Alázat és cselekvés -interjú Grőber Attilával, az MSZP polgármesterjelöltjével
2011-02-20 22:04:13 | cikk: Tóth Tamara |
Még két hét van hátra az időközi polgármester- és képviselő választásokig. A tét nagy, húsz év Fideszes városvezetés után vajon ki veszi át a polgármesteri széket Pápán? A Magyar Szocialista Párt Pápai Alapszervezete újra Grőber Attilát indította polgármesterjelöltként.
- A tavaly őszi választások eredménye köztudott. Miért vállalta a jelöltséget? Hogy érzi, több eséllyel indul most, mint ősszel?
- Nem tudok olyan egyszerűen válaszolni, hogy több vagy kevesebb eséllyel indulok. Azért vállaltam, mert úgy éreztem, hogy sokan bíznak bennem. Bíznak, mert amit ősszel mondtam hiteles volt, illetve amit vállaltam, azt teljesítettem. Azt gondolom, hogy én nagyon sok embernek adtam vissza itt Pápán a hitét abban, hogy van politikájában és személyében is hiteles szociáldemokrata út. Az én munkámat, a tevékenységemet nemcsak a baloldalon ismerik el. Visszatérve a választásokra, ma egy kicsit más a helyzet, mint ősszel. A politikai helyzet is más, a jelöltek is mások. Annyiban is bonyolultabb most a helyzet, hogy én a Fidesz jelöltjével személyesen is jó viszonyban vagyok, és nem hagyom, hogy ezt a kampány megrontsa. Ha ő is így akarja. Soha nem voltam híve a személyeskedő kampánynak.
- Most is vannak kitűzött céljai, eredmények, amiket elvár magától, a választástól?
- Persze. Meg kell nyerni a választást.
- Hogyan tovább, ha nem nyer?
- Akkor vesztettünk. Az előző kampány végén is többször elmondtam: én nem szeretem a magyarázkodást. Egy választást azt megnyerni vagy elveszíteni lehet. Nincsen középső út, nincs olyan, hogy jól szerepeltem, de. Legalábbis a főszereplő ilyet nem mondhat. Az elemzők igen. Eduard Bernstein, a kedvenc szociáldemokrata politikusom egyik fontos gondolatára had utaljak : „ A hatalom semmi, az odavezető út minden.” Fontosnak tartom, hogy olyan utat járjak, ami sokak számára példa, mi több követendő példa. Én úgy vállaltam ezt a mostani megmérettetést, hogy azt kértem az MSZP-től, hosszú távra gondolkodjon. Úgy kell dolgoznunk, hogy elhiggyék rólunk, képesek vagyunk egy várost irányítani.
- Hogy lehet ezt elérni Ön szerint?
- Az első lépés az, hogy olyan embereket mutassunk fel, akik hitelesek, akik értelmes dolgokat mondanak, személyes példát jelentenek mások számára. A második, hogy oda kell menni az emberekhez. Érteni és érezni kell a problémáikat. A politika a köz ügyeinek rendezése, s nem elvont eszme.
- Szembe menne a pártérdekkel is, ha a város érdekei azt kívánnák?
- Természetesen. Igaz, hogy máshogy működik az országos politika, de én Pápa polgármestere kívánok lenni, és nem az MSZP-é. A magam részéről nem tudok elképzelni olyan pártutasítást, ami a város érdekével szembe menne. Nincsen benne a tudatomban, a gondolkodásomban ez a dolog.
- Megválasztása esetén mi lenne az első intézkedése?
- Én azt látom, hogy rendkívül szép, de nehéz évek előtt állunk. A következő egy-két év felemelő lesz, hiszen most tudjuk megmutatni a világnak az új fejlesztéseinket: Fő tér, Esterházy-kastély, Várkertfürdő. Ugyanakkor meg kell alapozni a következő évtizedeket. Ha ezt elrontjuk, akkor komoly gondjaink lesznek.
- Mit ért ez alatt?
- Olyan fejlesztések indultak el és kerülnek átadásra a városban, gondolok itt a Fő tér rekonstrukcióra, a Várkastély felújítására és a Várkertfürdő fejlesztéseire, amelyekre méltán lehet büszke a város. De azt gondolom, és úgy látom, hogy ezzel most elértük a takaró végét. A jelen szerkezetben, jelenlegi költségvetési struktúrában, a most megadott keretrendszerben nem lehet újabb fejlesztéseket elkezdeni. Ahhoz le kell ülni, újra kell gondolni a következő évek stratégiáját és meg kell teremteni a következő húsz év terveit. A mostani fejlesztések annak az együttműködésnek köszönhetően jöttek létre, amit az önkormányzat csinált az elmúlt években.
