Áldozó Tamás a húsgyár helyzetéről
2013-07-28 12:33:26 | cikk: HuHa |
Mint arról hírt adtunk, múlt szombaton villámakciónak nevezett demonstrációt szervezett a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének Pápai Csoportja tiltakozásul azért, hogy a Pápai Hús 1913 Kft. felmondta a kollektív szerződést. A belvárosban tartott megmozdulás kapcsán kérdeztük a cégcsoport többségi tulajdonosát - az önkormányzatot – képviselő polgármestert a vállalat helyzetéről.
-Polgármester úr, ön a kollektív szerződés felmondása kapcsán a demonstrálóknak azt mondta, most nem az a kérdés, hogy a kollektív szerződésbe foglalt, a Munka Törvénykönyve feletti juttatásokat tudják-e biztosítani a dolgozóknak, hanem az, hogy a Munka Törvénykönyvében meghatározott juttatásokat tudják-e egyáltalán biztosítani. Mit jelent ez konkrétan, ennyire súlyos a helyzet a vállalatnál?
-A Pápai Hús 1913 Kft. csődvédelem alatt áll. A csődvédelem azt jelenti, hogy a lejárt tartozásokat a csődvédelem elrendelésétől kezdődően nem kell egyelőre fizetni a társaságnak, azok kamatoznak és a csődvédelmi eljárás végéig - most fő szabályként november 11-éig - ezeknek a tartozásoknak a fizetéséről meg kell állapodni a hitelezőkkel. Abban az esetben, ha a megállapodás létrejön, a csődeljárás megszűnik és a társaság dolgozik tovább, ha nincs csődegyezség, akkor az eljárás automatikusan felszámolási eljárássá változik. A felszámolási eljárásnak már az a célja, hogy megszűnjön a gazdálkodó szervezet és a hitelezők a megszűnő társaság vagyonából minél nagyobb kielégítést kapjanak. Ha a folyamatok ebbe az irányba mennek tovább, akkor valóban a fizetés és a munkahely a kérdés, pontosabban a társaság jövője sem kérdés, mert ebben az esetben meg fog szűnni.
- Polgármester Úr! December 28-án, egy a beszállítókkal folytatott egyeztetés után Ön azt nyilatkozta, hogy a város rendelkezik elegendő forrással ahhoz, hogy a társaságot megerősítse, hogy a társaságot forgóeszközhöz juttassa. Budai Gyula államtitkár ugyanakkor azt mondta, hogy a beszállítók, termelők is megnyugodhatnak, mert az általuk biztosított alapanyag kifizetése meg fog történni. Nem így történt.
- Azok az adatok, amiket a társaságtól december közepe táján megkaptunk, azt mutatták, hogy a másfél milliárd forint elég a lejárt tartozások kifizetésére és még marad is 2-300 millió forint, ami lényegesen javíthatja a társaság likviditását. A menedzsment azt mondta, hogy a decemberi értékesítések – ne feledjük, ez az egyik csúcsszezon – komoly eredményt hoznak, továbbá az exportpiacokon sikerült áremelést elérni. Mi január elején ezen információk alapján tettünk ajánlatot a társaságban az önkormányzati felelősségvállalás növelésére.
- Azt mondja, hogy január elején, ehhez képest márciusig nem sikerült megállapodniuk.
- Valóban, s engem, de az önkormányzati tárgyalók mindegyikét is őszintén megdöbbentette a többségi tulajdonos menedzsment és a beszállítókat képviselő Böjtös László és Fejes Lászlóné hozzáállása. Az első pillanatban világossá tették, hogy a tőkeemelés, tehát a társaság helyzetének rendezése előtt abban kell megegyeznünk, hogy ők mennyi pénzt kapnak az üzletrészeikért. Az összeget is megjelölték, 90-90 millió forintra gondoltak, gyakorlatilag azonnali kifizetéssel. Azzal indokolták az összeg mértékét, hogy 2008-ban ennyi készpénz befizetésével jöttek létre az ő üzletrészeik. Volt olyan pillanat, amikor ezután az összeg után még a kamatot is fel akarták számolni, tehát gyakorlatilag bankbetétként kezelték az akkori befektetésüket. Őszintén megdöbbentett ez a hozzáállás, addig azt hittem, hogy a Pápai Húst akarjuk közösen megerősíteni, de azt kellett látnom, hogy Politzer Józsefnél, Kiss Zoltánnénál, Schrantz Antalnál első a DEDEKO Kft. érdeke, Böjtös Lászlónál és Fejes Lászlónénál pedig a Nyugat-Agro Kft-é. Illetve ők hangsúlyozták, hogy a taggyűléseik határozata alapján képviselik ezt az álláspontot.
- Márciusban mégis bejelentették a megegyezést.
- Egyetlen feltételben sikerült engedményt elérnünk: azt kellett vállalnunk, hogy négy év alatt fizetjük ki az üzletrészeket. Mi azt reméltük, hogy a társaság jó működése megalapozza ezt a vállallásunkat.
- Március elejéhez képest csak áprilisban történt meg a tőkeemelés. Mi volt a késedelem oka?
- A megkötött üzletrészátruházási szerződésekhez, a törzstőkeemeléshez a hitelszerződésben foglaltak szerint ki kellett kérni az MFB és az MNV Zrt. hozzájárulását. A banknak például hat hétre volt szüksége, hogy ezt megadja.
- Közben ki vezette a társaságot?
- Változatlanul a menedzsment felelőssége volt minden szerződés megkötése a beszállítókkal és a kereskedőkkel egyaránt. Március 6-a után a társaság vezetésében még semmi nem változott, április 19-e után is csak annyi, hogy az ügyvezető kötelezettségvállalása mellé kellett a tulajdonost képviselő Perlaki Csaba aláírása is. De gyakorlatilag május 30-i felmentéséig az ügyvezető a társaság nevében tárgyalt, vezetői értekezleteket tartott, ellenjegyzéssel utalványozott, korlátozás nélkül irányította a munkaszervezetet.
- Néhány hónappal ezelőtt felröppent a hír, hogy a gyár 70-30 százalékos egyezséget ajánlott a beszállítóknak, amit ők egyértelműen visszautasítottak. Lehet, hogy ez ismét napirendre kerül a csődegyezség kapcsán, akár ennél rosszabb arányban is?
- Az a visszautasítás nem volt egyértelmű. Azok a beszállítók, akikkel a tárgyalásokat a társaság képviselői lefolytatták, értették a cég helyzetét, felmérték, hogy milyen lehetőségei vannak a vállalatnak és sokan hajlottak a megegyezésre. Én tartok attól, hogy a háttérben eltérítették őket attól, hogy egyezséget kössenek és valóban később aztán egységesen léptek fel a termelők a nagyobb arányú kifizetés iránt. Ugyanakkor a mai állapotban az látszik, hogy a 70-30 százalék arányú egyezséget a beszállítók túlnyomó többsége, ha nem is boldogan, de elfogadna, mert a csődegyezségek végén, ha az adott társaságnál újabb tőkeinjekció nem történik, nem ez az arányú egyezség szokott tipikus lenni, hanem inkább ennek fordítottja.
-Lehet-e újabb tőkeinjekcióra számítani?
