Koszorúztak a városbarátok
2016-10-07 11:01:20 | cikk: Babos Petra |
Koszorúzással és főhajtással tisztelegtek október 6-án, a pápai városi megemlékezés előtt az „Elsősorban pápai”-Városbarát Egylet tagjai és szimpatizánsai a pápai Fapiac tér és Batthyány utcánál lévő Batthyány Lajos domborműnél. Az ünnepségen Kerecsényi Zoltán, az „Elsősorban pápai Városbarát Egylet ügyvivője, pápai önkormányzati képviselő mondott beszédet.
-Magyarország a reformkor kezdetétől – a reformkor idején szellemi képességeinek a birtokába került. Az emberi fejekben hamar készen állt egy „program”. Egy „program”, amely köszönhető volt mindenekelőtt talán – az idén 225 esztendeje született – Széchenyi István grófnak, hiszen ő jutott el egy pénzügyi felfedezésből oda, hogy az ősiség törvénye már akadálya a gazdasági fejlődésnek. Ha a gróf földje szabad, akkor a jobbágy földjének is annak kell lennie. Így, egy pénzügyi meggondolásból a 19. század elejére a fejlődésben Nyugat- Európa mintaadó államaihoz képest lemaradt magyar társadalomban a kor legnagyobb gazdasági-társadalmi- szociális változása köszönthetett be. Ehhez bizony kellettek vezér egyéniségek. Az egyik ilyen kiemelkedő személyiség „egy hatalmas termetű, korán kopaszodó, nagy, vörösesbarna szakállú gróf” volt, aki hazatérve külföldi katonáskodásából rádöbbent arra, hogy az arisztokratáknak kötelességeik vannak. Ez a Batthyány névre hallgató fiatal gróf elkezdte saját kezébe venni birtokainak ügyeit, elhatározta, hogy mintagazdaságot teremt, s ezer számra kezdte ültetni az eperfákat, cukorgyárat, selyemszövőt létesített, serkentette az állattenyésztést, lerakta egy magyar gazdasági egyesület alapjait. Megbecsülve a munkáskezeket, rövid időn belül valóban mintagazdaságot sikerült létesítenie, és mindemellett óriási lendülettel a politikába is belevetette magát. Pestre költözött, és 1845-ben már az ellenzék központi választmányának elnökévé választották. A szabadelvű ellenzék legaktívabb tagjaként legfőbb törekvése egy egységes ellenzék, egy nagy ellenzéki párt megszervezése, s programjának kidolgozása volt. Irányításával hamarosan meg is alakult ez az Ellenzéki Párt, s innen 1848-ig már nem is volt megállása. Ahogy saját birtokán mintagazdaságot tudott csinálni, úgy ebből az országból is mintaországot kívánt teremteni politikus-társaival, közös erővel. Felszámolták a jobbágyrendszert, megteremtették a népképviseleti alapon választott, Pesten székelő parlamentet és az annak felelős, független magyar kormányt. Bevezették a közteherviselést, eltörölték az ősiség mellett a papi tizedet, megvalósították a bevett vallások egyenlőségét, kimondták az uniót Erdéllyel, megalkották az új sajtótörvényt. Ettől fogva már nem feudális, hanem polgári társadalomban, piacgazdaságban kezdtek élni a magyar állampolgárok is. A dán liberális és nemzeti mozgalmak az 1830-as években kaptak erőre, és az 1848-as európai forradalmak hatására Dánia 1849 júniusára alkotmányos monarchia lett. A ’48-as törvények alapján az akkori Európának példamutató polgári demokrácia – a kis Dánia lett – Magyarország is. És ez óriási eredménynek számított, ehhez tényleg az kellett, hogy ez a csodálatos nemzedék – Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös – egyszerre jelen legyenek és legyen hozzájuk egy Batthyány Lajos, aki mint kormányfő, erős kézzel tudta ezeket a „telivér paripákat” fogni, nehogy azok merő túlbuzgóságból fölborítsák a „hintót” – mondta Kerecsényi Zoltán. Kedves az a pápai emlékjel, amelyet 15 éve helyeztek el Pápán a Fapiac tér – Batthyány Lajos utca találkozásához a pápaiak. Az idén elhunyt Heitler László tanár úr alkotása ez az dombormű.
