Kárpát-medencei Imanap az elszakított testvéreinkért
2010-12-07 20:14:19 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
A 2005. július 5-7. között Debrecenben tartott, a Generális Konventhez kapcsolódó Kárpát-medencei nőszövetségi vezetők találkozóján született meg az a határozat, hogy az Ökumenikus Imanap mintájára minden évben, megszervezzék a Kárpát-medencei Imanapot.
Az imanap anyagát a református nőszövetségek készítik elő. A tíz éves „imaprogram” során minden évben más-más országrész és egyházkerület - 2006-ban Dunántúl, 2007-ben Erdély, 2008-ban Tiszáninneni, 2009-ben Horvátország - mutatkozik be, tárta fel örömeit és gondjait, hív hálaadásra és könyörgésre.
A 2010-es imanapot a Tiszántúli Református Nőszövetség készítette elő. Ma a Pápai Református Nőszövetség tagjai a Tiszántúli Egyházkerület bemutatását követően az országrészért, az egyházkerületért és az elszakított testvérekért is imádkoztak.
Dr. Varga Ferencné, a Pápai Református Nőszövetség elnöke beszédében dr. Gaál Botondné dr. Czeglédy Mária, a Tiszántúli Református Egyházkerület nőszövetségi elnökének szavait idézte.
- Eddig ez volt a legtöbb, amit tehettünk. Most már reményteljesebbnek látszik a Kárpát-medencei magyarság családjainak, testvéreinek egyesítése, hiszen a 2009. május 22-i események és a magyar Parlament által 2010 júniusában megszavazott törvény ezt lehetővé teszi. Ezért amikor újból találkozunk, a hálaadásunkat is kifejezzük imádságunkkal.
Az imanap során ifj. Márkus Mihály lelkipásztor hirdetett igét, a nőszövetségi tagok pedig a Bibliából idéztek különböző tanúságtételeket.
Képek:
A Tiszántúli Református Egyházkerület története:
A Tiszántúli Református Egyházkerület 1557-ben jött létre a debrecen-nagyváradvidéki és
szatmárvidéki szuperintendentiák egyesülésével. A magyar reformátusság e legnagyobb
területű egyházkerülete 14 egyházmegyét foglalt magába: a beregit, biharit, érmellékit,
máramarosit, békésit, debrecenit, szatmárit, szilágyit, szabolcsit, zarándit, nagybányait,
ugocsait, nagykunságit, középszolnokit.
1821-22-ig ebben annyi változás történt, hogy a zarándi egyházmegye elnéptelenedése miatt
megszűnt. Az 1821-22-ben tartott generális konvent a máramarosi és ugocsai
egyházmegyéket összevonta, a debrecenit és biharit megosztotta (új: alsószabolcs-
hajdúvidéki, illetve nagyszalontai) a szilágyit pedig Erdélynek engedte át. 1909-től a
felsőszabolcsi kettévált. (új: középszabolcsi) Legnagyobb fejlődésen a békés-bánáti
egyházmegye ment át, amely területileg is, népességét tekintve is kerületi nagyságúra nőtt. A
kerület egységes életének Trianon vetett véget. Területéből és népességéből jutott
Csehszlovákiának, Romániának sőt a Szerb-Horvát államalakulatnak is . A megmaradó
többnyire csonka 11 egyházmegye alkotta a továbbiakban a Tiszántúli Egyházkerületet.1938-
39-ben kiegészült a régi területének egy részével a kerület, de ez csak 1945-ig tartott. Ezt
követően annyi változás történt a visszaálló 1938 előtti állapothoz képest, hogy a békés-bánáti
egyházmegye békésire és csongrádira oszlott, a debreceniből kivált a debrecen-városi
egyházmegye. 1952-ben, már állami beavatkozásra, alkalmazkodva a közigazgatási megyék
határaihoz, 9 egyházmegye szerveződött: bihari, békési, csongrádi, debreceni, hajdúvidéki,
nagykunsági, nyírségi, szabolcs-beregi és szatmári. A tiszáninneni egyházkerület
megszüntetésével illetve jelentős részének tiszántúlhoz csatolásával 1953-tól 1957-ig,
tiszáninnen önállóságának visszanyeréséig, tiszavidéki nevet viselt a megnövekedett kerület.
A gyülekezetek száma ma 410. Jelenleg nem a legnagyobb területű, de a legnépesebb kerület
Magyarországon.
Forrás: www.tiszantul.reformatus.hu
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!