Csendes etűdök az ártatlanokért – Gülch Csaba előadása
2016-10-29 21:19:58 | cikk: Babos Petra |
A pápai Edvy Malom Fogadóban már több éve hagyomány, hogy történelmi témájú előadásokat szerveznek. Ebben az évben is neves előadókkal, érdekes témákkal találkozhatnak az érdeklődők. A programokat a Lélek és Tradíció Alapítvány szervezi. Az előadássorozat idei őszi-téli évada első vendégeként Gülch Csaba újságíró, költő tartott előadást „Csendes etűdök az ártatlanokért” címmel.
-Történetek bukkantak fel bennem, abból az emlékezetből, ami koromnál fogva sem lehet az enyém. Mondhatnám kölcsönemlékek, amelyek jó ideje – egyik-másik gyerekkorom óta – már úgy élnek bennem, mintha valóban az enyémek lennének. Történetek, amelyek között szelíden keveredik a valóság és a képzelet, de mindegyiket a személyes igazság szülte. Talán azért simulnak egymáshoz, mert határaikat nekünk, földi halandóknak nehéz lenne tisztán eldönteni. Újra gondolva ezeket a törékeny sorsokat, újra olvasva a hozzájuk kapcsolódó több tucat dokumentumot, Máraival tudom csak elmondani, milyen különös élmény is a láthatár: „A domboldalon állok és a világot nézem. Egy felhőt látok, alatta a jegenyefákat. Csönd van. Most egy madár száll föl. Utána nézek, amíg látom. Most már nem látok semmit, csak a felhőt. De egy pillanatra, a felhő és a jegenyék között, úgy érzem, mintha megértettem volna valamit.” Mi más ez, ha nem az igazság térből és időből, ha csak egy pillanatra is, de elénk villanó fényes-tiszta szilánkja, amivel szemlélődésünk közben olykor megörvendeztet bennünket a Mindenható. Vagy talán ilyenkor éppen vele találkozhatunk?
Előadásában beszélt az ötvenhatos győri események egyik szinte elfeledett alakjáról, Bácsi Sándorról. A hívei által szeretett, a politikai és az egyházi hatalom által méltatlanul margón kívülre kényszerített evangélikus lelkész neve gyakran kimarad a történteket feldolgozó krónikákból, pedig a forradalom ihlette versének refrénjét tömeg visszhangozta 1956. október 25-én a győri városháza előtt. Kálváriája és méltatlan megaláztatása akkor és ott, a patinás épület erkélyén kezdődött. A forradalom bukása után a világi és egyházi hatalom köreiből sokan szerették volna, ha őszinte hazafias és kemény szovjetellenes megnyilvánulásaiért, vagy, ahogy később egy végzésben fogalmaztak, „reakciós magatartásáért” felfüggesztik állásából, sőt börtönnel is büntették volna rendíthetetlen helytállásáért. Ebből az egyik sikerült, de ne menjünk a dolgok elébe! Hogy mi történt a mindent meghatározó napon, arról lánya, Bácsi Magda mesélt nővére, néhai Csapóné Bácsi Irén papírra vetett visszaemlékezése alapján.
-A következő rövid etűdöt egy, az íróasztalomon heverő igazolvány juttatta eszembe, ami olykor-olykor előbukkan a jegyzetek alól, hogy szembe nézhessünk egymással. Előbukkan az a fóliával fedett, fényképes, sorszámos (2121), egyszerű papír, amely a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. jóvoltából az 1947-48-as tanévben „tanulóhetijegy váltására” jogosítja fel Varga Gábort. Azt a szelíd arcú, szavait, cselekedeteit mindenkor a lelkiismeret mértékéhez, édesanyja szeretetéhez igazító húsz éves fiatalembert, aki majd ötvenhat őszén Sopronban orvosként bekötözi az orvul meglőtt, nyugatra készülő barátja sebeit. Alig pár nap múlva elviszik; a saját felesége jelentette fel... Mert mindenki szem volt a láncban... Mikor évekkel később amnesztiával szabadult, nemcsak a hideg Duna fölött, a kínokban szerzett bénulást hozta ki magával a váci fegyház kapuján, hanem a szívébe némult emlékeket is. A nehéz éjszakák és nappalok befelé vérző sebeit, amelyekről később sem beszélt: soha, sehol, senkinek... – idézte fel az újságíró.
Ötvenhat április közepén került Mosonmagyaróvárra Simon József kanonok. Győrből helyezték oda büntetésként, mivel néhány társával megtagadta, hogy részt vegyen az úgynevezet békepapi gyűlésen Így a papnevelő prefektusa néhány na múlva a Lajta-parti város egyik káplánja lett.
Szó esett még Németh Csaba emlékeiről, aki édesapja meghurcolásáról és brutális meggyilkolásáról írt.