-Az önkormányzatnak nincs lehetősége arra jelenleg, hogy újabb forrásokat adjon át a társaság javára és erre ígéretet tenni ebben a pillanatban nem lehet.
-A sajtó szinte napi rendszerességgel foglalkozik a Pápai Hús 1913 Kft. ügyével, nemcsak a múlt heti demonstráció kapcsán, hanem a nyilvánosságra került ügyekkel kapcsolatban. Ezek közül az egyik egy gazdasági napilapban jelent meg és ott Böjtös László, a Nyugat-Agro Kft. ügyvezetője nyilatkozott a cégről és a beszállítói követelésekről. A Nyugat-Agro az a cég, mely a sertésbeszállítókat tömörítette és a tulajdonosváltás előtt tulajdonosa volt a rendkívül nehéz helyzetben lévő Pápai Húsnak. Mit gondol az ilyen megnyilatkozásokról, amikor a volt tulajdonos követeli jussát?
-Szerintem ez felháborító, úgy látszik, van, akinek az arcán olyan vastag a bőr, amit más a cipőtalpán is szívesen hordana. Erről az ügyről pedig azt gondolom, sokan nyilatkozhatnának arról, hogy a beszállított alapanyag ellenértékét követelik, de Böjtös László nem. Böjtös László ennél a társaságnál a felügyelőbizottság elnöke volt, neki polgári jogi és büntetőjogi felelőssége volt és van azért, hogy ilyen helyzet a társaságnál ne állhasson elő. Enyhén szólva is vérlázítónak tartom azt, ha valaki nem végezte el megfelelően a munkáját, akkor még kiálljon és áldozatként tüntesse fel magát. Böjtös László mint FEB elnök az alatt a négy és fél év alatt, míg ezt a testületet vezette – mely egyébként a társaság immunrendszerének legfontosabb eleme, aminek a feladata, hogy tulajdonosok felé jelzést adjon, ha valami rendellenességet tapasztal, ha a gazdálkodásban valamilyen probléma van -, négy év alatt összesen négyszer hívta össze a felügyelőbizottságot. Volt olyan esztendő, hogy egyszer sem. Ez pedig önmagában is törvénysértő, ráadásul a társasági szerződés szerint, ami alapján ez a cég működik, a felügyelőbizottságnak évente négy alkalommal kellett volna ülésezni, tehát négy és fél év alatt tizennyolcszor és nem négyszer. Én azt gondolom, sokan megszólalhatnak, de tőle kellő szerénységet várnánk el.
-Büntetőjogi és polgári jogi felelősséget említett. Vannak egyébként olyan eljárások, melyek ezt vizsgálják a cég jelenlegi helyzete kapcsán?
-A felelősségek megállapítása fontos, hogy tudjuk, hogyan alakult ki ez a helyzet. Kinek, mekkora része volt benne. Mekkora része volt a korábbi tulajdonosoknak, mekkora felelőssége volt a korábbi menedzsmentnek, hanyagság volt vagy hozzá nem értés. Én egyébként jóindulatúan hozzá nem értést szoktam mondani, hiszen ezt tehetem meg. Emellett azt is szerencsés körülhatárolni, mekkora része volt az önkormányzatnak a jelenlegi helyzet kialakulásában. Tudomásom szerint ezeket különböző eljárásokban tisztázni kell, ezek az eljárások - szervezeti, gazdasági és jogi átvilágítások - zajlanak, de van nyomozás is folyamatban, hiszen a sajtót bejárta a hír – és erről én is csak ennyit tudok -, hogy csalás miatt feljelentést tettek beszállítók ismeretlen tettes ellen, és folyamatban van egy másik nyomozás is.
-Ez utóbbiról lehet tudni, hogy ki kezdeményezte?
-Ezt én kezdeményeztem, az én feljelentésemre indult ez a másik nyomozás.
-Miért?
-Különböző típusú gazdasági bűncselekmények gyanúját vetettem fel a feljelentésben és a nyomozóhatóság ezeket annyira megalapozottnak találta, hogy elindította a nyomozást.
-A másik oldal, a korábbi tulajdonosi és vállalatvezetési kör is kezdeményezett jogsértés megállapítására irányuló eljárásokat?
-A tulajdonos egyfajta felelősséget állapíthatott meg és egyetlen személlyel szemben, méghozzá munkajogi felelősséget. A tulajdonos képviseletében azonnali hatályú munkaviszony megszűntetéssel éltünk a korábbi ügyvezetővel szemben, más azonnali hatályú elbocsátás az új ügyvezető hatáskörébe tartozott, a táraságon belül ő hozhat ilyen a döntéseket. Egyébként a korábbi ügyvezető a munkaügyi bírósághoz fordult, az első tárgyalás már megtörtént, a következő augusztus végén várható. Keresetében egyébként nagyon jelentős pénzösszeget jelölt meg kártalanításként.
-Ha már a jogsértés kérdésénél tartunk, kanyarodjunk vissza a múlt szombati szakszervezeti tiltakozó akcióhoz, hiszen a szakszervezeti vezető szerint a munkáltató Pápai Hús 1913 Kft. jogellenesen mondta fel a dolgozókkal kötött kollektív szerződést. Ez a kollektív szerződés többek között a dolgozók fizetését is érintette. Harkai Attila szombaton úgy nyilatkozott, folyamatban van a jogsértés megállapítását kérő beadvány benyújtása. Tud arról, hogy ez azóta megtörtént?
-Nem tudok róla. Engem egyébként az lepett meg, ha a szakszervezetnek ilyen karakteres álláspontja van, miért nem tette meg már korábban, hiszen az lett volna az evidens. Ahogy ott is elmondtam, utcai demonstráció nem helyettesíti a bírósági beadványt. De hadd mondjak még ezzel kapcsolatban valamit. Nagyon fontos, hogy a Pápai Hús ügye mögött helyben politikai konszenzus van, minden egyes döntés – leszámítva a két személyi ügyet – a képviselő-testület egyhangú szavazatával született meg. Ezzel szemben most azt láttam, hogy többen az emberek elkeseredettségét kihasználva rácsatlakoznak erre a hangulatra, felállnak a hordóra és ahelyett, hogy azt a közéleti felelősséget vállalnák, aminek segítségével a kiutat meg lehet találni, inkább a hangulat szításán dolgoznak. Egyszerűen nevetséges volt, amit a Demokratikus Koalíció képviselője előadott a demonstráción. Én egyébként úgy tudtam, hogy ez nem egy politikai rendezvény lesz, hanem a szakszervezet által szervezett megmozdulás, de azt kellett látnom, hogy a politikai erők szép számmal megjelentek, szerintem pedig ezt a kettőt szét kellene választani a jövőben is.
-Polgármester úr! A szombati megmozdulás óta egyeztetett a vállalat vezetőivel arról, hogy terveznek-e új kollektív szerződést kötni?
