Emberkereskedelem és Hamilton kapcsolata Magyarországgal
2010-12-18 22:21:25 | cikk: |
The Hamilton Spectator
2010. december 10.A cigányok királyai (első rész)
PÁPA, MAGYARORSZÁG A helyi cigány kisebbségi önkormányzat zsúfolt irodájában ülünk, amikor egy termetes ember lép be az ajtón.
Kozák János magas rangú tisztviselője a magyarországi cigány kisebbségi önkormányzati rendszernek. Bemutatkozik, majd hozzálát az elnöki asztalon szétszórtan heverő maroknyi bűnügyi arckép átnézésének.
Kozák felismeri a vádlottak arcát és a képekből egy rögtönzött családfát rak ki, bemutatva a kapcsolatot, egyrészt a Dömötör, másrészt a Kolompár család tagjai között.
Azért jöttünk Pápára, mert szeretnénk kitalálni, ez a kicsi, Nyugat-magyarországi város hogyan válhatott egy hamiltoni működési területű állítólagos emberkereskedelem kapujává, amihez kapcsolódóan eddig 60 vádemelés történt, egy tucat cigány származású ember ellen.
Mind az ismert áldozatok száma, mind a megvádolt személyek száma Kanada történelmének valaha volt legnagyobb emberkereskedelmi ügyévé teszi ezt az esetet.
Másrészt amiatt is utaztunk ide, hogy megtaláljuk a Dömötör és a Kolompár család tagjait, bár figyelmeztettek bennünket, csekély az esélye annak, hogy belemennek egy beszélgetésbe, kanadai idegenekkel.
Kozák hirtelen előhúzza a mobilját és Dömötör Rudolf számát tárcsázza, aki egyike azon családtagoknak, akiket keresünk.
Ő egyébként 37 éves testvére annak a Dömötör Ferencnek, akit a Hamilton körül gyűrűző feltételezett szervezett bűnözés vezetőjeként tart nyilván a Kanadai Királyi (Lovas) Rendőrség (RCMP). Két másik fivére egy hamiltoni börtönben ül, az édesapja vádemeléssel néz szembe, a lánytestvére – aki szintén bűnvádi eljárás alatt áll – két hónapja menekül a rendőrség elől, az unokaöccse pedig házi őrizetben van, Burlingtonban.
Dömötör Rudolf fogadja Kozák hívását.
Megkérdezi tőle, be tudna-e ugrani a cigány kisebbségi önkormányzathoz és beszélni két kanadai újságíróval. Lehetetlen, válaszolja, mivel üzleti ügyek miatt nem tartózkodik a környéken.
És mit szólna a holnaphoz? Még mindig távol lesz.
Kozák segítségével addig folytatjuk a beszélgetést, amíg lehetséges. Dömötör folyamatosan válaszol azokra a kérdésekre, melyek a Kanadába visszatért családtagjaira vonatkoznak, néha angolul, néha magyarul, időnként udvariasan, máskor izgatottan.
Aztán Kozák váratlanul elbúcsúzik tőle és leteszi a telefont.
„Azt mondta, három percen belül itt lesz.”- mondja Kozák.
Még annyi ideig sem tartott.
Azt ajtó kinyílik és besétál rajta Dömötör. Fekete Calvin Klein kabátot visel, az ujján gyémántköves gyűrű. Szorosan követi a felesége: sportosan szőkített haj, arasznyi hosszúságú műkörmök, leopárd-műbőr csizma.
Dömötör maga sem idegen Hamiltonban. 2000-től 2005-ig élt a Hegyen, majd 2008-tól ismét, amíg augusztusban vissza nem tért Pápára - nem sokkal azelőtt, hogy a rendőrség megtette az emberkereskedelem miatti vádemelést.
Pontosan tudatában van azoknak a vádaknak, melyekkel a családjának szembe kell néznie: nevezetesen, hogy munkásokat toboroztak Pápáról Hamiltonba, akiket alagsorban, rabszolgaszerű körülmények között tartottak és arra kényszeríttettek, hogy hosszú órákat dolgozzanak – fizetés nélkül.
Ez mind hazugság, mondja mérgesen.
„Törvényes volt és ezt bizonyítani is tudom.” – mondja Dömötör.
A családja szabályos építési vállalkozást működtetett, érvényes munkaügyi engedélyek használatával, a dolgozók kaptak fizetést és nem voltak állandó felügyelet alatt.
Azt mondja, az alkalmazottakat gyakran lehetett látni ebédelni Tim Hortons vagy KFC üzletekben, Hamilton környékén. Néha az egész brigádot elvitték a Mandarin étterembe, ami az Upper James utcában található.
Ki volt a főnök? – tesszük fel neki a kérdést?
„Nincs főnök” – mondja éles hangon. „Ez az egész nem igaz, így főnök sincs.”
„Volt főnök, de ez csak a munka szervezéséhez kapcsolódott. De nem úgy, mint egy bandában”
De akkor mitől lenne 19 áldozat, akik minden ugyanazt állítják a rendőrségnek? – kérdezzük tőle.
„Két lehetséges válasz adódik.”- feleli Dömötör. „Egyrészt, mert lehet, hogy ők magyarok. Vagy arról van szó, hogy rossz emberek.”
Ennek oka Dömötör szerint a magyarországi cigányok és nem cigányok közötti történelmi ellentét, mely századokra tekint vissza. Dömötörnek fogalma sincs róla, hogy a cigány-ellenesség most megjelenik-e Kanadában.
„Nem akarok úgy tűnni, mint aki, előre elítéli Kanadát, de ami folyik, az nem jó.”- mondja.
„Kanada korábban egy barátságos, vendégszerető ország volt, de úgy látszik, ez a kanadai mentalítás már elmúlt.” – teszi hozzá Dömötör felesége.
Dömötör azt mondja, minden másnap beszél a testvérével, Ferenccel, akit Ancaster-ben házi őrizet alá helyeztek. Azt mondja, nincs jól, tudva, hogy a felesége börtönben van, a fia pedig ugyancsak házi őrizetben, Burlingtonban.
„Mégis hogyan érezze magát, ha alaptalanul vádolják ezekkel? – kérdezi Dömötör. Nincs nyugalma.
A fivérével való rendszeres kapcsolata ellenére Dömötör azt állítja, hogy nem szokott beszélni a menekülésben lévő lánytestvérével, így azt sem tudja, az hol tartózkodik.
