Doktor Tomor
2011-02-27 19:35:20 | cikk: Bali József |
– Szép és jó napot kívánok! Doktor Padlót keresem! – ezzel a mondattal lépett be az egyik vásárló a főútvonal mentén álló boltba. Az eladók csak másodpercekig mosolyogtak a különleges kívánságon, s inkább elárulták az igazságot;
– Kérem, a Doktor Padló az csupán egy márkanév. A laminált parketté.
Huncutság is megbújt a dologban, mert a vevő az előbbi megállapítást ugyanúgy tudta.
Csak ő már néhány évtizeddel korábban is élt, amikor merőben más magyarázattal szolgáltak az ilyen elnevezésekre…
A települést, ahol az ember világra jött, méltán nevezi a szülővárosának. S talán jogot is formálhat hozzá.
Kell-e nagyobb indok ehhez?
(Azt hiszem – nem!)
Pápa városát tehát édesanyaként tiszteli és szereti az ember.
Bujkál valahol egy kisördög.
Akkor is, ha a könyvesbolt ki sem teszi a köteteidet? Tehát, egész egyszerűen nem árusítja, sokkal inkább elárul téged!
Igen, akkor is.
Akkor is, ha az élményfürdő éttermében a pincér előbb elfogadja a megrendelésedet, aztán csak megvárakoztat, majd maga helyett a kollégáját küldi, hogy – sajnos az nincs. (Marhapörkölt.)
S látod, hogy a pincérek elbújóban még össze is mosolyognak.
(Rajtad.)
De, könyves bolti eladó vagy éttermi pincér miatt sem akaszt tengelyt az ember a szülővárosával!
A Hellyel, ahol a földi életet megpillanthatta. A szülőföld az nem lehet másmilyen, mint egy édesanya.
(Nekem pontosan az a legnagyobb gondom-bajom, hogy az Édesanyám viaskodik a lét meg a nemlét között, a kilencvenedik éve közelében…)
Azért megpedzenék még egy valamit: a mostani világ értékzavarainak talán legbiztosabb tünete az elevenen való meggyilkolás.
Micsoda?!
A munkanélkülivé tétel.
Ahol sokáig élt az ember, ott több mindent látott. Ebből mesélnék egy csipetnyit.
A mesékről pedig bizton lehet tudni, ott rejlik bennük az igazság. Kérem, úgy olvassák a következő sorokat!
Láttam én doktor Boksayt is, doktor Kovácsot is – a munkanélküliség sarába taszítva. Igaz, akkor még olyan kicsike voltam, hogy egyszerűen nem értettem a dolgot. Azt, hogy egyikük miért kántorkodik a tókerti kápolnában, a másik pedig alkalmi munkát keresve járja a pápai utcákat – naphosszat.
Vajon miért?
Mert már akkor is létezett munkanélküliség, s annak megannyi válfaja.
Hallhattunk a hólapátoló diplomásokról. A múlt évszázad első félévére gondolva. A világválság fénykorára. Aztán a második világháború szörnyűségei követeltek naptárakat az Idő patikamérlegéről.
(Tehát – több esztendőt.)
Valamivel később, daloltatni kezdték az országot;
– Szél, szél, szállj Keletről hozzánk!/ Szél, szél, új világot hozzál!/
Visszanézve, hozott is! Olyat, hogy a körmünkig belefeketedtünk.
De, azért még a várost a polgármesteri hivatal irányította. Doktor Tomor – onnan került a semmibe.
(A polgármesteri székből.)
A legfényesebb időszakban taxi járt le a Dózsa György utcába, ahol a háza épült fel…
A választékosan öltöző, szabatosan beszélő, java-korabeli férfiú hirtelen maradt magára, ugyanúgy, mint a két kezének a hüvelykujja.
(Nem kellett többé senkinek, semmire.)
Más valaki talán végzetes döntést hozott volna.
Doktor Tomor nem!
Célzatos tókerti sétákba kezdett. Amikor az egyik udvarban szembe találkozott vágyálmai tárgyával, elsőként zavarba jött. Másodszorra alkudni kezdett a strapabírónak tűnő négykerekűre. Ne találgassanak sokáig, ezért azonnal elárulom!