-A munkáltató számára én egyértelművé tettem, hogy a tulajdonos elvárása a munkabéke, a munkabékéhez pedig csak tárgyalásos úton lehet eljutni. Az lenne a szerencsés, ha ezek a tárgyalások minél előbb egy kollektív szerződésben tudnának végződni. De azt gondolom, a kollektív szerződés mindazzal együtt, hogy közvetlenül érinti a munkavállalókat, az egész problémának csak egy – bár fontos – része. Csak egyetlenegy dolog jelenthet biztonságot a dolgozók számára, ha ez a társaság eredménnyel működik. Ehhez pedig nagyon mélyre ható változásokat kell végrehajtani. Ez a társaság a szocializmusból megörökölt, trösztös szemléletű vállalatszervezéssel és irányítással életképtelen. Ráadásul erre az életképtelen rendszerre nagyon sok ágazati probléma is nehezedik, ami nem pápai specifikum és amiről nem is helyben kell a felelősséget megállapítani.
-Készül-e már a terv az életképesebb vállalatszervezésre és van-e rá pénz, hiszen azt lehet tudni, hogy ezek az átalakítások sok pénzbe kerülnek?
-Nincs rá pénz, hiszen a társaság súlyos likviditási problémákkal küzd, ugyanakkor a csődvédelem alatt kötelező egy reorganizációs tervet készíteni, hiszen milyen egyezséget ajánlanánk a beszállítóknak, ha magunk sem tudjuk, hogy mit szeretnénk csinálni. A társaságnak fel kell mérnie az erőforrásait és ezeket az erőforrásokat úgy átcsoportosítani, hogy az egy működőképes szerkezetet eredményezzen, és egyezséget kell kötni a bankokkal, a vagyonfelügyelővel, a beszállítókkal és sok apró kompromisszum árán megtalálni a kiutat.
-Harkai Attila elmondta, ha nincs kollektív szerződés, az azt jelenti, hogy a dolgozók tíz-harmincezer forinttal kevesebbet fognak keresni. Ez a „spórolás” segíthet egyébként a cég helyzetén? Tehát lehet a háttérben ilyen ok, hogy ezen is megtakarítsanak?
-Én azt szeretném, ha ebben a gyárban többet keresnének az emberek, mert ezek a bérek tényleg méltatlanul alacsonyak. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem április 22-e után – mióta az önkormányzat a többségi tulajdonos - lettek ilyen alacsonyak. Ahhoz azonban, hogy jól tudjanak keresni, ahhoz egy jól működő társaság kell. Egy jó minőségben, jól teljesítő cég, ami a termékeit el tudja adni a piacon. Ez a mostani nem az! Visszafelé, a piacról indul el minden. Tehát, ha a terméket nem tudjuk eladni, vagy ha veszteséggel tudjuk csak értékesíteni, akkor nincs lehetőség arra, hogy a dolgozókat a bérek emelésével ösztönözzük, nincs lehetőség a beruházásokra, a jobb munkakörülmények megteremtésére, a termékfejlesztésre. És nekünk ezen a téren nagyon súlyos problémáink vannak.
-De a Pápai Hús termékeiről mindig azt halljuk, hogy kiváló minőségűek és keresettek a piacon.
- A Pápai Hús 2012-ben a belföldi piacokon körülbelül nyolcszáz millió forint veszteséget könyvelt el, a külföldi piacokon pedig ötszáz milliót. Magyarán, ennyi költséget nem tudott érvényesíteni az eladási áraiban. Például egy áruházláncban nagyon jó minőségű, olcsó áruval van jelen a Pápai Hús, de ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen minden kiszállításon veszteség keletkezik. Ez pedig nagy baj.
-Akkor ez az egyik legfontosabb olyan tényező, amit mindenképpen meg kell változtatni a jövőben?
-Fel kell mérni, hogy a jelenlegi termékstruktúrából mi az, aminek piaca van és azok közül, aminek piaca van, mi az, amit eredménnyel elő tudunk állítani. Ezeknek a termelésére kell berendezkedni és ezekhez kell igazítani a vállalati struktúrát. Egyébként az, hogy azt gyártsuk, amit a piacon el lehet adni, szinte példa nélküli szemléletváltás volt az elmúlt hónapokban a gyárban, mert eddig nem ez volt a gyakorlat. Kis túlzással ez a gyár úgy működött, hogy amennyi disznót tud, annyit megvesz, levág és amit tud, azt elad, amit meg nem, az megy a raktárba. És hűtőházakat bérelünk, amik tele vannak áruval, ami ugyan nagy készletet jelent, csak éppen azzal a készlettel sokszor nem lehet mit kezdeni, nem lehet rádönteni a piacra, vagy olyan típusú áru, amit abban a mennyiségben képtelen felvenni még egy európai léptékű piac is. Mondjuk huszonöt tonna sertésláb.
-Ha a cég problémáit nézzük, nagyon sok dologról kell beszélni. A dolgozói tiltakozás mellett ott vannak a beszállítói követelések, a társaság kevésbé hatékony működési struktúrája. Harkai Attila, a szakszervezet helyi vezetője, a felügyelő bizottság tagjaként ezekkel a problémákkal tisztában van, ismeri a cég helyzetét?
-Harkai Attila egészen pontosan, az utolsó számig ismeri, ismerheti a társaság működését, azokat a dokumentumokat pedig, melyeket a felügyelő bizottságnak kötelező megtárgyalni, egészen biztosan ismeri, értem ezalatt a mérleget, beszámolót, üzleti jelentést.
-Nem tartja ellentmondásnak, hogy az általa ismert nehézségek ellenére, a társaság lehetőségeinek ismeretében mégis utcára viszi a dolgozókat?
-Ezt a problémát nem nekem kell feloldani. A törvény kötelezővé teszi a részvételt a felügyelő bizottságban és természetesen mi ezt tiszteletben tartjuk, megjegyzem a korábbi vezetés ezt sem tartotta tiszteletben, de ott sokkal nagyobb furcsaságok is voltak. Az biztos, hogy a szakszervezet vezetője nincs könnyű helyzetben, de ezt a dilemmát neki kell megoldania felelősen. Ismeri pontosan a társaság helyzetét, így nyilván ismeri a társaság teherbíró képességét is, és gondolom, ennek felelősségével fogalmazza meg a munkavállalók nevében az igényeket.
-A beszélgetés elején arról szóltunk, hogy a sajtó nagyon sokat foglalkozik a Pápai Hússal és nemcsak a cikkekben, de az ahhoz kapcsolódó hozzászólásokban is sok véleményt lehet olvasni. Ezekből kigyűjtöttünk néhányat, kommentálná őket? Az egyik napilapban ez a hozzászólás jelent meg: hozzuk haza a játékgépeket Romániából és foglaljuk el a balatoni szállodát. Az érintettek se aludjanak nyugodtan, ne csak a károsultak.
-Értem a célzást és sokan gondolják így pápaiak, ugyanakkor azt is el kell mondani, azoknak, akik ezt a társaságot vezették nyilván voltak, vannak más befektetéseik, vállalkozásaik, ezek egy része pedig már azelőtt is megvolt, hogy a Pápai Húsnál valamilyen vezetői tisztséget betöltöttek. Ezeket nem kellene így összekeverni. Nyilván az már érzékenyebb, ha a vállalat egyik vezetőjének olyan alapanyag beszállító cége van, amely alapanyagot feldolgozza maga a Pápai Hús is, de ezt a jogszabály tűri és semmi jogellenes nincs benne. Ugyanakkor, ha a hozzászólásban megjelenő indulatot nézzük, akkor el kell mondani, hogy a gazdasági társaságok vezetőinek saját magánvagyonukra kiterjedő felelősségük is van bizonyos döntésekért. Azoknak az eljárásoknak, melyek a különböző felelősségeket vizsgálják el kell jutniuk odáig is, hogy ezeket a polgári jogi felelősségeket megállapítsák vagy kizárják.