Jelzi, hogy az édesapja, aki tavaly költözött Kanadába, 2 hónapja visszatért Pápára.
Amikor megemlítjük, hogy az édesapja ellen szintén büntetőeljárás van folyamatban, és szökésben lévőként tartják nyilván, Dömötör őszintén meglepettnek tűnik.
„70 éves és nagyon beteg.” – mondja hitetlenkedve.
Ezen a ponton Dömötör ingerültséget mutat, miközben áthajol az asztal felett. Ahogy az interjú folyik, elkezd annyi kérdést feltenni, mint amennyire válaszol.
„Én tisztességes válaszokat adok Önnek.” – mondja hangosan magyarul, „És elvárom, hogy Ön is tisztességes válaszokat adjon.”
Dömötörnek kételyei vannak az igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatban, és amiatt is, hogy az igazság – úgy, ahogy ő látja - kiderül-e a bíróságon.
„Imádkozok az Istenhez, hogy ártatlan embereket ne bántsanak.” – mondja végül.
„Imádkozok az Úrhoz, hogy azok, akik hazudtak, elnyerjék méltó büntetésüket.” A rendőrség meggyőződése szerint az emberkereskedelemmel foglalkozó csoport vezetője Dömötör Ferenc, aki 13 évvel ezelőtt hagyta el Magyarországot.
Az az ember, akit Pápán Karádi Ferencként ismertek és féltek, Dömötör helyetteseként jelent meg Kanadában.
2009 februárjában Karádit egy magyar bíróság majdnem 5 év börtönre ítélte zsarolás és csalás miatt, miután bűnösnek találták számos pápai vállalkozó és családja fenyegetésében, amik még 2001-ben történtek.
Ahelyett, hogy jelentkezett volna a börtönben, Karádi Kanadába repült. A sors iróniája, hogy jelenleg egy kanadai börtönben csücsül, miután az emberkereskedelem miatti vádeljárás során nem kapott lehetőséget az óvadékra.
Pápa alpolgármestere, Áldozó Tamás azt mondja, nem lepte meg, hogy Karádit és másokat vád alá helyeztek Kanadában.
„Úgy gondolom, hogy ő már nem fog megváltozni” – mondta Áldozó – „és nem fog reggeltől estig dolgozni.”
„Azt szokta mondani, hogy ő soha nem fogott szerszámot a tenyerében és erre büszke is.” – teszi hozzá. „Az egyetlen dolog, ami valaha is a kezében volt: a pénz és a nők.”
Áldozó pontosan ismeri Karádi hírnevét. Évekkel ezelőtt az alpolgármester pártjának épülete Karádi jól karbantartott háza mellett volt, a bevásárló utca közelében, a városközpontban.
Az alpolgármester tudomása szerint Karádi Pápán született és vezetéknevét Kolompárról változtatta meg, ami gyakori vezetéknév a magyarországi cigányok között, és egyúttal három vádlottnak is a családneve a hamiltoni ügyben.
Nem tisztázott, hogy Karádi rokonságban áll-e Hamiltonban vád alá helyezett Kolompárokkal.
Áldozó azt mondja, hogy Karádi abba a körbe tartozik, amit úgy írna le, mint a pápai cigány közösség arisztokráciája, és hogy Karádi háza volt a központja a szervezetének.
„Mindez azonban nem egy maffia, nem olyan szervezett, nincsenek gyilkosságok.” – teszi hozzá.
A bírósági anyagok szerint viszont számos erőszakos fenyegetés történt, amit később a helyi rendőrségen is megerősítettek.
2009-ben Magyarországon a bírósági eljárás tárgya az volt, hogy Karádi és társai elkezdtek zsarolni egy helyi vállalkozót, aki egy piacot üzemeltetett a város engedélyével.
A bírósági jegyzőkönyvekből az derül ki, hogy Karádi általános iskolát végzett és fémkereskedelemből élt.
Havonta kb. 1 millió Forintot keresett – ez mintegy 5.000 amerikai dollárnak felel meg – , ami hozzávetőlegesen 10-szerese az átlagos pápai fizetéseknek.
2001 elején Karádi és társai pénzt követeltek az áldozattól, és azt mondták neki, ha nem fizet, akkor soha többé nem fog lábra állni és a rokonait is megölik.
Kétévente, amikor a piac működési engedélyének megújítása esedékessé vált, Karádi és társai megint bevetették a zsarolós cselt és megfenyegették az üzletembert.
A második alkalommal azzal is fenyegették, hogy megerőszakolják a lányát, amennyiben követeléseik nem teljesülnek.
Az áldozat összesen 3,1 millió Forintot fizetett Karádinak és kompániájának, ami mintegy 16.000 USA dollárnak felel meg.
Végül 2005-ben, amikor Karádi harmadszorra is megkörnyékezte az üzletembert, az a rendőrséghez fordult.
A bíráság egy 2003-as ügyet is tárgyalt, ami a pápai sétálóutca egyik népszerű kávézójának tulajdonosához kapcsolódott.
A bírósági jegyzőkönyvek tanúsága szerint Karádi és az élettársa betért a kávézóba, de a tulajdonos azt mondta nekik, csak akkor lesznek kiszolgálva, ha feliratkoznak törzsvendégi kártyára.
Karádi dühbe gurult, aztán este ismét visszatért 6 társával és elkezdték provokálni a többi vendéget. Amikor a tulajdonos távozásra szólította fel őket, azzal vádolta meg, hogy diszkriminálja őt, mert cigány.
Másnap Karádi hajléktalanokat bérelt fel, hogy üljenek be a kávézóba és ezáltal próbálja meg ellehetetleníteni a férfi üzletét.
Karádi ezután megkísérelt 500.000 Forintot – 2.500 USD – kizsarolni a kávézó tulajdonosából. Azt mondta neki, hogy bocsánatot kérhetne azért, amit vele tett, és hogy a családja vérben fog fürdeni.
A tulajdonos, a vele folytatott beszélgetésünk során elmondta, hogy nem fizetett Karádinak. Ehelyett azonnal a rendőrségre ment.
A tulajdonos – aki kérte anonimitásának megőrzését, mert még mindig tart Karádi családjától – azonban azt is elmondta, hogy jó pár év telt el addig, amíg a rendőrség elég bizonyítékot tudott összegyűjteni a vádemelési javaslathoz.
