Régen jártam itt és érdekel a pápai közönség - beszélgetés Halász Judittal
2016-06-10 21:00:56 | cikk: pi-pa | fotó: Pintér Ádám |
Zsizsegő, kacagó gyermekek és izgatottan beszélgető felnőttek gyülekeztek ma délután a Jókai Mór Művelődési és Szabadidőközpont Színházépületében. A Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész, Halász Judit „Kezdődhet a mulatság” című, fantasztikus hangulatú koncertjén zsúfolásig megtelt a nézőtér. A népszerű művésznővel az előadás előtt beszélgettünk.-Hogy érzi magát mostanság? Mi ennek a fantasztikus lendületnek, az örök fiatalságának titka?
-Köszönöm, nagyon jól érzem magam. Örök fiatalság? Ilyen nincs, és titok sincs. Most már szezon vége van és kicsit elfáradtam, de igazából minden szezon vége ilyen, ebben semmi különös nincsen. Egyébként az a tapasztalatom, ha az ember nem hagyja abba a mozgást és a tanulást, nagyon sokat segít a fizikai állapotán. Mindenfajta gondolkodás megkönnyíti a memória fenntartását. Mi rendszeresen sokat tanulunk. A mozgással pedig az a helyzet, hogy az embernek néha itt is és ott is fáj valami, és ha egy kicsit leül pihenni, akkor annál jobban fáj. De ha elkezd mozogni, akkor elmúlik a fájdalom. Persze nem ez tartja az embert életben, hanem az érdeklődés a világ és a világ dolgai iránt. Aki elveszti az érdeklődését, az eltemeti magát.-A mozgásnak mindig fontos szerepe volt az életében, hiszen az első komoly sikereit a lovas sportban érte el.
-Erre azért vagyok nagyon büszke, mert nagyon sokat tanultam a lovassport által és nagyon sokat kaptam a versenysporttól. Rengeteg dolgot megtanultam, amit előtte nem tudtam. Furcsa módon, amikor elkezdtem tanulni a színész mesterséget, és magát a színművészetet, észrevettem, hogy ugyan azokat a dolgokat tudtam kamatoztatni a szakmában, a pályán, a hivatásban, mint amiket megtanultam a sportban.
-Pályája kezdete óta a Vígszínház tagja. Fontos Önnek az állandóság?-Nem feltétlenül vagyok az állandóság híve, de kell valami komoly indok, hogy elmenjek valahonnan, hogy változtassak. Változtatni sosem árt, az mindig jó, de én nagyon szeretem a színházat, magát az épületet is. A társulat, az igazgatás, a színház, a rendezők változtak körülöttem állandóan, így mindig olyan volt, mintha egy másik színházba kerültem volna.
-Ez a változás mindig olyan volt, amivel később lehetett együtt dolgozni?-Volt, amelyikkel lehetett, volt, amelyikkel kevésbé. De valahogy úgy alakult, hogy mire meguntam, és elegem lett az egészből, addigra változott az, amit nem szerettem, amivel nehéz volt együtt élnem. Így megelőzött engem a változás.
-Nagyon sok rangos díjjal büszkélkedhet. Fiatal színészként úgy kezdi az ember a pályáját, hogy majd valamikor Kossuth-díjas művész szeretne lenni?-Fiatal színészként úgy indul az ember, hogy meg akarja hódítani a várost, az országot, az egész világot. Az én generációm, az én osztályom – akik ma is nagyon jóban vagyunk egymással, főként a lányok – végig úgy gondoltuk, hogy nekünk ez a legfontosabb a világon, és ezzel foglalkozunk a legszívesebben. Nekünk sem politika, sem más érdekességek nem voltak, amelyek elvonták volna a figyelmünket. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a mi foglalkozásunkhoz nagyon sok minden más is hozzátartozik: a zene, a tánc, a képzőművészet és sok más művészeti ág is, amelyekre az emberek többsége szórakozásként tekint. Például az irodalom nagyon fontos, annak is a költészet része. Sokszor mosolygok magamban, amikor elmegyek moziba, vagy megnézek egy színházi előadást, és azt mondják, hogy szórakozzon jól. Ez nekem mulatságos dolog, de való igaz, hogy ha ott jól érzem magam, akkor az valószínűleg egy jó előadás.
