Füst a szemében - Cseh Tamás emlékest
2010-03-18 22:34:23 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
Cseh Tamásra emlékezett a Pápai Jókai Kör a Pápai Református Gimnázium és Kollégium dísztermében ma 17 órától. A zenés-irodalmi összeállítást Kerecsényi Zoltán, a Kör igazgatóságának tagja készítette, az Irodalmi Önképzőkör pedig lelkesen elő is adta a híres magyar zeneszerző, író műveit. Egy filmrészlet lejátszásával kezdődött a közös emlékezés, mely Cseh Tamás indián mivoltára fektetett nagyobb hangsúlyt. Az esten részt vett Jókai Károly, a Jókai Alapítvány elnöke és Baky György, Bakonybél polgármestere is.
- 2008 nyarának vége felé beszéltem Cseh Tamással, hívtam a városba, aki készült 2008 őszére a HEMO-ba, a Beszélgetőkönyv bemutatójára. Azonban a gyógykezelések ezt meghiúsították. Karácsonykor boldog ünnepeket kívánva – telefonon - még terveztük a tavaszi pápai alkalmat, ami sajnos szintén nem valósulhatott már meg. Tavaly áprilisban, Bakonybélben átvette a díszpolgári oklevelet, de akkor már tudtuk, hogy nagy baj van - mondta Kerecsényi Zoltán.
A popzenét és a költészetet hazánkban elsőként összefonó Cseh Tamás 1943. január 22-én született Budapesten. A Tordason töltött gyerekkor után a fővárosban tanult a József Attila Gimnáziumban, egy olyan korban, amikor az iskolások látták a körtéri harcokat, a tankokat, az „apró hősöket” s a halottakat. Mélyen érintette az ’56-os forradalom, s a gimnáziumi évek ezen túl is rendkívül meghatározóak voltak számára: a nagy tudású, tiszteletre méltó tanárok jelenléte, az egykor egyházi iskola múltjának nyomai, a bajtársiasság, amely csakis fiúiskolákban kelhet életre. A tanító-, majd a tanárképzőt azért választotta, hogy ne vigyék el a lélektipró katonaság kötelékébe, még akkor is, ha azt vallotta, hogy egy másik világban katonatisztnek vagy papnak állt volna.
Festő szeretett volna lenni, hatodik felvételije után a Képzőművészeti Főiskolán azonban közölték vele, hogy ne próbálkozzon többet, két diplomával nem lesz belőle nappali szakos diák. A főiskolán végül középiskolai rajztanári diplomát kapott. A festészethez pénz kellett volna, műterem, és olyan társadalom, ahol az álmok felfelé juthatnak, olyan ország, ahol jó lehet embernek lenni. Így hát nem festő, de tanár lett, mert rájött, hogy az ostobaság a legnagyobbik baj, hogy rossz tanár keze alól nem kerül ki jó diák, holott csak a jó diák nem ferdíthető.
Ezért találta ki az indiántábort is, ami majd fél évszázad alatt fejlődött játékból életformáló igazsággá. A bakonyi „sziget” egyszerre volt a nevelés, az önfeledt szórakozás és a rendszerből való kilépés eszköze. Füst a szemében – így hívták ebben a világban. Harminc év késéssel megjelent első regénye, a Hadiösvény is indiánnaplónak indult: „Tiszta törvényekre, egyszerűségre, átlátható, értelmezhető világra vágytunk.”
Míg a festészeten keresztül nem kerülhetett volna közel ahhoz, hogy az igazságot sokaknak elmondhassa, a tanítás, s még inkább a dal tágra nyitotta a teret. „Amikor énekelünk, varázsigét mormolunk, létrehozás van, és az egy nagy misztérium” – jelölte ki maga az ösvényt, amelynek nyomán 1970-ben megtörtént a Bereményi Gézával való nagy találkozás is, több mint ezer dalba vésett történetet hagyva az utókorra. 1974-ben jelent meg első lemezük Levél nővéremnek címmel, amit aztán évente-kétévente követett újabb, mindig megénekelve és tisztán látva a kort.