Karádit a tulajdonos nagyon félelemkeltő emberként írja le. Elmondja továbbá: miután megfenyegették, közel 900.000 Forintot – 4.500 USD – költött arra, hogy felszerelje üzletét biztonsági készülékekkel.
A biztonsági rendszer kiépítés után Karádi soha többet nem tért vissza – teszi hozzá.
Amikor megtudja, hogy Karádi egy hamiltoni börtönben tölti az idejét, nincs meglepődve.
„Kijárt neki a börtön, azok után, ami itt történt.” – vonja meg a vállát.
Nagy Ákos, a pápai rendőrség bűnügyi osztályvezetője örül, amikor hallja, hogy Dömötörék és Kolompárék börtönben vannak. „Bízom benne, hogy ott is maradnak.”
Pápa szélén, egy magányos telken, a városi szemétdomb közelében találkozunk Karádi Ferenc idősebb testvérével, Kolompár Antallal.
Ellentétben testvére kényelmes belvárosi házával, egy kicsi, elhanyagolt épületben lakik, a cigány enklávé közepén.
Kolompár azt mondja, nincs szoros kapcsolatban a fivérével, nem tudja, miből élt Pápán, és semmit sem tud annak jelenlegi, kanadai jogi ügyéről.
Nem igazán akart nyilatkozni Karádiról. Ehelyett leginkább azokról a küzdelmekről akart beszélni, melyekkel a cigányoknak kell szembenéznie Magyarországon.
Kolompár – állítása szerint – 30 évet dolgozott, most mégiscsak jelentéktelen 150 dolláros nyugdíjat kap havonta. Ez a sovány nyugdíj esetleg arra fogja kényszeríteni, hogy Ausztriába menjen dolgozni, hogy el tudja tartani a gyermekeit és az unokáit, akik még mindig vele laknak.
Kolompár szerint Magyarország szégyenteljesen bánik a cigány kisebbségével, és „Magyarországot ki kellene zárni az Európai Unióból.”
Több mint 5 évszázada van súrlódás az ország őshonos magyarjai és cigány kisebbsége között, akiket romának is neveznek.
Amíg Kanadában a „roma” kifejezést tartják a politikailag korrekt megjelölésnek, addig Magyarországon a „cigány” sokkal könnyebben elfogadott és nem hordozza ugyanazt a pejoratív jelentéstartalmat.
A roma népességről úgy tartják, hogy körülbelül ezer évvel ezelőtt vándorolt el észak-nyugat Indiából. Főleg nomád életmódot éltek és Európa-szerte elterjedtek a 15. századra.
A népesség megbecsülésére vonatkozó adatok közismerten megbízhatatlanok, de mintegy 12 millióra teszik az Európában élő romák számát.
Az európai roma népesség több mint fele Kelet-Európa volt szocialista országaiban él, legnagyobb arányban Magyarországon, Romániában és Bulgáriában.
Magyarországon kb. 800.000 roma van, az ország lakosságának 8%-át adják.
Pápán kb. 3.000 roma nemzetiségű ember él, míg a város teljes lakossága kb. 33.000.
Nyilvánvaló, hogy sok magyar nemzetiségű pápai leleplezetlen ellenszenvet táplál a cigányok iránt, és úgy hiszik, a város sok problémájának ők az okozóik.
„A cigányok 500 évvel ezelőtt érkeztek Magyarországra és nem tudtak beilleszkedni a társadalomba.” – mondja Áldozó, az alpolgármester.
„A történelem során soha nem volt földbirtokuk, nem voltak házaik, nomád módon éltek.”
A második világháború során a holocaust megtizedelte Pápa szignifikáns zsidó kisebbségét.
„Sok üres lakás és ház volt, amiket a cigányok vettek át.” – mondja Áldozó.
A kommunista rendszerben csökkent a cigány-nem cigány megosztottság, mert mindenkinek dolgoznia kellett, és „ha nem dolgoztál, börtönbe vittek.” – mondta Áldozó.
A kommunizmus 21 évvel ezelőtt történt összeomlása óta azonban a munkalehetőségek beszűkültek, különösen azok számára, akiknek képzettségbeli, iskolázottsági hiányosságaik vannak.
Áldozó azt mondja, a munkanélküliségi ráta Pápán 12% és úgy becsüli, ezeknek a fele cigány.
Egy napot sétálgatva Pápán, könnyű észrevenni az életmódbeli különbségeket a város magyar nemzetiségű és a cigány kisebbséghez tartozó lakossága között.
A városközpont olyan, mint egy tipikus régi európai városé, egy nagy, történelmi templommal, macskaköves utcákkal, kicsi üzletekkel, kellemes kávézókkal.
A városban szétszórtan vannak még telepek cigányokkal, akiknek házai éles ellentétben állnak a város más lakóinak rendes otthonaival.
Samu Attila felajánlja nekünk, hogy megmutatja a város néhány, cigányok által lakott részét.
Samu egy kicsi autókölcsönző vállalkozást működtet, amit néhány amerikai munkatársával indított be, miután felismerték a Pápán állomásozó katonai állomány szükségleteit.
2008-ban a város korábbi szovjet légi bázisa – ami valaha a legnagyobb volt Magyarországon – a NATO egyik légi szállítási flottájának vált otthonává, melyet olyan nagy távolságokon vetnek be, mint Haiti vagy Afganisztán.
Samuval, mint idegenvezetőnkkel, eljutunk az elhanyagolt cigány viskóknak egy csoportjához Pápa külvárosában.
„Én nem akarok bemenni.” – mondja Samu. A hangján aggodalom nyomait érzem. „A rendőrség kétnaponta jön ki ide, mert verekedések, erőszakoskodások vannak.”
Az úttest szélén hagyja az autót járó motorral, felkészülve a gyors menekülésre, ha szükséges. Elég hosszú ideig maradunk ahhoz, hogy készítsünk pár gyors fotót, de ez minden.
Samu ezután néhány utcával tovább vezet, arra a helyre, amit maga csak „cigány sor”-nak nevez.
A környéket kicsi, fehérre meszelt, piros cseréptetős házak alkotják, melyeket a város hét évvel ezelőtt épített Samu szerint és melyeket jelenleg majdnem kizárólagosan csak cigányok laknak.
A koszos épületek kinézete alapján azonban azok már évtizedek óta létezhetnek.
„Nézzék meg ezeket a házakat!” – mondja Samu, miközben biccent a fejével.
