Gorlebeni atomtemető
2010-11-21 23:02:30 | cikk: Bali József |
Kezdhetném a dolgot Fejes Endre Rozsdatemetőjével, s alig múlt pár hete, hogy a köztemetők krizantémjaira fókuszálva, a pápai Kálvária-temető emlékeket éltető hangulatáról írtam.
A németországi Gorleben atomtemetője nem igazán illik ebbe a sorba.
Akkor meg miért a szó, a betű? Talán a tehetetlenségünk okán? Az oktalanságunk újabb bizonyítékaként?
Is, is!
Csernobil nekünk – úgy teszik – nem volt elég!
Teller Ede hangját idézték a minap a rádióban, s azt a félelmét, hogy túlságosan kiszolgáltatta a tudását, az emberségét – a politikának… S vesztésre állt abban az össztűzben is, amellyel megpróbálta felvenni a kesztyűt az amerikai média szereplőivel. Okos, szabatos, precíz válaszokkal. No, erre nem volt vevő a média!
Mert ezt már nem érthette.
A politika ezért jár gyakran kart karba öltve a médiával. S ezért veszélyes egyik ugyanúgy, mint a másik.
Évtizedekkel korábban, a kanadai Sziklás-hegység mélységi barlangjai, hasadékai szolgáltak az atomhulladékok lerakására. Még az is szóba került, nekik annyi, hasonlóan kedvező helyük van, hogy azokat bérbe is adhatnák. S akkor megszólalt egyetlen ember:
– Uraim, a veszedelmes hulladék, ettől a pillanattól a mi országunké marad? Kellhet ez nekünk?
(Nem kellett.)
Pakson, Magyarországnak is van atomerőműve, szovjet típusú. (Mint amilyen Csernobil volt/van. A valamikori, eredeti megállapodás szerint, a Szovjetunió az atomhulladékot, a „fűtőtesteket” visszaszállítja… Akadt ám a paksi atomerőműnek szaktanácsadója, vastag pénzért – az ártatlan birkaarcú.
(Rövid ám az emberi emlékezet!)
A hazai helyzet változásában is eltelt már legalább két évtized; A Szovjetunió felbomlott, új szomszéd-országunk keletkezett– Ukrajna.
(Azóta keressük magunk is, a saját atomtemetőnk kialakításának a helyét… Számomra bizarr még e mondat leírása is.)
Ha a mostani híreket jól értelmezzük, Franciaországnak és Németországnak közös atomtemetője működik – az utóbbi ország területén. A környezet- és természetvédők – elsősorban a Greenpeace – mindig szimatot kapnak, egy ilyen, atomhulladékot szállító szerelvény indulásáról. Mit bizonyít e dolog? Azt, hogy tökéletes titoktartás e téren sincs!
Olyasmit is rebesgetnek, hogy ellenérdekeltség mozgat mindent. Az atomhulladék tűzön és vízen át – a lassító, meg-megállítók seregeit leküzdve – mindig célba ér.
Az Unió két nagy államának – Franciaországnak és Németországnak – más-más lehetősége van a környezetvédelmének látványos megóvására. A franciák a távoli, Óceániai korall-zátonyok legfőbb pusztítói közé tartoznak, míg a németek arról váltak híresekké, hogy a kommunális hulladékaikat legfőképpen Kelet-Európába, köztük Magyarországra szállítják…
A leges-legnagyobbak pedig miről szajkóznak évek óta? A kvóta-rendszerről.
(Amit azután adnak, s vesznek.)
Jézuskám!
Miből? Mennyit?
Elsősorban széndioxidból. Mondjuk erre együtt, hogy „c-c”! Már Rio de Janeiróban csődöt mondott ez a dolog. Kyotó-ban csupán folytatódott ugyanez.
Ha megemlítjük az Amerikai Egyesült Államokat, Kínát, Japánt, Indiát, Oroszországot – hát nem elég okunk van a folyamatos félelemre?
Amíg a németországi Gorlebenig elér az atomhulladékot szállító vonat, hasonló gondolatok foglalkoztatják Európa lakosait.
Mostanság, a félelmünknek ára van. Jelenünknek, s beláthatatlan jövőnknek pedig egyre magasabb bére. S elközeleghet a pillanat, amikor már semmiféle pénzzel nem tudhatjuk megváltani magunkat.