2006-ban diagnosztizáltak nála tüdőrákot, s fél éve derült ki, hogy betegsége feltartóztathatatlan.
Bakonybél polgármestere fontosnak tartotta, hogy Cseh Tamást Bakonybélben úgy kezelték, mint egy helybeli lakost, hiszen úgy élt, úgy viselkedett, melyre a helybeliek őszinte nyitottsággal reagáltak.
- Ha Cseh Tamás bement a kocsmába, akkor ők azt úgy vették, hogy semmiféle rendkívüli nem történt. Bejött egy ember a kocsmába, aki közülük való volt. Mindenki jó viszonyban volt vele a faluban. Az első találkozásunk alkalmával mondta nekem azt, hogy kétféle ember van a világon: az egyik, aki őt szereti, a másik pedig az a fajta ember, aki a dalait szereti. Nagyon jó kapcsolatba kerültünk egymással. 2007-ben megvette a falu szélén akkor Bikaistállónak nevezett ingatlant, ami egy rom volt. Pontosan azon az úton, amely az indiántáborhoz vezet. Két évet élt a faluban. Mikor közeledett a halála, arra gondoltunk, megkapja a díszpolgári címet s akkor én azt mondtam neki: Figyelj ide, Tamás! Ha rendesen viselkedsz ebben a faluban, belőled még díszpolgárt csinálunk, és nézett rám könnybe lábadt szemekkel. Erre én azt mondtam neki, hogy tudod, Kossuth-díjas emberből annyi van ebben az országban, hogy Dunát lehetne belőlük rekeszteni, de Bakonybél Díszpolgára címmel te lennél a harmadik ilyen ember a világon. Ez sokkal többet jelentett neki az összes addigi kitüntetésénél - emlékezett vissza Baky György.
Cseh Tamás összetett személyiség volt, akiről sugárzott a színpadról, hogy nem átlagemberről van szó. Mindenféle értelemben nagy hazafi és jószívű ember volt. „Elvitte magával a már soha nem születő dalszövegeket” – nyilatkozta róla Bereményei Géza, akivel 39 éven át dolgozott együtt. Közeli barátja, Eperjes Károly így nevezte: „gyémánt ember volt, s reménykedtünk, hogy bírja tovább a küzdelmet ez a kemény férfi […] köszönöm azt a hihetetlen szabadságot, amit mindig árasztott magából”.
- 2008 nyarának vége felé beszéltem Cseh Tamással, hívtam a városba, aki készült 2008 őszére a HEMO-ba, a Beszélgetőkönyv bemutatójára. Azonban a gyógykezelések ezt meghiúsították. Karácsonykor boldog ünnepeket kívánva – telefonon - még terveztük a tavaszi pápai alkalmat, ami sajnos szintén nem valósulhatott már meg. Tavaly áprilisban, Bakonybélben átvette a díszpolgári oklevelet, de akkor már tudtuk, hogy nagy baj van - mondta Kerecsényi Zoltán.
A popzenét és a költészetet hazánkban elsőként összefonó Cseh Tamás 1943. január 22-én született Budapesten. A Tordason töltött gyerekkor után a fővárosban tanult a József Attila Gimnáziumban, egy olyan korban, amikor az iskolások látták a körtéri harcokat, a tankokat, az „apró hősöket” s a halottakat. Mélyen érintette az ’56-os forradalom, s a gimnáziumi évek ezen túl is rendkívül meghatározóak voltak számára: a nagy tudású, tiszteletre méltó tanárok jelenléte, az egykor egyházi iskola múltjának nyomai, a bajtársiasság, amely csakis fiúiskolákban kelhet életre. A tanító-, majd a tanárképzőt azért választotta, hogy ne vigyék el a lélektipró katonaság kötelékébe, még akkor is, ha azt vallotta, hogy egy másik világban katonatisztnek vagy papnak állt volna.
