"Isten Veled, édes hazánk!" - a magyarországi németek elűzetésére emlékeztek


2016-09-11 12:13:32  | cikk: pi-pa  | fotó: Pintér Ádám  | 


"Isten Veled, édes hazánk!" - a magyarországi németek elűzetésére emlékeztek főképe
A magyarországi németek elűzetésének 70. évfordulójára emlékezett szombaton délután a vasútállomáson a Pápai Német Nemzetiségi Önkormányzat. A rendezvényen rövid jelenet segítségével idézték meg a budaörsi Maria Winkler történetét, akinek édesapja, férje és legidősebb fia magyar katonaként haltak hősi halált. Az asszony megpróbáltatásai azonban folytatódtak. Alig egy évvel gyermeke halála után német nemzetisége miatt bűnösnek bélyegezték és öt kiskorú gyermekével, félig magtehetetlen, idős édesanyjával – minden vagyonától megfosztva – elűzték szülőföldjéről, hazájából, Magyarországról. Maria Winkler és családja sorsában kellett osztozzon több, mint 220 ezer, többségében gyermek, asszony és idős ember, akiknek egyetlen bűne volt, hogy a magyarországi német nemzetiséghez tartoztak. A tragikus eseményeket megelevenítő jelenetet követően Unger Tamás alpolgármester mondott megemlékező beszédet. -"Isten Veled, édes hazánk!" A történelmi forrásokat és az Internetet lapozgatva ez a tehervagonok oldalára magyarul felírt mondat fejezi ki egészen napjainkig talán a legtömörebben és leghitelesebben azt az eseménysorozatot, amelyet hivatalosan a magyarországi németek kitelepítésének szoktak nevezni. Egy olyan mondat ez, amely mögött félreérthetetlenül ott található az a végtelen elkeseredettség és szomorúság, ami csak szeretett hazáját önszántán kívül, sejthetően örökre elhagyni kényszerülő emberből felszakadhat. – kezdte a 70 évvel ezelőtti, máig érthetetlen események felidézését, majd rámutatott, Magyarország 20. századi történelme sajnálatos módon többször is megmutatta és mélyen az eszünkbe véste, hogy a kitelepítések minden esetben teljes jogfosztással és vagyon elkobzásával, a szeretett föld kényszerű elhagyásával, az ismert közösségből való kiszakítással, ezen keresztül pedig nemcsak állampolgári, hanem teljes emberi mivoltunk megváltoztatásával és megalázásával jár együtt. Így válunk nagyon egyszerűen áldozattá. Ahogy a magyarországi németek sem lettek mások, mint áldozatok.

Unger Tamás alpolgármester a kitelepített németekre emlékezett

Áldozattá válásukhoz nem kellett sok: elég volt, ha valaki német nemzetiségűnek nevezte magát, vagy magyarnak vallotta magát, de német volt az anyanyelve, és elég volt az is, ha tudták róla, hogy sohasem szavazna a kommunista pártra, mert annyira szereti Magyarországot. Unger Tamás úgy fogalmazott, a magyarországi németek nem voltak mások, csak ártatlan elszenvedői a második világháború győztes és vesztes hatalmai politikai játszmáinak, a jogelméletek által mereven elutasított, ellenben a valóságban annál szélesebb körben alkalmazott egyik legszégyenteljesebb történelmi felfogás, az 1945-ös potsdami konferencián és a közismert Benes dekrétumokban lefektetett kollektív bűnösség elvének áldozatai. Ártatlan áldozatai egy törvénytelen alapelvnek, egy jogtalan elégtételi hadjáratnak.  A kollektív bűnösség elve tette lehetővé, hogy nemcsak Magyarországon, de Lengyelországban, és Csehországban is az ott maradt német lakosság vagy annak egy részének kitelepítése valóra váljon. Az alpolgármester emlékeztetett, hazánkban a kitelepítéssel kapcsolatban nem volt egységes konszenzus a koalíciós pártok között és az Ideiglenes Nemzeti Kormányban sem. A többség végül – szovjet nyomásra – támogatta a németek tömeges kitelepítését. A döntésben szerepet játszottak a földosztással összefüggő telepítési igények, valamint az is, hogy Csehszlovákia helyet sürgetett a Felvidékről áttelepítendő magyaroknak. A magyar kormány májusban 200-250 ezer németnek a szovjet megszállási övezetbe történő kitelepítéséhez kérte a Szovjetunió jóváhagyását, majd augusztusban  Vorosilov marsall 400-450 ezer német kitelepítésének előkészítésére szólította fel a kormányt, amely november elejére 303 ezer nevet tartalmazó részletes kimutatást készített. A kitelepítés 1946. január 19-én kezdődött és 1948. június 15-én ért véget. Eddig az időpontig mintegy 130-150 ezer embert az amerikai, 50 ezer embert a szovjet megszállási övezetbe szállítottak, az elmenekültekkel együtt 220-250 ezer lehetett a Németországba kerültek száma. Magyarországról a Szovjetunióba mintegy 70 ezer - más források szerint 40 ezer németet hurcoltak el, ahol harmaduk elpusztult a munkatáborokban. Pápán és a szomszédos, németek által is lakott, településeken több mint 2100 fő kitelepítésére került sor, legnagyobb számban Gannáról, Bakonypölöskéről, Nagytevelről és Bakonyjákóról. A németek kitelepítését az 1949. október 11-én megjelent kormányrendelet törölte el, biztosítva a német nemzetiségű lakosságnak az állampolgári jogokat, megszüntetve a lakóhely megválasztására és a munkavállalásra vonatkozó korlátozásokat. A német kisebbség helyzete nem sokat javult, többségüket az ötvenes években "hazaárulóként" és "osztályellenségként" a Hortobágyra, kényszermunkára küldték, a német iskolákat bezárták, a "fasisztának" minősített német nyelvet az iskolai oktatásból is kizárták. Unger Tamás végül úgy fogalmazott, 20. századi történelmünk különösen is bővelkedik az ártatlan embertömegek elhurcolásában és megsemmisítésében, tömeges és igazságtalan megtorlásokban, legyenek azok faji eredetűek, politikai indíttatásúak és világnézeti különbségeken nyugvók, vagy a kollektív bűnösség elvén alapulók. Nem tudjuk és nem is szabad ezeket eltérően megítélni, súlyukat, jelentőségüket megmérni, sorrendbe állítani, csupán szívünk, lelkünk és elménk egységes felfogása és felelőssége alapján azokat közösen elítélni, azoktól elhatárolódni, és ami nagyon fontos, közös felelősségünk, azokra újra és újra emlékeztetni.

Az emléktáblát Salgó Ferenc kanonok, plébános áldotta meg

A megemlékező beszédet követően Salgó Ferenc kanonok, plébános áldotta meg a vasútállomás falán elhelyezett, a 70 évvel ezelőtti eseményekre emlékeztető emléktáblát. Ferenc atya egy Felvidékről betelepített család gyermekeként, megindító szavakkal, személyes emlékeit segítségül hívva idézte fel az otthonukból elűzött családok tragédiáját.

Képek:

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!