Placid Atya öt év után ismét Pápára látogatott
2011-10-20 18:42:42 | cikk: Haraszti Gábor |
A Szent István Római Katolikus Általános Iskolában 1992-ben indult újra a régi iskolaépületben a tanítás nyolc évfolyammal. Ezt a szép 20 éves jubileumot az intézmény különböző eseményekkel, rendezvényekkel igyekszik emlékezetessé tenni. Ennek a sorozatnak az első állomása volt dr. Olofsson Károly - vagy ahogy mindenki ismeri - Placid Atya „10 év a Gulágon” című előadása. A 95 esztendős atya nem először jár Pápán, de nem csak a 2006-os pápai látogatása kapcsán köthető a városhoz. Erről is mesélt a jelenlévőknek.
- 1945 januárjában, amikor mindenki nyugatra ment, engem a főapát Pápára helyezett. A Rendházban – a mostani Városházán – a folyosókon tanítottam, hét hónapot töltöttem ebben a szép városban. Egy érdekes történet is köt Pápához és Veszprémhez, történt ugyanis, hogy az akkori plébános egy csomagot akart kézbesíttetni, ám közlekedés és posta akkor nem volt. Önként jelentkeztem, hogy gyalog kézbesítem a küldeményt Veszprémbe, pont azon az útvonalon, ahol a szovjetek közlekedtek. Estére elfáradtam egy rozsdásodó tank mellett megpihentem és csodák csodájára egy kis ibolyát láttam meg a tank alatt. Mondtam is magamban, pusztíthat itt ember, de jön a tavasz, ez egy felemelő, nagy élmény volt.
Placid Atya egy évig káplán, majd egy évig tábori lelkész volt, ám lefokozták. 1946-ban a magyar kommunista rendőrség letartóztatta, és az Andrássy út 60-ba vitték, öt héttel később a Markó utcába került, onnan pedig a Megszálló Szovjet Hadsereg Budapesti Hadbírósága 10 év kényszermunkára ítélte.
- A Szovjetunióban rá kellett jönnöm, hogy nekem ott feladatom van – folytatta az atya. Tartanom kellett a lelket a rabtársakban és magamban, mert haza akartunk jönni. A túlélésnek négy szabályát állítottuk föl a rabság alatt, így visszagondolva elmondhatom, hogy ez a négy szabály tartott minket életben: az első, hogy a szenvedést nem szabad dramatizálni, magyarul nem szabad panaszkodni, mert attól még nem oldódott meg semmi. A második, hogy észre kell venni az élet apró örömeit és ezeket meg kell becsülni. A harmadik - a politikai foglyoknak szól, akik mindig ártatlannak képzelik magukat - úgy szól, hogy mi ugyan kicsik vagyunk, de ilyen körülmények között is meg kell mutatnunk, hogy különbek vagyunk. Az utolsó, hogy akinek van hova kapaszkodnia, annak könnyebb a szenvedést elviselni, mi hívők, a Jóistenbe kapaszkodunk, és látjuk, hogy ő is akarja túlélésünket. Úgy érzem, ezek a szabályok a mostani életünkre is biztosan alkalmazhatók.
- 1945 januárjában, amikor mindenki nyugatra ment, engem a főapát Pápára helyezett. A Rendházban – a mostani Városházán – a folyosókon tanítottam, hét hónapot töltöttem ebben a szép városban. Egy érdekes történet is köt Pápához és Veszprémhez, történt ugyanis, hogy az akkori plébános egy csomagot akart kézbesíttetni, ám közlekedés és posta akkor nem volt. Önként jelentkeztem, hogy gyalog kézbesítem a küldeményt Veszprémbe, pont azon az útvonalon, ahol a szovjetek közlekedtek. Estére elfáradtam egy rozsdásodó tank mellett megpihentem és csodák csodájára egy kis ibolyát láttam meg a tank alatt. Mondtam is magamban, pusztíthat itt ember, de jön a tavasz, ez egy felemelő, nagy élmény volt.
Placid Atya egy évig káplán, majd egy évig tábori lelkész volt, ám lefokozták. 1946-ban a magyar kommunista rendőrség letartóztatta, és az Andrássy út 60-ba vitték, öt héttel később a Markó utcába került, onnan pedig a Megszálló Szovjet Hadsereg Budapesti Hadbírósága 10 év kényszermunkára ítélte.
- A Szovjetunióban rá kellett jönnöm, hogy nekem ott feladatom van – folytatta az atya. Tartanom kellett a lelket a rabtársakban és magamban, mert haza akartunk jönni. A túlélésnek négy szabályát állítottuk föl a rabság alatt, így visszagondolva elmondhatom, hogy ez a négy szabály tartott minket életben: az első, hogy a szenvedést nem szabad dramatizálni, magyarul nem szabad panaszkodni, mert attól még nem oldódott meg semmi. A második, hogy észre kell venni az élet apró örömeit és ezeket meg kell becsülni. A harmadik - a politikai foglyoknak szól, akik mindig ártatlannak képzelik magukat - úgy szól, hogy mi ugyan kicsik vagyunk, de ilyen körülmények között is meg kell mutatnunk, hogy különbek vagyunk. Az utolsó, hogy akinek van hova kapaszkodnia, annak könnyebb a szenvedést elviselni, mi hívők, a Jóistenbe kapaszkodunk, és látjuk, hogy ő is akarja túlélésünket. Úgy érzem, ezek a szabályok a mostani életünkre is biztosan alkalmazhatók.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!