-Egy másik hozzászólás: mivel a Pápai Hús termékei közkedveltek, a szakemberek jól dolgoznak, a tulajdonosok a hátralévő időben inkább azon gondolkozzanak, hová tűnik a bevétel?
-Nincs bevétel! És pontosan ez a baj. Azt a szaktudást, ami a pápai gyárban felhalmozódott, senki nem vitatja, ennek a gyárnak ez a legnagyobb értéke. Nagyobb érték ez, mint ami a gépekben megvan. És pontosan ezért nem szabad veszni hagyni, ezért kell mindent megtenni azért, hogy a cég megmaradjon. Ha olyan terméket tudunk gyártani, amit haszonnal tudunk eladni, akkor abból a haszonból jut fizetésemelésre, beruházásra, hiteltörlesztésre. De még egyszer mondom, jelenleg ez a gyár veszteséggel értékesíti termékeit. A 2011-ben 600 millió forint volt a mérleg szerinti veszteség, 2012-ben pedig 1,6 milliárd körüli. 2009-ben még 25 millió forint körüli eredménye volt a társaságnak, sőt 2010-ben is eredménnyel zárta az évet, ezek fordultak át ilyen mértékű veszteségbe. Vagyis két év alatt több mint kétmilliárd forint veszteséget halmozott föl a mérleg szerint a társaság.
-Ennek lehet oka a válság és az ágazat nehézségei?
-Részben igen, de azért az, hogy drámaian visszaesett az export értékesítés, az már vet fel kérdéseket, mert a külpiacok mindegyikét nem érintette a válság. Az is érdekes, hogy közvetlenül nem jutottunk el a piacainkra, hanem csak közvetítőkön keresztül próbáltunk külföldön értékesíteni, és országonként csak egy közvetítővel. Belföldön pedig az látszik, hogy kiszorultunk a nagy áruházláncokból, hiszen ha itt Pápán is bemegy valaki a legnagyobbakba, nagyon minimális mértékben talál csak Pápai Hús emblémával ellátott termékeket. Az pedig, hogy például azok a gazdasági társaságok, melyeket részben vagy meghatározó többségben a volt gazdasági igazgató irányít, azok az elmúlt négy évben nagyon szépen jövedelmeztek. Ezek nyilvános adatok, az interneten a céginformációk között fellelhetők. Ez azért érdekes, mert ugyanakkor a Pápa-Ser Kft. - mely a Pápai Hús 1913 Kft. száz százalékos tulajdonában van - ugyanazt a tevékenységet folytatja és gyakorlatilag lényegesen drágábban képes csak előállítani egy kiló disznóhúst, mint amennyiért az a piacon beszerezhető. Vagyis amikor a saját alapanyagunkból dolgozunk, eleve veszteséget kell hozzáírni már a kezdetekkor a termékhez.
-Ez majdhogynem értelmezhetetlen, hiszen a saját alapanyag felhasználásának kellene a leggazdaságosabbnak lennie, nem?
-Igen, ezt a lehetetlen logikai helyzetet nehéz megérteni, bár a cég korábbi vezetői szerint minden nagyon jól működött, aztán kiderült, hogy összességében az egész egy nagy csődtömeg. Sajnos szó szerint, hiszen csődvédelem alatt áll a gyár.
-A helyzet megoldása nem látszik továbbra sem, mitől lesz nyereséges a húsgyár? Ha a kormány megint besegít, meddig lesz elég az újabb több milliárd. Honnan lesz erre pénz? – ez már egy újabb felvetés a Pápai Húsról olvasók részéről.
-Ma már látszik, hogy az a másfél milliárd forint, ami ide jutott, a társaság helyzetének megoldására kevés volt. Ugyanakkor, ha nincs ez a másfél milliárd forint, akkor már március környékén elindult volna a csődeljárás és nagyjából mostanra zárulna csődegyezséggel vagy felszámolással. A veszteség ugyanis jóval nagyobb volt annál, mint amiről a döntéshozóknak információjuk volt. Korábban, bár sokan állami támogatásnak értelmezik a 2009-es társaság alapítást, a felszámolásból való kilábalást, az nem állami támogatás volt, hanem a magyar állam garanciát vállalt egy hitelfelvételhez és ez a hitele ennek a társaságnak ma is megvan, hiszen eddig leginkább csak a kamatokat törlesztette. Ez a hitel több mint öt milliárd forint. Tehát, a beszállítói követeléseket megelőzi ez a hiteltartozás is. Természetesen nagy segítséget jelentene ha lenne külső forrás, akár ha a mostani tulajdonosi körön keresztül kapná a társaság törzstőke emelés formájában, akár ha egy harmadik tulajdonos jelenne meg. Azért azt tudni kell, hogy egy olyan gazdasági társaság, aminek van öt milliárd forint banki tartozása és egy ki nem mondható nagyságú tartozása a beszállítók irányába, azért a piacon nem annyira kapós. Tőlünk hatvan kilométerre, van egy viszonylag korszerű, tehermentesen megvásárolható húsüzem, a kapuvári, amit két milliárdért hirdetnek és még érdeklődő sem nagyon volt rá. Tehát a húsipar nem a legvonzóbb befektetés jelenleg.
-Egy másik hozzászóló arról ír, hogy a kormányzati pénzzel kitömött önkormányzati húsüzem csak néhány hónapig bírta, pedig a jövő tavaszi választásokig bírnia kellett volna. Emellett pedig azt is felveti, hogy az ÁFA radikális csökkentése nélkül a többi cég is bedől és csak a feketézők maradnak meg.
-Az ÁFA csökkentése valóban nagy könnyebbség lenne, de nem a vásárlók számára. Én nem hiszek abban, hogy az ÁFA csökkentése a fogyasztói árakban jelentkezik. Annak a csökkentése a gyártók és a kereskedők számára kedvező, hiszen az eddig érvényesíteni nem tudott áremelési igényüket tudnák abból kielégíteni. Ez ugyan nem jó hír, mert a Demokratikus Koalíció szószólója a Városházán is azt mondta, hogy majd ha nem lesz ekkora az ÁFA, akkor olcsóbbak lesznek a termékek és többet tudnak vásárolni az emberek. De ez csak illúzió. Emlékeim szerint az eddigi ÁFA csökkentések sem ezt az eredményt hozták. Az ÁFA csalással és a feketekereskedelemmel én nem tudok mit kezdeni, remélem, hogy a Pápai Húsnál ennek a gyanúja fel sem merülhetett, ilyenről információm nincs, de azt tudjuk a felmérésekből, hogy az országban a tőkehús forgalomnál ötven százalékra teszik a feketekereskedelem arányát. Vagyis legalább ekkora mennyiségű áru kerül ÁFA nélkül a boltok polcaira. A politikai megjegyzésre csak annyit mondanék, ennek a társaságnak nem a választásokig kellene működni. Ennek a társaságnak működnie kellene, hiszen ez ma már városi vagyontárgy, ennek a vagyonnak pedig jövedelmet kellene hoznia a város számára, a város pedig mi pápaiak vagyunk valamennyien. (A Pápa Városi Televízió felvétele alapján)
-Polgármester úr, ön a kollektív szerződés felmondása kapcsán a demonstrálóknak azt mondta, most nem az a kérdés, hogy a kollektív szerződésbe foglalt, a Munka Törvénykönyve feletti juttatásokat tudják-e biztosítani a dolgozóknak, hanem az, hogy a Munka Törvénykönyvében meghatározott juttatásokat tudják-e egyáltalán biztosítani. Mit jelent ez konkrétan, ennyire súlyos a helyzet a vállalatnál?
