96 éve történt: az örmény népirtásra emlékeztek


2011-04-16 17:48:54  | cikk: mo  | 


96 éve történt: az örmény népirtásra emlékeztek főképe
Metz Yeghern. Nagy Rossz. Így nevezik saját nyelvén az örmény nép ellen elkövetett 20. század eleji kegyetlenkedéseket, az örmény holokausztot – hangzott el Unger Tamás alpolgármester beszédében azon a megemlékezésen, melyet a Pápai Örmény Kisebbségi Önkormányzat (PÖKÖ) szervezett az örmény genocídium 96. évfordulója alkalmából. A Pedagógus Művelődési Házban szervezett programon Keller Ludmilla, a PÖKÖ elnöke köszöntötte a megjelenteket, felhívva a figyelmet a végzetes eseményre történő emlékezés fontosságára. 
A rendezvényen Szakács Izabella szavalatát követően Unger Tamás idézte fel a történelem e sötét fejezeteit. Úgy fogalmazott, bár örmények ellen már a századforduló előtt is számos erőszakos cselekmény történt az Oszmán Birodalomban, a földi poklot az 1915-ös esztendő hozta el számukra. Mindaz, ami a végzetes év tavaszán történt, mintha a zsidók, kurdok, palesztinok, lengyelek, magyarok és mások ellen elkövetett XX. századi népirtások forgatókönyvét vázolta volna fel.
-  Április 24-én a török hatóságok letartóztattak 200 örmény vezetőt Konstantinápolyban, majd néhány nap alatt valósággal lefejezték az értelmiséget. Anatóliai börtönökben végezték ki a papokat, a tanárokat, mindenkit, aki szóval vagy tollal veszélyt jelenthetett számukra. A török hadseregben szolgáló katonákat munkaszolgálatra vezényelték. Ezt követően megkezdődtek a tömeggyilkosságok, több százezer embert brutálisan lemészároltak, a szíriai sivatagba elűzöttek útközben éhen haltak, a kimerültség és a járványok egyaránt megtizedelték őket. A törökök ezután a Kaukázusban élő örményeket irtották ki módszeresen, aki életben maradt, azt kitelepítették. A túlélő gyermekeket a legrosszabb janicsárhagyományok szellemében iszlamizálták, a fiatal nőket tömegesen megerőszakolták vagy háremekbe zárták – fogalmazott emlékbeszédében az alpolgármester.
A Metz Yeghern eredményeként a 20-as évek elejére Kis-Ázsiában hírmondója sem maradt az örmény nemzetnek. Eltűntek, mintha soha nem léteztek volna. Így köszöntött be arrafelé a diadalittasnak, civilizáltnak, népjóléti intézkedésekben gazdagnak remélt huszadik század: a szó szoros értelmében kiirtottak egy népcsoportot, olyan brutális eszközökkel, amelyhez fogható kevés akad a történelemben – hangzott el a megemlékezésen.
A rendezvényen részt vett Avanesian Alex, az Országos Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese, aki a Pedagógus Művelődési Ház falain helyet kapó fotókra hívta fel a résztvevők figyelmét, majd levetített egy dokumentumfilmet az örmény genocídium történelmi hátteréről. A falakon látható fotókat és a filmen szereplő képeket is Armin Wegner, egy német származású ápoló készítette, aki katonaként szolgált az első világháborúban. A tiltás ellenére több száz felvételt készített az örmények deportálásáról.

Képek:

Örmény genocídium
Az első világháború kitörésekor mintegy kétmillió örmény élt az Ottomán Birodalom területén, ebből a becslések szerint másfélmilliót öltek meg 1919 és 1923 között a törökök. Kisázsia és a történelmi Örményország teljes területén hírmondó sem maradt az örmény népből. A világnak ezen a részén az örménység egyszerűen megszűnt létezni.

Örmény genocídium alatt azt a tömeggyilkosságot értjük, amelyet az Ottomán Birodalom az I. világháború alatt követett el a területén élő örmény nép ellen. A török kormány 1915 és 1918 között lényegében szisztematikus irtóhadjáratot szervezett az örmény kisebbség ellen, melynek tagjait deportálás, vagyonelkobzás, kínzás, tömegmészárlás és éhínség sújtotta. A népet Örményországból erőszakosan Anatóliába és Szíriába deportálták, ahol a sivatagba hajtott emberek az éhségtől és a kiszáradástól elpusztultak. A nőkre és a gyerekekre szintén erőszak és kínzás várt. Az örmény nép teljes vagyonát elkobozták. Az első világháború vége felé az atrocitások ideiglenesen enyhültek, hogy aztán 1920 és 1923 között újra visszatérjenek. 

A genocídium emléknapja az örmények számára 1915. április 24-e. Ezen a napon az Ifjú Törökök vezette kormány 200 örmény vezetőt tartóztatott le Konstantinápolyban. A következő napokban még százak jutottak ugyanerre a sorsra. Az elfogottakat anatóliai börtönökbe vitték és egyszerűen kivégezték. A török hadseregbe besorozott örmény katonákat már korábban lefegyverezték, és munkaszolgálatra vezényelték.

Az örmények elleni tömegmészárlást az Ottomán Birodalom kormánypártja döntötte el és hajttatta végre. A pártot hivatalosan az Egység és Haladás Bizottságának (törökül Ittihad ve Terakki Jemiyeti) nevezték, legtöbbször azonban csak Ifjú Törököknek hívták őket. A kormányt a párt három kulcsfigurája, a belügyminiszter-miniszterelnök Mehmet Talaat, a hadügyminiszter Ismail Enver, és a tengerészeti miniszter Ahmed Jemal uralta, utóbbi Szíria katonai kormányzója is volt. Felállítottak egy intézményt, a Különleges Szervezetet (Teshkilati Mahsusa), melynek legfőbb feladata a genocídium megtervezése és végrehajtása volt.   

A népirtás mögött álló ideológia a pán-turanizmus volt, mely egy kizárólag türk népességből álló, Anatóliától Közép-Ázsiáig nyúló új török birodalom megteremtését kívánta elérni. Ennek a tervnek az útjában állt az örmény nép.
A népirtás felelőseit a háború végén felelősségre vonták tetteikért, ám a főkolomposok elszöktek az országból, így elkerülték a büntetést. Távollétükben mégis lefolytatták az eljárást, és bűnösnek találták őket. Magát a népirtást a Török Nemzetiek nevű párt tagjai hajtották végre. Az új párt az Ifjú Török mozgalom ellenzéke volt ugyan, a homogén nemzetállam eszméjében azonban egyetértett a kormánypárttal. 
Forrás: http://www.orszagosormenyonk.hu

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!