Pápának különösen kell emlékeznie és emlékeztetnie Batthyányra, hiszen a vértanúhalált halt miniszterelnök társa, a reformkor legnépszerűbb asszonya, Zichy Antónia az emigrációból hazatérve Pápa város tőszomszédságában, Dákán megvett kastélyában élt visszavonultan, a passzív ellenállás élő jelképeként. Itt, a nemzeti ellenállás számos tagja kereste fel, többek között Teleki László, Deák Ferenc és Vaszary Kolos, a későbbi bíboros is. Utóbbi pápai tanárkodása idején, diákjai élén vonult Dákára, amikor Pápa és környéke lakossága tisztelgő látogatást tett a száműzetésből hazatért Teleki Lászlónál, aki özvegy gróf Batthyány Lajosné vendégeként tartózkodott Dákán. Amikor ezt 155 éve a pápaiak megtudták, azonnal szervezkedni kezdtek és 1861. február 28-án délután 500-600 főnyi tömeg gyűlt össze a református főiskola új épülete (a mai Nátus) udvarán. Nemzeti zászló alatt vonultak az Akasztó utcán, a mai Batthyányról elnevezett utcán Dákára; útközben a környék lakossága is csatlakozott hozzájuk. A kivilágított dákai kastély előtt Himnuszt, Kossuth-nótát, Klapka- indulót énekelt a tömeg, Tarczy Lajos pápai főiskolai tanár, volt 48-as nemzetőr, és Vaszary Kolos, bencés tanár pedig köszöntő beszédeket mondtak. Vaszary közreműködésével lett özvegy Batthyányné a pápai bencés gimnázium iskolazászlójának „zászlóanyja” is. A Batthyányné által adományozott zászlószalagot a pápai múzeum máig őrzi. Idén van az özvegy grófné születésének 200. évfordulója. A reformkor haladó gondolkodású politikusaira, az első alkotmányos miniszterelnökre, valamint országot jobbító eszmetársaira tisztelettel emlékezzünk! Ennyi idő távolából is tartsuk szemünk előtt példáikat, s példáikon keresztül kívánjunk nemzetünknek az elkövetkezendőkre nézve a legjobbakat – hangsúlyozta, majd elhelyezték Huszár János, Bél Mátyás-díjas helytörténésszel és Mózes Gáborral, a Honvéd Bajtársi Klub tagjával a megemlékezés koszorúit és mécsest gyújtottak.
-Magyarország a reformkor kezdetétől – a reformkor idején szellemi képességeinek a birtokába került. Az emberi fejekben hamar készen állt egy „program”. Egy „program”, amely köszönhető volt mindenekelőtt talán – az idén 225 esztendeje született – Széchenyi István grófnak, hiszen ő jutott el egy pénzügyi felfedezésből oda, hogy az ősiség törvénye már akadálya a gazdasági fejlődésnek. Ha a gróf földje szabad, akkor a jobbágy földjének is annak kell lennie. Így, egy pénzügyi meggondolásból a 19. század elejére a fejlődésben Nyugat- Európa mintaadó államaihoz képest lemaradt magyar társadalomban a kor legnagyobb gazdasági-társadalmi- szociális változása köszönthetett be. Ehhez bizony kellettek vezér egyéniségek. Az egyik ilyen kiemelkedő személyiség „egy hatalmas termetű, korán kopaszodó, nagy, vörösesbarna szakállú gróf” volt, aki hazatérve külföldi katonáskodásából rádöbbent arra, hogy az arisztokratáknak kötelességeik vannak. Ez a Batthyány névre hallgató fiatal gróf elkezdte saját kezébe venni birtokainak ügyeit, elhatározta, hogy mintagazdaságot teremt, s ezer számra kezdte ültetni az eperfákat, cukorgyárat, selyemszövőt létesített, serkentette az állattenyésztést, lerakta egy magyar gazdasági egyesület alapjait. Megbecsülve a munkáskezeket, rövid időn belül valóban mintagazdaságot sikerült létesítenie, és mindemellett óriási lendülettel a politikába is belevetette magát. Pestre költözött, és 1845-ben már az ellenzék központi választmányának elnökévé választották. A szabadelvű ellenzék legaktívabb tagjaként legfőbb törekvése egy egységes ellenzék, egy nagy ellenzéki párt megszervezése, s programjának