Az átlagosnál valamivel nagyobb kézi kocsi ott álldogált az egyik tókerti ház udvarán.
Megvette, hazahúzta.
A vasalt kerekeket fölpumpálható gumikerekekre cserélte, a tengelyek közepére golyóscsapágyakat szerelt. Doktor Tomor, kora hajnalban kelt, s délelőtti óráig szaladtak előre az óramutatói, amikor a felesége hangja reggelizni hívta.
Újabb napok találmányai következtek. Legelsőként arra spekulált, hogy öszvért vagy szamarat fog a kis járgány elébe, olyat, amire néha maga is fel tud kuporogni.
Egyik reggelen aztán alaposan kimosolyogta maga-magát. (Tehette, nem látta senki a saját udvarán.)
– Szamárnak itt vagyok legelébb, én, magam!
S aztán ki is próbálta magát. Saját készítésű kesztyűben egészen simán indult a dolog.
Doktor Tomor, a Tókertre boruló alkonyatban kezdte az edzéseit.
Egy másik reggelen kiment a vastelepre.
– Doktor Tomor! – így mutatkozott be, s hozzálátott a keresgéléshez.
Ez az ember minden nap valamit keres – jegyezte meg valamelyik vastelepes.
(Pénzt, azt nem.)
A külsejére azért még mindig odafigyelt. A napi borotválkozásnak már nem volt semmi létalapja, helyébe az arcélét kiemelő körszakállat növesztett.
– Doktor Tomor! – mindenkinek ekként mutatkozott be. Rájött, hogy erőteljesen fogyatkozik a felismerők száma, ettől megnyugodott.
Előbb a győri, majd a celldömölki műszaki cikkeket árusító boltokat kereste fel. Hatalmas körfűrészt, majd meghajtó szíjakat vásárolt, legvégül pedig villanyórát – áramszedőkel.
– Doktor Tomor vagyok mondta, s kezet nyújtott a Villanytelep portásának. ( Ott járt tehát, a mostani piac, meg az autóbusz-állomás közelében.)
Aki nem ismerete föl.
(Nem is mondta: – Jé, ez meg a tavalyi polgármesterünk!)
– Működtetési engedélyt szeretnék váltani a gépi tűzifa-fűrészelésre. A város egész területére – tette még hozzá.
Ami ez után következett, Doktor Tomor azon lepődött meg a leges-legjobban.
Percek alatt a kezében szorongathatta az engedélyt. Azon az állt, hogy féléves átalánydíjra kötelezik, amit a Villanytelep pénztárában személyesen kell befizetnie.
Jog-végzett ember lévén, hazaérve ismételten végiggondolta a még hátra levő teendőit.
– Jaj, jaj!
– El ne felejtkezzem a hirdetések készítéséről, s azok kihelyezéséről!
Doktor Tomor, előbb azonos méretű papírokat ollózott össze, majd egyre magabiztosabb kézzel rápingálta a következő szöveget:
Doktor Tomor gépi fafűrészelés vállal! Cím: Dózsa György utca (-)
(Mivel ez a reklám helye lenne, a házszám azért maradt ki a fenti mondatból.)
Készített egy cégtáblát is „Doktor Tomor fafűrészelő” – felirattal.
Álmai simultak ki a legnehezebben.
A valóság sokkal biztatóbbnak tűnt.
Kimondható: Doktor Tomor alig győzte a munkát. Kesztyűs kezébe kapta a kocsija vonórúdját, s halkan bíztatni kezdte magát:
–No, rajta, Doktor Tomor!
Hónapok alatt kihagyhatatlan figurájává lett a Tókertnek.
A Harmadik utcába a Vecsei néni hívta munkára.
Doktor Tomor a megadott időpontban jelent meg a helyszínen.
Valljuk azért meg, apró akadályok bárhol és bármikor jelentkezhettek. A Harmadik utcában álló ház előtt nem régen húzták ki a villanyvezetéket, s szó, ami szó, Doktor Tomor a saját készítésű áramszedő-emelőjével nem érte fel elsőre azokat.