„Ezek mindent tönkretesznek.” – mondja. „Felszedik a fából készült parkettát és eltüzelik, vagy kiveszik az üvegeket a keretből és eladják őket.”
Megküzdeni ezekkel a mélyen rögzült előítéletekkel, a cigány kisebbségi önkormányzat nagy feladata.
„Nagy előítéletesség figyelhető meg a cigánysággal szemben.” – mondja Holdosiné Bánhegyi Ildikó, a Pápai Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke.
A cigányság a legnagyobb Magyarország 13 hivatalos nemzeti és etnikai kisebbségei közül. 1993-ban az új törvényhozás lehetővé tette ezeknek a kisebbségeknek, hogy helyi önkormányzatokat alakítsanak, érdekeik képviseletére.
A Pápai Cigány Kisebbségi Önkormányzat kulturális programokat szervez, a városi képviselőtestület ülésein tanácskozási joggal részt vehetnek, bár szavazati joguk nincsen.
Holdosiné pontosan tisztában van a cigányokkal kapcsolatos sztereotípiákkal: „hogy nem szeretnek iskolába járni, lusták, nem szeretnek dolgozni”, sorolja őket pontról pontra.
A hamiltoni emberkereskedelmi vád hírei csak súlyosbították a feszültséget – mondta -, különösen azért, mert mindenki ismeri a vádlottakat és családjaikat.
Hangsúlyozza egyúttal ezen ügy állításainak figyelmetlenségeit is: a bűnözés nem köthető kizárólagosan egyik társadalmi csoporthoz sem.
„Mindenki, aki úgy dönt, hogy bűnözésből fog élni, egyénileg tesz így.” – mondja Holdosiné. Hamiltonban a legtöbb embernek hosszú ideig tartana, hogy megtalálja Pápát a térképen.
Mi azonban a mindössze két napos pápai barangolásunk során négy olyan emberrel is találkoztunk, akik éltek már Hamiltonban.
Nem messze a pápai Városházától, az utca végén van egy fából készült kapu, hiányzó ajtóval. Benyitás után sáros út tárul elénk, két oldalán leromlott állapotú bungalókkal.
Azért jöttünk ide, mert úgy tudjuk, a bal oldali, utolsó tákolmány Dömötör Gizelláé - Dömötör Rudolf és Ferenc testvéréé -, akit jelenleg is köröz a kanadai rendőrség.
A szomszédban élő férfi azt mondja, hogy nincs otthon és már évek óta nem is tartózkodott ott.Vide Gyulaként mutatkozik be és azt mondja, rokonságban áll Dömötörékkel, bár nem tudja pontosan megmondani, miként.
Rossz angolsággal mondja, hogy egyszer élt Hamiltonban. Festőként dolgozott ott 3 hónapig, 2004-ben jött vissza.
Vide behívott bennünket a konyhába, majd áthívta az egyik barátját, aki jobban beszél angolul.
A hölgyet Annamáriának hívják, ő szintén élt Hamiltonban.
Annamária – aki nem hajlandó vezetéknevét elárulni – azt mondja, hogy a Stoney Creek-ben lakott 2000-től 2006-ig, iskolába járt és a Szent József kórházban dolgozott, mielőtt visszatért volna Pápára azután, hogy a menekülti státusz iránti kérelmét elutasították.
Egyszer még szeretne visszamenni Hamiltonba.
„Tudom, hogy az élet annyira más egy magyar számára Kanadában: sok munkalehetőség és minden van odaát.” – mondja Annamária.
Ez a valószínűtlen kapcsolat Pápa és Hamilton között két kérdést vet fel.
Miért kapnak két kézzel az emberek a lehetőség iránt, hogy elhagyják Magyarországot?
És még inkább: hogyan lehetett Pápa körzetéből ilyen sok embert Kanadába csábítani, egy állítólag emberkereskedelemmel foglalkozó csoport kétes ígéretei által?
„Az emberek hajlandóak vállalni a külföldre menetel kockázatát, mert itt nincs munka.” – mondta Holdosiné, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke.
A munkalehetőségek – különösen a jól fizetett állások – hiánya fontos körülmény volt mind a cigányok, mind a nem cigányok számára.
A hotelünkben egyik este búcsú bulit tartottak a személyzet két tagjának, akik hasonló munkáért Pápáról Ausztriába költöztek, ahol kétszer-háromszor annyit fognak keresni. Amint megtudtuk, nem ez volt az első alkalom, hogy emberek elhagyták Pápát zsírosabb állásért.
A második kérdés megválaszolása sokkal bonyolultabb.
Pápa alpolgármestere azt javasolta, tegyünk egy nyersen őszinte értékelést.
„Én azt hiszem, hogy abban reménykedtek, hogy sok pénzt fognak keresni, tényleges munka nélkül.” – mondta Áldozó.
A közös tulajdonsága az állítólagos áldozatoknak – akik egy része cigány, másik része nem cigány – a műveltség hiány. – mondta.
„Nagyon egyszerű emberekről van szó.” - mondta Áldozó. „Nincsen szakképzettségük vagy különösebb iskolai végzettségük, nem tudnak sokat a világról és sok pénzt ígértek nekik.”
„Egyszerűbb ebben hinni, mint dolgozni” – tette hozzá Kiss Gábor, Áldozó kollégája.A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN: „Tízszer is megbánod még, hogy idejöttél.”
Végül néhány szó A cigányok királyai című két részes, az emberkereskedelemmel, valamint Hamilton és Pápa kapcsolatával foglalkozó oknyomozó cikk szerzőiről.
Steve Buist kétszer nyerte el a Nemzetközi Újságírói Díjat, összesen hat alkalommal tüntették ki. A Kanadai Újságírók Szövetsége 2009-ben őt választott az Év Oknyomozó Újságírójá-vá. Kétszer lett az év újságírója Ontarioban és az Év Észak-amerikai Mezőgazdasági Újsáírójá-vá is megválasztották már, a „A Pig’s tale” (Egy malac meséje) című sorozatáért.
Nicole O’Reilly Nemzetközi Újságírói Díj-jal kitűntetett, egy éve dolgozik a The Spectator-nál. Szintén kétszer nyerte el az Ontarioi Újságíró Díjat, 2009-ben pedig a fiatal kanadai újságírók számára meghirdetett verseny - Edward Goff Penny Memorial Prize – győztese, a 25.000 példányszám alatti kategóriában. A Ryerson Egyetem újságírói szakán diplomázott.
