"Mindig kell a bizsergető nyugtalanság" - Beszélgetés Kiss Tibivel, a Quimby énekesével
2013-06-20 15:16:15 | cikk: mo |
Régi és új, szókimondó és lírai, vadabb és szelídebb, slágerré lett dalok és alternatív nóták. A Játékfesztivál vasárnapját az egyik legnépszerűbb magyar zenekar, a Quimby koncertje zárta. A zenekar mögött álló 22 év lenyomata jelent meg a Fő téri színpadon, hiszen a formáció mindenből merített egy kanállal, amit eddig a rajongók megismerhettek a bandától. A zenészek már a késő délutáni órákban hangoltak, megkezdték a beállást. Már a meleg nyári vasárnap délutánján elhangzott néhány Quimby-sláger, felkeltve az érdeklődést az esti, 1,5 órás koncertre. A zenekar frontemberével, Kiss Tiborral mindezt megelőzően beszélgettünk.- 22 év. Fesztiválok, nagykoncertek, jubileumi fellépések, év albuma-díjak, számos slágerré lett dal, rajongók tömege. 22 év hosszú idő egy zenekar életében és talán arra is sarkall, hogy visszatekintsünk az eltelt időszakra. Elégedettek vagytok a zenekar sikereivel?
- Most már pontosan 22 pápai játékfesztiválról hiányoztunk, úgyhogy örülünk, hogy itt lehetünk. Jó, ha egy alkotó soha sem elégedett igazán. Persze vannak olyan pontok, amikor úgy érezzük, sikerült valami klassz dolgot összehozni, egy jó lemez, egy jó dal, de hosszú távon nem baj, ha van egy kis bizsergető nyugtalanság. Hiszen ez a fajta kíváncsiság és nyugtalanság hajtja előre az embert.- Tekintsünk vissza a zenekar korábbi éveire. Talán mondhatjuk, hogy akkor még inkább az underground vonalat erősítettétek, jobbára rétegzenét játszottatok. Mennyire volt tudatos a változás?
- Nem igazán. Az alkotási módszerünk sokkal inkább nyugszanak ösztönös energiákon, ráérzünk, hogy valami jól működik. Inkább a szervezésben lettünk tudatosabbak. Előtte egy káoszbrigád voltunk, úgyhogy ránk is fért egy kis rendezgetés. De a muzsikához, meg az egész szituációhoz való hozzáállás nem változott. Ez a nagy népszerűség minket is meglepett, főleg az, hogy ezt a furcsa és nem feltétlenül könnyen emészthető muzsikát ennyire értékelik. Mert azért ha valaki eljön egy másfél órás koncertre, a slágereken kívül mást is kap, elég sok mindennel játszunk az idegein...és ezért mi hálásak vagyunk, hogy a mi kis torzó figuráinkkal együtt kedvelnek bennünket.- Valóban különleges a Quimby hangzásvilága. Miből merítkeztek?
- Elsősorban a hangszerekből, ami a rendelkezésünkre áll, de ebben benne van a szemeteskuka is és bármi, amivel zajt lehet kelteni. Rengeteget kísérletezünk, hangszerekkel, furcsa hangokkal, de az eszenciát mindig valami adhoc energia, az együttzenélés légköre hozza létre. Nincs ebben olyan erőteljes tudatosság, vannak vázak, szerkezetek, elképzelések és ennek mentén születik meg a zene. - Persze nemcsak a zene, hanem a dalok szövege is változásokon ment át az elmúlt évek során. Ha csak arra gondolunk, hogy a zenekar korai időszakában jobbára angol nyelven születtek a dalok.
- Abban a szűkebb és tágabb környezetben, amelyben élünk, az ott tapasztalt dolgok inspirálnak bennünket. Mikor klubokban, kocsmákban játszottunk, akkor füstösebb, kocsmásabb volt a zenekar. Így vannak a szövegek is, abban az időben jobban érdekelt minket az éjszaka, a budapesti élet, hajtani a lányokat, kergetni a kalandot, akkor ebből a masszából jött össze a szövegeszencia. És most, ahogy haladunk korban előre, most a felnőtt gondolatok, társadalmi problémák is megihletnek. De ez sose egy kitalált dolog. Csak úgy jön.- Például a Kivándorló blues esetében...
- Igen az új daloknak valóban van közéleti érintettségük, de sokan félreértik ezeket a számokat. Megénekeljük a minket körülvevő világ problémáit, de ennek ellenére mi szeretünk Magyarországon élni, szeretjük Budapestet és szeretünk magyarnak lenni. - Merre tart a zenekar? Tervek, feladatok?
- Most a fesztiválszezonba kezdünk bele. Ilyenkor a zenekar ki-be ül a mikrobuszba, járjuk az országot és mindenfelé megrezgetjük a levegőt. Mindenféle népünnepélyeken veszünk részt, amik nagyon hasonlítanak az ősi ünnepekhez, mint annak idején a sámánisztikus ünnepek, ezeket a fesztiválokat leginkább ahhoz hasonlítom. - Itt most egy Játékfesztiválon vagyunk, ahol minden a szórakozásról és a játékról szól. Neked volt kedvenc játékod?
