Ország ágy és asztal között
2010-05-25 00:05:34 | cikk: |
Törpékről mesélt a néni meg egy óriásról, és azt is mutatta, hogy akkora volt az országuk, mint a szőnyeg az ágy és az asztal között, a házaik meg egy-egy gyufás skatulya. Összeszedtem hát a gyufás dobozokat és elrendezgettem a szőnyegen, lettek utcák és terek; hason feküdtem és úgy néztem közöttük, szőnyegbolyhok borzolták az utcákat és elképzeltem a törpéket sokasodni a szemem előtt, vidám mütyűröket, ezernyi apró akaratot. Még éjjel is odanéztem, hisz mindenki tudta, hogy a mesék akkor éltek, amikor mi aludtunk; próbálgattam hát, ha gyorsan nyitom a szemem, talán elkapok egy-egy elkésett mozdulatot, pont egy törpéét talán, de mindig lassú lettem mesét látni éberen.
Őrizgettem a nénit és vártam a mesét tovább – a beteg dédire vigyázott, mikor nekem mondta - , a törpéket meg az óriást, és kérdeztem a mamám, hogy van-e még vagy mikor jön a néni, raktam gyufás dobozokat, s megunhatták egyszer, mert buszra ültünk és másfelé mentünk, mint amit ismertem, a Hosszú utcába – így mondta a mama – a nénihez.
Beszélgettek és nem figyeltek rám. Nem voltak törpék és óriások, még szőnyeg sem volt jó, hozzájuk való, bolyhokkal meg kopottas rojttal ékes, tónak való sötét mintával, ahol az apró hajók kikötve ringanak, mutogatva magukkal hozott megjárt messzi végtelent. Csak sütemény volt meg unalom, rajzolni kapott papír és tintaceruza, és azért sem mintáztam törpét, de óriást sem, mert az már az enyém maradt és megmutatni sem akartam, a néni nekem adta egykor és nem maradt neki több belőle; hasra fekszünk hamarosan két kutató szemecskével és kinyitom a tenyerem és kipenderül belőle a törpevilág, színesebb lesz, mint volt, több hajóval és házikóval és megvan már a folytatás, hogy igaz legyen a mese, amit kaptam és ami elburjánzott bennem, hogy egészében másé lehessen.
Őrizgettem a nénit és vártam a mesét tovább – a beteg dédire vigyázott, mikor nekem mondta - , a törpéket meg az óriást, és kérdeztem a mamám, hogy van-e még vagy mikor jön a néni, raktam gyufás dobozokat, s megunhatták egyszer, mert buszra ültünk és másfelé mentünk, mint amit ismertem, a Hosszú utcába – így mondta a mama – a nénihez.
Beszélgettek és nem figyeltek rám. Nem voltak törpék és óriások, még szőnyeg sem volt jó, hozzájuk való, bolyhokkal meg kopottas rojttal ékes, tónak való sötét mintával, ahol az apró hajók kikötve ringanak, mutogatva magukkal hozott megjárt messzi végtelent. Csak sütemény volt meg unalom, rajzolni kapott papír és tintaceruza, és azért sem mintáztam törpét, de óriást sem, mert az már az enyém maradt és megmutatni sem akartam, a néni nekem adta egykor és nem maradt neki több belőle; hasra fekszünk hamarosan két kutató szemecskével és kinyitom a tenyerem és kipenderül belőle a törpevilág, színesebb lesz, mint volt, több hajóval és házikóval és megvan már a folytatás, hogy igaz legyen a mese, amit kaptam és ami elburjánzott bennem, hogy egészében másé lehessen.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!