- A programpontok közül mit emelne ki?
- Nem szeretem a programpont kifejezést. Mert az elvek a fontosak, abból kell kiindulni. Most két olyan elv van, amit rendkívül fontosnak tartok. Ezekre mondtam azt, hogy új szövetséget kell kötni a városban. Az új szövetségnek része kell, hogy legyen minden pápai. Civil szervezetek, magánemberek, pártok, mindenki, aki fontosnak tartja és felelős a városért. A szövetségkötés két elvre épül. Az egyik a munkahelyteremtés. Tudom, hogy sokszor hallják az emberek és már unalmasnak tetszik a dolog. Azért tartom fontosnak a munkahelyteremtést, mert egyszerre három dolgot lendít a városon. Elsőként nőnek a bevételek. Ha nem teremtünk munkahelyeket, nem fog nőni az iparűzési adó, akkor nem tudunk tovább fejleszteni, mert kimerültek a keretek. Persze várhatunk mannaként kormányoktól hatalmas pénzeket, de ez nem valós elvárás. Akkor marad egy másik megoldás, emelünk helyi adókat. Én ettől óva intek mindenkit. Az a helyzet, hogy vagy nőni fog a bevételünk, vagy adót fogunk emelni, vagy csak hitelből tudunk fejleszteni. Ez utóbbi fedezet nélkül felelőtlenség. Másik lendítőereje az a munkahelyeknek, hogy a szociális kiadások csökkenhetnek. A szociális kiadásokban vannak olyan tartalékok, amiket érdemes lenne megvizsgálni. Olyan esetekben is vannak kifizetések, ami megkérdőjelezhető. Nem én, az emberek kérdőjelezik meg. De a szociális kiadások csökkentése csak akkor lehetséges, ha azt mondjuk, hogy van munkahely és lehet menni dolgozni. Aki nem megy el dolgozni, amikor van munkahely, annak bezárulnak a kapuk, mert egy önkormányzat nem jótékonykodhat a köz pénzéből azok felé, akik nem akarnak dolgozni. Én szociálisan rendkívül érzékeny vagyok, de a felelősség és a kötelesség egymástól nem elválasztható dolgok. Harmadik lendítő erő pedig az, hogy nőni fog a fogyasztóképes kereslet. Ne felejtsük el, mi olyanokat fejlesztünk most a városban, ami akkor fog működni, ha lesz, aki elfogyasztja az általuk kínált szolgáltatásokat. A szövetség másik eleme az, hogy nem lehet tovább növelni a város adósságállományát. Meggyőződésem az, hogy nem lehet. Azért kell leülnie a pártoknak, hogy valóban végre tudjuk hajtani a kiadások csökkentését. Ne az történjen, hogy ha valaki kiadást akar csökkenteni, akkor őt mások, hazaárulónak, Pápa-ellenesnek, szociálisan érzéketlennek nevezik. Őszintén át kell ezt beszélni, majd kiállni az emberek elé, és elmondani. Le kell tenni a zászlókat: a vöröset, a narancssárgát, az árpádsávosat és helyette fel kell vennie mindenkinek egy szép piros-kék színű zászlót, a városét, a címerével együtt és azért kell cselekedni. Ez egy nagyon fontos dolog. Én ennek a szövetségkötésnek a lelke, irányítója kívánok lenni. Én ezt a szerepet képes vagyok betölteni és vállalom, ha a választók erre felhatalmazást adnak.
- Milyen lehetőségeket lát munkahely teremetésre? Többször említette, hogy ide kell csalogatni a befektetőket. Mivel lehetne őket idecsábítani?
