Pápai lettem, bízom benne, hogy a kialakult barátságok, emberi kapcsolatok megmaradnak - Szijártó László atyával beszélgettünk


2020-07-31 13:18:22  | cikk: HuHa  | 


Pápai lettem, bízom benne, hogy a kialakult barátságok, emberi kapcsolatok megmaradnak - Szijártó László atyával beszélgettünk főképe
Véget ért a vasárnap délelőtti szentmise a tókerti Szent Benedek templomban, a hívek a szokottnál tovább időznek, mindenki szeretne személyesen is köszönetet mondani és elköszönni Szijártó László atyától, aki utolsó vasárnapi miséjét tartotta itt, augusztus 2-án már a balatonalmádi hívek plébánosaként szolgál. Aztán kijön a templomból, leül a templomkert egyik padjára, mosolyog, de tekintetében bánat bujkál. A hazafelé tartó hívek beszélgetésének hangjai lassan elcsitulnak, a nap ragyogva néz ránk békés, boldog, nyári vasárnap délelőtt hangulatát árasztva, a plébániaudvarban a Fény útjának stációi között mégis a szomorúság hűs szele cikázik.
Csak hálával és köszönettel tudok gondolni a pápai évekre - fogalmazott az atya

-Milyen érzés volt ma misét tartani? - kérdezem elsőnek, még mindig a meghatóan szép, tiszteletről és szeretetről árulkodó, könnyes szertartás hatása alatt.
-Bizonyos szempontból szokásos, hiszen minden vasárnap Jézus feltámadására emlékezünk, de nagyon furcsán ébredtem ma reggel, hiszen tudtam, ebben a templomban plébánosként utoljára fogok szentmisét bemutatni és nyilván 17, illetve 13 év után sok-sok szép emlék jött elő, de ha akartam volna, se tudtam volna rossz emléket felidézni. Ahogy a szentmisén is mondtam, csak hálával és köszönettel tartozom mindenkinek. Szép emlékekkel távozom Pápa városából.
-Nagyon sokat elárult a hívek tekintete...
-Igen, ez nehézzé tette a szentmise bemutatását, hiszen sok könnyes szemet láttam magam előtt és mellettem a ministránsokon és a kórus tagjain. Van helye a könnyeknek, a fájdalom, a búcsúzás nehézsége mindenkit megérint. Én próbáltam erős lenni, de a végére az én szemem is csillogott - vallotta meg mosolyogva.
Az utolsó vasárnapi misén a tókerti templomban

-17 évvel ezelőtt milyen tervekkel, gondolatokkal érkezett Pápára és aztán a tókerti plébániára?
-Akkor még nagyon kezdő voltam, előtte egy évvel szenteltek pappá és másfél évig voltam Ajkán - emlékezett vissza - ugyanolyan félelemmel érkeztem ide, mint amilyennel most Balatonalmádiba megyek tovább, mert Pápáról tudtam, hogy valóban történelmi, polgári kisváros keresztény értékekkel, úgyhogy fel volt adva a lecke. Káplánként kerültem ide és Mail atya mellé kerültem, akinek ezúttal is hálát és köszönetet mondok, mert nagyon sok támogatást és segítséget kaptam tőle és kapok ma is. Ő az egyházmegyének egy meghatározó személyisége, hiszen ő volt a gazdasági helynök, úgyhogy nagyon nagy feladatot láttam a pápai szolgálati helyemben, de úgy érzem, nagyon hamar be tudtam illeszkedni és nagyon hamar elfogadtak és befogadtak a közösségekbe.
Szijártó László káplánként 2003-ban a Nagytemplomban (A Pápa Városi Televízió felvétele)

-Nemcsak a gyülekezet és hívek hitének erősítésével telt ez a több mint egy évtized, az egyház ingóságainak és ingatlanjainak megóvásáért, megújításáért is nagyon sokat tett. Mi az, amit ebből kiemelne?
-Nagyon sok mindent meg tudtunk valósítani a gyülekezettel, hiszen egyedül ehhez kevés lettem volna. Sok embernek köszönettel tartozom, akik támogatták és segítették ezt a szolgálatot, gondolok itt épületeink, templomaink megújítására. Sok támogatást kaptunk az érsekségtől, de a város önkormányzatától is, köszönet érte polgármester úrnak, alpolgármester úrnak és a képviselő-testületnek, ők minden kezdeményezésünket támogatták, nemcsak a Szent Benedek Plébánián, hanem filiánkon, Borsosgyőrön is. Istennek hála, én nem egy olyan plébániára jöttem, amibe beköltözni sem lehetett, 2007 és 2013 között, amíg a Fő térről láttuk el oldallagosan a tókerti városrészt, addig Mail atya belülről felújíttatta, így 2013-ban, amikor érsek atya kinevezett plébánosnak, egy modern, lakható plébániára költözhettem be. Akkor már állt a Fény útja, ami 2012-ben apát úr és hívek összefogásával valósult meg. Feladat volt a plébánián a nyílászárók cseréje, a szigetelés, megvalósult a templom belső festése, a külső tatarozása és a tetőcsere is. Kívül-belül megújítottuk Borsosgyőrön az iskolakápolnát, a hozzánk tartozó Nagyacsádon a templom belső festését és a közösségi terem megújítását végeztük el. Nagyon sok fizikális munka van mögöttünk, de nyilván vannak még feladatok. A fizikális kövek mellett a lelki kövek építése is nagyon fontos feladatunk volt, de plébániánk jelmondata: Imádkozzál és dolgozzál - amit a bencés atyák hagyományoztak ránk -, mind a mai napig élő. A mindennapi imádság, az Istennel való kapcsolat és a becsületes kétkezi munka jellemzi az itt élők mindennapjait és hiszem azt, hogy a jövőben is ez fogja tovább vinni a gyülekezetet és Pápa városát.
-A lelki kövek építése talán a fiatalok esetében a legnehezebb, akik, ha kikerülnek az iskolai hittanoktatás közegéből, sokszor letérnek erről az útról. Hogy érzi, sikerült ebben is eredményt elérni?
-Nagyon apró lépésekben haladunk ezen a téren, de vannak bíztató jelek, hiszen a vasárnapi szentmiséken mindig látunk olyan családokat, akik kisgyermekeikkel vesznek részt a miséken és a programjainkon. Ezek azok a pillérek, amik megadhatják a jövőbeli keresztény hit alapjait. Nagyon sok teendőnk van még ezen a területen, de nem panaszkodhatunk és nem keseredhetünk el, mert mindig tudunk egy picit előre haladni.
13 évig szolgált a tókerti Szent Benedek plébánián

