Emlékezzünk egy világhírű pápai operatőrre – elhunyt László András
2011-10-20 07:23:09 | cikk: mo | fotó: origo.hu |
2011. október 7-én életének 85. évében elhunyt László András (Andrew Laszlo) magyar származású, pápai születésű, neves operatőr. A kiváló szakembert az egyesült államokbeli, montanai otthonában érte a halál. László András 1926-ban született Pápán, egy tehetős vállalkozó családjában. Emeletes, tornyos, a család jólétét, finom polgári ízlését tükröző házuk ma is látható az Esterházy út 6. szám alatt. Később, néhány átmeneti szállás után, a Pozsonyi (ma Vasvári Pál) utca 12. számú házban folytatták életüket. László András testvéreivel együtt Pápán töltötte gyermekkorát, a zsidó fiúiskolában, majd a Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. A később világhírű operatőr sokat sportolt, korán érdekelni kezdte a fényképezés és nagy érdeklődéssel nézte a város mozijában az amerikai filmeket.Idilli kamaszéveinek véget vetett a második világháború.
1944 májusában Pápa belvárosában gettónak nyilvánítottak egy tizenhárom és fél hektárnyi területet, a Rákóczi, az Eötvös, a Petőfi, a Szent László utcákat, egészen a Bástya utcáig. Ide költöztettek be összesen 3600 embert. A László család a nagymama kicsi, komfort nélküli házában zsúfolódott össze. 1944 júniusában László Andrást munkaszolgálatra hívták, visszatérve Pápára szembesült azzal a ténnyel, hogy egy családtagja sem élte túl a háborút.
András még tett néhány tétova kísérletet a beilleszkedésre, leérettségizett volt iskolájában, de továbbtanulásra nem gondolt. Édesapja bátyjához fordult segítségért, George-hoz, aki sikeres festőművészként élt New Yorkban. 24 éves volt, amikor amerikai földre lépett.Miután Amerikában elvégezte az Army Motion Picture Schoolt, operatőrként szolgált a híradósoknál. Az ötvenes évek közepétől különböző televíziós feladatokban vett részt. Dolgozott például az Ed Sullivan show (CBS) vezető operatőreként. Tagja volt az első olyan amerikai tévés stábnak, amely interjút készített 1959-ben az éppen hatalomra került Fidel Castróval.
1959 és 1963 között a Columbia Pictures és a Screen Gems közös produkciójaként készült Meztelen város (Naked City) epizódjait fényképezte. 1966-ban László András irányította az operatőri munkát a Beatles első New York-i élő koncertjén a Shea Stadionban. Művészi munkája mellett aktívan részt vett a szakmai közéletben, több filmművészeket tömörítő társaságnak volt a tagja, két cikluson keresztül pedig elnöke a National Academy of Television Arts and Sciencesnek.
Élete során több tucat reklámfilmet és több mint harminc, általában nagy nézőszámú, sikeres játékfilmet forgatott. Néhány a legismertebb filmjei közül: Most már nagy fiú vagy (You're A Big Boy Now) 1966, rendező: Francis Ford Coppola, Visszaszámlálás Kusininál (Countdown at Kusini) 1976, rendező: Ossie Davis, A Harcosok (The Warriors) 1979, rendező: Walter Hill, Rambo – első vér (First Blood) 1982, rendező: Ted Kotcheff, Vérbeli hajsza (Innerspace) 1987, rendező: Joe Dante.
Kétszer jelölték Emmy-díjra, 1973-ban a Hazátlan (The Man without a Country) című produkcióért, 1980-ban pedig a Sógunért.
Több mint ötvenévnyi operatőri munka után visszavonult a filmezéstől. 1996-tól kezdve elsősorban könyvírással és egyetemi oktatással foglalkozik.