– Hogy az a Doktor Tomor micsoda ügyes ember! – lelkendezett a Vecsei néni. Akkora körfűrész-lapja van, hogy ha akarna, elbújhatna mögéje. De az a legfontosabb, hogy a legvastagabb törzseket is könnyen elfűrészeli. Néha ugyan majdnem belefullad a fűrészlap a fába, a gép nem nagyon bírja szusszal, de Doktor Tomor ügyesen manipulálja a villanyos-gépét. Szinte millimétere pontosságúra vágja le a kuglikat. Valóságos művész a Doktor Tomor!
(Az, talán csak keveseknek jutott az eszébe, hogy a valamikori polgármesterükből, egy hajdan jogot végzett emberből csinált a kényszer – fafűrészelőt.)
– És micsoda áramszedői vannak – jegyezte még meg a Vecsei néni. Pattognak róla a szikrák, de mindez Doktor Tomort egyáltalán nem zavarja. Csak az a fontos, hogy a vezetéket elérje.
–És mondja, Vecsei néni! – milyen árakkal dolgozik ez a Doktor Tomor!
– A legolcsóbb az egész városban! – ezt nyugodt szívvel kijelenthetem – jött a válasz.
Doktor Tomor a maga húzta fafűrészelő-gépével legszívesebben a tókerti megrendeléseket választotta. Úgy mondják – akik még emlékeznek kocsit-húzó alakjára – csak akkor kezdték kiradírozni az emlékezetükből, amikor egy Negyedik utcai konkurencia föllépett. Egy egész család, a Döbrönteiék.
(Utóbbiak, ötvenhatban akkorát ugrottak, amelynek végén Kanadában fogtak földet. Ott – állítólag – dohánytermesztő farmerek lettek.)
A Pápa-Tókertben azt mondják: volt időszak, hogy két fafűrészelőjük is dolgozott. Az egyik átment a leghatalmasabb vízen, s a másik, már régtől a Hadak Útján húzza a kocsiját.
Áramszedői keltik az óta a legszebb tókerti csillagokat!
Ő volt, a Doktor Tomor!
Alakja, beleveszett a feledés örökösnek tűnő homályába. A homállyal kapcsolatosan szoktak valamiféle fátyolról szót ejteni.
Nem tettünk mást, mint azt most egy kicsit meglebbentettük.
– Kérem, a Doktor Padló az csupán egy márkanév. A laminált parketté.
Huncutság is megbújt a dologban, mert a vevő az előbbi megállapítást ugyanúgy tudta.
Csak ő már néhány évtizeddel korábban is élt, amikor merőben más magyarázattal szolgáltak az ilyen elnevezésekre…
A települést, ahol az ember világra jött, méltán nevezi a szülővárosának. S talán jogot is formálhat hozzá.
Kell-e nagyobb indok ehhez?
(Azt hiszem – nem!)
Pápa városát tehát édesanyaként tiszteli és szereti az ember.
Bujkál valahol egy kisördög.
Akkor is, ha a könyvesbolt ki sem teszi a köteteidet? Tehát, egész egyszerűen nem árusítja, sokkal inkább elárul téged!
Igen, akkor is.
Akkor is, ha az élményfürdő éttermében a pincér előbb elfogadja a megrendelésedet, aztán csak megvárakoztat, majd maga helyett a kollégáját küldi, hogy – sajnos az nincs. (Marhapörkölt.)
S látod, hogy a pincérek elbújóban még össze is mosolyognak.
(Rajtad.)
De, könyves bolti eladó vagy éttermi pincér miatt sem akaszt tengelyt az ember a szülővárosával!
A Hellyel, ahol a földi életet megpillanthatta. A szülőföld az nem lehet másmilyen, mint egy édesanya.
(Nekem pontosan az a legnagyobb gondom-bajom, hogy az Édesanyám viaskodik a lét meg a nemlét között, a kilencvenedik éve közelében…)
Azért megpedzenék még egy valamit: a mostani világ értékzavarainak talán legbiztosabb tünete az elevenen való meggyilkolás.
Micsoda?!
A munkanélkülivé tétel.
Ahol sokáig élt az ember, ott több mindent látott. Ebből mesélnék egy csipetnyit.
