Dr. Balogh András: Csináljunk egy modern, igazi baloldalt
2011-09-18 12:16:33 | cikk: HuHa |
Sokszínű életpályát tudhat magáénak dr. Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, a Petőfi Asztaltársaság szeptemberi vendége. A professzor 1967 óta oktatója az Eötvös Lóránd Tudományegyetemnek, de dolgozott számos külföldi egyetemen is, kutatásainak témája főként a nemzetközi kapcsolatok és globalizáció témaköre volt. Emellett volt külpolitikai konzultáns, diplomata, 1994-ben a külügyminiszter főtanácsadói tisztjét töltötte be, majd a Magyar Külügyi Intézet főigazgatójává nevezték ki. 2005-ben Magyarország bangkoki nagykövete lett, 2010-ben az MSZP őt jelölte köztársasági elnöknek, majd ugyanebben az évben az MSZP elnökhelyettesévé választották.
-Én mindig történésznek, tanárnak készültem. Ezt sikerült is elérnem és máig is elsősorban az vagyok – mesélte magáról a politikus. – Ma is ugyanúgy dolgozom az egyetemen, mint kollégáim, megtartom az óráimat, kutatok, írok. Az, hogy emellett különböző egyéb területeken más feladatot is vállalok, ebben benne van természetesen egy kis kalandvágy, benne van az, hogy időnként valami mást is kell csinálni, és benne van az is, hogy vannak feladatok, amiket más nem vállal el. Például, az, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a Magyar Szocialista Párt elnökhelyettese lettem, az nem hosszú kitartó, szívós karrierépítés eredménye volt. Én erre soha nem készültem, igaz mindig a baloldalhoz álltam közelebb. Most viszont valószínűleg mások nem tolongtak ezért a feladatért ebben a szituációban – a választási vereség és egyéb kudarcok után – én pedig nem nagyon tudtam mit mondani, hogy miért nem érek rá – mondta mosolyogva és nyomban hozzá is tette – ráadásul úgy éreztem, nagyon nagy baj történik egy társadalomban, ha demokratikus egyensúlyok nem léteznek. Akármilyen is ez a szocialista párt, akármennyi tehertétele van, akármennyire rosszarcú emberek tűntek fel időnként a baloldalon, a társadalmi haladás érdekében feltétlenül szükség van az egyensúlyra, másrészt pedig bizonyos ideákat történelmileg is a baloldal képvisel. Kossuth szobránál érdemes felidézni, hogy maga a nemzeti gondolat is alapvetően baloldali gondolat. Mégpedig abból kiindulva, hogy a nemzet a különböző társadalmi osztályokat, csoportokat egyesítő nagy entitás és ilyen értelemben a legdemokratikusabb közeg. Azt gondolom, hogy ezt a modern nemzeti gondolatot a baloldal időnként nem kezelte megfelelően. Most tehát az egyik misszió az, hogy csináljunk egy modern, igazi baloldalt, úgy is fogalmazhatok, tényleg szociáldemokratizálni kellene ezt a pártot, és abban ez a progresszív nemzeti gondolat –amit Kossuth is képviselt – feltétlenül benne van. Tehát ezek az okai, amiért én vállalkoztam erre a feladatra, úgy is, mint tanárember, úgy is, mint kutató és ez nem áll ellentétben azzal, amit tanítok és írok. Tulajdonképpen harmóniában látom ezt a kettőt. Nekem szerencsém is van, mert egy biokémikusnak ez nehezebb lenne, hiszen a kutatási területei ettől jelentősen eltérnek – váltott mosolyra ismét. – Én, mint a modern világ közgazdasági, politikai és stratégiai vonatkozásainak kutatója direkt kapcsolatban vagyok a modern politikával. Hát ezért vállaltam e sokféle feladatot.
-Megvan a misszió, de megvan-e a gyakorlati megoldási javaslat hozzá?