-A Veszprém-Főegyházmegyei Karitász igazgatójaként a karitatív szolgálatot mennyire tudta itt megvalósítani, mennyire érezték meg és segítették tókerti hívei az ügy iránti elkötelezettségét?
-Ebben maximálisan a segítségemre voltak a mai napig és nyilván ez a kapcsolat nem fog megszakadni. Természetesen a helyi karitász csoport vezetője nem én leszek, de az egyházmegyei vezetést érsek úr még nálam hagyta, így mindenképpen lesznek közös dolgaink a karitatív munkában, embertársaink segítésében. Sokan vannak, akik nincsenek regisztrálva nálunk önkéntesként, mégis valamilyen szolgálattal támogatnak és segítenek minket, akár adományokkal, akár azzal, hogy segítenek az adományokat célba juttatni. Itt egy nagyon élő karitász csoport működik.
-2018-ban Pápa városának egyik legrangosabb elismerését vehette át, Pápa Város Díszoklevele kitüntetésben részesült. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak a hívek ismerték el az ön szolgálatát, hanem a városvezetés is kiemelkedőnek tartotta, amit az egyházközségért és a városért tett. Hogy fogadta ezt az elismerést?
-Nagyon meglepődtem, amikor megkaptam az értesítést erről, hiszen akkor negyvenéves voltam, viszonylag fiatal, és úgy éreztem, vannak nálam méltóbbak az elismerésre. Óriási megtiszteltetésnek tartottam és tartom a mai napig, ráadásul ez egy nagy felelősséget jelentett számomra. Természetesen addig is lehetőségeimhez és képességeimhez mérten a legjobbat adtam, azóta pedig még inkább törekedtem erre, hiszen ez a kitüntetés felelősséggel jár, én pedig igyekeztem méltónak lenni ehhez.
Pápa Város Díszoklevelét 2018-ban vehette át dr. Áldozó Tamás polgármestertől

-Tókerti lett, pápaivá vált? - kérdezem és tudom is rá a választ, László atya pedig határozottan megerősít ebben.
-Igen. Úgy érzem, pápai lettem, Pápa városán belül pedig tókerti, és remélem, az itt élők is ezt gondolják. Úgy érzem, itt nemcsak elfogadtak, hanem be is fogadtak. Nagyon sok barátság, emberi kapcsolat szövődött, bízom benne, hogy ez a jövőben is megmarad és tartjuk a kapcsolatot.
Elfogadtak és befogadtak Pápán - mondta

-Isten szolgájaként, hogy éli meg, hogy egyszer csak máshová vezet az útja, úgy, hogy közben emberi kötődések alakultak ki, megkezdett munkákat kell félbehagyni?
-Amikor pappá szenteltek, engedelmességet fogadtam a mindenkori főpásztornak és tudtam, nem örökkön örökké leszek egy közösségben. Nyilván, ha az ember hosszabb időt tölt egy szolgálati helyen, akkor megérinti a távozás. Engem is megérintett. Viszont vigasztalást adhat nekem és az itt élőknek is, hogy érsek atya nagyon jó utódról gondoskodott és nem hagyja árván ezt a közösséget. Én azt kértem a hívektől, amilyen szeretettel engem fogadtak, ahogy engem támogattak és segítettek, úgy fogadják és segítsék őt is. Ő sincs könnyű helyzetben, hiszen 20 évig volt badacsonytomaji szolgálati helyén.
-Azt mondta, van önben egy kis félelem, hiszen Balatonalmádiban is egy hosszú időt ott töltött plébánost vált a szolgálati helyén. Milyen tervekkel, reményekkel indul Almádiba?
-Tudom, hogy egy nagyon jó lelkipásztor teljesített ott szolgálatot 28 éven át, Szabó János atya személyében, aki jelenleg érsek atya gazdasági helynöke is. Voltam már ott János atya jóvoltából, bemutatott az ottani képviselő-testületnek. Az első benyomásaim pozitívak voltak, bízom abban, hogy az ott élők is hasonlóan éreztek. Persze az almádiaknak ez egy trauma is, hiszen 28 éven át egy személy volt a lelkipásztoruk. Neki is volt egy stílusa, egyénisége, ami nem olyan, mint az enyém, ezért is van bennem egy kis félelem. Próbálom magam az ott élőkkel elfogadtatni, hogy folytatni tudjam azt a szolgálatot, amit János atya megkezdett.
Szijártó László plébános, a tókertiek tisztelt és szeretett Laci atyája ma reggel tartotta utolsó szentmiséjét a Szent Benedek plébánián, vasárnap már balatonalmádi hívekkel emlékezik Jézus feltámadására.

Képek:

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!