A rendezvény elején felavatták és megkoszorúzták az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére állított emléktáblát, melyet az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének pápai szervezete emeltetett.
A Lélek és Tradíció Alapítvány soron következő összejövetele december 2-án, 17 órától lesz, amikor Putnoki Tibor "Utam a fénybe" - egy halál közeli élmény története címmel tart előadást.
-Történetek bukkantak fel bennem, abból az emlékezetből, ami koromnál fogva sem lehet az enyém. Mondhatnám kölcsönemlékek, amelyek jó ideje – egyik-másik gyerekkorom óta – már úgy élnek bennem, mintha valóban az enyémek lennének. Történetek, amelyek között szelíden keveredik a valóság és a képzelet, de mindegyiket a személyes igazság szülte. Talán azért simulnak egymáshoz, mert határaikat nekünk, földi halandóknak nehéz lenne tisztán eldönteni. Újra gondolva ezeket a törékeny sorsokat, újra olvasva a hozzájuk kapcsolódó több tucat dokumentumot, Máraival tudom csak elmondani, milyen különös élmény is a láthatár: „A domboldalon állok és a világot nézem. Egy felhőt látok, alatta a jegenyefákat. Csönd van. Most egy madár száll föl. Utána nézek, amíg látom. Most már nem látok semmit, csak a felhőt. De egy pillanatra, a felhő és a jegenyék között, úgy érzem, mintha megértettem volna valamit.” Mi más ez, ha nem az igazság térből és időből, ha csak egy pillanatra is, de elénk villanó fényes-tiszta szilánkja, amivel szemlélődésünk közben olykor megörvendeztet bennünket a Mindenható. Vagy talán ilyenkor éppen vele találkozhatunk?
Előadásában beszélt az ötvenhatos győri események egyik szinte elfeledett alakjáról, Bácsi Sándorról. A hívei által szeretett, a politikai és az egyházi hatalom által méltatlanul margón kívülre kényszerített evangélikus lelkész neve gyakran kimarad a történteket feldolgozó krónikákból, pedig a forradalom ihlette versének refrénjét tömeg visszhangozta 1956. október 25-én a győri városháza előtt. Kálváriája és méltatlan megaláztatása akkor és ott, a patinás épület erkélyén kezdődött. A forradalom bukása után a világi és egyházi hatalom köreiből sokan szerették volna, ha őszinte hazafias és kemény szovjetellenes megnyilvánulásaiért, vagy, ahogy később egy végzésben fogalmaztak, „reakciós magatartásáért” felfüggesztik állásából, sőt börtönnel is büntették volna rendíthetetlen helytállásáért. Ebből az egyik sikerült, de ne menjünk a dolgok elébe! Hogy mi történt a mindent meghatározó napon, arról lánya, Bácsi Magda mesélt nővére, néhai Csapóné Bácsi Irén papírra vetett visszaemlékezése alapján.
-A következő rövid etűdöt egy, az íróasztalomon heverő igazolvány juttatta eszembe, ami olykor-olykor előbukkan a jegyzetek alól, hogy szembe nézhessünk egymással. Előbukkan az a fóliával fedett, fényképes, sorszámos (2121), egyszerű papír, amely a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. jóvoltából az 1947-48-as tanévben „tanulóhetijegy váltására” jogosítja fel Varga Gábort. Azt a szelíd arcú, szavait, cselekedeteit mindenkor a lelkiismeret mértékéhez, édesanyja szeretetéhez igazító húsz éves fiatalembert, aki majd ötvenhat őszén Sopronban orvosként bekötözi az orvul meglőtt, nyugatra készülő barátja sebeit. Alig pár nap múlva elviszik; a saját felesége jelentette fel... Mert mindenki szem volt a láncban... Mikor évekkel később amnesztiával szabadult, nemcsak a hideg Duna fölött, a kínokban szerzett bénulást hozta ki magával a váci fegyház kapuján, hanem a szívébe némult emlékeket is. A nehéz éjszakák és nappalok befelé vérző sebeit, amelyekről később sem beszélt: soha, sehol, senkinek... – idézte fel az újságíró.
Ötvenhat április közepén került Mosonmagyaróvárra Simon József kanonok. Győrből helyezték oda büntetésként, mivel néhány társával megtagadta, hogy részt vegyen az úgynevezet békepapi gyűlésen Így a papnevelő prefektusa néhány na múlva a Lajta-parti város egyik káplánja lett.
Szó esett még Németh Csaba emlékeiről, aki édesapja meghurcolásáról és brutális meggyilkolásáról írt.
A rendezvény elején felavatták és megkoszorúzták az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére állított emléktáblát, melyet az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének pápai szervezete emeltetett.
A Lélek és Tradíció Alapítvány soron következő összejövetele december 2-án, 17 órától lesz, amikor Putnoki Tibor "Utam a fénybe" - egy halál közeli élmény története címmel tart előadást.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!