- Pápának jó adottságai vannak. Először is létre kell hozni egy Gazdasági Kabinetet: amelyben marketing szakember, közgazdász, pénzügyi szakember, vállalatépítési stratéga kap helyet. Másodszor az Ipari Parkot menedzselni kell, el kell adni. Most olvastam el az 1999, 2000 évi újságokat, és azokban többen roppant büszkén nyilatkoztak, hogy 1500-2000 ember dolgozik az Ipari Parkban. A baj az, hogy ma sem változott ez a szám. Nincs meg a fejlődés. Ha összehasonlítom a Pápai Ipari Parkot és a környező települések Ipari Parkjait, akkor az látszik, hogy ebből nem jöttünk ki győztesen. Lehet engem ezért bántani, de akkor sem jöttünk ki győztesen.
- Miért nem?
- Ennek van egy olyan összetevője, amiről én nem kívánok beszélni, azok a legendák. És őszintén remélem, soha nem derül ki, hogy igazak. Azt azonban tudom, hogy az eddigieknél határozottabb, dinamikusabb irányítás kell a gazdaság szervezésébe. Vannak olyan települések, melyeket önmagában a turizmus el tud tartani, de ez nekünk nem elég. Pápán 32 ezren élnek, világos, hogy a gazdaság megerősítése nélkül nem tudunk újabb és újabb fejlesztésekbe kezdeni. Az utóbbi években multi-ellenes hangulat alakult ki, ami szerintem nem tesz jót nekünk, mert a kis- és középvállalkozások, főleg egy ilyen gazdasági válság után nem tudnak annyi munkahelyet teremteni, amekkora igény van rá. Én nem azt mondom, hogy nem volt szándék az elmúlt években munkahelyteremtésre, de nagyobb szándék volt más beruházásokra.
- Térjünk át az oktatásra. Ön azt mondta a kampány elején, hogy vegyük kezünkbe az iskoláinkat. Mit ért ez alatt?
- Az oktatásügy nagyon bonyolult terület. Az alapfokú intézmények tekintetében a gyermeklétszám csökkenése miatti szükséges intézkedéseket megtette az önkormányzat. Ez így rendjén is van. Egy iskola felújítását mindenképpen szeretnénk minél előbb elkezdeni, ez pedig a Weöres Sándor Általános Iskola. A középfokú intézményeink egy részét átadtuk a megyének. Hogy akkor jól, vagy rosszul döntöttünk azt kell újra gondolni. Ma azt látom, hogy a megye nagyon komoly anyagi gondokkal küzd. Ez ránk is vetül, a mi iskoláink fejlődésére. Az új önkormányzat megalakulásától kezdődően áprilisban jár le a határidő, addig van időnk a megye felé jelezni, hogy melyik iskolát szeretnénk visszavenni. Ez a mi felelősségünk ezt nem lehet a „megyére” hagyni. A szakképzés területén lenne mit tenni. A szakképzésnek össze kell dolgoznia a vállalkozásokkal. Sokkal piacképesebb képzést kell folytatnunk. Fontosnak tartom azt is, hogy a gimnáziumi és szakközépiskolai képzést erősítsük. Ha jól látom az oktatásügyi tárca közoktatási terveit, akkor azok engem nagy szomorúsággal töltenek el. Mert azt látom, hogy a felsőoktatásba való bekerülés feltételeit akarják szigorítani, egészen drasztikusan. Az előrehozott érettségi vizsgák megszüntetésével, az érettségi tárgyak számának növelésével, a felső tanulmányaikra készülő diákoknak nehezebb lesz bekerülniük. Nekünk pedig fel kell venni a versenyt, hogy a mi diákjaink továbbra is olyan számban kerüljenek be a felsőoktatásba, mint eddig, s ne a költségtérítéses képzésre.
- Mi a véleménye a közbiztonságról?
- A közbiztonság középpontba állítása ma nem más, mint kampányfogás. A közbiztonságot az elmúlt két évben a politika céltáblájává tették. A rendőrkapitányság, a rendőrök Pápán, a pápai rendőri vezetés nagyon sok mindent tesz a közbiztonság megteremtése érdekében. Én a közlekedési morálban látok problémákat és ez nem csak a rendőrök ügye. Az, hogy ki milyen gyorsan megy a városban, ki mennyire előzékeny, ki mennyiben tartja be az írott és íratlan szabályokat az a mi közös ügyünk is. Amikor szövetségkötésről beszélek, akkor erre is gondolok, nekünk is változnunk kell. Be kell tartani a szabályokat, a közlekedésit és másokat is.
- Az ön programjának egyik fontos eleme a turizmus fejlesztése.
