Áldás volt


2014-02-24 08:47:12  | cikk: VCZA  | 


Sokunknak. Akiket tanított. Nem csak nyelvre. Az életre. Mozdulatai, reakciói nemzedékek meghatározó mozdulataivá váltak. S általuk épült-szépült az életünk. Tudat alatt, ha tudtuk, talán. Most, hogy elment, világossá vált. Számomra különösen. Miatta és Őáltala lettem az, ami. Tanár. Nyelvtanár. Hittel, szeretettel oktató, odafigyelő, felkaroló, figyelmes és energikus. Tőle tanultam. Örökségét holtomig ápolom. Érzem, tudom, mozdulataimban, reakcióimban, Ő köszön vissza. Tükörképe lettem. Mása. Nehéz, komoly örökség. És kitüntetés. Mint az is, hogy a gyászoló tömegben, egy esős februári délután ott állhattam, érezve jelenlétét, és látva jellegzetes mosolyát. „Itt vagyok, Tanár Úr.”-mondtam, s könnyfelhők mögül, meghatottan hallgattam a búcsúbeszédet. Hallottam és nem hittem. Most is alig. Mert bár láttam az urnát, özvegye sápadt-síró arcát, gyermeke hitetlenségét, éreztem, igen, éreztem, hogy átjárja bennsőm valami melegség, nyugalom, béke. És az Ő arcát láttam. Jellegzetes szájmozdulata meggyőzött, hogy itt van, velem van, bennem él. Az urna csak porait rejti.
Munkássága, dolgos-szorgos éveinek gyümölcse mi vagyunk, érett-dolgos emberek, akiket tanított. Nem csak oroszra.
Hiánya még furcsa. Felfoghatatlan. Igyekszem, hogy soha ne lehessen felfogható. Mert akkor ez azt jelenti: él, köztünk van, velünk van. Mert nélküle szinte elképzelhetetlen itt.
Odaát örülnek egy ilyen nívós-nagytudású tanítónak. Már ülnek a padban, látom, isszák szavait.
Ahogy mi is, annak idején. És immáron mindörökké.
Nyugodjon békében, Gergely Tanár Úr!

Képek:

nincsenek képek

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!