Festő szeretett volna lenni, hatodik felvételije után a Képzőművészeti Főiskolán azonban közölték vele, hogy ne próbálkozzon többet, két diplomával nem lesz belőle nappali szakos diák. A főiskolán végül középiskolai rajztanári diplomát kapott. A festészethez pénz kellett volna, műterem, és olyan társadalom, ahol az álmok felfelé juthatnak, olyan ország, ahol jó lehet embernek lenni. Így hát nem festő, de tanár lett, mert rájött, hogy az ostobaság a legnagyobbik baj, hogy rossz tanár keze alól nem kerül ki jó diák, holott csak a jó diák nem ferdíthető.
Ezért találta ki az indiántábort is, ami majd fél évszázad alatt fejlődött játékból életformáló igazsággá. A bakonyi „sziget” egyszerre volt a nevelés, az önfeledt szórakozás és a rendszerből való kilépés eszköze. Füst a szemében – így hívták ebben a világban. Harminc év késéssel megjelent első regénye, a Hadiösvény is indiánnaplónak indult: „Tiszta törvényekre, egyszerűségre, átlátható, értelmezhető világra vágytunk.”
Míg a festészeten keresztül nem kerülhetett volna közel ahhoz, hogy az igazságot sokaknak elmondhassa, a tanítás, s még inkább a dal tágra nyitotta a teret. „Amikor énekelünk, varázsigét mormolunk, létrehozás van, és az egy nagy misztérium” – jelölte ki maga az ösvényt, amelynek nyomán 1970-ben megtörtént a Bereményi Gézával való nagy találkozás is, több mint ezer dalba vésett történetet hagyva az utókorra. 1974-ben jelent meg első lemezük Levél nővéremnek címmel, amit aztán évente-kétévente követett újabb, mindig megénekelve és tisztán látva a kort.
2006-ban diagnosztizáltak nála tüdőrákot, s fél éve derült ki, hogy betegsége feltartóztathatatlan.
Bakonybél polgármestere fontosnak tartotta, hogy Cseh Tamást Bakonybélben úgy kezelték, mint egy helybeli lakost, hiszen úgy élt, úgy viselkedett, melyre a helybeliek őszinte nyitottsággal reagáltak.
- Ha Cseh Tamás bement a kocsmába, akkor ők azt úgy vették, hogy semmiféle rendkívüli nem történt. Bejött egy ember a kocsmába, aki közülük való volt. Mindenki jó viszonyban volt vele a faluban. Az első találkozásunk alkalmával mondta nekem azt, hogy kétféle ember van a világon: az egyik, aki őt szereti, a másik pedig az a fajta ember, aki a dalait szereti. Nagyon jó kapcsolatba kerültünk egymással. 2007-ben megvette a falu szélén akkor Bikaistállónak nevezett ingatlant, ami egy rom volt. Pontosan azon az úton, amely az indiántáborhoz vezet. Két évet élt a faluban. Mikor közeledett a halála, arra gondoltunk, megkapja a díszpolgári címet s akkor én azt mondtam neki: Figyelj ide, Tamás! Ha rendesen viselkedsz ebben a faluban, belőled még díszpolgárt csinálunk, és nézett rám könnybe lábadt szemekkel. Erre én azt mondtam neki, hogy tudod, Kossuth-díjas emberből annyi van ebben az országban, hogy Dunát lehetne belőlük rekeszteni, de Bakonybél Díszpolgára címmel te lennél a harmadik ilyen ember a világon. Ez sokkal többet jelentett neki az összes addigi kitüntetésénél - emlékezett vissza Baky György.
Cseh Tamás összetett személyiség volt, akiről sugárzott a színpadról, hogy nem átlagemberről van szó. Mindenféle értelemben nagy hazafi és jószívű ember volt. „Elvitte magával a már soha nem születő dalszövegeket” – nyilatkozta róla Bereményei Géza, akivel 39 éven át dolgozott együtt. Közeli barátja, Eperjes Károly így nevezte: „gyémánt ember volt, s reménykedtünk, hogy bírja tovább a küzdelmet ez a kemény férfi […] köszönöm azt a hihetetlen szabadságot, amit mindig árasztott magából”.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!