Önéletrajzi könyve, a Lábjegyzet a történelemhez (Footnote to History) (University Press of America, 2002) 1947 januárjáig követi saját és családja sorsát. Ezt a könyvet elsősorban Amerikában született gyermekei számára írta. A könyv utolsó lapján akkor – 1947. január 12-én, huszonegyedik születésnapján – veszünk búcsút a főhőstől, Andrástól, amikor holokauszt-túlélőként lép új hazája, az Amerikai Egyesült Államok földjére. Az életrajzi mű hamarosan Magyarországon is megjelenik, a Múlt és Jövő Kiadó gondozásában. (A cikk Huszár Ágnes: Ember a felvevőgép mögött: László András (2007/1) című írása alapján készült. A teljes visszaemlékezés megtalálható a www.virtus.hu weboldalon, melyben részletesen olvashatnak László András pápai éveiről és külföldi munkásságáról.)
1944 májusában Pápa belvárosában gettónak nyilvánítottak egy tizenhárom és fél hektárnyi területet, a Rákóczi, az Eötvös, a Petőfi, a Szent László utcákat, egészen a Bástya utcáig. Ide költöztettek be összesen 3600 embert. A László család a nagymama kicsi, komfort nélküli házában zsúfolódott össze. 1944 júniusában László Andrást munkaszolgálatra hívták, visszatérve Pápára szembesült azzal a ténnyel, hogy egy családtagja sem élte túl a háborút.
András még tett néhány tétova kísérletet a beilleszkedésre, leérettségizett volt iskolájában, de továbbtanulásra nem gondolt. Édesapja bátyjához fordult segítségért, George-hoz, aki sikeres festőművészként élt New Yorkban. 24 éves volt, amikor amerikai földre lépett.Miután Amerikában elvégezte az Army Motion Picture Schoolt, operatőrként szolgált a híradósoknál. Az ötvenes évek közepétől különböző televíziós feladatokban vett részt. Dolgozott például az Ed Sullivan show (CBS) vezető operatőreként. Tagja volt az első olyan amerikai tévés stábnak, amely interjút készített 1959-ben az éppen hatalomra került Fidel Castróval.
1959 és 1963 között a Columbia Pictures és a Screen Gems közös produkciójaként készült Meztelen város (Naked City) epizódjait fényképezte. 1966-ban László András irányította az operatőri munkát a Beatles első New York-i élő koncertjén a Shea Stadionban. Művészi munkája mellett aktívan részt vett a szakmai közéletben, több filmművészeket tömörítő társaságnak volt a tagja, két cikluson keresztül pedig elnöke a National Academy of Television Arts and Sciencesnek.
Élete során több tucat reklámfilmet és több mint harminc, általában nagy nézőszámú, sikeres játékfilmet forgatott. Néhány a legismertebb filmjei közül: Most már nagy fiú vagy (You're A Big Boy Now) 1966, rendező: Francis Ford Coppola, Visszaszámlálás Kusininál (Countdown at Kusini) 1976, rendező: Ossie Davis, A Harcosok (The Warriors) 1979, rendező: Walter Hill, Rambo – első vér (First Blood) 1982, rendező: Ted Kotcheff, Vérbeli hajsza (Innerspace) 1987, rendező: Joe Dante.
Kétszer jelölték Emmy-díjra, 1973-ban a Hazátlan (The Man without a Country) című produkcióért, 1980-ban pedig a Sógunért.
Több mint ötvenévnyi operatőri munka után visszavonult a filmezéstől. 1996-tól kezdve elsősorban könyvírással és egyetemi oktatással foglalkozik.
Önéletrajzi könyve, a Lábjegyzet a történelemhez (Footnote to History) (University Press of America, 2002) 1947 januárjáig követi saját és családja sorsát. Ezt a könyvet elsősorban Amerikában született gyermekei számára írta. A könyv utolsó lapján akkor – 1947. január 12-én, huszonegyedik születésnapján – veszünk búcsút a főhőstől, Andrástól, amikor holokauszt-túlélőként lép új hazája, az Amerikai Egyesült Államok földjére. Az életrajzi mű hamarosan Magyarországon is megjelenik, a Múlt és Jövő Kiadó gondozásában. (A cikk Huszár Ágnes: Ember a felvevőgép mögött: László András (2007/1) című írása alapján készült. A teljes visszaemlékezés megtalálható a www.virtus.hu weboldalon, melyben részletesen olvashatnak László András pápai éveiről és külföldi munkásságáról.)
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!