Magyarország kiválása a II. világháborúból - Dr. Szakály Sándor történész előadása
2014-09-20 09:24:17 | cikk: Babos Petra |
Immár tizedik éve szervezi meg a pápai Edvy Malom Fogadó történelmi témájú előadásait. Ebben az évben is neves előadókkal, érdekes témákkal találkozhatnak az érdeklődők. A programokat a Lélek és Tradíció Alapítvány szervezi. Az előadásorozat idei őszi-téli évada első vendégeként dr. Szakály Sándor egyetemi tanár, történész, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója tartott előadást "Magyarország kiválása a II. világháborúból - Remények és lehetőségek"címmel.
Dr. Szakály Sándor egyetemi tanárként tanított már a Semmelweis Egyetemen, a Pannon Egyetemen, a Kodolányi János Főiskolán és a Károli Gáspár Református Egyetemen, műsorokért felelős alelnök volt a Duna Televíziónál, főigazgatóként vezette a Hadtörténeti Intézet és Múzeumot, 2006-tól pedig az MTA doktora.
A Veritas Történetkutató Intézet a dualizmustól a rendszerváltásig terjedő korszakot vizsgálja, célja a „nemzeti sorsfordulók torzításmentes feltárása, a magyar társadalom történelmi tudatának megerősítése”.
Dr. Szakály Sándor elmondta, 1941. október 15. és 16. volt az a nap, amikor Magyarország megpróbált ténylegesen kilépni a háborúból.
- A kiugrási kísérlet nem egészen volt előkészítve, aminek vannak előzményei az ország politikai vezetésében. A vezetők már korábban érzékelték, hogy ezt a háborút nem tudjuk megnyerni, ki kéne lépni, de meg kellett várni azt a pillanatot, amikor volt rá lehetőség, ez 1944 augusztusában történt meg. Ekkor léptek be a szovjet csapatok Erdélybe. Az igazi próbálkozás a román kiugrás után mutatkozott, amikor Románia kivált a háborúból és a szovjet csapatok voltak már csak az ország területén. Ekkor tettünk kísérletet.Az előadó kiemelte, a magyar hadsereg és azon politikai vezetők, akik úgy vélték, hogy ki kéne lépni a háborúból, elsősorban a nyugati szövetségesek felé próbáltak kísérletet tenni, de 1943 szeptemberében olyan megállapodás született Nagy Britannia és az USA között, hogy ha csapatok érkeznek Magyarországra, akkor az ország megnyitja határait, nem áll ellen fegyveresen. Horthy Miklós ennek reményében küldött egy delegációt Olaszországba, hogy tárgyaljon a nyugatiakkal, s kérje azt, hogy nyugati csapatok jöjjenek az országba, az oroszok pedig ne. Ez egy megvalósíthatatlan álom volt, s hozzá a helyzet kulcsa Moszkvában, ezért elindultak oda Faragó Gáborék, akik a szövetséges hatalmakkal egy előzetes megállapodást kötöttek, s ez egy majdani fegyverszünet előzetes feltétele volt. Ennek lényege, hogy hadat kellett üzenni a németeknek, s szembe fordulni velük. A Szovjetunió ebben támogatta a magyarokat, de arról nem született megállapodás, hogy mikor próbálják meg, hogy a magyar fél átálljon a másik oldalra. Horthy Miklós fiát, ifj. Horthy Miklóst a németek elvitték, a kormányzó ekkor úgy látta, hogy nem lehet tovább halogatni a döntést. A katonai előkészületek nem történtek meg. Horthy Miklós úgy gondolta, hogy Ferenc Józsefhez hasonlóan fog tudni irányítani, de ez nem így lett. A történész elmondta azt is, akiknek a döntéseket kellett volna meghozniuk, magasabb beosztású parancsnokok, nem voltak beavatva mindenbe, nem tudtak a parancsokról.
- A németek számára létfontosságú volt Magyarország háborúban tartása, hiszen gazdaságilag és katonailag nagy erőt jelentett az ország. A nyersolajszállítás is innen történt. Nagy szerepet játszottak a lelki tényezők is. Egy katona például 3-4 évig harcolt együtt valakivel, s másnap azt mondták neki, azzal, akivel együtt harcoltál, holnaptól az ellenséged. Ezt nem lehetett egyik napról a másikra feldolgozni. Ehhez egy alaposabb előkészület kellett volna. A kiugrási kísérlet ezért néhány óra alatt összeomlott - hangsúlyozta dr. Szakály Sándor.