A mesékről pedig bizton lehet tudni, ott rejlik bennük az igazság. Kérem, úgy olvassák a következő sorokat!
Láttam én doktor Boksayt is, doktor Kovácsot is – a munkanélküliség sarába taszítva. Igaz, akkor még olyan kicsike voltam, hogy egyszerűen nem értettem a dolgot. Azt, hogy egyikük miért kántorkodik a tókerti kápolnában, a másik pedig alkalmi munkát keresve járja a pápai utcákat – naphosszat.
Vajon miért?
Mert már akkor is létezett munkanélküliség, s annak megannyi válfaja.
Hallhattunk a hólapátoló diplomásokról. A múlt évszázad első félévére gondolva. A világválság fénykorára. Aztán a második világháború szörnyűségei követeltek naptárakat az Idő patikamérlegéről.
(Tehát – több esztendőt.)
Valamivel később, daloltatni kezdték az országot;
– Szél, szél, szállj Keletről hozzánk!/ Szél, szél, új világot hozzál!/
Visszanézve, hozott is! Olyat, hogy a körmünkig belefeketedtünk.
De, azért még a várost a polgármesteri hivatal irányította. Doktor Tomor – onnan került a semmibe.
(A polgármesteri székből.)
A legfényesebb időszakban taxi járt le a Dózsa György utcába, ahol a háza épült fel…
A választékosan öltöző, szabatosan beszélő, java-korabeli férfiú hirtelen maradt magára, ugyanúgy, mint a két kezének a hüvelykujja.
(Nem kellett többé senkinek, semmire.)
Más valaki talán végzetes döntést hozott volna.
Doktor Tomor nem!
Célzatos tókerti sétákba kezdett. Amikor az egyik udvarban szembe találkozott vágyálmai tárgyával, elsőként zavarba jött. Másodszorra alkudni kezdett a strapabírónak tűnő négykerekűre. Ne találgassanak sokáig, ezért azonnal elárulom!
Az átlagosnál valamivel nagyobb kézi kocsi ott álldogált az egyik tókerti ház udvarán.
Megvette, hazahúzta.
A vasalt kerekeket fölpumpálható gumikerekekre cserélte, a tengelyek közepére golyóscsapágyakat szerelt. Doktor Tomor, kora hajnalban kelt, s délelőtti óráig szaladtak előre az óramutatói, amikor a felesége hangja reggelizni hívta.
Újabb napok találmányai következtek. Legelsőként arra spekulált, hogy öszvért vagy szamarat fog a kis járgány elébe, olyat, amire néha maga is fel tud kuporogni.
Egyik reggelen aztán alaposan kimosolyogta maga-magát. (Tehette, nem látta senki a saját udvarán.)
– Szamárnak itt vagyok legelébb, én, magam!
S aztán ki is próbálta magát. Saját készítésű kesztyűben egészen simán indult a dolog.
Doktor Tomor, a Tókertre boruló alkonyatban kezdte az edzéseit.
Egy másik reggelen kiment a vastelepre.
– Doktor Tomor! – így mutatkozott be, s hozzálátott a keresgéléshez.
Ez az ember minden nap valamit keres – jegyezte meg valamelyik vastelepes.
(Pénzt, azt nem.)
A külsejére azért még mindig odafigyelt. A napi borotválkozásnak már nem volt semmi létalapja, helyébe az arcélét kiemelő körszakállat növesztett.
– Doktor Tomor! – mindenkinek ekként mutatkozott be. Rájött, hogy erőteljesen fogyatkozik a felismerők száma, ettől megnyugodott.
Előbb a győri, majd a celldömölki műszaki cikkeket árusító boltokat kereste fel. Hatalmas körfűrészt, majd meghajtó szíjakat vásárolt, legvégül pedig villanyórát – áramszedőkel.
– Doktor Tomor vagyok mondta, s kezet nyújtott a Villanytelep portásának. ( Ott járt tehát, a mostani piac, meg az autóbusz-állomás közelében.)
Aki nem ismerete föl.
(Nem is mondta: – Jé, ez meg a tavalyi polgármesterünk!)
– Működtetési engedélyt szeretnék váltani a gépi tűzifa-fűrészelésre. A város egész területére – tette még hozzá.