(The Hamilton Spectators)
2010. december 10.A cigányok királyai (első rész)
PÁPA, MAGYARORSZÁG A helyi cigány kisebbségi önkormányzat zsúfolt irodájában ülünk, amikor egy termetes ember lép be az ajtón.
Kozák János magas rangú tisztviselője a magyarországi cigány kisebbségi önkormányzati rendszernek. Bemutatkozik, majd hozzálát az elnöki asztalon szétszórtan heverő maroknyi bűnügyi arckép átnézésének.
Kozák felismeri a vádlottak arcát és a képekből egy rögtönzött családfát rak ki, bemutatva a kapcsolatot, egyrészt a Dömötör, másrészt a Kolompár család tagjai között.
Azért jöttünk Pápára, mert szeretnénk kitalálni, ez a kicsi, Nyugat-magyarországi város hogyan válhatott egy hamiltoni működési területű állítólagos emberkereskedelem kapujává, amihez kapcsolódóan eddig 60 vádemelés történt, egy tucat cigány származású ember ellen.
Mind az ismert áldozatok száma, mind a megvádolt személyek száma Kanada történelmének valaha volt legnagyobb emberkereskedelmi ügyévé teszi ezt az esetet.
Másrészt amiatt is utaztunk ide, hogy megtaláljuk a Dömötör és a Kolompár család tagjait, bár figyelmeztettek bennünket, csekély az esélye annak, hogy belemennek egy beszélgetésbe, kanadai idegenekkel.
Kozák hirtelen előhúzza a mobilját és Dömötör Rudolf számát tárcsázza, aki egyike azon családtagoknak, akiket keresünk.
Ő egyébként 37 éves testvére annak a Dömötör Ferencnek, akit a Hamilton körül gyűrűző feltételezett szervezett bűnözés vezetőjeként tart nyilván a Kanadai Királyi (Lovas) Rendőrség (RCMP). Két másik fivére egy hamiltoni börtönben ül, az édesapja vádemeléssel néz szembe, a lánytestvére – aki szintén bűnvádi eljárás alatt áll – két hónapja menekül a rendőrség elől, az unokaöccse pedig házi őrizetben van, Burlingtonban.
Dömötör Rudolf fogadja Kozák hívását.
Megkérdezi tőle, be tudna-e ugrani a cigány kisebbségi önkormányzathoz és beszélni két kanadai újságíróval. Lehetetlen, válaszolja, mivel üzleti ügyek miatt nem tartózkodik a környéken.
És mit szólna a holnaphoz? Még mindig távol lesz.
Kozák segítségével addig folytatjuk a beszélgetést, amíg lehetséges. Dömötör folyamatosan válaszol azokra a kérdésekre, melyek a Kanadába visszatért családtagjaira vonatkoznak, néha angolul, néha magyarul, időnként udvariasan, máskor izgatottan.
Aztán Kozák váratlanul elbúcsúzik tőle és leteszi a telefont.
„Azt mondta, három percen belül itt lesz.”- mondja Kozák.
Még annyi ideig sem tartott.
Azt ajtó kinyílik és besétál rajta Dömötör. Fekete Calvin Klein kabátot visel, az ujján gyémántköves gyűrű. Szorosan követi a felesége: sportosan szőkített haj, arasznyi hosszúságú műkörmök, leopárd-műbőr csizma.
Dömötör maga sem idegen Hamiltonban. 2000-től 2005-ig élt a Hegyen, majd 2008-tól ismét, amíg augusztusban vissza nem tért Pápára - nem sokkal azelőtt, hogy a rendőrség megtette az emberkereskedelem miatti vádemelést.
Pontosan tudatában van azoknak a vádaknak, melyekkel a családjának szembe kell néznie: nevezetesen, hogy munkásokat toboroztak Pápáról Hamiltonba, akiket alagsorban, rabszolgaszerű körülmények között tartottak és arra kényszeríttettek, hogy hosszú órákat dolgozzanak – fizetés nélkül.
Ez mind hazugság, mondja mérgesen.
„Törvényes volt és ezt bizonyítani is tudom.” – mondja Dömötör.
A családja szabályos építési vállalkozást működtetett, érvényes munkaügyi engedélyek használatával, a dolgozók kaptak fizetést és nem voltak állandó felügyelet alatt.
Azt mondja, az alkalmazottakat gyakran lehetett látni ebédelni Tim Hortons vagy KFC üzletekben, Hamilton környékén. Néha az egész brigádot elvitték a Mandarin étterembe, ami az Upper James utcában található.
Ki volt a főnök? – tesszük fel neki a kérdést?
„Nincs főnök” – mondja éles hangon. „Ez az egész nem igaz, így főnök sincs.”
„Volt főnök, de ez csak a munka szervezéséhez kapcsolódott. De nem úgy, mint egy bandában”
De akkor mitől lenne 19 áldozat, akik minden ugyanazt állítják a rendőrségnek? – kérdezzük tőle.
„Két lehetséges válasz adódik.”- feleli Dömötör. „Egyrészt, mert lehet, hogy ők magyarok. Vagy arról van szó, hogy rossz emberek.”
Ennek oka Dömötör szerint a magyarországi cigányok és nem cigányok közötti történelmi ellentét, mely századokra tekint vissza. Dömötörnek fogalma sincs róla, hogy a cigány-ellenesség most megjelenik-e Kanadában.
„Nem akarok úgy tűnni, mint aki, előre elítéli Kanadát, de ami folyik, az nem jó.”- mondja.
„Kanada korábban egy barátságos, vendégszerető ország volt, de úgy látszik, ez a kanadai mentalítás már elmúlt.” – teszi hozzá Dömötör felesége.
Dömötör azt mondja, minden másnap beszél a testvérével, Ferenccel, akit Ancaster-ben házi őrizet alá helyeztek. Azt mondja, nincs jól, tudva, hogy a felesége börtönben van, a fia pedig ugyancsak házi őrizetben, Burlingtonban.
„Mégis hogyan érezze magát, ha alaptalanul vádolják ezekkel? – kérdezi Dömötör. Nincs nyugalma.
A fivérével való rendszeres kapcsolata ellenére Dömötör azt állítja, hogy nem szokott beszélni a menekülésben lévő lánytestvérével, így azt sem tudja, az hol tartózkodik.
Jelzi, hogy az édesapja, aki tavaly költözött Kanadába, 2 hónapja visszatért Pápára.