- Igen. Nagyon fontos kitörési pontnak tartom a turizmus fejlesztését, mint ahogy korábban is mondtam. A turizmus fejlesztéséhez a korábban említett beruházások mellett hozzájárul az infrastruktúra fejlesztése. El kell készíteni egy út, járda katasztert. Fel kell mérni, hogy hol mit kell felújítani. Amikor ez megtörtént egy középtávú, 4-8 éves fejlesztési tervet kell kidolgozni az utak és járdák felújítására. Amennyiben nekem szavaznak bizalmat a választók ez a program az év végére elkészül.
- Hogyan értékeli az eddigi kampányidőszakot?
- Most a személyes jelenlétemet tartom a fontosnak. Nap, mint nap megyek a városban, becsöngetek, beszélgetek az emberekkel. És az emberek őszinték, nagyon sokat tanulok tőlük. Lakossági fórumot is tervezünk, február 23-án, 17. 00 órakor lesz egy, a Weöres iskolában. Ez a kampány tán csendesebb, békésebb, mint az előzőek, bár Pápán eddig sem volt nagyon a két párt között durva kampány. Nem fogok a kampány oltárán feláldozni sem elveket, sem kapcsolatokat. Én kellően kritikus vagyok magammal és másokkal, kellően tisztelettudó, és remélem kellően a jövőbe mutató az, amit csinálni szeretnék.
- Az Ön szórólapján az alázat és cselekvés címszavak vannak kiemelve. Miért?
- Széchenyinek van egy írása 1848-ból, melynek címe Mi lesz belőlünk magyarokbul ? Tartalmilag van benne számomra két nagyon fontos mondat. Mind a kettő vonatkozik a jelöltségemre, a kampányomra és remélem az életemre. Az egyik úgy szól: „Nem, mi nem születtünk reformátornak, nekünk meg kell tanulni az alázat iskolájába járni.” Én ma az életem legfontosabb szavának tartom ezt az alázatot. Ezért is mondtam, hogy nem vörös, narancssárga és árpádsávos zászlók a fontosak, hanem a város iránti alázat. A másik idézet pedig tartalmilag így szól: a második sorban menni és gyakorolni a polgári erényt - vagyis cselekedni, az ugyanúgy szent kötelesség, mint az első sorban lépkedni. Tehát az alázat és a cselekvés erről szól, én alázattal fogok cselekedni. Én ilyen akarok lenni. Azt szeretném, ha rólam ez a két szó jutna eszébe az embereknek.
- A tavaly őszi választások eredménye köztudott. Miért vállalta a jelöltséget? Hogy érzi, több eséllyel indul most, mint ősszel?
- Nem tudok olyan egyszerűen válaszolni, hogy több vagy kevesebb eséllyel indulok. Azért vállaltam, mert úgy éreztem, hogy sokan bíznak bennem. Bíznak, mert amit ősszel mondtam hiteles volt, illetve amit vállaltam, azt teljesítettem. Azt gondolom, hogy én nagyon sok embernek adtam vissza itt Pápán a hitét abban, hogy van politikájában és személyében is hiteles szociáldemokrata út. Az én munkámat, a tevékenységemet nemcsak a baloldalon ismerik el. Visszatérve a választásokra, ma egy kicsit más a helyzet, mint ősszel. A politikai helyzet is más, a jelöltek is mások. Annyiban is bonyolultabb most a helyzet, hogy én a Fidesz jelöltjével személyesen is jó viszonyban vagyok, és nem hagyom, hogy ezt a kampány megrontsa. Ha ő is így akarja. Soha nem voltam híve a személyeskedő kampánynak.
- Most is vannak kitűzött céljai, eredmények, amiket elvár magától, a választástól?
- Persze. Meg kell nyerni a választást.
- Hogyan tovább, ha nem nyer?
- Akkor vesztettünk. Az előző kampány végén is többször elmondtam: én nem szeretem a magyarázkodást. Egy választást azt megnyerni vagy elveszíteni lehet. Nincsen középső út, nincs olyan, hogy jól szerepeltem, de. Legalábbis a főszereplő ilyet nem mondhat. Az elemzők igen. Eduard Bernstein, a kedvenc szociáldemokrata politikusom egyik fontos gondolatára had utaljak : „ A hatalom semmi, az odavezető út minden.” Fontosnak tartom, hogy olyan utat járjak, ami sokak számára példa, mi több követendő példa. Én úgy vállaltam ezt a mostani megmérettetést, hogy azt kértem az MSZP-től, hosszú távra gondolkodjon. Úgy kell dolgoznunk, hogy elhiggyék rólunk, képesek vagyunk egy várost irányítani.
