Szentivánéji álom újratöltve – Az S.K. Társulat harmadik színdarabja is nagy sikert aratott
2014-04-28 14:12:56 | cikk: pt | fotó: Babos Petra |
Igazi nagy durranást ígért a közönség számára a rutinos hobbiszínjátszók alkotta S.K. Társulatnak és Komáromi Sándornak, a Teleszterion Színházi Műhely vezetőjének közös színházi produkciója, Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékának új köntösbe öltöztetése. Az előző hét második felében a Tarzcy- és a Vajda-bérlet keretein belül, majd pedig vasárnap este a társulat saját szervezésében is bemutatott előadást látva kijelenthetjük, a színdarab maradéktalanul megfelelt az előzetes várakozásoknak.Gondolkodtak már rajta, mekkora szerepe van egy jó- vagy rosszakarónknak, a vakszerencsének, esetleg a szerelem istenének abban, hogy rátalálunk-e életünk párjára, az igazira? Több érdekes és elgondolkodtató felvetés mellett ezt a kérdést birizgálja az S.K. Társulat Szentivánéji álom-feldolgozása, közben pedig még nevetni is lehet rajta.
William Shakespeare klasszikus, rendkívül népszerű művéből számos, néha jobb, olykor rosszabb adaptáció született már – a pápai csapat átirata egyértelműen az előbbi, a méltó utódok táborába sorolható. Ennek legfőbb oka: az egyfelvonásos, szűk másfél órás színdarabnak sikerült végrehajtania azt a nem kis bravúrt, hogy miközben megőrizte az alapanyag örökérvényű értékeit és hangulatát, egyúttal a mai kor viszonyait is szépen beleültette. Tulajdonképpen példás tisztelettel, az arányokat tökéletesen eltalálva modernizálta a kultikus eredeti színművet.
Vígjáték lévén persze a komédiázás sem hiányozhat az előadásból, és a szerelmi bonyodalmakat, illetve a sztori adta egyéb lehetőségeket remekül ki is használják a színjátszók. Ugyan a páros jelenetek nem túl kiemelkedőek, mondhatni átlagosak – igaz, egy nő és egy férfi civakodását, enyelgését nagyon nehéz a szokványos panelek alkalmazásán kívül bemutatni –, de M. Varga Veronika, Szabó Erika, Szabó Szilárd és Tegyi Tibor közös produkciója zseniális. A varázslat miatt megkeveredett szerelmesek négyfős patáliája tanítani valóan van megkomponálva, amiből az említett színészek kiváló játékkal hozzák ki a maximumot. Némelyik alakítás olykor még a paródia határára is eltáncol, ám a színdarab legizgalmasabb része így sem veszít a párválasztás egyébként komoly tétjéből.
Remek döntésnek bizonyult az S.K. Társulat tapasztalt tagjai közé beépíteni a Teleszterion kötelékeihez tartozó két fiatalt, Koncz Lillát és Móczár Bencét, akik az ifjú tündérek szerepében üde színfoltjai az előadásnak. Előbbi könnyed, légies mozgásával, míg utóbbi jó értelemben vett hiperaktivitásával nyújt emlékezeteset. Nem mellékesen pedig a közös jelenetük is különlegesen szikrázó. Amúgy a szereplőgárdát – egy kivételtől eltekintve – jól elkülöníthetően két részre lehet bontani: a csapat egyik fele a szórakoztatásért felel, a másik a gondolatiságot hivatott közvetíteni. Különösebb probléma egyik színész játékával sincs, azonban a három éve alakult társulat tagjainak láthatóan a könnyedebb, vígjátéki jelenetek állnak jobban, ebben érzik otthonosabban magukat. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen az alapításkor a komédia műfaját jelölték ki követendő útnak, amin a harmadik bemutatójukkal is sikeresen megmaradtak. A kommerszebb – de hangsúlyozottan minőségi – vígjáték kategóriájába tartozó Pletyka és Black Comedy után a Szentivánéji álommal klasszikus, bizonyos tekintetben komolyabb vizekre evezett az S.K. Társulat, amely ezúttal sem vallott szégyent, sőt!
Az új, a korábbiaknál sokkal összetettebb és fajsúlyosabb darab sikerében nagy szerepet játszott a rendező, Komáromi Sándor. A Nagy Imre által vezetett csoport előző vígjátékai sem szűkölködtek a kreativitásban és a jobbnál jobb ötletekben, erre pedig most rátettek még egy lapáttal. Az egyszerű, kevés díszlet ellenére látványos jelenetek is színesítik az előadást, amelyben egyetlen egy felesleges perc sincs. A történetnek az időn és az emberi halandóságon túlmutató mesteri kiindulópontja már önmagában ragyogó elképzelés, majd ezt követően a rendező által példásan kézben tartott cselekmény gördülékeny felépítése is hibátlan. Minden jelenet a helyén van, a néző figyelme egy pillanatra sem lankad, így pedig a játékidő a valós hossznál jóval rövidebbnek tűnik. Az már csak hab a tortán, hogy a legnagyobb színművekre tett utalások, Shakespeare előtti vidám tisztelgés, illetve frappáns önirónia is visszaköszön a színpadról, ráadásul bármiféle erőltetettség nélkül.
