Megcukrozott főzelék


2010-03-29 01:55:21  | cikk:  | 


Tulajdonképpen szerettem a dédit. Vagy a fene tudja. Nekem régen volt, ő meg azért nem emlékezett rá, mert már semmire sem emlékezett. Egy-egy.
Volt valami közöttünk. Számított. Nézem a legkisebb kislányom, nagyobb, mint én akkor voltam. Nyuszi, bicikli, kis kutya, Dominik meg Máté az oviban, de lehet, hogy mindent lát. Mint én. Szörnyű.
Szóval főzött a dédi a konyhában, igazi, szűk ablakú konyhában, Singer-varrógép meg mosogatórongyszagú asztal mellett, voltam én ott sokat, ott hallottam, hogy felrobbant az űrsikló, de addigra már a dédire nem emlékezett senki, haj 15 év; főzött a dédi és én gonosz voltam és lenyitottam a konyhaszekrény ajtaját – mama, mondta anyám, maga olyan hülye, hogy a cukrot is összekeveri a sóval – és én lapítottam, lapítottam, de megérdemelte, gondoltam, mert miatta pofoztak fel, pedig csak azt mondtam, hogy pont úgy néz ki, mint egy boszorkány.

Képek:

nincsenek képek

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!