- Hogy lehet ezt elérni Ön szerint?
- Az első lépés az, hogy olyan embereket mutassunk fel, akik hitelesek, akik értelmes dolgokat mondanak, személyes példát jelentenek mások számára. A második, hogy oda kell menni az emberekhez. Érteni és érezni kell a problémáikat. A politika a köz ügyeinek rendezése, s nem elvont eszme.
- Szembe menne a pártérdekkel is, ha a város érdekei azt kívánnák?
- Természetesen. Igaz, hogy máshogy működik az országos politika, de én Pápa polgármestere kívánok lenni, és nem az MSZP-é. A magam részéről nem tudok elképzelni olyan pártutasítást, ami a város érdekével szembe menne. Nincsen benne a tudatomban, a gondolkodásomban ez a dolog.
- Megválasztása esetén mi lenne az első intézkedése?
- Én azt látom, hogy rendkívül szép, de nehéz évek előtt állunk. A következő egy-két év felemelő lesz, hiszen most tudjuk megmutatni a világnak az új fejlesztéseinket: Fő tér, Esterházy-kastély, Várkertfürdő. Ugyanakkor meg kell alapozni a következő évtizedeket. Ha ezt elrontjuk, akkor komoly gondjaink lesznek.
- Mit ért ez alatt?
- Olyan fejlesztések indultak el és kerülnek átadásra a városban, gondolok itt a Fő tér rekonstrukcióra, a Várkastély felújítására és a Várkertfürdő fejlesztéseire, amelyekre méltán lehet büszke a város. De azt gondolom, és úgy látom, hogy ezzel most elértük a takaró végét. A jelen szerkezetben, jelenlegi költségvetési struktúrában, a most megadott keretrendszerben nem lehet újabb fejlesztéseket elkezdeni. Ahhoz le kell ülni, újra kell gondolni a következő évek stratégiáját és meg kell teremteni a következő húsz év terveit. A mostani fejlesztések annak az együttműködésnek köszönhetően jöttek létre, amit az önkormányzat csinált az elmúlt években.
- A programpontok közül mit emelne ki?
- Nem szeretem a programpont kifejezést. Mert az elvek a fontosak, abból kell kiindulni. Most két olyan elv van, amit rendkívül fontosnak tartok. Ezekre mondtam azt, hogy új szövetséget kell kötni a városban. Az új szövetségnek része kell, hogy legyen minden pápai. Civil szervezetek, magánemberek, pártok, mindenki, aki fontosnak tartja és felelős a városért. A szövetségkötés két elvre épül. Az egyik a munkahelyteremtés. Tudom, hogy sokszor hallják az emberek és már unalmasnak tetszik a dolog. Azért tartom fontosnak a munkahelyteremtést, mert egyszerre három dolgot lendít a városon. Elsőként nőnek a bevételek. Ha nem teremtünk munkahelyeket, nem fog nőni az iparűzési adó, akkor nem tudunk tovább fejleszteni, mert kimerültek a keretek. Persze várhatunk mannaként kormányoktól hatalmas pénzeket, de ez nem valós elvárás. Akkor marad egy másik megoldás, emelünk helyi adókat. Én ettől óva intek mindenkit. Az a helyzet, hogy vagy nőni fog a bevételünk, vagy adót fogunk emelni, vagy csak hitelből tudunk fejleszteni. Ez utóbbi fedezet nélkül felelőtlenség. Másik lendítőereje az a munkahelyeknek, hogy a szociális kiadások csökkenhetnek. A szociális kiadásokban vannak olyan tartalékok, amiket érdemes lenne megvizsgálni. Olyan esetekben is vannak kifizetések, ami megkérdőjelezhető. Nem én, az emberek kérdőjelezik meg. De a szociális kiadások csökkentése