A képkeretezés titkai az Ipartörténeti Körben


2011-02-09 20:30:08  | cikk: Babos Petra  | fotó: Babos Petra  | 


A képkeretezés titkai az Ipartörténeti Körben főképe
A képkeretezés titkai címmel tartott ma délután előadást Végh József képkeretező mester az Ipartörténeti Honismereti Körben.
A festészet történetét már sokan és sokféle változatban megírták, a keretezés és a keretkészítés koraszakainak áttekintéséről viszont alig található néhány próbálkozás. Ez nem véletlen, hiszen a képkeretek megjelenési formái ellenszegülnek mindenféle leegyszerűsítő osztályozásnak - vallotta a képkeretező mester.
- Sokan talán nem is tudják, hogy a belső helyiségeink falán lógó, elmozdítható képek csak az újkor elején kezdtek elterjedni, a polgári lakószobákban pedig a 17. századtól kezdve váltak általánossá. A bekeretezett képek újszerű jelentése a keretek jellegét is meghatározza, azok csak attól kezdve szabadulnak meg a liturgikus funkcióhoz való kötődéseiktől. Ezért a megjelenési formák történetét az újkortól számítjuk. A képkeretek fejlődése nem tekinthető egyszerűen valami új berendezési tárgy hirtelen fellendülésének. A 19. század közepéig uralkodó irányzattal ellentétben ma már nem beszélhetünk kötelező lakberendezési stílusról, ami egykor a keretezés alapelveit is egységbe foglalta, függetlenül attól, hogy nyilvános galériáról vagy magánlakásról volt-e szó. Ma már nincsenek leleményes keretkészítők sem. A régi képkeretek szépsége alapvetően eltér a mai termelési szemlélettel átitatott ideáloktól: valaha volt reprodukálhatatlan, ma már nincs ilyen. Napjaink lakberendezési kultúráját két eltérő szempont határozza meg: a képek számára tartást adó keretezést alapvetően funkcionális szempontok alapján készítik el, míg a választékosnak szánt keretek „historikusak” maradnak, csak múzeumokban fordulnak elő. Ez azt jelenti, hogy a művészi keretezés korszaka lezárult - hangsúlyozta Végh József.
A keret és a keretezés minden évszázadban valami mást jelent, és éppen ezért összehasonlíthatatlan. A keretkészítők többnyire alkalmazott kézművesek voltak. Szignált képkeretekkel nagyon ritkán lehetett találkozni, azok inkább a későbbi időkben bukkantak fel, amikor a fafaragóművészek és az udvarnak dolgozó intarziások munkájának művészi elismerése nőtt. A profilok készítését és a faragómunkát általában mások végezték, mint a felületkezelést és az aranyozást. Végül a 19. század végére a plasztikus díszítmények készítése is elválik a famunkától. Az aranymassza és a stukkó használata megnyitja az utat a modellek negatív formák segítségével készített olcsó reprodukciói előtt. A keretek többnyire az ízlés megváltozásának áldozataivá váltak.
A keret egyszerű berendezési tárggyá lett, amely alakjánál csupán általános esztétikai ízlést igényel, ahogyan az enteriőr összes többi eleme is- zárta gondolatait az előadó.
Az Ipartörténeti Kör március 9-én tartja soron következő összejövetelét Pékmesterből árufuvarozó címmel.

Képek:

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!