kidolgozása volt. Irányításával hamarosan meg is alakult ez az Ellenzéki Párt, s innen 1848-ig már nem is volt megállása. Ahogy saját birtokán mintagazdaságot tudott csinálni, úgy ebből az országból is mintaországot kívánt teremteni politikus-társaival, közös erővel. Felszámolták a jobbágyrendszert, megteremtették a népképviseleti alapon választott, Pesten székelő parlamentet és az annak felelős, független magyar kormányt. Bevezették a közteherviselést, eltörölték az ősiség mellett a papi tizedet, megvalósították a bevett vallások egyenlőségét, kimondták az uniót Erdéllyel, megalkották az új sajtótörvényt. Ettől fogva már nem feudális, hanem polgári társadalomban, piacgazdaságban kezdtek élni a magyar állampolgárok is. A dán liberális és nemzeti mozgalmak az 1830-as években kaptak erőre, és az 1848-as európai forradalmak hatására Dánia 1849 júniusára alkotmányos monarchia lett. A ’48-as törvények alapján az akkori Európának példamutató polgári demokrácia – a kis Dánia lett – Magyarország is. És ez óriási eredménynek számított, ehhez tényleg az kellett, hogy ez a csodálatos nemzedék – Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös – egyszerre jelen legyenek és legyen hozzájuk egy Batthyány Lajos, aki mint kormányfő, erős kézzel tudta ezeket a „telivér paripákat” fogni, nehogy azok merő túlbuzgóságból fölborítsák a „hintót” – mondta Kerecsényi Zoltán. Kedves az a pápai emlékjel, amelyet 15 éve helyeztek el Pápán a Fapiac tér – Batthyány Lajos utca találkozásához a pápaiak. Az idén elhunyt Heitler László tanár úr alkotása ez az dombormű.
Pápának különösen kell emlékeznie és emlékeztetnie Batthyányra, hiszen a vértanúhalált halt miniszterelnök társa, a reformkor legnépszerűbb asszonya, Zichy Antónia az emigrációból hazatérve Pápa város tőszomszédságában, Dákán megvett kastélyában élt visszavonultan, a passzív ellenállás élő jelképeként. Itt, a nemzeti ellenállás számos tagja kereste fel, többek között Teleki László, Deák Ferenc és Vaszary Kolos, a későbbi bíboros is. Utóbbi pápai tanárkodása idején, diákjai élén vonult Dákára, amikor Pápa és környéke lakossága tisztelgő látogatást tett a száműzetésből hazatért Teleki Lászlónál, aki özvegy gróf Batthyány Lajosné vendégeként tartózkodott Dákán. Amikor ezt 155 éve a pápaiak megtudták, azonnal szervezkedni kezdtek és 1861. február 28-án délután 500-600 főnyi tömeg gyűlt össze a református főiskola új épülete (a mai Nátus) udvarán. Nemzeti zászló alatt vonultak az Akasztó utcán, a mai Batthyányról elnevezett utcán Dákára; útközben a környék lakossága is csatlakozott hozzájuk. A kivilágított dákai kastély előtt Himnuszt, Kossuth-nótát, Klapka- indulót énekelt a tömeg, Tarczy Lajos pápai főiskolai tanár, volt 48-as nemzetőr, és Vaszary Kolos, bencés tanár pedig köszöntő beszédeket mondtak. Vaszary közreműködésével lett özvegy Batthyányné a pápai bencés gimnázium iskolazászlójának „zászlóanyja” is. A Batthyányné által adományozott zászlószalagot a pápai múzeum máig őrzi. Idén van az özvegy grófné születésének 200. évfordulója. A reformkor haladó gondolkodású politikusaira, az első alkotmányos miniszterelnökre, valamint országot jobbító eszmetársaira tisztelettel emlékezzünk! Ennyi idő távolából is tartsuk szemünk előtt példáikat, s példáikon keresztül kívánjunk nemzetünknek az elkövetkezendőkre nézve a legjobbakat – hangsúlyozta, majd elhelyezték Huszár János, Bél Mátyás-díjas helytörténésszel és Mózes Gáborral, a Honvéd Bajtársi Klub tagjával a megemlékezés koszorúit és mécsest gyújtottak.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!