-A Pápai Hús 1913 Kft. csődvédelem alatt áll. A csődvédelem azt jelenti, hogy a lejárt tartozásokat a csődvédelem elrendelésétől kezdődően nem kell egyelőre fizetni a társaságnak, azok kamatoznak és a csődvédelmi eljárás végéig - most fő szabályként november 11-éig - ezeknek a tartozásoknak a fizetéséről meg kell állapodni a hitelezőkkel. Abban az esetben, ha a megállapodás létrejön, a csődeljárás megszűnik és a társaság dolgozik tovább, ha nincs csődegyezség, akkor az eljárás automatikusan felszámolási eljárássá változik. A felszámolási eljárásnak már az a célja, hogy megszűnjön a gazdálkodó szervezet és a hitelezők a megszűnő társaság vagyonából minél nagyobb kielégítést kapjanak. Ha a folyamatok ebbe az irányba mennek tovább, akkor valóban a fizetés és a munkahely a kérdés, pontosabban a társaság jövője sem kérdés, mert ebben az esetben meg fog szűnni.
- Polgármester Úr! December 28-án, egy a beszállítókkal folytatott egyeztetés után Ön azt nyilatkozta, hogy a város rendelkezik elegendő forrással ahhoz, hogy a társaságot megerősítse, hogy a társaságot forgóeszközhöz juttassa. Budai Gyula államtitkár ugyanakkor azt mondta, hogy a beszállítók, termelők is megnyugodhatnak, mert az általuk biztosított alapanyag kifizetése meg fog történni. Nem így történt.
- Azok az adatok, amiket a társaságtól december közepe táján megkaptunk, azt mutatták, hogy a másfél milliárd forint elég a lejárt tartozások kifizetésére és még marad is 2-300 millió forint, ami lényegesen javíthatja a társaság likviditását. A menedzsment azt mondta, hogy a decemberi értékesítések – ne feledjük, ez az egyik csúcsszezon – komoly eredményt hoznak, továbbá az exportpiacokon sikerült áremelést elérni. Mi január elején ezen információk alapján tettünk ajánlatot a társaságban az önkormányzati felelősségvállalás növelésére.
- Azt mondja, hogy január elején, ehhez képest márciusig nem sikerült megállapodniuk.
- Valóban, s engem, de az önkormányzati tárgyalók mindegyikét is őszintén megdöbbentette a többségi tulajdonos menedzsment és a beszállítókat képviselő Böjtös László és Fejes Lászlóné hozzáállása. Az első pillanatban világossá tették, hogy a tőkeemelés, tehát a társaság helyzetének rendezése előtt abban kell megegyeznünk, hogy ők mennyi pénzt kapnak az üzletrészeikért. Az összeget is megjelölték, 90-90 millió forintra gondoltak, gyakorlatilag azonnali kifizetéssel. Azzal indokolták az összeg mértékét, hogy 2008-ban ennyi készpénz befizetésével jöttek létre az ő üzletrészeik. Volt olyan pillanat, amikor ezután az összeg után még a kamatot is fel akarták számolni, tehát gyakorlatilag bankbetétként kezelték az akkori befektetésüket. Őszintén megdöbbentett ez a hozzáállás, addig azt hittem, hogy a Pápai Húst akarjuk közösen megerősíteni, de azt kellett látnom, hogy Politzer Józsefnél, Kiss Zoltánnénál, Schrantz Antalnál első a DEDEKO Kft. érdeke, Böjtös Lászlónál és Fejes Lászlónénál pedig a Nyugat-Agro Kft-é. Illetve ők hangsúlyozták, hogy a taggyűléseik határozata alapján képviselik ezt az álláspontot.
- Márciusban mégis bejelentették a megegyezést.
- Egyetlen feltételben sikerült engedményt elérnünk: azt kellett vállalnunk, hogy négy év alatt fizetjük ki az üzletrészeket. Mi azt reméltük, hogy a társaság jó működése megalapozza ezt a vállallásunkat.
- Március elejéhez képest csak áprilisban történt meg a tőkeemelés. Mi volt a késedelem oka?
- A megkötött üzletrészátruházási szerződésekhez, a törzstőkeemeléshez a hitelszerződésben foglaltak szerint ki kellett kérni az MFB és az MNV Zrt. hozzájárulását. A banknak például hat hétre volt szüksége, hogy ezt megadja.
- Közben ki vezette a társaságot?
- Változatlanul a menedzsment felelőssége volt minden szerződés megkötése a beszállítókkal és a kereskedőkkel egyaránt. Március 6-a után a társaság vezetésében még semmi nem változott, április 19-e után is csak annyi, hogy az ügyvezető kötelezettségvállalása mellé kellett a tulajdonost képviselő Perlaki Csaba aláírása is. De gyakorlatilag május 30-i felmentéséig az ügyvezető a társaság nevében tárgyalt, vezetői értekezleteket tartott, ellenjegyzéssel utalványozott, korlátozás nélkül irányította a munkaszervezetet.
- Néhány hónappal ezelőtt felröppent a hír, hogy a gyár 70-30 százalékos egyezséget ajánlott a beszállítóknak, amit ők egyértelműen visszautasítottak. Lehet, hogy ez ismét napirendre kerül a csődegyezség kapcsán, akár ennél rosszabb arányban is?
- Az a visszautasítás nem volt egyértelmű. Azok a beszállítók, akikkel a tárgyalásokat a társaság képviselői lefolytatták, értették a cég helyzetét, felmérték, hogy milyen lehetőségei vannak a vállalatnak és sokan hajlottak a megegyezésre. Én tartok attól, hogy a háttérben eltérítették őket attól, hogy egyezséget kössenek és valóban később aztán egységesen léptek fel a termelők a nagyobb arányú kifizetés iránt. Ugyanakkor a mai állapotban az látszik, hogy a 70-30 százalék arányú egyezséget a beszállítók túlnyomó többsége, ha nem is boldogan, de elfogadna, mert a csődegyezségek végén, ha az adott társaságnál újabb tőkeinjekció nem történik, nem ez az arányú egyezség szokott tipikus lenni, hanem inkább ennek fordítottja.
-Lehet-e újabb tőkeinjekcióra számítani?
-Az önkormányzatnak nincs lehetősége arra jelenleg, hogy újabb forrásokat adjon át a társaság javára és erre ígéretet tenni ebben a pillanatban nem lehet.
