Éljünk kreatívan! – A magyar dráma ünnepe a Dionüszián
2013-09-22 18:36:38 | cikk: pt | fotó: pt |
A magyar dráma napja alkalmából Háy János, a kortárs hazai irodalom egyik legnagyobb alakja vendégeskedett az Őszi Dionüszián. A Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ színházépületében sorra kerülő alkalmon először A Senák című Háy-novella azonos című feldolgozását mutatta be a Türr István Gimnázium TheaTürr színjátszócsoportja, majd Pingitzer Andrea magyartanár, valamint Komáromi Sándor, az előadás rendezője beszélgetett a neves vendéggel szombat este.
A tanárnő felvezetésként megemlítette, 1984-től kezdve minden év szeptember 21-én ünnepeljük hazánkban a magyar dráma napját annak emlékére, hogy 1883-ban ezen a napon volt Madách Imre Az ember tragédiája című klasszikus művének az ősbemutatója a Nemzeti Színházban.
A beszélgetés elején elhangzott, miután Háy János megírta a hatvanas évek szerveződő téeszvilágát megidéző A Senák című novelláját, később színdarabbá bővítette azt, viszont Komáromi Sándorék az előbbit vették alapul az adaptációjukhoz. Az író kiemelte, a TheaTürrtől egy mozgásszínházi elemekkel, szimbólumokkal élő előadást láthattunk, ez a forma pedig mindig hordoz magában rizikót, ugyanis sokszor öncélúvá és unalmassá válik a végeredmény. Háy azonban gyorsan hozzátette, a pápai fiatalok előadása teljes mértékben nélkülözi ezeket a negatívumokat, a szűk negyvenperces színdarab pedig érzelmileg intenzíven megérintette, kreativitása pedig lenyűgözte.
– A kérdés mindig az, hogy a felnőtt életünk során képes-e a társadalom megtörni bennünket és alattvalóvá tenni. Azt kell mondanom, hogy a világ minden társadalma azon ügyködik, hogy minél inkább a markába kaparintsa az embert. A Senáknak nem a téeszesítés a fő kérdése, hanem az, hogy egy ember mennyire tud önmaga maradni, és mennyire szolgáltatódik ki a körülötte lévő társadalmi közegnek – mutatott rá a szerző, majd megjegyezte, erre a problémakörre ma is számos példát találunk.
– Ez egy kiváló, rendkívül erős előadás, amelynek egyetlen komolytalan pillanata sincs. Nem szeretem, amikor a színházban egyszerűen csak szórakoztatni akarnak. Engem vegyenek komolyan a színházban. Nekem az a szórakozás, ha az érzelmeim, az érzékelésem, a gondolkodásom működik, használatban van, és szerintem sokan vagyunk ezzel így – fűzte hozzá. Mint mondta, A Senák jó példa rá, hogy kreatívan is hozzá lehet állni az élet dolgaihoz, saját magunk alakíthatjuk az életünket, és változtathatunk a környező világon.
Az írótól megtudtuk, ha felkelti az érdeklődését egy téma, egy történet, akkor legszívesebben a novella szigorú, feszes, számára rendkívül inspiráló keretrendszerében alkotja meg a művet. Ha a téma alkalmas a szélesebb kibontásra, továbbgondolásra, azaz van még a szövegben mondanivaló, abban az esetben drámává bővíti az alapnovellát – ez történt A Senák esetében is. Egyébként A Senák színpadra állításával kapcsolatban Komáromi Sándor többek között elárulta, a végeredményhez egy többrétű munkafolyamaton keresztül jutottak el, hiszen például meghallgatták egy történelemtanár előadását a téeszesítés koráról, illetve a színdarab szereplői családi körben is kutakodtak, beszélgettek a témáról.
Háy János a beszélgetés folyamán elmondta, írói tevékenysége során sosem színpadi kompozícióban gondolkodik, kizárólag az aktuális szöveg érdekli, az elkészült művet pedig a színház alakítja valamikor jól, máskor rosszul.Az alternatív alkotóközösségek találkozójának szombati napja egyebek mellett tűzzsonglőrökkel, utcai festéssel, zenével és tánccal fűszerezett Dionüszia-szertartásba torkollott a Fő téren a késő esti órákban. A mai nap végén az S.K. Társulat Black Comedy, majd a Teleszterion Színházi Műhely Szélkötő Kalamona című előadása zárja a II. Őszi Dionüsziát.
