Egy rettenetes mély válság kezdetei bontakoznak ki – Vajda Mihály filozófus a világ állapotáról
2011-11-27 19:35:56 | cikk: HuHa |
Vajda Mihály Széchenyi-díjas filozófus volt a vendége a Petőfi Asztaltársaság legutóbbi összejövetelének, ahol a fasizmusról szóló könyvét mutatta be a jelenlévőknek, majd a múltról, jelenről és a lehetséges jövőről beszélgetett a megjelentekkel. A Magyar Tudományos Akadémia tagját a rendezvény előtt kérdeztem életéről és világlátásáról.
-Miként lesz valakiből filozófus? Hiszen ez nem egy olyan pálya, amiről gyermekkorában álmodik az ember.
-Nem, egyáltalán nem. Véletlenül lettem filozófus és egyáltalán nem egy tipikus karrier az, amit én befutottam. Vegyipari technikumba jártam és harmadikos koromban már tudtam, hogy ezt hagyni kell. Ekkor matematikus akartam lenni, de hamar rájöttem, hogy bár minden példát meg tudok oldani, attól ez még unalmas, és mindez abban az időszakban történt – a Rákosi korszak végén – amikor nagyon gyanakodva néztem mindarra, ami körülöttünk történt. Nem voltam eleve antikommunista beállítottságú, elfogadtam, hogy ez van, de egyre inkább éreztem, hogy minden hazugságra épül, kegyetlen és rossz. Ekkor gondoltam, hogy megvizsgálom, mi az a marxista gondolkodás és filozófia, amire ez a rendszer állítólag alapoz. Naiv, 17 éves gyerekként az gondoltam, hogy vagy az elmélet rossz, vagy csak rosszul csinálják, de milyen jó elmélet az, amit mindenki rosszul csinál… ezen még akkor nem gondolkodtam. Én nem az elmélet oldaláról, hanem a politikai kivitelezés oldaláról vizsgáltam a dolgokat, és elmentem filozófiát tanulni. Aztán rájöttem arra, hogy a filozófia nem arra való, hogy bárminek az ideológiája legyen, hanem sokkal mélyebb és érdekesebb dolgokat lehet vizsgálni vele. Így lettem filozófus és sokan utáltak is, mert a filozófus gondolkodik, kritikus és ezt egyetlen világállapot sem szereti.
-A mostani világállapotról milyen gondolatok születnek önben?
-A magyar politikáról és helyzetről nem beszélek, az nem filozófiai téma. A világ állapota annál inkább. Húsz éve nagyon sokan azt hitték, hogy a liberális demokrácia a történelem vége és most már eljutottunk a Paradicsomba, vagyis visszajutottunk a Paradicsomba. Ha pedig körbenézünk a világban, látjuk, hogy ez nagyon nem így van. Egy rettenetes mély válság kezdetei bontakoznak ki, amit egyelőre nagyon kevesen akarnak tudomásul venni.
-Kezdetei?
-Igen! Az euro válsága és a hitelválság csak felszíni dolgok, amik önmagukban kezelhetők lennének. Amit a politika nem akar belátni, az az, hogy itt nem kezelhető dolgokról van szó, hanem egy sokkal mélyebb értékválságról, egy olyan világban, ahol csak egyetlen érték létezik, a gazdasági növekedés és a hasznosság. Nem tartja össze semmi ezt a társadalmat, azon kívül, hogy mindenki harcol mindenki ellen. Lehet, hogy ötszáz évig fog tartani ez az állapot, lehet, hogy csak tíz évig, de lehet, hogy holnapután beüt a krach. Én nem szeretném, ha krach lenne, mert az mindig milliók életébe kerül, de én nem nagyon tudom elképzelni másképp az átalakulást, mint hogy komoly konfúziókon, válságokon keresztül mégiscsak kiépül, kialakul valami új.
-Visszafordítható ez a folyamat ön szerint? Képes az ember ebből az értékvesztett világból visszatérni totális katasztrófa nélkül?
-Jósképzőbe nem jártam, így ezt megmondani nem tudom. Mint ahogy azt sem tudom, hogy mi kellene ehhez. De nem szeretném azt sem, ha egy karizmatikus vezér születne, aki majd más irányba viszi az emberiséget, mert én azért a szabadság híve vagyok akkor is, ha ez a liberális demokrácia erősen problematikussá vált.
-Lehetséges, hogy az ember nem tud jól élni a szabadsággal?
