30 éves a Patróna Patika


2010-06-30 20:06:40  | cikk: Babos Petra  | fotó: Babos Petra  | 


30 éves a Patróna Patika főképe
1980. július 1-én a Veszprém Megyei Gyógyszertári Központ 7/25 gyógyszertáraként kezdődött a munka a Patróna Gyógyszertárban. Ez alakalomból ma délelőtt egy rövid megemlékezést tartottak a patika előtt.
Dr. Kovács Zoltán Pápa város polgármesterének köszöntője után Juhász Andorné dr. Németh Erzsébet gyógyszerész, patikavezető szólt a megjelentekhez.
- Kezdetben csak gyári készítményeket forgalmazhattunk, majd két év elteltével engedélyezték a gyógyszerkészítést is a patikában.1996-ban a gyógyszertárak privatizálásakor elnyertem a pályázatot, azóta a Patróna gyógyszertár tulajdonosaként dolgozom 4 asszisztensemmel együtt. Közülük ketten már 30 éve munkatársaim- mondta el a vezető.
Hozzátette, naponta 120-130-an jönnek a patikába receptjeikre kiváltandó gyógyszerekért vagy egészségvédő, különböző problémákat megoldó készítményekért.
A gyógyszertár két vidéki háziorvos segítségével - akik kézi patikát működtetnek - több falu gyógyszerellátását is biztosítja.
A gyógyszertárvezetőtől megtudtuk, csatlakoztak a Hungaropharma Gyógyszer kereskedelmi Zrt. szervezésében létrejött GYÖNGY patikákhoz. Így lehetőségük van a GYÖNGY patikák havonta megújuló akciójában szereplő készítményekkel kedvezőbb áron ellátni betegeinket.

A Patróna Patika munkatársai bíznak abban, hogy még sokáig tudják biztosítani a hozzájuk fordulók ellátását, a tőlük megszokott magas színvonalon. A 40 éve a pályán lévő tulajdonos hitvallása, hogy ezt a munkát csak úgy lehet végezni, ha a valaha letett esküt az ember őszintén, komolyan sajátjának érzi.

Képek:


A gyógyszertárról:
„Az épület helyén állott az egykori „Agyagliki” csárda, mely feltehetően az 1700-as években épült.
1849-ben a vendéglő bérlője Gastaiger Ferenc. Az 1910-es években Nagy Ignác a tulajdonos.
A tulajdonos, miután a vendéglőt nem tudta eladni, árverést hirdetett, mely eredménytelenül végződött. Az eredménytelenség miatt a tulajdonos 1921. szeptember 20-ra újabb árverést tűzött ki.
Ez az árverés sem sikerült, ezért Nagy Ignác 1931-ben az alábbi hirdetést tette közzé:
„A Veszprémi u. 52. sz. alatti jóhírnevű vendéglőmet más üzlet átvétele miatt bérbe-, vagy esetleg eladom. Hozzá tartozik két nagy vendégszoba, söntés, két lakószoba mellékhelyiségekkel, két vendégistálló és 1600 öl kert.
Nagy Ignác vendéglős.”
A vendéglőt ebben az időben Hrabovszki Miklós vendéglős bérelte. Nagy Ignác mindenáron meg akart szabadulni az épülettől, mert 1931. szeptember 10-ére újabb árverést tűzött ki. Időközben Hrabovszki Miklós a vendéglőt megvásárolta, majd rövid időn belül eladta Jáger Tamás vendéglősnek. A vendéglő további sorsáról Gábrielné Jáger Teréz az alábbi hiteles visszaemlékezést írta a „Pápai Kristály” c. lap 2003. évi 3-4. számában:
„A Hrabovszki beszálló vendéglője a „Petőfihez” 1931-ben került tulajdonunkba. Az üzletház a pápai Állami Tanítóképző mellett elterülő országszerte híres állatvásártérrel szemben helyezkedett el a Veszprémi u. 52. sz. alatt. Valamikor a XVIII. század körül a vásártér kialakításával, az állatkereskedelem megjelenésével egy időben épülhetett a fogadó, a távoli vidékekről is ide sereglett kereskedők kiszolgálására. A mindenkori megélhetésének alapjai a heti (kedd, péntek) és az országos vásárok mellett csak ügyes és jól megszervezett üzleti fogásokkal – mindenre kiterjedő vendéglátással lehetett hosszú távon biztosítani. Kb. félméteres nagybetűkkel, freskószerűen feketére mázolt csalogató hirdette a „Petőfihez” című cégjelzést. A felirat létét korabeli fénykép és a 2000. évi épülettatarozáskor előkerült felirat dokumentálja. Édesapám a falfestés során ezt a cégjelzést az utcafelőli főbejáratú ajtó fölé helyezte át „Jáger Tamás – Beszálló a Petőfihez” cégtáblára cserélte fel.
A legenda szerint Petőfi Sándor tanulóévei alatt, az 1841-1842-es években gyakran járt a tanári kartól, iskolájától – a Református Kollégiumtól – félreeső helyre.
A hagyományoknak megfelelően évtizedeken keresztül továbbra is a diákok, s az ifjúság kedvelt helye maradt a „Petőfi sarok”. Szinte versengtek annak megszerzéséért, majd beállt egy olyan rend, ami szerint az ünnepnapokon, s a zajos vásári napok kivételével az ifjúság vette a termet birtokba…”

Részletek, forrás:
Szalai Antal Szállodák, vendéglők, korcsmák, kávéházak, mézeskalácsosok, cukrászok című, 2005-ben Pápán megjelent munkájából.
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!