Ami ez után következett, Doktor Tomor azon lepődött meg a leges-legjobban.
Percek alatt a kezében szorongathatta az engedélyt. Azon az állt, hogy féléves átalánydíjra kötelezik, amit a Villanytelep pénztárában személyesen kell befizetnie.
Jog-végzett ember lévén, hazaérve ismételten végiggondolta a még hátra levő teendőit.
– Jaj, jaj!
– El ne felejtkezzem a hirdetések készítéséről, s azok kihelyezéséről!
Doktor Tomor, előbb azonos méretű papírokat ollózott össze, majd egyre magabiztosabb kézzel rápingálta a következő szöveget:
Doktor Tomor gépi fafűrészelés vállal! Cím: Dózsa György utca (-)
(Mivel ez a reklám helye lenne, a házszám azért maradt ki a fenti mondatból.)
Készített egy cégtáblát is „Doktor Tomor fafűrészelő” – felirattal.
Álmai simultak ki a legnehezebben.
A valóság sokkal biztatóbbnak tűnt.
Kimondható: Doktor Tomor alig győzte a munkát. Kesztyűs kezébe kapta a kocsija vonórúdját, s halkan bíztatni kezdte magát:
–No, rajta, Doktor Tomor!
Hónapok alatt kihagyhatatlan figurájává lett a Tókertnek.
A Harmadik utcába a Vecsei néni hívta munkára.
Doktor Tomor a megadott időpontban jelent meg a helyszínen.
Valljuk azért meg, apró akadályok bárhol és bármikor jelentkezhettek. A Harmadik utcában álló ház előtt nem régen húzták ki a villanyvezetéket, s szó, ami szó, Doktor Tomor a saját készítésű áramszedő-emelőjével nem érte fel elsőre azokat.
– Hogy az a Doktor Tomor micsoda ügyes ember! – lelkendezett a Vecsei néni. Akkora körfűrész-lapja van, hogy ha akarna, elbújhatna mögéje. De az a legfontosabb, hogy a legvastagabb törzseket is könnyen elfűrészeli. Néha ugyan majdnem belefullad a fűrészlap a fába, a gép nem nagyon bírja szusszal, de Doktor Tomor ügyesen manipulálja a villanyos-gépét. Szinte millimétere pontosságúra vágja le a kuglikat. Valóságos művész a Doktor Tomor!
(Az, talán csak keveseknek jutott az eszébe, hogy a valamikori polgármesterükből, egy hajdan jogot végzett emberből csinált a kényszer – fafűrészelőt.)
– És micsoda áramszedői vannak – jegyezte még meg a Vecsei néni. Pattognak róla a szikrák, de mindez Doktor Tomort egyáltalán nem zavarja. Csak az a fontos, hogy a vezetéket elérje.
–És mondja, Vecsei néni! – milyen árakkal dolgozik ez a Doktor Tomor!
– A legolcsóbb az egész városban! – ezt nyugodt szívvel kijelenthetem – jött a válasz.
Doktor Tomor a maga húzta fafűrészelő-gépével legszívesebben a tókerti megrendeléseket választotta. Úgy mondják – akik még emlékeznek kocsit-húzó alakjára – csak akkor kezdték kiradírozni az emlékezetükből, amikor egy Negyedik utcai konkurencia föllépett. Egy egész család, a Döbrönteiék.
(Utóbbiak, ötvenhatban akkorát ugrottak, amelynek végén Kanadában fogtak földet. Ott – állítólag – dohánytermesztő farmerek lettek.)
A Pápa-Tókertben azt mondják: volt időszak, hogy két fafűrészelőjük is dolgozott. Az egyik átment a leghatalmasabb vízen, s a másik, már régtől a Hadak Útján húzza a kocsiját.
Áramszedői keltik az óta a legszebb tókerti csillagokat!
Ő volt, a Doktor Tomor!
Alakja, beleveszett a feledés örökösnek tűnő homályába. A homállyal kapcsolatosan szoktak valamiféle fátyolról szót ejteni.
Nem tettünk mást, mint azt most egy kicsit meglebbentettük.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!