Halász Judit több legendás színésznek is partnere volt-Pályája során volt szerencséje színészlegendákkal együtt játszani. Partnere volt többek között Ruttkai Évának és Páger Antalnak is. Róluk milyen emlékei vannak?-Nagyon szerettem őket. Nagyon kíváncsi lennék, ha most visszatérnének egy-egy előadásra, akkor az milyen lenne és hogyan látnám őket a mai szememmel. Fantasztikusan sokat tanultam tőlük, noha ők soha nem tanítottak. Eszük ágában nem volt soha semmibe beleszólni, tanácsot adni. Ennek dacára mi tanultunk tőlük, hiszen láttuk a hozzáállást, láttuk a színházi fegyelmet, láttuk, hogy hogyan hagyják a színházon kívül magánéleti problémáikat. Magam is kerültem nagyon nehéz helyzetbe. Az egyik legérdekesebb színházi szerepem egy bulvár darab volt, ami talán a legsikeresebb szerepem is lehetett volna, de akkoriban ez egyáltalán nem érdekelt, mert édesanyám akkoriban haldoklott. Egy vígjátékot próbálni akkor, amikor az embernek minden gondolata másutt van, nem könnyű. De előttem van Ruttkai Éva, aki az utolsó pillanatig játszott, és soha senki nem kérdezte meg tőle, hogy hogy van, mert akkor azonnal másról kezdett beszélni. De természetesen kezdett el másról beszélni, nem úgy, hogy észrevegyük, hogy akarattal másra terelte a beszélgetést. Egyszóval, amikor az ember színpadra lép, akkor a teljes személyiségére szükség van. Vagy ne álljon a közönség elé és mondja le az előadást, vagy valóban csukja be maga mögött a külvilágba vezető ajtót.-Itt most nagyon sok kisgyermek és család várja, hogy színpadra álljon. Sokan azt tartják, hogy a gyermekek a legőszintébb közönség. Ön mit gondol erről?-Ez mese, azt is mondhatnám, hogy közhely. A gyerekek annyiban őszinték, hogy ha érdekli őket valami, akkor jól érzik magukat, ha pedig nem, akkor rosszalkodnak, mással foglalkoznak. Ez életperiódusonként változik. Ma már ritkán énekelek csak gyermekeknek, sokkal inkább családoknak szóló műsoraim vannak. Amikor csak gyerekeknek énekeltem, akkor a színpadra lépés előtt hallottam a zajt, ami a nézőtérről hallatszott, és úgy gondoltam, az is bolond, aki ide kimegy, és azt hiszi, hogy a gyerekek majd elhallgatnak. És az életem nagy pillanata volt mindegyik, ahányszor csak kimentem, és a gyerekek elhallgattak. A gyermekek nem tudják még, hogyan kellene viselkedniük. Viszont amit kapnak a színpadról, az hat rájuk, és ezt a hatást adják vissza. Ha unják, akkor unatkoznak, ha érdekli őket, akkor pedig részt vesznek, és ezt a legnehezebb eltalálni. Ez nagy kihívás és komoly feladat, amit nagyon kevesen tudnak.
Halász Judit gyermekek szavazatai alapján a Mosoly-rend lovagja lett-A gyerekek nagyon szeretik Önt, ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy gyermekek szavazatai alapján választották a Mosoly-rend lovagjává, amely kitüntetésben szent II. János Pál is részesült korábban. -Nagyon örültem ennek, hiszen gyerekek szavazták meg, és ahogy megtudtam, ebben nem volt semmi „bunda”. A gyerekek küldték be a leveleket, és én kaptam a legtöbb levelet. Ez nem azt jelenti, hogy én vigyorgok a leghelyesebben, hanem én tudom a legtöbb mosolyt a gyerekek arcára csalni. Nagyon megtisztelő volt, hiszen korábban több olyan ember is megkapta ezt, akit nagyon tisztelek.