A történész végül hozzáfűzte, esélye volt annak, hogy kilépjenek a háborúból. Románia és Finnország ki is tudott, de csak azért, mert rákészültek.
Az Értékeink élőben című programsorozat októberben folytatódik.
Dr. Szakály Sándor egyetemi tanárként tanított már a Semmelweis Egyetemen, a Pannon Egyetemen, a Kodolányi János Főiskolán és a Károli Gáspár Református Egyetemen, műsorokért felelős alelnök volt a Duna Televíziónál, főigazgatóként vezette a Hadtörténeti Intézet és Múzeumot, 2006-tól pedig az MTA doktora.
A Veritas Történetkutató Intézet a dualizmustól a rendszerváltásig terjedő korszakot vizsgálja, célja a „nemzeti sorsfordulók torzításmentes feltárása, a magyar társadalom történelmi tudatának megerősítése”.
Dr. Szakály Sándor elmondta, 1941. október 15. és 16. volt az a nap, amikor Magyarország megpróbált ténylegesen kilépni a háborúból.
- A kiugrási kísérlet nem egészen volt előkészítve, aminek vannak előzményei az ország politikai vezetésében. A vezetők már korábban érzékelték, hogy ezt a háborút nem tudjuk megnyerni, ki kéne lépni, de meg kellett várni azt a pillanatot, amikor volt rá lehetőség, ez 1944 augusztusában történt meg. Ekkor léptek be a szovjet csapatok Erdélybe. Az igazi próbálkozás a román kiugrás után mutatkozott, amikor Románia kivált a háborúból és a szovjet csapatok voltak már csak az ország területén. Ekkor tettünk kísérletet.Az előadó kiemelte, a magyar hadsereg és azon politikai vezetők, akik úgy vélték, hogy ki kéne lépni a háborúból, elsősorban a nyugati szövetségesek felé próbáltak kísérletet tenni, de 1943 szeptemberében olyan megállapodás született Nagy Britannia és az USA között, hogy ha csapatok érkeznek Magyarországra, akkor az ország megnyitja határait, nem áll ellen fegyveresen. Horthy Miklós ennek reményében küldött egy delegációt Olaszországba, hogy tárgyaljon a nyugatiakkal, s kérje azt, hogy nyugati csapatok jöjjenek az országba, az oroszok pedig ne. Ez egy megvalósíthatatlan álom volt, s hozzá a helyzet kulcsa Moszkvában, ezért elindultak oda Faragó Gáborék, akik a szövetséges hatalmakkal egy előzetes megállapodást kötöttek, s ez egy majdani fegyverszünet előzetes feltétele volt. Ennek lényege, hogy hadat kellett üzenni a németeknek, s szembe fordulni velük. A Szovjetunió ebben támogatta a magyarokat, de arról nem született megállapodás, hogy mikor próbálják meg, hogy a magyar fél átálljon a másik oldalra. Horthy Miklós fiát, ifj. Horthy Miklóst a németek elvitték, a kormányzó ekkor úgy látta, hogy nem lehet tovább halogatni a döntést. A katonai előkészületek nem történtek meg. Horthy Miklós úgy gondolta, hogy Ferenc Józsefhez hasonlóan fog tudni irányítani, de ez nem így lett. A történész elmondta azt is, akiknek a döntéseket kellett volna meghozniuk, magasabb beosztású parancsnokok, nem voltak beavatva mindenbe, nem tudtak a parancsokról.
- A németek számára létfontosságú volt Magyarország háborúban tartása, hiszen gazdaságilag és katonailag nagy erőt jelentett az ország. A nyersolajszállítás is innen történt. Nagy szerepet játszottak a lelki tényezők is. Egy katona például 3-4 évig harcolt együtt valakivel, s másnap azt mondták neki, azzal, akivel együtt harcoltál, holnaptól az ellenséged. Ezt nem lehetett egyik napról a másikra feldolgozni. Ehhez egy alaposabb előkészület kellett volna. A kiugrási kísérlet ezért néhány óra alatt összeomlott - hangsúlyozta dr. Szakály Sándor.
A történész végül hozzáfűzte, esélye volt annak, hogy kilépjenek a háborúból. Románia és Finnország ki is tudott, de csak azért, mert rákészültek.
Az Értékeink élőben című programsorozat októberben folytatódik.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!