Délvidéki magyar golgota 1944-45 - Vándorkiállítás a református gimnáziumban


2014-04-23 20:03:11  | cikk: mo  | 


Délvidéki magyar golgota 1944-45 - Vándorkiállítás a református gimnáziumban főképe
Délvidéki magyar golgota 1944-45 címmel a II. világháborús vérengzés áldozatainak emlékére, a történelem e szégyenfoltjának nyilvánosságra hozatala érdekében nyílt vándorkiállítás a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája dísztermében. A Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány szervezésében Pápára került tárlatot elsőként a Parlamentben mutatták be, s azóta Kövér László házelnök ajánlásával járja az országot, hogy minél szélesebb körben világítsa meg a délvidéki magyarokat ért atrocitások hátterét.

Az 1944 októberében és novemberében bekövetkezett megtorlások alkalmával több tízezer magyart mészároltak le. Az atrocitások 1944. október első napjaiban kezdődtek, amikor a szovjet csapatok Románia felől átlépték a jugoszláv határt. A Moszkvából visszatérő, s néhány napot Versecen töltő Tito október 17-ei hatállyal kiadott rendelete alapján a Bánság, Bácska és a Baranyai háromszög területén – azzal az indokkal, hogy a felelőtlen megtorlásoknak elejét kell venni – katonai közigazgatást vezettek be. A vérengzés éppen e rendelet érvényességének ideje alatt, s éppen az általa behatárolt területen zajlott le. A délvidéki atrocitásoknak nem kis számban estek áldozatául magyar állampolgárok, polgári személyek és katonák is, akiknek egy részét, minden jogi formaság mellőzésével, Magyarország területéről hurcolták el Tito fegyveresei. A délvidéki atrocitások során több helyen tömegesen végezték ki azokat a magyar honvédeket, akik a megmenekülés reményében megadták magukat a partizánoknak. Az áldozatok száma mintegy több tízezer főre becsülhető. Szinte valamennyiüknek azon kívül, hogy magyarnak születettek és magyarnak vallották magukat, más bűnük nem volt. A hátteret általában a megvádolt magyar anyagi javainak megszerzése jelentette. A helytörténeti kutatások rávilágítanak arra, hogy legtöbb helységben heteken át kínozták, csonkították az embereket a kivégzés előtt. Így álltak bosszút egyebek mellett az 1942. januári „hideg napokért”, amikor magyar katonák mintegy négyezer szerb és zsidó embert gyilkoltak meg – derült ki a tárlat megnyitóján.

A vándorkiállítás megnyitóján Cseresnyésné Kiss Magdolna elmondta, hatalmas lemaradásban vagyunk a történelmi ismeretterjesztésben, hiszen a történtekről, a valós okokról és eseményekről egészen a rendszerváltásig szinte még beszélni sem lehetett. 1944-45 telén Délvidéken a jugoszláv kommunista partizánalakulatok válogatott kegyetlenségű „etnikai tisztogatást” hajtottak végre a „nem délszláv népek” körében. A brutális kegyetlenséggel elkövetett népirtás első célpontjai a „nép ellenségeként” kikiáltott magyarok voltak. A tömeggyilkosság német és horvát áldozatai mellett a vérengzés során a magyarokat gyilkolták a legnagyobb számban. Egyes becslések szerint negyvenezer ártatlan magyart hurcoltak el, mészároltak le – mondta el a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány kuratóriumi elnöke.

A tárlatot Kovács Péter, a református gimnázium igazgatóhelyettese nyitotta meg. Kovács Péter úgy fogalmazott, elborzasztó visszaemlékezéseket lehet olvasni: milyen eszközökkel kínoztak meg embereket, hogyan mészárolták le az áldozatokat. Az igazgatóhelyettes elmondta, először történész hallgatóként hallott a délvidéki tragédiáról, azóta azonban sokkal több ismerettel rendelkezünk: tömegsírokat, haláltáborokat, helyeket, neveket hoztak nyilvánosságra – hangzott el a tárlatmegnyitón.

A vándorkiállítás megnyitóján mutatták be Gutai István: Földönfutók, hontalanok – Menekülés Bácskából 1944/45 című kötetét, melyben a szerző visszaemlékezések nyomán idézi fel az 1944-45-ös eseményeket. Gutai István 14 interjút készített, melyekben menekültek, túlélők, családtagok mesélnek fájó emlékeikről. A szerző elmondta, szülőfalujában négy bácskai menekült család él, s ő mégis csak felnőttként szerzett erről tudomást. Családja és környezete is érintett volt a délvidéki tragédiában, mégsem került szóba soha. Nem beszéltek róla. Jellemzően hazánkban nagyon kevesen, s keveset tudnak a történtekről. Bár a Délvidéken élő történészek, újságírók ugyan körültekintően kutatják, tárják fel az eseményeket, a tapasztalat az, hogy ezek a munkák nem szivárognak át a magyarországi történetírásba – fogalmazott a könyv írója. Gutai István két éven át dolgozott a bácskai menekültek felkutatásán: interjúkat készített, anyagot gyűjtött, mígnem összeállt a kötet, mely a történelmi háttér felvázolása mellett a személyes emlékekre helyezi a hangsúlyt.

Képek:

nincsenek képek

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!