Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének évfordulójára emlékezett a Petőfi Asztaltársaság
2011-11-03 21:54:00 | cikk: Babos Petra | fotó: Babos Petra |
Szirbek Rita önkormányzati képviselő emlékező gondolataiban felidézte az 55 évvel ezelőtti eseményeket.
- 1956. november 4-én a szovjet csapatok hajnalban bevonultak Budapestre a „Szélviharhadművelet” keretében, és leverték az október 23-án kirobbant forradalmat és szabadságharcot. Az országban néhány helyen elszórtan még egy hétig tartott a fegyveres ellenállás. 1956 egy évszám, de annál is több, egy fogalom. A szabadságé, a hazaszereteté, az álomé, az ígéreté, a hősiességé, amit 1956. november 4-e hajnalán eltiportak a szovjet tankok százai, ami után egy elnyomó, hazug rendszer évtizedei következtek - fogalmazott Szirbek Rita.
- A nemzeti ünnep, még ha egy fájdalmas gyásznap is, soha nem önmagáért való. Ha legalább ilyenkor háttérbe szorulnának az önző hatalmi ambíciók, és felülkerekednének azon értékek, melyek összekötnek bennünket, akkor erőt meríthetnénk az ország előtt álló és valljuk be, néha fájdalmasnak ígérkező társadalmi-gazdasági átalakítási és modernizációs feladatokhoz - zárta ünnepi beszédét az önkormányzati képviselő.
Végül az emlékezők közös mécses gyújtással tisztelegtek a szabadságharc hősei előtt.
Képek:
1956. november 4-én szovjet csapatok özönlötték el Magyarországot és vérbe fojtották a forradalmat. Ezen a napon alakult meg Kádár János "Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya" is. Ez a bábkormány hívta be formailag az inváziós csapatokat Magyarország területére, a törvényes kormány megdöntésére.
November 4. történelmünk egyik legszomorúbb napja. Az a Kádár János hívta be a szovjet csapatokat, aki néhány nappal korábban még Nagy Imrével együtt támogatta a forradalmat. November 4-én hangzott el Nagy Imre híres közleménye a rádióban: "csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van". Bár Nagy Imrének nem voltak csapatai, és kormánya sem volt a helyén, mert a jugoszláv nagykövetségre menekültek a tagjai, ettől függetlenül a törvényes miniszterelnök ő volt. Nagy Imréék menekülése egyébként hiábavaló volt: Tito jugoszláv kommunista vezető ugyanis tőrbe csalta őket. Kiszolgáltatta a valóban forradalmi magyar kormány tagjait a szovjeteknek, akik egy ideig Romániában, Snagovban őrizték Nagyékat. A Nagy Imre kormány több tagja utóbb kivégzésnek vagy börtönbeli megpróbáltatásoknak esett áldozatul. November 4-én a Nagy Imre kormány egyetlen tagja mutatott példátlan hősiességet: Bibó István parasztpárti (Petőfi-párti) államminiszter, a "szobatudós", a jogelmélet kiváló szakembere. Ő a Parlamentben maradt a legvégsőkig, és november 4-én kora reggel személyesen vitt el az amerikai követségre egy levelet. Azt kérte, hogy azt sürgősen továbbítsák Washingtonba, Eisenhower elnöknek. Levelében Bibó politikai, diplomáciai támogatást kért az amerikaiaktól, nem katonai segítséget.
November negyedike azonban nem volt végül sikeres: a szovjet csapatok legázolták ugyan a maroknyi magyart, de 1956 szellemisége tovább élt a rendszerváltás után. Jó példa erre, hogy Bibó Istvánnak két fiatal segítőtársa is volt politikailag aktív korszakaiban (1945 után néhány évig, illetve 1956-ban). E két fiatal egyike Göncz Árpád, az 1989/90-es rendszerváltás utáni első köztársasági elnök, a másik pedig Antall József, az első szabad kormány miniszterelnöke volt.
Forrás: www.geographic.hu
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!