És utódainkat.
Netán, hasonló gondolatok (is) gyötörhették a mi Teller Edénket?
A németországi Gorleben atomtemetője nem igazán illik ebbe a sorba.
Akkor meg miért a szó, a betű? Talán a tehetetlenségünk okán? Az oktalanságunk újabb bizonyítékaként?
Is, is!
Csernobil nekünk – úgy teszik – nem volt elég!
Teller Ede hangját idézték a minap a rádióban, s azt a félelmét, hogy túlságosan kiszolgáltatta a tudását, az emberségét – a politikának… S vesztésre állt abban az össztűzben is, amellyel megpróbálta felvenni a kesztyűt az amerikai média szereplőivel. Okos, szabatos, precíz válaszokkal. No, erre nem volt vevő a média!
Mert ezt már nem érthette.
A politika ezért jár gyakran kart karba öltve a médiával. S ezért veszélyes egyik ugyanúgy, mint a másik.
Évtizedekkel korábban, a kanadai Sziklás-hegység mélységi barlangjai, hasadékai szolgáltak az atomhulladékok lerakására. Még az is szóba került, nekik annyi, hasonlóan kedvező helyük van, hogy azokat bérbe is adhatnák. S akkor megszólalt egyetlen ember:
– Uraim, a veszedelmes hulladék, ettől a pillanattól a mi országunké marad? Kellhet ez nekünk?
(Nem kellett.)
Pakson, Magyarországnak is van atomerőműve, szovjet típusú. (Mint amilyen Csernobil volt/van. A valamikori, eredeti megállapodás szerint, a Szovjetunió az atomhulladékot, a „fűtőtesteket” visszaszállítja… Akadt ám a paksi atomerőműnek szaktanácsadója, vastag pénzért – az ártatlan birkaarcú.
(Rövid ám az emberi emlékezet!)
A hazai helyzet változásában is eltelt már legalább két évtized; A Szovjetunió felbomlott, új szomszéd-országunk keletkezett– Ukrajna.
(Azóta keressük magunk is, a saját atomtemetőnk kialakításának a helyét… Számomra bizarr még e mondat leírása is.)
Ha a mostani híreket jól értelmezzük, Franciaországnak és Németországnak közös atomtemetője működik – az utóbbi ország területén. A környezet- és természetvédők – elsősorban a Greenpeace – mindig szimatot kapnak, egy ilyen, atomhulladékot szállító szerelvény indulásáról. Mit bizonyít e dolog? Azt, hogy tökéletes titoktartás e téren sincs!
Olyasmit is rebesgetnek, hogy ellenérdekeltség mozgat mindent. Az atomhulladék tűzön és vízen át – a lassító, meg-megállítók seregeit leküzdve – mindig célba ér.
Az Unió két nagy államának – Franciaországnak és Németországnak – más-más lehetősége van a környezetvédelmének látványos megóvására. A franciák a távoli, Óceániai korall-zátonyok legfőbb pusztítói közé tartoznak, míg a németek arról váltak híresekké, hogy a kommunális hulladékaikat legfőképpen Kelet-Európába, köztük Magyarországra szállítják…
A leges-legnagyobbak pedig miről szajkóznak évek óta? A kvóta-rendszerről.
(Amit azután adnak, s vesznek.)
Jézuskám!
Miből? Mennyit?
Elsősorban széndioxidból. Mondjuk erre együtt, hogy „c-c”! Már Rio de Janeiróban csődöt mondott ez a dolog. Kyotó-ban csupán folytatódott ugyanez.
Ha megemlítjük az Amerikai Egyesült Államokat, Kínát, Japánt, Indiát, Oroszországot – hát nem elég okunk van a folyamatos félelemre?
Amíg a németországi Gorlebenig elér az atomhulladékot szállító vonat, hasonló gondolatok foglalkoztatják Európa lakosait.
Mostanság, a félelmünknek ára van. Jelenünknek, s beláthatatlan jövőnknek pedig egyre magasabb bére. S elközeleghet a pillanat, amikor már semmiféle pénzzel nem tudhatjuk megváltani magunkat.
És utódainkat.
Netán, hasonló gondolatok (is) gyötörhették a mi Teller Edénket?
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!