-A történelem folyamán mindig is egy harc kérdése volt, hogy mikor mit lehetett megcsinálni. Az sem könnyű, hogy kitaláljuk, mit akarunk tenni. Én ezt jól megtapasztaltam, korábban az államapparátusban dolgozva, de tapasztaltam, mint diplomata, és mint intézetvezető is. Sok mindent kitalál az ember, de meg kell nézni, milyenek a körülmények. Vannak-e hozzá emberek, van-e szándék, van-e pénz… A pártoknál pedig még ennél is bonyolultabb a kérdés. Én nem abban vagyok elsősorban érdekelt, hogy a Magyar Szocialista Párt minél több mandátumot szerezzen, minél több pontot érjen el, mint egy futballmeccsen, hogy a tabellán minél előkelőbb helyet szerezzen. Szerintem akkor van az egésznek értelme, ha az egész magyar társadalomnak, a magyar nemzet egészének tudunk valamit mondani. Erre nagyon nagy szükség van. Olyan helyzet alakult ki ma Magyarországon, hogy mindenképpen érdemes jelezni, hogy nem jó irányba indultunk el. Mindenképpen elkerülhetetlen, hogy az emberekkel állandóan konzultálva feltegyük a kérdést: nem kell-e korrigálni időnként. Én úgy érzem, hogy kell. Természetesen mindezt értelmes, demokratikus, tisztességes keretek között lehet megtenni. Nekem meggyőződésem, hogy jelenleg azok a folyamatok, amik kibontakoztak a magyar gazdaságban, azok a folyamatok, amik a politikai demokráciában meglehetősen sok kritikához vezettek – hiszen egy demokratikus deficittel is szemben állunk a sajtó és az alkotmányozás területén -, nem jók. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy az ország érdekében megnyerjük az embereket ahhoz, hogy tudjunk ezeken valamit változtatni. Nem azért, hogy legyőzzük, megsemmisítsük az ellenfelet… Sőt én azt szeretném, hogy minél több területen egyetértsünk.
-Ön mit tart a legsúlyosabb problémának a mai magyar társadalomban?
-A magyar demokrácia számára a legfontosabb az, hogy a társadalomnak ezt a nagyon erőteljes, szinte tragikus és növekvő széttagoltságát meg lehessen szüntetni. Hiába beszélünk addig a sajtó szabadságáról, az emberi jogokról és jogállamiságról, amíg a magyar lakosságnak körülbelül a fele ki van rekesztve ezekből a folyamatokból. Miért mondom, hogy a fele? 30-40 százalék között van azoknak az aránya, akik létminimumon vagy az alatt élnek. Nagyon sokaknak a fő gondja az, hogy mikor veszítik el a fedelet a fejük fölül, sokaknak azért fáj a feje, hogy a halálosan beteg feleségüket miként részesíttessék orvosi kezelésben és sorolhatnám tovább. Ilyen helyzetben tudomásul kell venni, hogy akármennyire fontosnak tartja a tanult elit különböző demokratikus alapjogokat – amiket egyébként én is nagyon fontosnak tartok -, a magyar társadalom ezekkel nem tud élni, sőt úgy érzi, hogy számára ezek idegen dolgok. Ez pedig tragikus. Ez az állapot letargiához vezet, szélsőséges gondolkodáshoz és cselekedetekhez vezet. Mindezt a tények visszaigazolják, hiszen tudjuk, milyen állapotban vannak az emberek, tudjuk, hogy az állandó foglalkozást nem űzők aránya nálunk az egyik legmagasabb Európában. Mit jelent ez? Nem csak azt, hogy egy ilyen család nem tudja fenntartani magát, hanem ennek a lelki vonatkozásait is. Például gyerekeket, akik beleszülettek abba, hogy apjuknak nincsen semmiféle elfoglaltsága. Igen, a demokrácia elsődleges cél, de a demokrácia megköveteli, hogy bizonyos normális, tisztességes, decens feltételeket biztosítsunk az országban. Nem vagyok elragadtatva a szocialista kormányok teljesítményétől ezen a területen, sok mindent magyaráz a világgazdasági válság, a világ pénzügyeinek az összekuszálódása, de mindent nem lehet erre fogni. Az én gondom az, hogy most nem a gyógyulás irányába megyünk el és úgy látszik, az alkalmazott kúrába a beteg könnyen belepusztulhat.