- Persze, a játék egy művész, egy alkotó életében kulcsmotívum. Speciel nekem nagy élmény volt a lego, általában a készjátékok nem kötöttek le. Soha nem tudtam például számítógépes játékokkal játszani, hanem mindig olyanokat kerestem, amikkel lehetett valamit kezdeni. Inkább a kreatív dolgok kötöttek le. Láttuk ezeket a pedálos kiskocsikat. Azonnal beugrott a gyerekkorunk, és emlékszem minden utcában egyetlen gyereknek volt olyan. És mindenki hogy irigyelte, csorgó nyállal ültünk a padon. Még a tulajdonosok nevére is emlékszünk, kiknek volt olyanja...de ezt is megoldottuk, mert fogtuk magunkat, aztán szir-szar anyagokból, deszkából csináltunk gokartokat. Szóval a kreatív energiák, meg a szellem mindig összehozott valami olyasmit, mint amit lehetett kapni a boltban, maximum nem volt olyan szépen lefestve...
- Most már pontosan 22 pápai játékfesztiválról hiányoztunk, úgyhogy örülünk, hogy itt lehetünk. Jó, ha egy alkotó soha sem elégedett igazán. Persze vannak olyan pontok, amikor úgy érezzük, sikerült valami klassz dolgot összehozni, egy jó lemez, egy jó dal, de hosszú távon nem baj, ha van egy kis bizsergető nyugtalanság. Hiszen ez a fajta kíváncsiság és nyugtalanság hajtja előre az embert.- Tekintsünk vissza a zenekar korábbi éveire. Talán mondhatjuk, hogy akkor még inkább az underground vonalat erősítettétek, jobbára rétegzenét játszottatok. Mennyire volt tudatos a változás?
- Nem igazán. Az alkotási módszerünk sokkal inkább nyugszanak ösztönös energiákon, ráérzünk, hogy valami jól működik. Inkább a szervezésben lettünk tudatosabbak. Előtte egy káoszbrigád voltunk, úgyhogy ránk is fért egy kis rendezgetés. De a muzsikához, meg az egész szituációhoz való hozzáállás nem változott. Ez a nagy népszerűség minket is meglepett, főleg az, hogy ezt a furcsa és nem feltétlenül könnyen emészthető muzsikát ennyire értékelik. Mert azért ha valaki eljön egy másfél órás koncertre, a slágereken kívül mást is kap, elég sok mindennel játszunk az idegein...és ezért mi hálásak vagyunk, hogy a mi kis torzó figuráinkkal együtt kedvelnek bennünket.- Valóban különleges a Quimby hangzásvilága. Miből merítkeztek?
- Elsősorban a hangszerekből, ami a rendelkezésünkre áll, de ebben benne van a szemeteskuka is és bármi, amivel zajt lehet kelteni. Rengeteget kísérletezünk, hangszerekkel, furcsa hangokkal, de az eszenciát mindig valami adhoc energia, az együttzenélés légköre hozza létre. Nincs ebben olyan erőteljes tudatosság, vannak vázak, szerkezetek, elképzelések és ennek mentén születik meg a zene. - Persze nemcsak a zene, hanem a dalok szövege is változásokon ment át az elmúlt évek során. Ha csak arra gondolunk, hogy a zenekar korai időszakában jobbára angol nyelven születtek a dalok.
- Abban a szűkebb és tágabb környezetben, amelyben élünk, az ott tapasztalt dolgok inspirálnak bennünket. Mikor klubokban, kocsmákban játszottunk, akkor füstösebb, kocsmásabb volt a zenekar. Így vannak a szövegek is, abban az időben jobban érdekelt minket az éjszaka, a budapesti élet, hajtani a lányokat, kergetni a kalandot, akkor ebből a masszából jött össze a szövegeszencia. És most, ahogy haladunk korban előre, most a felnőtt gondolatok, társadalmi problémák is megihletnek. De ez sose egy kitalált dolog. Csak úgy jön.- Például a Kivándorló blues esetében...
- Igen az új daloknak valóban van közéleti érintettségük, de sokan félreértik ezeket a számokat. Megénekeljük a minket körülvevő világ problémáit, de ennek ellenére mi szeretünk Magyarországon élni, szeretjük Budapestet és szeretünk magyarnak lenni. - Merre tart a zenekar? Tervek, feladatok?
- Most a fesztiválszezonba kezdünk bele. Ilyenkor a zenekar ki-be ül a mikrobuszba, járjuk az országot és mindenfelé megrezgetjük a levegőt. Mindenféle népünnepélyeken veszünk részt, amik nagyon hasonlítanak az ősi ünnepekhez, mint annak idején a sámánisztikus ünnepek, ezeket a fesztiválokat leginkább ahhoz hasonlítom. - Itt most egy Játékfesztiválon vagyunk, ahol minden a szórakozásról és a játékról szól. Neked volt kedvenc játékod?
- Persze, a játék egy művész, egy alkotó életében kulcsmotívum. Speciel nekem nagy élmény volt a lego, általában a készjátékok nem kötöttek le. Soha nem tudtam például számítógépes játékokkal játszani, hanem mindig olyanokat kerestem, amikkel lehetett valamit kezdeni. Inkább a kreatív dolgok kötöttek le. Láttuk ezeket a pedálos kiskocsikat. Azonnal beugrott a gyerekkorunk, és emlékszem minden utcában egyetlen gyereknek volt olyan. És mindenki hogy irigyelte, csorgó nyállal ültünk a padon. Még a tulajdonosok nevére is emlékszünk, kiknek volt olyanja...de ezt is megoldottuk, mert fogtuk magunkat, aztán szir-szar anyagokból, deszkából csináltunk gokartokat. Szóval a kreatív energiák, meg a szellem mindig összehozott valami olyasmit, mint amit lehetett kapni a boltban, maximum nem volt olyan szépen lefestve...
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!