csak akkor lehetséges, ha azt mondjuk, hogy van munkahely és lehet menni dolgozni. Aki nem megy el dolgozni, amikor van munkahely, annak bezárulnak a kapuk, mert egy önkormányzat nem jótékonykodhat a köz pénzéből azok felé, akik nem akarnak dolgozni. Én szociálisan rendkívül érzékeny vagyok, de a felelősség és a kötelesség egymástól nem elválasztható dolgok. Harmadik lendítő erő pedig az, hogy nőni fog a fogyasztóképes kereslet. Ne felejtsük el, mi olyanokat fejlesztünk most a városban, ami akkor fog működni, ha lesz, aki elfogyasztja az általuk kínált szolgáltatásokat. A szövetség másik eleme az, hogy nem lehet tovább növelni a város adósságállományát. Meggyőződésem az, hogy nem lehet. Azért kell leülnie a pártoknak, hogy valóban végre tudjuk hajtani a kiadások csökkentését. Ne az történjen, hogy ha valaki kiadást akar csökkenteni, akkor őt mások, hazaárulónak, Pápa-ellenesnek, szociálisan érzéketlennek nevezik. Őszintén át kell ezt beszélni, majd kiállni az emberek elé, és elmondani. Le kell tenni a zászlókat: a vöröset, a narancssárgát, az árpádsávosat és helyette fel kell vennie mindenkinek egy szép piros-kék színű zászlót, a városét, a címerével együtt és azért kell cselekedni. Ez egy nagyon fontos dolog. Én ennek a szövetségkötésnek a lelke, irányítója kívánok lenni. Én ezt a szerepet képes vagyok betölteni és vállalom, ha a választók erre felhatalmazást adnak.
- Milyen lehetőségeket lát munkahely teremetésre? Többször említette, hogy ide kell csalogatni a befektetőket. Mivel lehetne őket idecsábítani?
- Pápának jó adottságai vannak. Először is létre kell hozni egy Gazdasági Kabinetet: amelyben marketing szakember, közgazdász, pénzügyi szakember, vállalatépítési stratéga kap helyet. Másodszor az Ipari Parkot menedzselni kell, el kell adni. Most olvastam el az 1999, 2000 évi újságokat, és azokban többen roppant büszkén nyilatkoztak, hogy 1500-2000 ember dolgozik az Ipari Parkban. A baj az, hogy ma sem változott ez a szám. Nincs meg a fejlődés. Ha összehasonlítom a Pápai Ipari Parkot és a környező települések Ipari Parkjait, akkor az látszik, hogy ebből nem jöttünk ki győztesen. Lehet engem ezért bántani, de akkor sem jöttünk ki győztesen.
- Miért nem?
- Ennek van egy olyan összetevője, amiről én nem kívánok beszélni, azok a legendák. És őszintén remélem, soha nem derül ki, hogy igazak. Azt azonban tudom, hogy az eddigieknél határozottabb, dinamikusabb irányítás kell a gazdaság szervezésébe. Vannak olyan települések, melyeket önmagában a turizmus el tud tartani, de ez nekünk nem elég. Pápán 32 ezren élnek, világos, hogy a gazdaság megerősítése nélkül nem tudunk újabb és újabb fejlesztésekbe kezdeni. Az utóbbi években multi-ellenes hangulat alakult ki, ami szerintem nem tesz jót nekünk, mert a kis- és középvállalkozások, főleg egy ilyen gazdasági válság után nem tudnak annyi munkahelyet teremteni, amekkora igény van rá. Én nem azt mondom, hogy nem volt szándék az elmúlt években munkahelyteremtésre, de nagyobb szándék volt más beruházásokra.
- Térjünk át az oktatásra. Ön azt mondta a kampány elején, hogy vegyük kezünkbe az iskoláinkat. Mit ért ez alatt?
