Életem története - Mező Lászlóné a Gyurátz-körben


2015-02-24 10:59:37  | cikk: pgya  | 


Életem története - Mező Lászlóné a Gyurátz-körben főképe
Hétfő este, a Gyurátz Ferenc Gondolkodó Kör meghívott előadója Mező Lászlóné festőművésznő volt. Az Evangélikus Látogatóközpontban „Életem története” címmel hallgathatta meg a közönség a festőművésznő tanulságokkal, megpróbáltatásokkal teli életútját.
A megjelenteket Polgárdi Sándor evangélikus lelkész, esperes köszöntötte, aki ismertette a Gyurátz-kör következő havi összejöveteleinek tematikáját: márciusban Tornai Tamás, somlói borász, áprilisban dr. Lentner Csaba közgazdász, májusban Tölli Balázs, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium igazgatója, míg júniusban dr. Udvardy Tibor, pápai főorvos-kardiológus tart előadást. Polgárdi Sándor esperes röviden bemutatta Mező Lászlóné, Julikát, akit mint az evangélikus gyülekezet aktív tagját ismerhetett meg.
Mező Lászlóné előadására sokan voltak kíváncsiak: barátok, rokonok, ismerősök, a pápai képzőművészeti élet több képviselője is jelen volt, az előadó meg is jegyezte, hogy nem számított ekkora érdeklődésre. Élettörténetét gyermekkora ismertetésével kezdte, kulákgyerekként sok nehézséget kellett idejekorán megismernie.
- Sokan emlékezhetnek rá, milyen volt mikor felsöpörték a padlást, elvittek mindent, csak mert volt egy kis földjük. Édesapámat el is hurcolták bebörtönözték, amit később a családban csak úgy emlegettünk, hogy „tudjátok, mikor apátok Ajkán üdült”. A legnagyobb dologidőben vitték el a kommunisták, édesanyámnak úgy kellett dolgoznia, mint egy férfinak, idős, 80 éves nagyapámnak, mint egy fiatalnak. Mi is korán megtanultunk dolgozni, legalább addig sem rosszalkodtunk – jegyezte meg némi malíciával, visszaemlékezve a gondtalannak nem nevezhető gyermekkorról.
Majd következett a továbbtanulás, amit szintén akadályoztak a kommunisták, a gimnáziumi jelentkezési lapjára hatalmas vörös x-et rajzoltak. Majd egy év múlva mégis jelentkezhetett középiskolába, mert az édesapja csak azzal a feltétellel lépett be a termelőszövetkezetbe – hosszas rábeszélés után –, ha a lányát felveszik a kilencedik osztályba. A. Tóth Sándor rögtön felfedezte Mező Lászlóné tehetségét, meghívta a képzőművész körbe. A gimnázium után postai tisztviselő lett, férjhez ment, született két fia, harmadik gyermekként egy down-kóros kislánynak adott életet. Első igazi megpróbáltatását ekkor kellett megélnie, de mint mondta, a kis Verus még inkább összekovácsolta a családot. Második megpróbáltatásként, szörnyű tragédiaként férje elvesztését élte meg, aki hirtelen távozott el, egy közúti balesetben hunyt el. Élete harmadik megpróbáltatásaként pedig mellrákot diagnosztizáltak nála, amit immár nyolc éve sikerült leküzdenie. „Ha nem lett volna hitem, nem is tudom mi lett volna velem, a kis Veruskával, a családommal. Nagymamaként segítek az unokák nevelésében, és újra elkezdtem rajzolni, festeni, amire a munka, a család mellett nem volt időm” – tért át jelenlegi hétköznapjaira a festőnő. Mező Lászlóné nyugdíjba vonulása után, másfél évtizede fogott kezébe festőecsetet. Minden évben részt vesz a pápai képzőművészek nyári szabadegyetemén és a torockói festőtáborban. Az előadást néhány alkotásának bemutatásával, megfestésük történetével zárta.

Képek:


Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!