-A sajtó szinte napi rendszerességgel foglalkozik a Pápai Hús 1913 Kft. ügyével, nemcsak a múlt heti demonstráció kapcsán, hanem a nyilvánosságra került ügyekkel kapcsolatban. Ezek közül az egyik egy gazdasági napilapban jelent meg és ott Böjtös László, a Nyugat-Agro Kft. ügyvezetője nyilatkozott a cégről és a beszállítói követelésekről. A Nyugat-Agro az a cég, mely a sertésbeszállítókat tömörítette és a tulajdonosváltás előtt tulajdonosa volt a rendkívül nehéz helyzetben lévő Pápai Húsnak. Mit gondol az ilyen megnyilatkozásokról, amikor a volt tulajdonos követeli jussát?
-Szerintem ez felháborító, úgy látszik, van, akinek az arcán olyan vastag a bőr, amit más a cipőtalpán is szívesen hordana. Erről az ügyről pedig azt gondolom, sokan nyilatkozhatnának arról, hogy a beszállított alapanyag ellenértékét követelik, de Böjtös László nem. Böjtös László ennél a társaságnál a felügyelőbizottság elnöke volt, neki polgári jogi és büntetőjogi felelőssége volt és van azért, hogy ilyen helyzet a társaságnál ne állhasson elő. Enyhén szólva is vérlázítónak tartom azt, ha valaki nem végezte el megfelelően a munkáját, akkor még kiálljon és áldozatként tüntesse fel magát. Böjtös László mint FEB elnök az alatt a négy és fél év alatt, míg ezt a testületet vezette – mely egyébként a társaság immunrendszerének legfontosabb eleme, aminek a feladata, hogy tulajdonosok felé jelzést adjon, ha valami rendellenességet tapasztal, ha a gazdálkodásban valamilyen probléma van -, négy év alatt összesen négyszer hívta össze a felügyelőbizottságot. Volt olyan esztendő, hogy egyszer sem. Ez pedig önmagában is törvénysértő, ráadásul a társasági szerződés szerint, ami alapján ez a cég működik, a felügyelőbizottságnak évente négy alkalommal kellett volna ülésezni, tehát négy és fél év alatt tizennyolcszor és nem négyszer. Én azt gondolom, sokan megszólalhatnak, de tőle kellő szerénységet várnánk el.
-Büntetőjogi és polgári jogi felelősséget említett. Vannak egyébként olyan eljárások, melyek ezt vizsgálják a cég jelenlegi helyzete kapcsán?
-A felelősségek megállapítása fontos, hogy tudjuk, hogyan alakult ki ez a helyzet. Kinek, mekkora része volt benne. Mekkora része volt a korábbi tulajdonosoknak, mekkora felelőssége volt a korábbi menedzsmentnek, hanyagság volt vagy hozzá nem értés. Én egyébként jóindulatúan hozzá nem értést szoktam mondani, hiszen ezt tehetem meg. Emellett azt is szerencsés körülhatárolni, mekkora része volt az önkormányzatnak a jelenlegi helyzet kialakulásában. Tudomásom szerint ezeket különböző eljárásokban tisztázni kell, ezek az eljárások - szervezeti, gazdasági és jogi átvilágítások - zajlanak, de van nyomozás is folyamatban, hiszen a sajtót bejárta a hír – és erről én is csak ennyit tudok -, hogy csalás miatt feljelentést tettek beszállítók ismeretlen tettes ellen, és folyamatban van egy másik nyomozás is.
-Ez utóbbiról lehet tudni, hogy ki kezdeményezte?
-Ezt én kezdeményeztem, az én feljelentésemre indult ez a másik nyomozás.
-Miért?
-Különböző típusú gazdasági bűncselekmények gyanúját vetettem fel a feljelentésben és a nyomozóhatóság ezeket annyira megalapozottnak találta, hogy elindította a nyomozást.
-A másik oldal, a korábbi tulajdonosi és vállalatvezetési kör is kezdeményezett jogsértés megállapítására irányuló eljárásokat?
-A tulajdonos egyfajta felelősséget állapíthatott meg és egyetlen személlyel szemben, méghozzá munkajogi felelősséget. A tulajdonos képviseletében azonnali hatályú munkaviszony megszűntetéssel éltünk a korábbi ügyvezetővel szemben, más azonnali hatályú elbocsátás az új ügyvezető hatáskörébe tartozott, a táraságon belül ő hozhat ilyen a döntéseket. Egyébként a korábbi ügyvezető a munkaügyi bírósághoz fordult, az első tárgyalás már megtörtént, a következő augusztus végén várható. Keresetében egyébként nagyon jelentős pénzösszeget jelölt meg kártalanításként.
-Ha már a jogsértés kérdésénél tartunk, kanyarodjunk vissza a múlt szombati szakszervezeti tiltakozó akcióhoz, hiszen a szakszervezeti vezető szerint a munkáltató Pápai Hús 1913 Kft. jogellenesen mondta fel a dolgozókkal kötött kollektív szerződést. Ez a kollektív szerződés többek között a dolgozók fizetését is érintette. Harkai Attila szombaton úgy nyilatkozott, folyamatban van a jogsértés megállapítását kérő beadvány benyújtása. Tud arról, hogy ez azóta megtörtént?
-Nem tudok róla. Engem egyébként az lepett meg, ha a szakszervezetnek ilyen karakteres álláspontja van, miért nem tette meg már korábban, hiszen az lett volna az evidens. Ahogy ott is elmondtam, utcai demonstráció nem helyettesíti a bírósági beadványt. De hadd mondjak még ezzel kapcsolatban valamit. Nagyon fontos, hogy a Pápai Hús ügye mögött helyben politikai konszenzus van, minden egyes döntés – leszámítva a két személyi ügyet – a képviselő-testület egyhangú szavazatával született meg. Ezzel szemben most azt láttam, hogy többen az emberek elkeseredettségét kihasználva rácsatlakoznak erre a hangulatra, felállnak a hordóra és ahelyett, hogy azt a közéleti felelősséget vállalnák, aminek segítségével a kiutat meg lehet találni, inkább a hangulat szításán dolgoznak. Egyszerűen nevetséges volt, amit a Demokratikus Koalíció képviselője előadott a demonstráción. Én egyébként úgy tudtam, hogy ez nem egy politikai rendezvény lesz, hanem a szakszervezet által szervezett megmozdulás, de azt kellett látnom, hogy a politikai erők szép számmal megjelentek, szerintem pedig ezt a kettőt szét kellene választani a jövőben is.
-Polgármester úr! A szombati megmozdulás óta egyeztetett a vállalat vezetőivel arról, hogy terveznek-e új kollektív szerződést kötni?
-A munkáltató számára én egyértelművé tettem, hogy a tulajdonos elvárása a munkabéke, a munkabékéhez pedig csak tárgyalásos úton lehet eljutni. Az lenne a szerencsés, ha ezek a tárgyalások minél előbb egy kollektív szerződésben tudnának végződni. De azt gondolom, a kollektív szerződés mindazzal együtt, hogy közvetlenül érinti a munkavállalókat, az egész problémának csak egy – bár fontos – része. Csak egyetlenegy dolog jelenthet biztonságot a dolgozók számára, ha ez a társaság eredménnyel működik. Ehhez pedig nagyon mélyre ható változásokat kell végrehajtani. Ez a társaság a szocializmusból megörökölt, trösztös szemléletű vállalatszervezéssel és irányítással életképtelen. Ráadásul erre az életképtelen rendszerre nagyon sok ágazati probléma is nehezedik, ami nem pápai specifikum és amiről nem is helyben kell a felelősséget megállapítani.
