Szent Gergely vitézei ovisokat verbuváltak


2015-03-05 20:07:34  | cikk: pgya  | 


Szent Gergely vitézei ovisokat verbuváltak főképe
A Munkácsy Mihály Általános Iskola aulájában délelőtt Szent Gergely vitézeinek öltözött kisiskolások várták a körzetbeli óvodák nagycsoportosait, felelevenítve részükre a Gergely-járáshoz kapcsolódó egykori népszokásokat. Izgatottan, megilletődve várták a kezdődő műsort a Vajda Péter lakótelepi, a tókerti, a nátuskerti és az erzsébetvárosi óvodások, tudván, hogy szeptembertől már lehetséges, hogy ide járnak iskolába.
- Március 12 Gergely pápának, az iskolák védőszentjének ünnepe. Régen, főleg faluhelyen, ezen a napon csalogatták a kisebb gyerekeket iskolába a nagyobbak. Három éve immár, hogy hagyományteremtő szándékkal indítottuk útjára a Gergely-járás népszokásának felelevenítését. Tréfás bemutatkozások, jókívánságok, mondókák, latin nyelvvel kevert adománykérések színesítették a 2. n osztályos tanulók vidám, énekes műsorát – ismertette a programot Ferenczi Kálmán, igazgató-helyettes.
A diákokat Horváthné Geschitz Bernadett és Tóthné Tibolt Nóra tanították be.

Képek:

A Gergely-járás iskolás gyermekek Gergely-napi (márc. 12.) dramatikus jellegű, köszöntő, adománygyűjtő, eredetileg többszereplős dramatikus játéka. Országosan ismert volt, de élő gyakorlatát csak a Dunántúlról és palóc vidékekről gyűjtötték.
Az iskolás gyermekek csapatostul házról házra járva verbuválták az iskolába a gyerekeket. A katonai toborzás mintájára a szereplők gyakran különféle katonai rangokat viseltek, „szent Gergely vitézeinek” is nevezték őket. A püspököt is meg szokták személyesíteni. Sok helyütt leegyszerűsödött, s az egykori szereplők közösen énekeltek, csak megkülönböztető öltözékük maradt meg. Maszkjuk jellemző darabjai voltak a csúcsos papírsüveg és a fakard.
A Gergely-járás több szövegből összetett énekének legjellegzetesebb darabja a „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján”, „Régi szokás szerint, menjünk Isten szerint iskolába...” kezdetű ének volt. Ezenkívül az énekhez kapcsolódhatott a szereplők tréfás bemutatkozása, továbbá jókívánságmondókák és tréfás adomány kérés (pl. latinnal kevert szöveggel) stb. A szokás egyik célja éppen az adománygyűjtés volt a tanítónak; sok helyütt díjlevélben is biztosították számára. A természetbeni adományokból (lencse, bab, borsó, kolbász, szalonna, zsír, tojás) megvendégelte a köszöntőket. Az adományok gyűjtését Kosárhordónak, Nyársasnak nevezett szereplők végezték.
A szokás iskolai ünnepségben gyökerezik, amelyet IV. Gergely pápa rendelt el 830-ban I. Szent Gergely tiszteletére. Magyarországi ünneplésének kezdeteire nincsenek pontos adataink. Ács Mihály énekeskönyvében (Zöngedező mennyei kar... Lőcse, 1696) az említett ének szerepel. A tanítók egyéni leleményei is alakították a szokást (pl. Kecskemét Sámuel ref. kántortanítótól a Gömör megyei Simonyiból kéziratban fennmaradtak a tanítványaival 1817–26 között előadott változatok). Rokon szokás a Balázs-járással. A kutatás mindkettőt szláv eredetűnek tartja, a Balázs-járás szokása azonban később közvetítődött hozzánk, s nagy hatást gyakorolt a már ismert Gergely-járásra. A Dunántúlról fennmaradt a szokás egyházi tiltása is 1756-ból, az „ocsmány énekek és bohócos ugrándozás” miatt. (Forrás: Néprajzi Lexikon)

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!