Amikor megemlítjük, hogy az édesapja ellen szintén büntetőeljárás van folyamatban, és szökésben lévőként tartják nyilván, Dömötör őszintén meglepettnek tűnik.
„70 éves és nagyon beteg.” – mondja hitetlenkedve.
Ezen a ponton Dömötör ingerültséget mutat, miközben áthajol az asztal felett. Ahogy az interjú folyik, elkezd annyi kérdést feltenni, mint amennyire válaszol.
„Én tisztességes válaszokat adok Önnek.” – mondja hangosan magyarul, „És elvárom, hogy Ön is tisztességes válaszokat adjon.”
Dömötörnek kételyei vannak az igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatban, és amiatt is, hogy az igazság – úgy, ahogy ő látja - kiderül-e a bíróságon.
„Imádkozok az Istenhez, hogy ártatlan embereket ne bántsanak.” – mondja végül.
„Imádkozok az Úrhoz, hogy azok, akik hazudtak, elnyerjék méltó büntetésüket.” A rendőrség meggyőződése szerint az emberkereskedelemmel foglalkozó csoport vezetője Dömötör Ferenc, aki 13 évvel ezelőtt hagyta el Magyarországot.
Az az ember, akit Pápán Karádi Ferencként ismertek és féltek, Dömötör helyetteseként jelent meg Kanadában.
2009 februárjában Karádit egy magyar bíróság majdnem 5 év börtönre ítélte zsarolás és csalás miatt, miután bűnösnek találták számos pápai vállalkozó és családja fenyegetésében, amik még 2001-ben történtek.
Ahelyett, hogy jelentkezett volna a börtönben, Karádi Kanadába repült. A sors iróniája, hogy jelenleg egy kanadai börtönben csücsül, miután az emberkereskedelem miatti vádeljárás során nem kapott lehetőséget az óvadékra.
Pápa alpolgármestere, Áldozó Tamás azt mondja, nem lepte meg, hogy Karádit és másokat vád alá helyeztek Kanadában.
„Úgy gondolom, hogy ő már nem fog megváltozni” – mondta Áldozó – „és nem fog reggeltől estig dolgozni.”
„Azt szokta mondani, hogy ő soha nem fogott szerszámot a tenyerében és erre büszke is.” – teszi hozzá. „Az egyetlen dolog, ami valaha is a kezében volt: a pénz és a nők.”
Áldozó pontosan ismeri Karádi hírnevét. Évekkel ezelőtt az alpolgármester pártjának épülete Karádi jól karbantartott háza mellett volt, a bevásárló utca közelében, a városközpontban.
Az alpolgármester tudomása szerint Karádi Pápán született és vezetéknevét Kolompárról változtatta meg, ami gyakori vezetéknév a magyarországi cigányok között, és egyúttal három vádlottnak is a családneve a hamiltoni ügyben.
Nem tisztázott, hogy Karádi rokonságban áll-e Hamiltonban vád alá helyezett Kolompárokkal.
Áldozó azt mondja, hogy Karádi abba a körbe tartozik, amit úgy írna le, mint a pápai cigány közösség arisztokráciája, és hogy Karádi háza volt a központja a szervezetének.
„Mindez azonban nem egy maffia, nem olyan szervezett, nincsenek gyilkosságok.” – teszi hozzá.
A bírósági anyagok szerint viszont számos erőszakos fenyegetés történt, amit később a helyi rendőrségen is megerősítettek.
2009-ben Magyarországon a bírósági eljárás tárgya az volt, hogy Karádi és társai elkezdtek zsarolni egy helyi vállalkozót, aki egy piacot üzemeltetett a város engedélyével.
A bírósági jegyzőkönyvekből az derül ki, hogy Karádi általános iskolát végzett és fémkereskedelemből élt.
Havonta kb. 1 millió Forintot keresett – ez mintegy 5.000 amerikai dollárnak felel meg – , ami hozzávetőlegesen 10-szerese az átlagos pápai fizetéseknek.
2001 elején Karádi és társai pénzt követeltek az áldozattól, és azt mondták neki, ha nem fizet, akkor soha többé nem fog lábra állni és a rokonait is megölik.
Kétévente, amikor a piac működési engedélyének megújítása esedékessé vált, Karádi és társai megint bevetették a zsarolós cselt és megfenyegették az üzletembert.
A második alkalommal azzal is fenyegették, hogy megerőszakolják a lányát, amennyiben követeléseik nem teljesülnek.
Az áldozat összesen 3,1 millió Forintot fizetett Karádinak és kompániájának, ami mintegy 16.000 USA dollárnak felel meg.
Végül 2005-ben, amikor Karádi harmadszorra is megkörnyékezte az üzletembert, az a rendőrséghez fordult.
A bíráság egy 2003-as ügyet is tárgyalt, ami a pápai sétálóutca egyik népszerű kávézójának tulajdonosához kapcsolódott.
A bírósági jegyzőkönyvek tanúsága szerint Karádi és az élettársa betért a kávézóba, de a tulajdonos azt mondta nekik, csak akkor lesznek kiszolgálva, ha feliratkoznak törzsvendégi kártyára.
Karádi dühbe gurult, aztán este ismét visszatért 6 társával és elkezdték provokálni a többi vendéget. Amikor a tulajdonos távozásra szólította fel őket, azzal vádolta meg, hogy diszkriminálja őt, mert cigány.
Másnap Karádi hajléktalanokat bérelt fel, hogy üljenek be a kávézóba és ezáltal próbálja meg ellehetetleníteni a férfi üzletét.
Karádi ezután megkísérelt 500.000 Forintot – 2.500 USD – kizsarolni a kávézó tulajdonosából. Azt mondta neki, hogy bocsánatot kérhetne azért, amit vele tett, és hogy a családja vérben fog fürdeni.
A tulajdonos, a vele folytatott beszélgetésünk során elmondta, hogy nem fizetett Karádinak. Ehelyett azonnal a rendőrségre ment.
A tulajdonos – aki kérte anonimitásának megőrzését, mert még mindig tart Karádi családjától – azonban azt is elmondta, hogy jó pár év telt el addig, amíg a rendőrség elég bizonyítékot tudott összegyűjteni a vádemelési javaslathoz.
Karádit a tulajdonos nagyon félelemkeltő emberként írja le. Elmondja továbbá: miután megfenyegették, közel 900.000 Forintot – 4.500 USD – költött arra, hogy felszerelje üzletét biztonsági készülékekkel.