-Készül-e már a terv az életképesebb vállalatszervezésre és van-e rá pénz, hiszen azt lehet tudni, hogy ezek az átalakítások sok pénzbe kerülnek?
-Nincs rá pénz, hiszen a társaság súlyos likviditási problémákkal küzd, ugyanakkor a csődvédelem alatt kötelező egy reorganizációs tervet készíteni, hiszen milyen egyezséget ajánlanánk a beszállítóknak, ha magunk sem tudjuk, hogy mit szeretnénk csinálni. A társaságnak fel kell mérnie az erőforrásait és ezeket az erőforrásokat úgy átcsoportosítani, hogy az egy működőképes szerkezetet eredményezzen, és egyezséget kell kötni a bankokkal, a vagyonfelügyelővel, a beszállítókkal és sok apró kompromisszum árán megtalálni a kiutat.
-Harkai Attila elmondta, ha nincs kollektív szerződés, az azt jelenti, hogy a dolgozók tíz-harmincezer forinttal kevesebbet fognak keresni. Ez a „spórolás” segíthet egyébként a cég helyzetén? Tehát lehet a háttérben ilyen ok, hogy ezen is megtakarítsanak?
-Én azt szeretném, ha ebben a gyárban többet keresnének az emberek, mert ezek a bérek tényleg méltatlanul alacsonyak. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem április 22-e után – mióta az önkormányzat a többségi tulajdonos - lettek ilyen alacsonyak. Ahhoz azonban, hogy jól tudjanak keresni, ahhoz egy jól működő társaság kell. Egy jó minőségben, jól teljesítő cég, ami a termékeit el tudja adni a piacon. Ez a mostani nem az! Visszafelé, a piacról indul el minden. Tehát, ha a terméket nem tudjuk eladni, vagy ha veszteséggel tudjuk csak értékesíteni, akkor nincs lehetőség arra, hogy a dolgozókat a bérek emelésével ösztönözzük, nincs lehetőség a beruházásokra, a jobb munkakörülmények megteremtésére, a termékfejlesztésre. És nekünk ezen a téren nagyon súlyos problémáink vannak.
-De a Pápai Hús termékeiről mindig azt halljuk, hogy kiváló minőségűek és keresettek a piacon.
- A Pápai Hús 2012-ben a belföldi piacokon körülbelül nyolcszáz millió forint veszteséget könyvelt el, a külföldi piacokon pedig ötszáz milliót. Magyarán, ennyi költséget nem tudott érvényesíteni az eladási áraiban. Például egy áruházláncban nagyon jó minőségű, olcsó áruval van jelen a Pápai Hús, de ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen minden kiszállításon veszteség keletkezik. Ez pedig nagy baj.
-Akkor ez az egyik legfontosabb olyan tényező, amit mindenképpen meg kell változtatni a jövőben?
-Fel kell mérni, hogy a jelenlegi termékstruktúrából mi az, aminek piaca van és azok közül, aminek piaca van, mi az, amit eredménnyel elő tudunk állítani. Ezeknek a termelésére kell berendezkedni és ezekhez kell igazítani a vállalati struktúrát. Egyébként az, hogy azt gyártsuk, amit a piacon el lehet adni, szinte példa nélküli szemléletváltás volt az elmúlt hónapokban a gyárban, mert eddig nem ez volt a gyakorlat. Kis túlzással ez a gyár úgy működött, hogy amennyi disznót tud, annyit megvesz, levág és amit tud, azt elad, amit meg nem, az megy a raktárba. És hűtőházakat bérelünk, amik tele vannak áruval, ami ugyan nagy készletet jelent, csak éppen azzal a készlettel sokszor nem lehet mit kezdeni, nem lehet rádönteni a piacra, vagy olyan típusú áru, amit abban a mennyiségben képtelen felvenni még egy európai léptékű piac is. Mondjuk huszonöt tonna sertésláb.
-Ha a cég problémáit nézzük, nagyon sok dologról kell beszélni. A dolgozói tiltakozás mellett ott vannak a beszállítói követelések, a társaság kevésbé hatékony működési struktúrája. Harkai Attila, a szakszervezet helyi vezetője, a felügyelő bizottság tagjaként ezekkel a problémákkal tisztában van, ismeri a cég helyzetét?
-Harkai Attila egészen pontosan, az utolsó számig ismeri, ismerheti a társaság működését, azokat a dokumentumokat pedig, melyeket a felügyelő bizottságnak kötelező megtárgyalni, egészen biztosan ismeri, értem ezalatt a mérleget, beszámolót, üzleti jelentést.
-Nem tartja ellentmondásnak, hogy az általa ismert nehézségek ellenére, a társaság lehetőségeinek ismeretében mégis utcára viszi a dolgozókat?
-Ezt a problémát nem nekem kell feloldani. A törvény kötelezővé teszi a részvételt a felügyelő bizottságban és természetesen mi ezt tiszteletben tartjuk, megjegyzem a korábbi vezetés ezt sem tartotta tiszteletben, de ott sokkal nagyobb furcsaságok is voltak. Az biztos, hogy a szakszervezet vezetője nincs könnyű helyzetben, de ezt a dilemmát neki kell megoldania felelősen. Ismeri pontosan a társaság helyzetét, így nyilván ismeri a társaság teherbíró képességét is, és gondolom, ennek felelősségével fogalmazza meg a munkavállalók nevében az igényeket.
-A beszélgetés elején arról szóltunk, hogy a sajtó nagyon sokat foglalkozik a Pápai Hússal és nemcsak a cikkekben, de az ahhoz kapcsolódó hozzászólásokban is sok véleményt lehet olvasni. Ezekből kigyűjtöttünk néhányat, kommentálná őket? Az egyik napilapban ez a hozzászólás jelent meg: hozzuk haza a játékgépeket Romániából és foglaljuk el a balatoni szállodát. Az érintettek se aludjanak nyugodtan, ne csak a károsultak.
-Értem a célzást és sokan gondolják így pápaiak, ugyanakkor azt is el kell mondani, azoknak, akik ezt a társaságot vezették nyilván voltak, vannak más befektetéseik, vállalkozásaik, ezek egy része pedig már azelőtt is megvolt, hogy a Pápai Húsnál valamilyen vezetői tisztséget betöltöttek. Ezeket nem kellene így összekeverni. Nyilván az már érzékenyebb, ha a vállalat egyik vezetőjének olyan alapanyag beszállító cége van, amely alapanyagot feldolgozza maga a Pápai Hús is, de ezt a jogszabály tűri és semmi jogellenes nincs benne. Ugyanakkor, ha a hozzászólásban megjelenő indulatot nézzük, akkor el kell mondani, hogy a gazdasági társaságok vezetőinek saját magánvagyonukra kiterjedő felelősségük is van bizonyos döntésekért. Azoknak az eljárásoknak, melyek a különböző felelősségeket vizsgálják el kell jutniuk odáig is, hogy ezeket a polgári jogi felelősségeket megállapítsák vagy kizárják.