-Arról van szó, hogy a szabadság értékét az emberek semmire sem becsülik, csak a „szerzés” és „viszem valamire” érdekli őket, és a szabadságból csak annyit érzékelnek, hogy nekik szabad szerezni és szabad vinni valamire mindenféle korlát nélkül, de az, hogy ez miféle értékek mentén történik, az nem létező kérdés az emberek számára.
-Miként lesz valakiből filozófus? Hiszen ez nem egy olyan pálya, amiről gyermekkorában álmodik az ember.
-Nem, egyáltalán nem. Véletlenül lettem filozófus és egyáltalán nem egy tipikus karrier az, amit én befutottam. Vegyipari technikumba jártam és harmadikos koromban már tudtam, hogy ezt hagyni kell. Ekkor matematikus akartam lenni, de hamar rájöttem, hogy bár minden példát meg tudok oldani, attól ez még unalmas, és mindez abban az időszakban történt – a Rákosi korszak végén – amikor nagyon gyanakodva néztem mindarra, ami körülöttünk történt. Nem voltam eleve antikommunista beállítottságú, elfogadtam, hogy ez van, de egyre inkább éreztem, hogy minden hazugságra épül, kegyetlen és rossz. Ekkor gondoltam, hogy megvizsgálom, mi az a marxista gondolkodás és filozófia, amire ez a rendszer állítólag alapoz. Naiv, 17 éves gyerekként az gondoltam, hogy vagy az elmélet rossz, vagy csak rosszul csinálják, de milyen jó elmélet az, amit mindenki rosszul csinál… ezen még akkor nem gondolkodtam. Én nem az elmélet oldaláról, hanem a politikai kivitelezés oldaláról vizsgáltam a dolgokat, és elmentem filozófiát tanulni. Aztán rájöttem arra, hogy a filozófia nem arra való, hogy bárminek az ideológiája legyen, hanem sokkal mélyebb és érdekesebb dolgokat lehet vizsgálni vele. Így lettem filozófus és sokan utáltak is, mert a filozófus gondolkodik, kritikus és ezt egyetlen világállapot sem szereti.
-A mostani világállapotról milyen gondolatok születnek önben?
-A magyar politikáról és helyzetről nem beszélek, az nem filozófiai téma. A világ állapota annál inkább. Húsz éve nagyon sokan azt hitték, hogy a liberális demokrácia a történelem vége és most már eljutottunk a Paradicsomba, vagyis visszajutottunk a Paradicsomba. Ha pedig körbenézünk a világban, látjuk, hogy ez nagyon nem így van. Egy rettenetes mély válság kezdetei bontakoznak ki, amit egyelőre nagyon kevesen akarnak tudomásul venni.
-Kezdetei?
-Igen! Az euro válsága és a hitelválság csak felszíni dolgok, amik önmagukban kezelhetők lennének. Amit a politika nem akar belátni, az az, hogy itt nem kezelhető dolgokról van szó, hanem egy sokkal mélyebb értékválságról, egy olyan világban, ahol csak egyetlen érték létezik, a gazdasági növekedés és a hasznosság. Nem tartja össze semmi ezt a társadalmat, azon kívül, hogy mindenki harcol mindenki ellen. Lehet, hogy ötszáz évig fog tartani ez az állapot, lehet, hogy csak tíz évig, de lehet, hogy holnapután beüt a krach. Én nem szeretném, ha krach lenne, mert az mindig milliók életébe kerül, de én nem nagyon tudom elképzelni másképp az átalakulást, mint hogy komoly konfúziókon, válságokon keresztül mégiscsak kiépül, kialakul valami új.
-Visszafordítható ez a folyamat ön szerint? Képes az ember ebből az értékvesztett világból visszatérni totális katasztrófa nélkül?
-Jósképzőbe nem jártam, így ezt megmondani nem tudom. Mint ahogy azt sem tudom, hogy mi kellene ehhez. De nem szeretném azt sem, ha egy karizmatikus vezér születne, aki majd más irányba viszi az emberiséget, mert én azért a szabadság híve vagyok akkor is, ha ez a liberális demokrácia erősen problematikussá vált.
-Lehetséges, hogy az ember nem tud jól élni a szabadsággal?
-Arról van szó, hogy a szabadság értékét az emberek semmire sem becsülik, csak a „szerzés” és „viszem valamire” érdekli őket, és a szabadságból csak annyit érzékelnek, hogy nekik szabad szerezni és szabad vinni valamire mindenféle korlát nélkül, de az, hogy ez miféle értékek mentén történik, az nem létező kérdés az emberek számára.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!