-Én mindig történésznek, tanárnak készültem. Ezt sikerült is elérnem és máig is elsősorban az vagyok – mesélte magáról a politikus. – Ma is ugyanúgy dolgozom az egyetemen, mint kollégáim, megtartom az óráimat, kutatok, írok. Az, hogy emellett különböző egyéb területeken más feladatot is vállalok, ebben benne van természetesen egy kis kalandvágy, benne van az, hogy időnként valami mást is kell csinálni, és benne van az is, hogy vannak feladatok, amiket más nem vállal el. Például, az, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a Magyar Szocialista Párt elnökhelyettese lettem, az nem hosszú kitartó, szívós karrierépítés eredménye volt. Én erre soha nem készültem, igaz mindig a baloldalhoz álltam közelebb. Most viszont valószínűleg mások nem tolongtak ezért a feladatért ebben a szituációban – a választási vereség és egyéb kudarcok után – én pedig nem nagyon tudtam mit mondani, hogy miért nem érek rá – mondta mosolyogva és nyomban hozzá is tette – ráadásul úgy éreztem, nagyon nagy baj történik egy társadalomban, ha demokratikus egyensúlyok nem léteznek. Akármilyen is ez a szocialista párt, akármennyi tehertétele van, akármennyire rosszarcú emberek tűntek fel időnként a baloldalon, a társadalmi haladás érdekében feltétlenül szükség van az egyensúlyra, másrészt pedig bizonyos ideákat történelmileg is a baloldal képvisel. Kossuth szobránál érdemes felidézni, hogy maga a nemzeti gondolat is alapvetően baloldali gondolat. Mégpedig abból kiindulva, hogy a nemzet a különböző társadalmi osztályokat, csoportokat egyesítő nagy entitás és ilyen értelemben a legdemokratikusabb közeg. Azt gondolom, hogy ezt a modern nemzeti gondolatot a baloldal időnként nem kezelte megfelelően. Most tehát az egyik misszió az, hogy csináljunk egy modern, igazi baloldalt, úgy is fogalmazhatok, tényleg szociáldemokratizálni kellene ezt a pártot, és abban ez a progresszív nemzeti gondolat –amit Kossuth is képviselt – feltétlenül benne van. Tehát ezek az okai, amiért én vállalkoztam erre a feladatra, úgy is, mint tanárember, úgy is, mint kutató és ez nem áll ellentétben azzal, amit tanítok és írok. Tulajdonképpen harmóniában látom ezt a kettőt. Nekem szerencsém is van, mert egy biokémikusnak ez nehezebb lenne, hiszen a kutatási területei ettől jelentősen eltérnek – váltott mosolyra ismét. – Én, mint a modern világ közgazdasági, politikai és stratégiai vonatkozásainak kutatója direkt kapcsolatban vagyok a modern politikával. Hát ezért vállaltam e sokféle feladatot.
-Megvan a misszió, de megvan-e a gyakorlati megoldási javaslat hozzá?