-Évekkel ezelőtt koncertezett utoljára Pápán. Hogyan gondol városunkra?-Nagyon régen voltam itt. Elsősorban úgy gondolok Pápára, mint Jókai és Petőfi barátságának helyszínére, aztán úgy, hogy valahol a Bakonyban van egy városka, aminek az Esterházy-kastély áll a kellős közepén és aztán úgy gondolok Pápára, mit egy helyre, ahol nagyon régen jártam, és nagyon érdekel a pápai közönség.
-Köszönöm, nagyon jól érzem magam. Örök fiatalság? Ilyen nincs, és titok sincs. Most már szezon vége van és kicsit elfáradtam, de igazából minden szezon vége ilyen, ebben semmi különös nincsen. Egyébként az a tapasztalatom, ha az ember nem hagyja abba a mozgást és a tanulást, nagyon sokat segít a fizikai állapotán. Mindenfajta gondolkodás megkönnyíti a memória fenntartását. Mi rendszeresen sokat tanulunk. A mozgással pedig az a helyzet, hogy az embernek néha itt is és ott is fáj valami, és ha egy kicsit leül pihenni, akkor annál jobban fáj. De ha elkezd mozogni, akkor elmúlik a fájdalom. Persze nem ez tartja az embert életben, hanem az érdeklődés a világ és a világ dolgai iránt. Aki elveszti az érdeklődését, az eltemeti magát.-A mozgásnak mindig fontos szerepe volt az életében, hiszen az első komoly sikereit a lovas sportban érte el.
-Erre azért vagyok nagyon büszke, mert nagyon sokat tanultam a lovassport által és nagyon sokat kaptam a versenysporttól. Rengeteg dolgot megtanultam, amit előtte nem tudtam. Furcsa módon, amikor elkezdtem tanulni a színész mesterséget, és magát a színművészetet, észrevettem, hogy ugyan azokat a dolgokat tudtam kamatoztatni a szakmában, a pályán, a hivatásban, mint amiket megtanultam a sportban.
-Pályája kezdete óta a Vígszínház tagja. Fontos Önnek az állandóság?-Nem feltétlenül vagyok az állandóság híve, de kell valami komoly indok, hogy elmenjek valahonnan, hogy változtassak. Változtatni sosem árt, az mindig jó, de én nagyon szeretem a színházat, magát az épületet is. A társulat, az igazgatás, a színház, a rendezők változtak körülöttem állandóan, így mindig olyan volt, mintha egy másik színházba kerültem volna.
-Ez a változás mindig olyan volt, amivel később lehetett együtt dolgozni?-Volt, amelyikkel lehetett, volt, amelyikkel kevésbé. De valahogy úgy alakult, hogy mire meguntam, és elegem lett az egészből, addigra változott az, amit nem szerettem, amivel nehéz volt együtt élnem. Így megelőzött engem a változás.
-Nagyon sok rangos díjjal büszkélkedhet. Fiatal színészként úgy kezdi az ember a pályáját, hogy majd valamikor Kossuth-díjas művész szeretne lenni?-Fiatal színészként úgy indul az ember, hogy meg akarja hódítani a várost, az országot, az egész világot. Az én generációm, az én osztályom – akik ma is nagyon jóban vagyunk egymással, főként a lányok – végig úgy gondoltuk, hogy nekünk ez a legfontosabb a világon, és ezzel foglalkozunk a legszívesebben. Nekünk sem politika, sem más érdekességek nem voltak, amelyek elvonták volna a figyelmünket. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a mi foglalkozásunkhoz nagyon sok minden más is hozzátartozik: a zene, a tánc, a képzőművészet és sok más művészeti ág is, amelyekre az emberek többsége szórakozásként tekint. Például az irodalom nagyon fontos, annak is a költészet része. Sokszor mosolygok magamban, amikor elmegyek moziba, vagy megnézek egy színházi előadást, és azt mondják, hogy szórakozzon jól. Ez nekem mulatságos dolog, de való igaz, hogy ha ott jól érzem magam, akkor az valószínűleg egy jó előadás.