Az S.K. Társulat-féle Szentivánéji álom teljes mértékben teljesíti a küldetését, ugyanis egy-egy jóízű nevetés előtt és után akár elmorfondírozhatunk egy szimbólumon, egy izgalmas gondolaton is. Kell ennél jobb színházi szórakozás?
William Shakespeare klasszikus, rendkívül népszerű művéből számos, néha jobb, olykor rosszabb adaptáció született már – a pápai csapat átirata egyértelműen az előbbi, a méltó utódok táborába sorolható. Ennek legfőbb oka: az egyfelvonásos, szűk másfél órás színdarabnak sikerült végrehajtania azt a nem kis bravúrt, hogy miközben megőrizte az alapanyag örökérvényű értékeit és hangulatát, egyúttal a mai kor viszonyait is szépen beleültette. Tulajdonképpen példás tisztelettel, az arányokat tökéletesen eltalálva modernizálta a kultikus eredeti színművet.
Vígjáték lévén persze a komédiázás sem hiányozhat az előadásból, és a szerelmi bonyodalmakat, illetve a sztori adta egyéb lehetőségeket remekül ki is használják a színjátszók. Ugyan a páros jelenetek nem túl kiemelkedőek, mondhatni átlagosak – igaz, egy nő és egy férfi civakodását, enyelgését nagyon nehéz a szokványos panelek alkalmazásán kívül bemutatni –, de M. Varga Veronika, Szabó Erika, Szabó Szilárd és Tegyi Tibor közös produkciója zseniális. A varázslat miatt megkeveredett szerelmesek négyfős patáliája tanítani valóan van megkomponálva, amiből az említett színészek kiváló játékkal hozzák ki a maximumot. Némelyik alakítás olykor még a paródia határára is eltáncol, ám a színdarab legizgalmasabb része így sem veszít a párválasztás egyébként komoly tétjéből.
Remek döntésnek bizonyult az S.K. Társulat tapasztalt tagjai közé beépíteni a Teleszterion kötelékeihez tartozó két fiatalt, Koncz Lillát és Móczár Bencét, akik az ifjú tündérek szerepében üde színfoltjai az előadásnak. Előbbi könnyed, légies mozgásával, míg utóbbi jó értelemben vett hiperaktivitásával nyújt emlékezeteset. Nem mellékesen pedig a közös jelenetük is különlegesen szikrázó. Amúgy a szereplőgárdát – egy kivételtől eltekintve – jól elkülöníthetően két részre lehet bontani: a csapat egyik fele a szórakoztatásért felel, a másik a gondolatiságot hivatott közvetíteni. Különösebb probléma egyik színész játékával sincs, azonban a három éve alakult társulat tagjainak láthatóan a könnyedebb, vígjátéki jelenetek állnak jobban, ebben érzik otthonosabban magukat. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen az alapításkor a komédia műfaját jelölték ki követendő útnak, amin a harmadik bemutatójukkal is sikeresen megmaradtak. A kommerszebb – de hangsúlyozottan minőségi – vígjáték kategóriájába tartozó Pletyka és Black Comedy után a Szentivánéji álommal klasszikus, bizonyos tekintetben komolyabb vizekre evezett az S.K. Társulat, amely ezúttal sem vallott szégyent, sőt!
Az új, a korábbiaknál sokkal összetettebb és fajsúlyosabb darab sikerében nagy szerepet játszott a rendező, Komáromi Sándor. A Nagy Imre által vezetett csoport előző vígjátékai sem szűkölködtek a kreativitásban és a jobbnál jobb ötletekben, erre pedig most rátettek még egy lapáttal. Az egyszerű, kevés díszlet ellenére látványos jelenetek is színesítik az előadást, amelyben egyetlen egy felesleges perc sincs. A történetnek az időn és az emberi halandóságon túlmutató mesteri kiindulópontja már önmagában ragyogó elképzelés, majd ezt követően a rendező által példásan kézben tartott cselekmény gördülékeny felépítése is hibátlan. Minden jelenet a helyén van, a néző figyelme egy pillanatra sem lankad, így pedig a játékidő a valós hossznál jóval rövidebbnek tűnik. Az már csak hab a tortán, hogy a legnagyobb színművekre tett utalások, Shakespeare előtti vidám tisztelgés, illetve frappáns önirónia is visszaköszön a színpadról, ráadásul bármiféle erőltetettség nélkül.
Az S.K. Társulat-féle Szentivánéji álom teljes mértékben teljesíti a küldetését, ugyanis egy-egy jóízű nevetés előtt és után akár elmorfondírozhatunk egy szimbólumon, egy izgalmas gondolaton is. Kell ennél jobb színházi szórakozás?
Képek:
A Szentivánéji álom szereplői: Koncz Lilla, László Katalin, M. Varga Veronika, Szabó Erika, Sz. Csepregi Ilona, Sz. Juhász Klára, Móczár Bence, Nagy Imre, Pozsgai Balázs, Szabó Szilárd és Tegyi Tibor. A színdarabot Komáromi Sándor rendezte és írta William Shakespeare azonos cím műve nyomán.
Címkék:
S.K. Társulat
| Szentivánéji álom
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!