán háztervezés. Nagyon sokat dolgoztam és jelenleg is együtt dolgozok különböző településekkel olyan szinten, hogy a településrendezésre a városrendezésből milyen módon lehet ezt a szemléltető filozófiát közvetíteni az emberek felé - mondta a szakember.
Mezei László úgy véli, mi pápaiak nem vesszük észre azt, hogy milyen szerencsénk van, amiért olyan emberek között élünk és olyan épületek vesznek körül minket, mint amilyenek Pápán vannak.
Az építészmérnök beszélt a mai kor emberének építészeti elvárásairól is és részletesen kitért az 1930-as évek óta bekövetkezett változásokra is.
- Az építészeti kultúra része az egyetemes magyar kultúrának, ez a '30-as években természetes volt Magyarországon, ma már pusztán egy szolgáltatásnak a teljesítésévé degradálódott és ez a folyamat nagyon fáj nekünk, hiszen nagyon nehéz újraindítani és valahol az iskolák szintjén újra előhozni valamit ebből a gondolkodásmódból. A szecesszió kiemelkedő produktumokat hozott, manapság nem nagyon büszkélkedhetünk az általános építészeti kultúránkkal, de vannak kiemelkedő épületek még Magyarországon. Ez is úgy globalizálódott, mint a gazdasági piac minden szereplője, van egy uniformizált építészeti kultúra, ami hazánkban épp úgy teret hódít, mint a világban máshol.
A főépítész szerint, egy épület nem attól lesz jó, hogy annyi külső arcot formáló díszt teszünk bele, amennyit meg lehet venni a piacon, hanem akkor, amikor a lehető legegyszerűbb fázisába jut el egy ház a tervezése során, akkor kezd jó lenni.
- A szakma még csak elismeri, de a gyakorlatban nehéz megismertetni azt az emberekkel, hogy mi a célom. Fiatal építészként meg kellett tanulnom azt a mértéktartást, tiszteletet, ami nem mindenkinek megy - emlékezett vissza a pápai kezdetre.


Képek:

Végezetül álljon itt egy részlet Mezei László hitvallásából:

„Valahogy mindig fizikai munkás építésznek éreztem magam...

Egyszer hallottam egy anekdotát arról, hogy ki a legnagyobb költő? … nem más, mint KJ, nevezzük Kovács Jánosnak. Mert ami verset megírt, magának írta és nem akart megfelelni senki elvárásának. Teljes ismeretlenségben élt. Verseit soha nem olvasta senki, csak úgy írt, a saját boldogságára, jókedvében. Így a legszebb, legőszintébb versek általa születtek….. Én, úgy érzem elszúrtam. Még nem sikerült Kovács János nagyságához felnőnöm ebben az építész szakmában, de már nem is tudok. Mert páran látták, hogy mit tettem. Nem nagy dolgokat, de sajnos, meglátták. És nem őszinte dolgok ezek. Mert meg kellett felelniük valaki elvárásának. Hát .. így van ez velem.

Rajtam sokszor meglepődnek. Ki ez az ember? Egy egyszerű „mezei” építész. Mond ezt-azt, határozott véleménye mindig van, néha sokat beszél. Úgy kezdtem dolgozni, hogy elengedték a gyeplőt. Tervezhettem, amit akartam. Nem ismertem társadalmi, vagy kulturális korlátokat, a rajzasztal és a zsinórpad szinte mindent elbírt. A minőségből sohasem engedtem, talán ebből élek ma is. Olyan... zöld alma voltam, és megérlelt az élet, a rendszerváltás, a család, a szakmai kihívások. Igazán sohasem készültem főépítésznek. Tisztelettel néztem fel Dr. Winkler Gáborra, becsültem a stílust, a személyes kisugárzást, a meggyőzőerőt, ahogy a legegyszerűbb témákban is megnyilvánult a hétköznapi emberek felé. Átadta a szakmát azoknak, akik számára építészet nem jelentett többet a balusztrádos, oroszlános kerítésnél. Nekem ő testesítette meg a főépítészt, aki karmesterként vezényli a városkép alakulását. Nem jelentett sokat a rendezési terv, mert csak eszköz volt arra, hogy megmutathassa annak, aki érti, hogy mi a cél.”

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!