Szabadság és egyenlőség a robotizált jövőben – Kritika az Elysium című filmről
2013-08-24 15:12:14 | cikk: pt |
Nem fest túl optimista képet az emberiség jövőjéről az Elysium – Zárt világ című film, amely akár intő jelként is szolgálhat számunkra: a társadalmi egyenlőtlenségek végletes kiszélesedése és az emberek (száz)millióinak drasztikus elszegényedése gyakorlatilag élhetetlenné változtatja otthonunkat, a Földet. A súlyos témafelvetés ellenére az Elysium esetében egyértelműen a látvány és a szórakoztatás dominál.
A történet szerint 2154-ben járunk, lepusztult bolygónkon az emberiség túlnépesedéstől, betegségektől és totális szegénységtől szenved. A gazdagok a Föld melletti mesterséges holdra, az Elysiumra költöztek, ahol paradicsomi körülmények között gondtalanul élik mindennapjaikat. A piti bűnözői múltjával küzdő gyári munkás Max (Matt Damon alakításában) – oly sok földlakóhoz hasonlóan – az űrbéli mennyországba való bejutásról álmodozik, mígnem egy munkahelyi baleset után kénytelen rövid időn belül nekilátni a nagy álma megvalósításának. A sztoriról nem érdemes többet elárulni, ugyanis az eleinte két szálon futó cselekmény kisebb fordulatokból építkezik mintaszerűen.
Az Elysium hatalmas várakozások közepette került a mozikba, ugyanis a filmet író, illetve rendező Neill Blomkamp előző, egyben első alkotása, a 2009-be bemutatott District 9 elsöprő kritikai- és közönségsikert aratva az ezredfordulót követő sci-fi (egyik) hivatkozási pontjává vált. A fiatal dél-afrikai direktor debütáló filmjében mesterien vegyítette a különféle műfajok elemeit, miközben lebilincselő cselekményvezetéssel és látványvilággal felvértezve sallangmentesen beszélt többek között a bevándorlás, a kirekesztés, a rasszizmus vagy éppen a társadalmi előítéletek húsbavágó kérdéseiről. A District 9 című mozgóképet tulajdonképpen receptre kellene felírni a szűklátókörű jogvédőknek és a xenofóboknak.
Nem meglepő módon az Elysium nem képes megugrani a Blomkamp első filmje által az égig érő paszuly tetejére helyezett lécet, habár a lehetőség többé-kevésbé ezúttal is adva volt. Félreértés ne essék, korántsem nevezném ablakon kidobott időnek a közel kétórás játékidőt, sőt! A történet felvezetése szinte hibátlan, a jövőbeli világ megfestése hiteles, életszagú és bármiféle stilizációtól vagy túlkapástól mentes. A földlakók és az űrbázis kiválasztottjainak életkörülményei között nyomasztóan hatalmas a kontraszt, a két közeget bemutató lélegzetelállító nagytotálok pedig élményszámba mennek. A részletgazdag látványvilágot amúgy sem érheti kritika, a képek mindvégig lenyűgözőek, ötletesek és remekül komponáltak.
A cselekmény kibontása is jól működik, a forgatókönyv zökkenőmentesen fűzi össze az egyes szálakat. Itt most nem egy klasszikus, feddhetetlen hős kalandjait látjuk: az esendő Max kezdetben távol áll „a Föld megmentőjének” számító dicső szerepkörtől, és valójában a sors hozza úgy, hogy az emberiség történetének formálásában fontos tényezővé válik. Sajnos a sztori hordoz magában egy-két dramaturgiai hibát és logikai bukfencet, amiknek nagyobb részét meg lehet magyarázni a tudományos fantasztikum sajátos szabályrendszerével, de valamely ettől még bosszantóan hathat. Emellett a vágószoba padlóján végezhette volna az Elysium egyébként jól eltalált hangulatába egyáltalán nem illő, néhány idegesítően szentimentális és dagályos képsor.
Az első harmadban találó társadalomkritika is jutott a filmbe például a túlságosan merev karhatalom, a túlterhelt egészségügyi rendszer vagy az embertelen szalagmunka pellengérre állításával, azonban ezeket a problémákat csak felvillantja a rendező, miképpen a szélsőségesen kettészakadt társadalom kérdéskörét sem bontja ki kellőképpen. Persze ez már így is jóval több annál, mint amit a hollywoodi moziktól megszokhattunk.
A már említett látványos, emlékezetes képi világ, a lendületes sztori, valamint a profin kivitelezett és intenzív tempójú akciójelentek mellett az utóbbi évek egyik legjobb negatív karaktere, a Sharlto Copley által megformált félőrült zsoldos összességében kétségkívül a pozitív oldalra billenti a mérleg nyelvét az Elysium tekintetében. Habár a filmtörténelembe nem íródik bele, Neill Blomkamp könnyen emészthető sci-fije felszabadult szórakozást nyúlt a téma iránt érdeklődő mozirajongóknak.Az Elysium augusztus 27-ig, keddig, minden nap 21 órától látható a Petőfi Moziban. A film megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott!