-Egy másik hozzászólás: mivel a Pápai Hús termékei közkedveltek, a szakemberek jól dolgoznak, a tulajdonosok a hátralévő időben inkább azon gondolkozzanak, hová tűnik a bevétel?
-Nincs bevétel! És pontosan ez a baj. Azt a szaktudást, ami a pápai gyárban felhalmozódott, senki nem vitatja, ennek a gyárnak ez a legnagyobb értéke. Nagyobb érték ez, mint ami a gépekben megvan. És pontosan ezért nem szabad veszni hagyni, ezért kell mindent megtenni azért, hogy a cég megmaradjon. Ha olyan terméket tudunk gyártani, amit haszonnal tudunk eladni, akkor abból a haszonból jut fizetésemelésre, beruházásra, hiteltörlesztésre. De még egyszer mondom, jelenleg ez a gyár veszteséggel értékesíti termékeit. A 2011-ben 600 millió forint volt a mérleg szerinti veszteség, 2012-ben pedig 1,6 milliárd körüli. 2009-ben még 25 millió forint körüli eredménye volt a társaságnak, sőt 2010-ben is eredménnyel zárta az évet, ezek fordultak át ilyen mértékű veszteségbe. Vagyis két év alatt több mint kétmilliárd forint veszteséget halmozott föl a mérleg szerint a társaság.
-Ennek lehet oka a válság és az ágazat nehézségei?
-Részben igen, de azért az, hogy drámaian visszaesett az export értékesítés, az már vet fel kérdéseket, mert a külpiacok mindegyikét nem érintette a válság. Az is érdekes, hogy közvetlenül nem jutottunk el a piacainkra, hanem csak közvetítőkön keresztül próbáltunk külföldön értékesíteni, és országonként csak egy közvetítővel. Belföldön pedig az látszik, hogy kiszorultunk a nagy áruházláncokból, hiszen ha itt Pápán is bemegy valaki a legnagyobbakba, nagyon minimális mértékben talál csak Pápai Hús emblémával ellátott termékeket. Az pedig, hogy például azok a gazdasági társaságok, melyeket részben vagy meghatározó többségben a volt gazdasági igazgató irányít, azok az elmúlt négy évben nagyon szépen jövedelmeztek. Ezek nyilvános adatok, az interneten a céginformációk között fellelhetők. Ez azért érdekes, mert ugyanakkor a Pápa-Ser Kft. - mely a Pápai Hús 1913 Kft. száz százalékos tulajdonában van - ugyanazt a tevékenységet folytatja és gyakorlatilag lényegesen drágábban képes csak előállítani egy kiló disznóhúst, mint amennyiért az a piacon beszerezhető. Vagyis amikor a saját alapanyagunkból dolgozunk, eleve veszteséget kell hozzáírni már a kezdetekkor a termékhez.
-Ez majdhogynem értelmezhetetlen, hiszen a saját alapanyag felhasználásának kellene a leggazdaságosabbnak lennie, nem?
-Igen, ezt a lehetetlen logikai helyzetet nehéz megérteni, bár a cég korábbi vezetői szerint minden nagyon jól működött, aztán kiderült, hogy összességében az egész egy nagy csődtömeg. Sajnos szó szerint, hiszen csődvédelem alatt áll a gyár.
-A helyzet megoldása nem látszik továbbra sem, mitől lesz nyereséges a húsgyár? Ha a kormány megint besegít, meddig lesz elég az újabb több milliárd. Honnan lesz erre pénz? – ez már egy újabb felvetés a Pápai Húsról olvasók részéről.
-Ma már látszik, hogy az a másfél milliárd forint, ami ide jutott, a társaság helyzetének megoldására kevés volt. Ugyanakkor, ha nincs ez a másfél milliárd forint, akkor már március környékén elindult volna a csődeljárás és nagyjából mostanra zárulna csődegyezséggel vagy felszámolással. A veszteség ugyanis jóval nagyobb volt annál, mint amiről a döntéshozóknak információjuk volt. Korábban, bár sokan állami támogatásnak értelmezik a 2009-es társaság alapítást, a felszámolásból való kilábalást, az nem állami támogatás volt, hanem a magyar állam garanciát vállalt egy hitelfelvételhez és ez a hitele ennek a társaságnak ma is megvan, hiszen eddig leginkább csak a kamatokat törlesztette. Ez a hitel több mint öt milliárd forint. Tehát, a beszállítói követeléseket megelőzi ez a hiteltartozás is. Természetesen nagy segítséget jelentene ha lenne külső forrás, akár ha a mostani tulajdonosi körön keresztül kapná a társaság törzstőke emelés formájában, akár ha egy harmadik tulajdonos jelenne meg. Azért azt tudni kell, hogy egy olyan gazdasági társaság, aminek van öt milliárd forint banki tartozása és egy ki nem mondható nagyságú tartozása a beszállítók irányába, azért a piacon nem annyira kapós. Tőlünk hatvan kilométerre, van egy viszonylag korszerű, tehermentesen megvásárolható húsüzem, a kapuvári, amit két milliárdért hirdetnek és még érdeklődő sem nagyon volt rá. Tehát a húsipar nem a legvonzóbb befektetés jelenleg.
-Egy másik hozzászóló arról ír, hogy a kormányzati pénzzel kitömött önkormányzati húsüzem csak néhány hónapig bírta, pedig a jövő tavaszi választásokig bírnia kellett volna. Emellett pedig azt is felveti, hogy az ÁFA radikális csökkentése nélkül a többi cég is bedől és csak a feketézők maradnak meg.
-Az ÁFA csökkentése valóban nagy könnyebbség lenne, de nem a vásárlók számára. Én nem hiszek abban, hogy az ÁFA csökkentése a fogyasztói árakban jelentkezik. Annak a csökkentése a gyártók és a kereskedők számára kedvező, hiszen az eddig érvényesíteni nem tudott áremelési igényüket tudnák abból kielégíteni. Ez ugyan nem jó hír, mert a Demokratikus Koalíció szószólója a Városházán is azt mondta, hogy majd ha nem lesz ekkora az ÁFA, akkor olcsóbbak lesznek a termékek és többet tudnak vásárolni az emberek. De ez csak illúzió. Emlékeim szerint az eddigi ÁFA csökkentések sem ezt az eredményt hozták. Az ÁFA csalással és a feketekereskedelemmel én nem tudok mit kezdeni, remélem, hogy a Pápai Húsnál ennek a gyanúja fel sem merülhetett, ilyenről információm nincs, de azt tudjuk a felmérésekből, hogy az országban a tőkehús forgalomnál ötven százalékra teszik a feketekereskedelem arányát. Vagyis legalább ekkora mennyiségű áru kerül ÁFA nélkül a boltok polcaira. A politikai megjegyzésre csak annyit mondanék, ennek a társaságnak nem a választásokig kellene működni. Ennek a társaságnak működnie kellene, hiszen ez ma már városi vagyontárgy, ennek a vagyonnak pedig jövedelmet kellene hoznia a város számára, a város pedig mi pápaiak vagyunk valamennyien. (A Pápa Városi Televízió felvétele alapján)
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!