Sohasem csak falakat látok-Hiller István volt a Petőfi Asztaltársaság vendége


2011-01-29 08:02:33  | cikk: Tóth Tamara  | fotó: Tóth Tamara  | 


Sohasem csak falakat látok-Hiller István volt a Petőfi Asztaltársaság vendége főképe
Dr. Hiller István, az előző kormány oktatási és kulturális minisztere volt a Petőfi Asztaltársaság mai összejövetelének vendége. A volt miniszter a rendezvény előtt a Huszár lakótelepi emléktáblánál koszorút helyezett el és mécses gyújtással emlékezett Gőgös Zoltán országgyűlési képviselővel és Grőber Attila polgármesterjelölttel a Nemzetközi Holokauszt Emléknap alkalmából.

Az egyetemi docens nem először járt városunkban, saját bevallása szerint szereti ezt a várost, mely mögött nem valamiféle hivatalos nyilatkozatszerű meggondolás van. A soproni születésű politikus látva a kéttornyú templomot a Fő téren és az Esterházy Kastélyt, sokkal otthonosabban érzi itt magát, mint egy nagy metropoliszban. Történészként gyakran foglalkozott az Esterházyakkal, így a történész és a politikus Hiller István is jó érzéssel van Pápán.
Hiller István a közeli Holokauszt Emléknap kapcsán elmondta, történész révén az átlagosnál többet tud a Holokausztról, s azt nem lehet egyszerűen, hidegen megközelíteni. A Holokauszt nem csupán a racionális tényekről, áldozatok számáról szól, az az emberi természetnek és a politikának olyan szörnyű megnyilvánulása, amiről függetlenül attól, hogy hány évtized telt el a történtek óta, minden évben meg kell emlékeznünk, hogy a fiatalokat és azokat, akik megélték azt, összekösse.
- Itt, amikor egy órával ezelőtt és a tegnapi emléknap kapcsán több mint kétezer pápai polgárról emlékeztünk. Ma körülbelül heten vannak, akik zsidónak vallják magukat Pápán. Egy virágzó kulturális és a történelmi város szerves részét képező polgári közösség egy részét semmisítette meg egy átkozott politika és ez házakat, embereket, köveket, utcákat köt össze. Láttam a Zsinagóga épületét. Láttam a régi bejárat még eredeti kövét. Sohasem csak falakat látok. Ilyenkor előttem mindig egy közösség van, fiatalok, idősebbek, akik éppen vallási, más tekintetben nyilván kulturális célból összejönnek, találkoznak, ugyanannak az országnak voltak büszke állampolgárai, és ugyanannak a városnak voltak büszke polgárai, mint mi magyarok. Rájuk kell emlékezni.
Hiller István szerint kevés azt mondani a ma felnövekvő generációnak, hogy mi történt 1944-45 között, hiszen direkt emlékünk már egyre kevesebb van, ez már egy történelmi tétel, akár a mohácsi vész, vagy a tatárjárás. Nem így kell megközelíteni. Egy normálisan működő országban valamikor voltak reformátusok, katolikusok, evangélikusok és izraeliták. Együtt építették az országot, a várost. Nagyapáink, dédapáink közössége ez volt, együtt jártak iskolába, ha hittanra nem is, de pékhez és a piacra igen. Ahol ma élünk, azt ők együtt építették. Ha így tekintünk a Holokausztra, akkor nem adunk lehetőséget a mai, antiszemita gondolkodásmód kialakulásának.
Szerinte nem lehet elkülöníteni a történelem racionalitását, objektivitását az érzelmektől, mely a mi közös országunk, közös történelmünk alapja.
- Találhat belőle mindenki részeket. De a történelem bármelyik korszakából, ha csak egy mozaik kockát vesz ki, akkor lehet, hogy önmagában azt gondolja, hogy az igaz, de a képből, az egészből nem fog megtudni semmit. Mindenki találhat magának szép követ, kinek a zöld, a sárga, a kék, a piros lehet szép. Ha a mozaikból, a közös történelmünkből veszi ki, akkor az egészhez igazából nincsen semmi köze. Nekünk ezt így kell nézni együtt, sárgát, pirosat, kéket, zöldet, s akkor legalább az esélyünk megvan arra, hogy lássuk a kép egészét. Nem biztos, hogy képesek vagyunk meg is érteni azt, amit látunk.

Hiller István a beszélgetés során beszélt Radnóti Miklós feleségéről, a költő Fifikével való kapcsolatáról, saját családjáról, egyetemi éveiről, a tanítás szeretetéről, a rendszerváltásról és baloldali kötődéséről, valamint annak kialakulásáról is.
Mint mondta, mindig annak volt a híve, hogy rendszeren belül többet lehet elérni, mint rendszeren kívül. Apja és annak baráti körének beszélgetéseiből idézett fel gondolatokat, melyek szerinte, ma is élnek.
- A nyolcvanas évek elején az egyik beszélgetés során az hangzott el: mégiscsak furcsa, hogy minél távolabb vagyunk a második világháborútól, annál nagyobb a Magyar Partizán Szövetség létszáma. Ez úgy elgondolkodtatott. Azt kell, hogy mondjam, hogy miközben nem tudhattam, hogy rendszerváltás jön, kérem csak a Magyar Partizán Szövetséget tessék behelyezni, behelyettesíteni más szervezettel, így beléptem a pártba. Olyan hihetetlen mennyiségű ellenzője volt annak a rendszernek, hogy nem is értem, ki pártolhatta. 1983-ban a gimnázium elvégzése után kértem a felvételemet Sopronban a pártba- mesélte el párttagságának történetét a szocialista politikus.
Hiller István végül kitért az aktuálpolitikai, azon belül is az oktatással kapcsolatos kérdésekre is. Úgy véli, ha valaki a szakmaiságot a politikában teljesen feladja, akkor az erőtlenné lesz a politikában.
- Ha nincs biztos szakmai alap a politikus mögött, akkor megbukik szakemberként és politikusként is. Politikusként mi az elmúlt választást elbuktuk. De bárkivel összeállok, ki olvas jobban 17. századi latin írást - utalt végzettségére a latin-történelem szakos pedagógus.

Képek:

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!