(Augusztus 28-án eredeti, angol nyelven is levetítik az Elysiumot.)
A történet szerint 2154-ben járunk, lepusztult bolygónkon az emberiség túlnépesedéstől, betegségektől és totális szegénységtől szenved. A gazdagok a Föld melletti mesterséges holdra, az Elysiumra költöztek, ahol paradicsomi körülmények között gondtalanul élik mindennapjaikat. A piti bűnözői múltjával küzdő gyári munkás Max (Matt Damon alakításában) – oly sok földlakóhoz hasonlóan – az űrbéli mennyországba való bejutásról álmodozik, mígnem egy munkahelyi baleset után kénytelen rövid időn belül nekilátni a nagy álma megvalósításának. A sztoriról nem érdemes többet elárulni, ugyanis az eleinte két szálon futó cselekmény kisebb fordulatokból építkezik mintaszerűen.
Az Elysium hatalmas várakozások közepette került a mozikba, ugyanis a filmet író, illetve rendező Neill Blomkamp előző, egyben első alkotása, a 2009-be bemutatott District 9 elsöprő kritikai- és közönségsikert aratva az ezredfordulót követő sci-fi (egyik) hivatkozási pontjává vált. A fiatal dél-afrikai direktor debütáló filmjében mesterien vegyítette a különféle műfajok elemeit, miközben lebilincselő cselekményvezetéssel és látványvilággal felvértezve sallangmentesen beszélt többek között a bevándorlás, a kirekesztés, a rasszizmus vagy éppen a társadalmi előítéletek húsbavágó kérdéseiről. A District 9 című mozgóképet tulajdonképpen receptre kellene felírni a szűklátókörű jogvédőknek és a xenofóboknak.
Nem meglepő módon az Elysium nem képes megugrani a Blomkamp első filmje által az égig érő paszuly tetejére helyezett lécet, habár a lehetőség többé-kevésbé ezúttal is adva volt. Félreértés ne essék, korántsem nevezném ablakon kidobott időnek a közel kétórás játékidőt, sőt! A történet felvezetése szinte hibátlan, a jövőbeli világ megfestése hiteles, életszagú és bármiféle stilizációtól vagy túlkapástól mentes. A földlakók és az űrbázis kiválasztottjainak életkörülményei között nyomasztóan hatalmas a kontraszt, a két közeget bemutató lélegzetelállító nagytotálok pedig élményszámba mennek. A részletgazdag látványvilágot amúgy sem érheti kritika, a képek mindvégig lenyűgözőek, ötletesek és remekül komponáltak.
A cselekmény kibontása is jól működik, a forgatókönyv zökkenőmentesen fűzi össze az egyes szálakat. Itt most nem egy klasszikus, feddhetetlen hős kalandjait látjuk: az esendő Max kezdetben távol áll „a Föld megmentőjének” számító dicső szerepkörtől, és valójában a sors hozza úgy, hogy az emberiség történetének formálásában fontos tényezővé válik. Sajnos a sztori hordoz magában egy-két dramaturgiai hibát és logikai bukfencet, amiknek nagyobb részét meg lehet magyarázni a tudományos fantasztikum sajátos szabályrendszerével, de valamely ettől még bosszantóan hathat. Emellett a vágószoba padlóján végezhette volna az Elysium egyébként jól eltalált hangulatába egyáltalán nem illő, néhány idegesítően szentimentális és dagályos képsor.
Az első harmadban találó társadalomkritika is jutott a filmbe például a túlságosan merev karhatalom, a túlterhelt egészségügyi rendszer vagy az embertelen szalagmunka pellengérre állításával, azonban ezeket a problémákat csak felvillantja a rendező, miképpen a szélsőségesen kettészakadt társadalom kérdéskörét sem bontja ki kellőképpen. Persze ez már így is jóval több annál, mint amit a hollywoodi moziktól megszokhattunk.
A már említett látványos, emlékezetes képi világ, a lendületes sztori, valamint a profin kivitelezett és intenzív tempójú akciójelentek mellett az utóbbi évek egyik legjobb negatív karaktere, a Sharlto Copley által megformált félőrült zsoldos összességében kétségkívül a pozitív oldalra billenti a mérleg nyelvét az Elysium tekintetében. Habár a filmtörténelembe nem íródik bele, Neill Blomkamp könnyen emészthető sci-fije felszabadult szórakozást nyúlt a téma iránt érdeklődő mozirajongóknak.Az Elysium augusztus 27-ig, keddig, minden nap 21 órától látható a Petőfi Moziban. A film megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott!
(Augusztus 28-án eredeti, angol nyelven is levetítik az Elysiumot.)
Képek:
Címkék:
Petőfi Mozi
| filmkritika
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!