Elesett hőseinkre emlékezett a Jobbik

2011-05-29 19:52:03 | cikk: mo |

Minden év májusának utolsó vasárnapja a Hősök Emléknapja. Ezen a napon országszerte megemlékezéseket tartanak a háborúkban elesett katonák tiszteletére. A Jobbik Magyarországért Mozgalom Pápai Alapszervezete minden évben megemlékezik a világháborúk poklát megjárt élő és halott hőseinkről, mától azonban minden év májusának utolsó vasárnapján az ’56-os forradalom és szabadságharc névtelen hőseire és áldozataira is emlékezni fognak – jelentette ki Orbán Imre, a párt helyi elnöke.

A hősök emlékünnepének eredete egy 1917-es törvényre vezethető vissza. Akkor mondták ki először, hogy „nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni". Másfél évvel az első világháború kitörése után, felmerült a szervezett formában történő tisztelgés. Akkor, amikor egyre sűrűbben érkeztek haza a hősi halálról, eltűnésről szóló értesítések. Azt is kezdeményezték, hogy minden település kőemléket állítson, az elesettek nevével. Az 1917-es VIII-as törvény írta elő: őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község, város, anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökítse meg mindazok nevét, akik lakói közül a hazáért életüket áldozták fel. 1924-ben már a „Hősök emlékünnepé"-ről rendelkezett törvény. Ebben írták elő, hogy a háború hősi halottaira szervezett megemlékezést tartsanak május utolsó vasárnapján. A törvény nemzeti ünnepként határozta meg a hősök emlékünnepét.
A második világháborúban újabb nevekkel szaporodott a hősök sora. Egy 1942. április 25-én kelt rendeletben az ünnepet kiterjesztették az 1938. után elesettekre is. Kimondta: 1938 óta új hősök áldozták életüket a hazáért, emléküket ugyanolyan kegyelettel kell őrizni, mint a korábban elesettekét – emlékezett vissza Orbán Imre az emléknap keletkezésének történetére. - 1945-ben még országszerte megtartották a hősök napját, de szerényebb keretek között és már nem számított nemzeti ünnepnek. A kommunista hatalomnak nem volt ínyére a megemlékezés, hiszen azokról a honvédekről szólt, akik jórészt a szovjet hadsereg ellen harcolva estek el. Közel ötven évig csak titokban lehetett gyertyát gyújtani hősi halottainkért – fogalmazott a radikális párt helyi elnöke.

Orbán Imre rövid történelem órát tartott a megjelenteknek, melyhez Fejes Sándor A Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred története című kötetét hívta segítségül. Emlékbeszédében felidézte a gorodok-satanowi lovasroham tragédiáját, s az azt követő veszteségeket.

A beszédet követően az emlékezők gyertyagyújtással tisztelegtek a hősi halált halt huszárok, katonák, honvédek emléke előtt az első és második világháborús emlékműveknél, valamint az 1956-os forradalom emlékére állíttatott Magyar Piétánál.

Képek:

"Lovasságunk a lóháton vívott harcban minden alkalommal győzött. Huszárjaink, ahol lehetett, az orosz gyalogságot és a tüzérséget legázolták, de az előre elkészített védelmi vonalak előtt le kellett szállniuk a lóról, mert csak gyalogtámadással juthattak előre. Ehhez viszonyt nem volt megfelelő ruhájuk és felszerelésük. Színes ruháikkal igen jó célpontjai voltak a puskáknak, géppuskáknak és ágyúknak. Mégis nagyon sok használható jelentést tudtak küldeni az ellenség mozgásáról, gyülekezéséről. Támadó szellemben nevelt lovasságunknak a felderítés kierőszakolásáért vívott nehéz harcai igen nagy veszteséggel jártak. A hadvezetés a gorodoki vereség után belátta, hogy a lovasságot helytelenül szerelte fel, és olyan feladatot adott számára, amit az gyenge erejével helyenként még a teljes felőrlődés árán sem oldhatott meg. A huszár a harcban vitéz, minden helyzetben leleményes volt és gyorsan megtanulta azt is, amire nem nevelték. Az 5. honvéd lovashadosztály gorodoki, halálfélelmet nem ismerő lovasrohamai rettegetté tették a magyar huszár nevét és a már addig is világhírű magyar lovasságnak most még a „vörösördog” jelzőt is megszerezték. Az orosz lovasság rendszerint ki is tért a lovasrohamok elől."

Részlet Fejes Sándor - A Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred története című könyvéből.

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!