-A történelem folyamán mindig is egy harc kérdése volt, hogy mikor mit lehetett megcsinálni. Az sem könnyű, hogy kitaláljuk, mit akarunk tenni. Én ezt jól megtapasztaltam, korábban az államapparátusban dolgozva, de tapasztaltam, mint diplomata, és mint intézetvezető is. Sok mindent kitalál az ember, de meg kell nézni, milyenek a körülmények. Vannak-e hozzá emberek, van-e szándék, van-e pénz… A pártoknál pedig még ennél is bonyolultabb a kérdés. Én nem abban vagyok elsősorban érdekelt, hogy a Magyar Szocialista Párt minél több mandátumot szerezzen, minél több pontot érjen el, mint egy futballmeccsen, hogy a tabellán minél előkelőbb helyet szerezzen. Szerintem akkor van az egésznek értelme, ha az egész magyar társadalomnak, a magyar nemzet egészének tudunk valamit mondani. Erre nagyon nagy szükség van. Olyan helyzet alakult ki ma Magyarországon, hogy mindenképpen érdemes jelezni, hogy nem jó irányba indultunk el. Mindenképpen elkerülhetetlen, hogy az emberekkel állandóan konzultálva feltegyük a kérdést: nem kell-e korrigálni időnként. Én úgy érzem, hogy kell. Természetesen mindezt értelmes, demokratikus, tisztességes keretek között lehet megtenni. Nekem meggyőződésem, hogy jelenleg azok a folyamatok, amik kibontakoztak a magyar gazdaságban, azok a folyamatok, amik a politikai demokráciában meglehetősen sok kritikához vezettek – hiszen egy demokratikus deficittel is szemben állunk a sajtó és az alkotmányozás területén -, nem jók. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy az ország érdekében megnyerjük az embereket ahhoz, hogy tudjunk ezeken valamit változtatni. Nem azért, hogy legyőzzük, megsemmisítsük az ellenfelet… Sőt én azt szeretném, hogy minél több területen egyetértsünk.
-Ön mit tart a legsúlyosabb problémának a mai magyar társadalomban?
-A magyar demokrácia számára a legfontosabb az, hogy a társadalomnak ezt a nagyon erőteljes, szinte tragikus és növekvő széttagoltságát meg lehessen szüntetni. Hiába beszélünk addig a sajtó szabadságáról, az emberi jogokról és jogállamiságról, amíg a magyar lakosságnak körülbelül a fele ki van rekesztve ezekből a folyamatokból. Miért mondom, hogy a fele? 30-40 százalék között van azoknak az aránya, akik létminimumon vagy az alatt élnek. Nagyon sokaknak a fő gondja az, hogy mikor veszítik el a fedelet a fejük fölül, sokaknak azért fáj a feje, hogy a halálosan beteg feleségüket miként részesíttessék orvosi kezelésben és sorolhatnám tovább. Ilyen helyzetben tudomásul kell venni, hogy akármennyire fontosnak tartja a tanult elit különböző demokratikus alapjogokat – amiket egyébként én is nagyon fontosnak tartok -, a magyar társadalom ezekkel nem tud élni, sőt úgy érzi, hogy számára ezek idegen dolgok. Ez pedig tragikus. Ez az állapot letargiához vezet, szélsőséges gondolkodáshoz és cselekedetekhez vezet. Mindezt a tények visszaigazolják, hiszen tudjuk, milyen állapotban vannak az emberek, tudjuk, hogy az állandó foglalkozást nem űzők aránya nálunk az egyik legmagasabb Európában. Mit jelent ez? Nem csak azt, hogy egy ilyen család nem tudja fenntartani magát, hanem ennek a lelki vonatkozásait is. Például gyerekeket, akik beleszülettek abba, hogy apjuknak nincsen semmiféle elfoglaltsága. Igen, a demokrácia elsődleges cél, de a demokrácia megköveteli, hogy bizonyos normális, tisztességes, decens feltételeket biztosítsunk az országban. Nem vagyok elragadtatva a szocialista kormányok teljesítményétől ezen a területen, sok mindent magyaráz a világgazdasági válság, a világ pénzügyeinek az összekuszálódása, de mindent nem lehet erre fogni. Az én gondom az, hogy most nem a gyógyulás irányába megyünk el és úgy látszik, az alkalmazott kúrába a beteg könnyen belepusztulhat.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!