- Az oktatásügy nagyon bonyolult terület. Az alapfokú intézmények tekintetében a gyermeklétszám csökkenése miatti szükséges intézkedéseket megtette az önkormányzat. Ez így rendjén is van. Egy iskola felújítását mindenképpen szeretnénk minél előbb elkezdeni, ez pedig a Weöres Sándor Általános Iskola. A középfokú intézményeink egy részét átadtuk a megyének. Hogy akkor jól, vagy rosszul döntöttünk azt kell újra gondolni. Ma azt látom, hogy a megye nagyon komoly anyagi gondokkal küzd. Ez ránk is vetül, a mi iskoláink fejlődésére. Az új önkormányzat megalakulásától kezdődően áprilisban jár le a határidő, addig van időnk a megye felé jelezni, hogy melyik iskolát szeretnénk visszavenni. Ez a mi felelősségünk ezt nem lehet a „megyére” hagyni. A szakképzés területén lenne mit tenni. A szakképzésnek össze kell dolgoznia a vállalkozásokkal. Sokkal piacképesebb képzést kell folytatnunk. Fontosnak tartom azt is, hogy a gimnáziumi és szakközépiskolai képzést erősítsük. Ha jól látom az oktatásügyi tárca közoktatási terveit, akkor azok engem nagy szomorúsággal töltenek el. Mert azt látom, hogy a felsőoktatásba való bekerülés feltételeit akarják szigorítani, egészen drasztikusan. Az előrehozott érettségi vizsgák megszüntetésével, az érettségi tárgyak számának növelésével, a felső tanulmányaikra készülő diákoknak nehezebb lesz bekerülniük. Nekünk pedig fel kell venni a versenyt, hogy a mi diákjaink továbbra is olyan számban kerüljenek be a felsőoktatásba, mint eddig, s ne a költségtérítéses képzésre.
- Mi a véleménye a közbiztonságról?
- A közbiztonság középpontba állítása ma nem más, mint kampányfogás. A közbiztonságot az elmúlt két évben a politika céltáblájává tették. A rendőrkapitányság, a rendőrök Pápán, a pápai rendőri vezetés nagyon sok mindent tesz a közbiztonság megteremtése érdekében. Én a közlekedési morálban látok problémákat és ez nem csak a rendőrök ügye. Az, hogy ki milyen gyorsan megy a városban, ki mennyire előzékeny, ki mennyiben tartja be az írott és íratlan szabályokat az a mi közös ügyünk is. Amikor szövetségkötésről beszélek, akkor erre is gondolok, nekünk is változnunk kell. Be kell tartani a szabályokat, a közlekedésit és másokat is.
- Az ön programjának egyik fontos eleme a turizmus fejlesztése.
- Igen. Nagyon fontos kitörési pontnak tartom a turizmus fejlesztését, mint ahogy korábban is mondtam. A turizmus fejlesztéséhez a korábban említett beruházások mellett hozzájárul az infrastruktúra fejlesztése. El kell készíteni egy út, járda katasztert. Fel kell mérni, hogy hol mit kell felújítani. Amikor ez megtörtént egy középtávú, 4-8 éves fejlesztési tervet kell kidolgozni az utak és járdák felújítására. Amennyiben nekem szavaznak bizalmat a választók ez a program az év végére elkészül.
- Hogyan értékeli az eddigi kampányidőszakot?
- Most a személyes jelenlétemet tartom a fontosnak. Nap, mint nap megyek a városban, becsöngetek, beszélgetek az emberekkel. És az emberek őszinték, nagyon sokat tanulok tőlük. Lakossági fórumot is tervezünk, február 23-án, 17. 00 órakor lesz egy, a Weöres iskolában. Ez a kampány tán csendesebb, békésebb, mint az előzőek, bár Pápán eddig sem volt nagyon a két párt között durva kampány. Nem fogok a kampány oltárán feláldozni sem elveket, sem kapcsolatokat. Én kellően kritikus vagyok magammal és másokkal, kellően tisztelettudó, és remélem kellően a jövőbe mutató az, amit csinálni szeretnék.
- Az Ön szórólapján az alázat és cselekvés címszavak vannak kiemelve. Miért?
- Széchenyinek van egy írása 1848-ból, melynek címe Mi lesz belőlünk magyarokbul ? Tartalmilag van benne számomra két nagyon fontos mondat. Mind a kettő vonatkozik a jelöltségemre, a kampányomra és remélem az életemre. Az egyik úgy szól: „Nem, mi nem születtünk reformátornak, nekünk meg kell tanulni az alázat iskolájába járni.” Én ma az életem legfontosabb szavának tartom ezt az alázatot. Ezért is mondtam, hogy nem vörös, narancssárga és árpádsávos zászlók a fontosak, hanem a város iránti alázat. A másik idézet pedig tartalmilag így szól: a második sorban menni és gyakorolni a polgári erényt - vagyis cselekedni, az ugyanúgy szent kötelesség, mint az első sorban lépkedni. Tehát az alázat és a cselekvés erről szól, én alázattal fogok cselekedni. Én ilyen akarok lenni. Azt szeretném, ha rólam ez a két szó jutna eszébe az embereknek.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!