A biztonsági rendszer kiépítés után Karádi soha többet nem tért vissza – teszi hozzá.
Amikor megtudja, hogy Karádi egy hamiltoni börtönben tölti az idejét, nincs meglepődve.
„Kijárt neki a börtön, azok után, ami itt történt.” – vonja meg a vállát.
Nagy Ákos, a pápai rendőrség bűnügyi osztályvezetője örül, amikor hallja, hogy Dömötörék és Kolompárék börtönben vannak. „Bízom benne, hogy ott is maradnak.”
Pápa szélén, egy magányos telken, a városi szemétdomb közelében találkozunk Karádi Ferenc idősebb testvérével, Kolompár Antallal.
Ellentétben testvére kényelmes belvárosi házával, egy kicsi, elhanyagolt épületben lakik, a cigány enklávé közepén.
Kolompár azt mondja, nincs szoros kapcsolatban a fivérével, nem tudja, miből élt Pápán, és semmit sem tud annak jelenlegi, kanadai jogi ügyéről.
Nem igazán akart nyilatkozni Karádiról. Ehelyett leginkább azokról a küzdelmekről akart beszélni, melyekkel a cigányoknak kell szembenéznie Magyarországon.
Kolompár – állítása szerint – 30 évet dolgozott, most mégiscsak jelentéktelen 150 dolláros nyugdíjat kap havonta. Ez a sovány nyugdíj esetleg arra fogja kényszeríteni, hogy Ausztriába menjen dolgozni, hogy el tudja tartani a gyermekeit és az unokáit, akik még mindig vele laknak.
Kolompár szerint Magyarország szégyenteljesen bánik a cigány kisebbségével, és „Magyarországot ki kellene zárni az Európai Unióból.”
Több mint 5 évszázada van súrlódás az ország őshonos magyarjai és cigány kisebbsége között, akiket romának is neveznek.
Amíg Kanadában a „roma” kifejezést tartják a politikailag korrekt megjelölésnek, addig Magyarországon a „cigány” sokkal könnyebben elfogadott és nem hordozza ugyanazt a pejoratív jelentéstartalmat.
A roma népességről úgy tartják, hogy körülbelül ezer évvel ezelőtt vándorolt el észak-nyugat Indiából. Főleg nomád életmódot éltek és Európa-szerte elterjedtek a 15. századra.
A népesség megbecsülésére vonatkozó adatok közismerten megbízhatatlanok, de mintegy 12 millióra teszik az Európában élő romák számát.
Az európai roma népesség több mint fele Kelet-Európa volt szocialista országaiban él, legnagyobb arányban Magyarországon, Romániában és Bulgáriában.
Magyarországon kb. 800.000 roma van, az ország lakosságának 8%-át adják.
Pápán kb. 3.000 roma nemzetiségű ember él, míg a város teljes lakossága kb. 33.000.
Nyilvánvaló, hogy sok magyar nemzetiségű pápai leleplezetlen ellenszenvet táplál a cigányok iránt, és úgy hiszik, a város sok problémájának ők az okozóik.
„A cigányok 500 évvel ezelőtt érkeztek Magyarországra és nem tudtak beilleszkedni a társadalomba.” – mondja Áldozó, az alpolgármester.
„A történelem során soha nem volt földbirtokuk, nem voltak házaik, nomád módon éltek.”
A második világháború során a holocaust megtizedelte Pápa szignifikáns zsidó kisebbségét.
„Sok üres lakás és ház volt, amiket a cigányok vettek át.” – mondja Áldozó.
A kommunista rendszerben csökkent a cigány-nem cigány megosztottság, mert mindenkinek dolgoznia kellett, és „ha nem dolgoztál, börtönbe vittek.” – mondta Áldozó.
A kommunizmus 21 évvel ezelőtt történt összeomlása óta azonban a munkalehetőségek beszűkültek, különösen azok számára, akiknek képzettségbeli, iskolázottsági hiányosságaik vannak.
Áldozó azt mondja, a munkanélküliségi ráta Pápán 12% és úgy becsüli, ezeknek a fele cigány.
Egy napot sétálgatva Pápán, könnyű észrevenni az életmódbeli különbségeket a város magyar nemzetiségű és a cigány kisebbséghez tartozó lakossága között.
A városközpont olyan, mint egy tipikus régi európai városé, egy nagy, történelmi templommal, macskaköves utcákkal, kicsi üzletekkel, kellemes kávézókkal.
A városban szétszórtan vannak még telepek cigányokkal, akiknek házai éles ellentétben állnak a város más lakóinak rendes otthonaival.
Samu Attila felajánlja nekünk, hogy megmutatja a város néhány, cigányok által lakott részét.
Samu egy kicsi autókölcsönző vállalkozást működtet, amit néhány amerikai munkatársával indított be, miután felismerték a Pápán állomásozó katonai állomány szükségleteit.
2008-ban a város korábbi szovjet légi bázisa – ami valaha a legnagyobb volt Magyarországon – a NATO egyik légi szállítási flottájának vált otthonává, melyet olyan nagy távolságokon vetnek be, mint Haiti vagy Afganisztán.
Samuval, mint idegenvezetőnkkel, eljutunk az elhanyagolt cigány viskóknak egy csoportjához Pápa külvárosában.
„Én nem akarok bemenni.” – mondja Samu. A hangján aggodalom nyomait érzem. „A rendőrség kétnaponta jön ki ide, mert verekedések, erőszakoskodások vannak.”
Az úttest szélén hagyja az autót járó motorral, felkészülve a gyors menekülésre, ha szükséges. Elég hosszú ideig maradunk ahhoz, hogy készítsünk pár gyors fotót, de ez minden.
Samu ezután néhány utcával tovább vezet, arra a helyre, amit maga csak „cigány sor”-nak nevez.
A környéket kicsi, fehérre meszelt, piros cseréptetős házak alkotják, melyeket a város hét évvel ezelőtt épített Samu szerint és melyeket jelenleg majdnem kizárólagosan csak cigányok laknak.
A koszos épületek kinézete alapján azonban azok már évtizedek óta létezhetnek.
„Nézzék meg ezeket a házakat!” – mondja Samu, miközben biccent a fejével.
„Ezek mindent tönkretesznek.” – mondja. „Felszedik a fából készült parkettát és eltüzelik, vagy kiveszik az üvegeket a keretből és eladják őket.”