Halász Judit több legendás színésznek is partnere volt-Pályája során volt szerencséje színészlegendákkal együtt játszani. Partnere volt többek között Ruttkai Évának és Páger Antalnak is. Róluk milyen emlékei vannak?-Nagyon szerettem őket. Nagyon kíváncsi lennék, ha most visszatérnének egy-egy előadásra, akkor az milyen lenne és hogyan látnám őket a mai szememmel. Fantasztikusan sokat tanultam tőlük, noha ők soha nem tanítottak. Eszük ágában nem volt soha semmibe beleszólni, tanácsot adni. Ennek dacára mi tanultunk tőlük, hiszen láttuk a hozzáállást, láttuk a színházi fegyelmet, láttuk, hogy hogyan hagyják a színházon kívül magánéleti problémáikat. Magam is kerültem nagyon nehéz helyzetbe. Az egyik legérdekesebb színházi szerepem egy bulvár darab volt, ami talán a legsikeresebb szerepem is lehetett volna, de akkoriban ez egyáltalán nem érdekelt, mert édesanyám akkoriban haldoklott. Egy vígjátékot próbálni akkor, amikor az embernek minden gondolata másutt van, nem könnyű. De előttem van Ruttkai Éva, aki az utolsó pillanatig játszott, és soha senki nem kérdezte meg tőle, hogy hogy van, mert akkor azonnal másról kezdett beszélni. De természetesen kezdett el másról beszélni, nem úgy, hogy észrevegyük, hogy akarattal másra terelte a beszélgetést. Egyszóval, amikor az ember színpadra lép, akkor a teljes személyiségére szükség van. Vagy ne álljon a közönség elé és mondja le az előadást, vagy valóban csukja be maga mögött a külvilágba vezető ajtót.-Itt most nagyon sok kisgyermek és család várja, hogy színpadra álljon. Sokan azt tartják, hogy a gyermekek a legőszintébb közönség. Ön mit gondol erről?-Ez mese, azt is mondhatnám, hogy közhely. A gyerekek annyiban őszinték, hogy ha érdekli őket valami, akkor jól érzik magukat, ha pedig nem, akkor rosszalkodnak, mással foglalkoznak. Ez életperiódusonként változik. Ma már ritkán énekelek csak gyermekeknek, sokkal inkább családoknak szóló műsoraim vannak. Amikor csak gyerekeknek énekeltem, akkor a színpadra lépés előtt hallottam a zajt, ami a nézőtérről hallatszott, és úgy gondoltam, az is bolond, aki ide kimegy, és azt hiszi, hogy a gyerekek majd elhallgatnak. És az életem nagy pillanata volt mindegyik, ahányszor csak kimentem, és a gyerekek elhallgattak. A gyermekek nem tudják még, hogyan kellene viselkedniük. Viszont amit kapnak a színpadról, az hat rájuk, és ezt a hatást adják vissza. Ha unják, akkor unatkoznak, ha érdekli őket, akkor pedig részt vesznek, és ezt a legnehezebb eltalálni. Ez nagy kihívás és komoly feladat, amit nagyon kevesen tudnak.Halász Judit gyermekek szavazatai alapján a Mosoly-rend lovagja lett-A gyerekek nagyon szeretik Önt, ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy gyermekek szavazatai alapján választották a Mosoly-rend lovagjává, amely kitüntetésben szent II. János Pál is részesült korábban. -Nagyon örültem ennek, hiszen gyerekek szavazták meg, és ahogy megtudtam, ebben nem volt semmi „bunda”. A gyerekek küldték be a leveleket, és én kaptam a legtöbb levelet. Ez nem azt jelenti, hogy én vigyorgok a leghelyesebben, hanem én tudom a legtöbb mosolyt a gyerekek arcára csalni. Nagyon megtisztelő volt, hiszen korábban több olyan ember is megkapta ezt, akit nagyon tisztelek.-Évekkel ezelőtt koncertezett utoljára Pápán. Hogyan gondol városunkra?-Nagyon régen voltam itt. Elsősorban úgy gondolok Pápára, mint Jókai és Petőfi barátságának helyszínére, aztán úgy, hogy valahol a Bakonyban van egy városka, aminek az Esterházy-kastély áll a kellős közepén és aztán úgy gondolok Pápára, mit egy helyre, ahol nagyon régen jártam, és nagyon érdekel a pápai közönség.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!