A tanárnő felvezetésként megemlítette, 1984-től kezdve minden év szeptember 21-én ünnepeljük hazánkban a magyar dráma napját annak emlékére, hogy 1883-ban ezen a napon volt Madách Imre Az ember tragédiája című klasszikus művének az ősbemutatója a Nemzeti Színházban.
A beszélgetés elején elhangzott, miután Háy János megírta a hatvanas évek szerveződő téeszvilágát megidéző A Senák című novelláját, később színdarabbá bővítette azt, viszont Komáromi Sándorék az előbbit vették alapul az adaptációjukhoz. Az író kiemelte, a TheaTürrtől egy mozgásszínházi elemekkel, szimbólumokkal élő előadást láthattunk, ez a forma pedig mindig hordoz magában rizikót, ugyanis sokszor öncélúvá és unalmassá válik a végeredmény. Háy azonban gyorsan hozzátette, a pápai fiatalok előadása teljes mértékben nélkülözi ezeket a negatívumokat, a szűk negyvenperces színdarab pedig érzelmileg intenzíven megérintette, kreativitása pedig lenyűgözte.
– A kérdés mindig az, hogy a felnőtt életünk során képes-e a társadalom megtörni bennünket és alattvalóvá tenni. Azt kell mondanom, hogy a világ minden társadalma azon ügyködik, hogy minél inkább a markába kaparintsa az embert. A Senáknak nem a téeszesítés a fő kérdése, hanem az, hogy egy ember mennyire tud önmaga maradni, és mennyire szolgáltatódik ki a körülötte lévő társadalmi közegnek – mutatott rá a szerző, majd megjegyezte, erre a problémakörre ma is számos példát találunk.
– Ez egy kiváló, rendkívül erős előadás, amelynek egyetlen komolytalan pillanata sincs. Nem szeretem, amikor a színházban egyszerűen csak szórakoztatni akarnak. Engem vegyenek komolyan a színházban. Nekem az a szórakozás, ha az érzelmeim, az érzékelésem, a gondolkodásom működik, használatban van, és szerintem sokan vagyunk ezzel így – fűzte hozzá. Mint mondta, A Senák jó példa rá, hogy kreatívan is hozzá lehet állni az élet dolgaihoz, saját magunk alakíthatjuk az életünket, és változtathatunk a környező világon.
Az írótól megtudtuk, ha felkelti az érdeklődését egy téma, egy történet, akkor legszívesebben a novella szigorú, feszes, számára rendkívül inspiráló keretrendszerében alkotja meg a művet. Ha a téma alkalmas a szélesebb kibontásra, továbbgondolásra, azaz van még a szövegben mondanivaló, abban az esetben drámává bővíti az alapnovellát – ez történt A Senák esetében is. Egyébként A Senák színpadra állításával kapcsolatban Komáromi Sándor többek között elárulta, a végeredményhez egy többrétű munkafolyamaton keresztül jutottak el, hiszen például meghallgatták egy történelemtanár előadását a téeszesítés koráról, illetve a színdarab szereplői családi körben is kutakodtak, beszélgettek a témáról.
Háy János a beszélgetés folyamán elmondta, írói tevékenysége során sosem színpadi kompozícióban gondolkodik, kizárólag az aktuális szöveg érdekli, az elkészült művet pedig a színház alakítja valamikor jól, máskor rosszul.Az alternatív alkotóközösségek találkozójának szombati napja egyebek mellett tűzzsonglőrökkel, utcai festéssel, zenével és tánccal fűszerezett Dionüszia-szertartásba torkollott a Fő téren a késő esti órákban. A mai nap végén az S.K. Társulat Black Comedy, majd a Teleszterion Színházi Műhely Szélkötő Kalamona című előadása zárja a II. Őszi Dionüsziát.
Képek:
Címkék:
Őszi Dionüszia
| dráma
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!