Megküzdeni ezekkel a mélyen rögzült előítéletekkel, a cigány kisebbségi önkormányzat nagy feladata.
„Nagy előítéletesség figyelhető meg a cigánysággal szemben.” – mondja Holdosiné Bánhegyi Ildikó, a Pápai Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke.
A cigányság a legnagyobb Magyarország 13 hivatalos nemzeti és etnikai kisebbségei közül. 1993-ban az új törvényhozás lehetővé tette ezeknek a kisebbségeknek, hogy helyi önkormányzatokat alakítsanak, érdekeik képviseletére.
A Pápai Cigány Kisebbségi Önkormányzat kulturális programokat szervez, a városi képviselőtestület ülésein tanácskozási joggal részt vehetnek, bár szavazati joguk nincsen.
Holdosiné pontosan tisztában van a cigányokkal kapcsolatos sztereotípiákkal: „hogy nem szeretnek iskolába járni, lusták, nem szeretnek dolgozni”, sorolja őket pontról pontra.
A hamiltoni emberkereskedelmi vád hírei csak súlyosbították a feszültséget – mondta -, különösen azért, mert mindenki ismeri a vádlottakat és családjaikat.
Hangsúlyozza egyúttal ezen ügy állításainak figyelmetlenségeit is: a bűnözés nem köthető kizárólagosan egyik társadalmi csoporthoz sem.
„Mindenki, aki úgy dönt, hogy bűnözésből fog élni, egyénileg tesz így.” – mondja Holdosiné. Hamiltonban a legtöbb embernek hosszú ideig tartana, hogy megtalálja Pápát a térképen.
Mi azonban a mindössze két napos pápai barangolásunk során négy olyan emberrel is találkoztunk, akik éltek már Hamiltonban.
Nem messze a pápai Városházától, az utca végén van egy fából készült kapu, hiányzó ajtóval. Benyitás után sáros út tárul elénk, két oldalán leromlott állapotú bungalókkal.
Azért jöttünk ide, mert úgy tudjuk, a bal oldali, utolsó tákolmány Dömötör Gizelláé - Dömötör Rudolf és Ferenc testvéréé -, akit jelenleg is köröz a kanadai rendőrség.
A szomszédban élő férfi azt mondja, hogy nincs otthon és már évek óta nem is tartózkodott ott.Vide Gyulaként mutatkozik be és azt mondja, rokonságban áll Dömötörékkel, bár nem tudja pontosan megmondani, miként.
Rossz angolsággal mondja, hogy egyszer élt Hamiltonban. Festőként dolgozott ott 3 hónapig, 2004-ben jött vissza.
Vide behívott bennünket a konyhába, majd áthívta az egyik barátját, aki jobban beszél angolul.
A hölgyet Annamáriának hívják, ő szintén élt Hamiltonban.
Annamária – aki nem hajlandó vezetéknevét elárulni – azt mondja, hogy a Stoney Creek-ben lakott 2000-től 2006-ig, iskolába járt és a Szent József kórházban dolgozott, mielőtt visszatért volna Pápára azután, hogy a menekülti státusz iránti kérelmét elutasították.
Egyszer még szeretne visszamenni Hamiltonba.
„Tudom, hogy az élet annyira más egy magyar számára Kanadában: sok munkalehetőség és minden van odaát.” – mondja Annamária.
Ez a valószínűtlen kapcsolat Pápa és Hamilton között két kérdést vet fel.
Miért kapnak két kézzel az emberek a lehetőség iránt, hogy elhagyják Magyarországot?
És még inkább: hogyan lehetett Pápa körzetéből ilyen sok embert Kanadába csábítani, egy állítólag emberkereskedelemmel foglalkozó csoport kétes ígéretei által?
„Az emberek hajlandóak vállalni a külföldre menetel kockázatát, mert itt nincs munka.” – mondta Holdosiné, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke.
A munkalehetőségek – különösen a jól fizetett állások – hiánya fontos körülmény volt mind a cigányok, mind a nem cigányok számára.
A hotelünkben egyik este búcsú bulit tartottak a személyzet két tagjának, akik hasonló munkáért Pápáról Ausztriába költöztek, ahol kétszer-háromszor annyit fognak keresni. Amint megtudtuk, nem ez volt az első alkalom, hogy emberek elhagyták Pápát zsírosabb állásért.
A második kérdés megválaszolása sokkal bonyolultabb.
Pápa alpolgármestere azt javasolta, tegyünk egy nyersen őszinte értékelést.
„Én azt hiszem, hogy abban reménykedtek, hogy sok pénzt fognak keresni, tényleges munka nélkül.” – mondta Áldozó.
A közös tulajdonsága az állítólagos áldozatoknak – akik egy része cigány, másik része nem cigány – a műveltség hiány. – mondta.
„Nagyon egyszerű emberekről van szó.” - mondta Áldozó. „Nincsen szakképzettségük vagy különösebb iskolai végzettségük, nem tudnak sokat a világról és sok pénzt ígértek nekik.”
„Egyszerűbb ebben hinni, mint dolgozni” – tette hozzá Kiss Gábor, Áldozó kollégája.A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN: „Tízszer is megbánod még, hogy idejöttél.”
Végül néhány szó A cigányok királyai című két részes, az emberkereskedelemmel, valamint Hamilton és Pápa kapcsolatával foglalkozó oknyomozó cikk szerzőiről.
Steve Buist kétszer nyerte el a Nemzetközi Újságírói Díjat, összesen hat alkalommal tüntették ki. A Kanadai Újságírók Szövetsége 2009-ben őt választott az Év Oknyomozó Újságírójá-vá. Kétszer lett az év újságírója Ontarioban és az Év Észak-amerikai Mezőgazdasági Újsáírójá-vá is megválasztották már, a „A Pig’s tale” (Egy malac meséje) című sorozatáért.
Nicole O’Reilly Nemzetközi Újságírói Díj-jal kitűntetett, egy éve dolgozik a The Spectator-nál. Szintén kétszer nyerte el az Ontarioi Újságíró Díjat, 2009-ben pedig a fiatal kanadai újságírók számára meghirdetett verseny - Edward Goff Penny Memorial Prize – győztese, a 25.000 példányszám alatti kategóriában. A Ryerson Egyetem újságírói szakán diplomázott.
(The Hamilton Spectators)
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!