Varró Dániel: „Nincs hanyatlóban a költészet”
2013-04-14 23:24:36 | cikk: pt | fotó: pt |
– A költő nem egy automata. A költészet nem úgy működik, hogy a költőt fent megcsapja az ihlet, majd alul kijön a vers, amivel aztán már semmit sem kell csinálni. Mint minden mesterség, a költészet is tanulást és sok foglalkozást igényel – fogalmazott Varró Dániel József Attila-díjas költő, műfordító, akivel a Pedagógus Művelődési Házban találkozhattak az érdeklődők szombat délután.
A Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ a költészet napjához kapcsolódóan szervezte meg a Játék a szavakkal elnevezésű rendezvényét, amely kézműves foglalkozásokkal, játszóházas programokkal indult. A délután folyamán közel 60 gyerek fordult meg a Pedagógus Művelődési Házban, ahol pedagógusok, önkéntesek iránymutatásával egyebek mellett könyvjelzőket, könyvborítókat, minikönyveket, levélnehezékeket, versillusztrációkat készíthettek, továbbá vers- és képkirakó is várta őket – tudtuk meg Bognárné Novák Ilonától, a JMSZK művelődésszervezőjétől.
A délután programját a Weöres Sándor Általános Iskola 4.B osztályos színjátszói is színesítették, akik különböző életképekbe ágyazott gyerekverseket adtak elő nagy sikert aratva.
Ezt követően kezdődött az író-olvasó találkozó: Varró Dániellel, a rendezvény neves vendégével Tegyi Tibor drámatanár beszélgetett. A diskurzus kezdetekor úgy tűnhetett, egy stand-up comedy jellegű produkcióba csöppentünk, ugyanis a beszélgetésben résztvevő felek közvetlen humora számos vidám pillanatot okozott a közönség köreiben. Ez az őszinte, kötetlen, szellemes és felettébb derűs hangulat végig megmaradt a levegőben, amire ráadásul Varró Dániel rendkívül szórakoztató, jókora adag öniróniája rátett még néhány lapáttal. Természetesen az irodalom és a költészet körül forogtak a gondolatok, szóba került többek között a vendég rímfaragó szárnypróbálgatása, első kötete, vagy éppen a munkamódszere, de egy kicsit a magánéletébe is bepillantást engedett a József Attila-díjas költő.
– A költészet valójában mindig keveseké volt. Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy az iskolában sokat tanított régi, nagy költők a maguk korában celebek voltak, és akkoriban mindenki olvasott verset. Ezzel szemben az igazság az, hogy sohasem mutatkozott elsöprő érdeklődés a költészet iránt. Ismereteim szerint például a Nyugat, a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata is csupán 500 és 1000 közötti példányszámban jelent meg. Tehát ritkán olvastak verset az emberek. Aki pedig olvasott, az nem a kortárs, hanem a régebbi költők verseihez nyúlt – fejtegette hírportálunknak Varró Dániel, majd kérdésünkre kijelentette, meglátása szerint a költészet egyáltalán nincs hanyatlóban.
– Manapság a rádiónak, a tévének, no meg az internetnek köszönhetően az én generációm számára már sokkal több lehetőség kínálkozik arra, hogy eljuttassa verseit az emberekhez. Például a közösségi portálokon is sokan osztanak meg verseket, amikhez rendszeresen érkeznek kommentek és különféle tetszésnyilvánítások. Szóval én nem látom sötéten a költészet helyzetét. Az viszont kétségtelen, hogy egyre kevesebbet olvasnak az emberek – állapította meg a népszerű költő.
Mint mondta, pusztán a költészetből nem lehet megélni, de ebben semmi meglepő sincs, hiszen ez mindig is így volt. Varró Dániel kiemelte, mindenkinek, aki irodalommal foglalkozik, szüksége van valami kiegészítő pénzkeresetre, és véleménye szerint ez így természetes, így van rendjén. Számára például a fordítások, a színházaknak írt dalszövegek jelentik a megélhetéshez és a nyugodt munkához szükséges plusz anyagi hátteret.
De vajon hogyan válhat egy tehetséges ifjú titánból ismert költő? – Nincs biztos recept a költővé váláshoz. Amit őszintén tanácsolni tudok, azt általában nem szokták megfogadni. Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehet megjelentetni a műveinket, mi kell ahhoz, hogy saját könyvünk legyen? Erre a kérdésre az a szomorú válasz, hogy először nem ezzel kellene foglalkozni, hanem azzal, hogy minél jobbat írjanak. Ehhez el kell fogadni az építő kritikákat, ami borzasztó nehéz. Meg kell hallgatni, mit szólnak a verseinkhez mások. A költészetet is tanulni kell, hiszen ez is egy mesterség, amivel sokat kell foglalkozni. Ha az ember jót ír, akkor a hozzáértők, a szerkesztők, a kiadók látják majd, hogy a mű alkalmas a megjelenésre. Persze sokszor a szerencsén is múlik a megjelenés, de egy költőnél rendkívül fontos a tehetség és a munka. A kettő egymás nélkül nem működik. Vannak intuitívabb költők, míg én például nagyon szöszmötölős, „kalapálgatós” vagyok. Haragszom is az ihletre, a múzsára, mert nekem nagyon keveset ad – fűzte hozzá egy mosoly kíséretében Varró Dániel.
A Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ a költészet napjához kapcsolódóan szervezte meg a Játék a szavakkal elnevezésű rendezvényét, amely kézműves foglalkozásokkal, játszóházas programokkal indult. A délután folyamán közel 60 gyerek fordult meg a Pedagógus Művelődési Házban, ahol pedagógusok, önkéntesek iránymutatásával egyebek mellett könyvjelzőket, könyvborítókat, minikönyveket, levélnehezékeket, versillusztrációkat készíthettek, továbbá vers- és képkirakó is várta őket – tudtuk meg Bognárné Novák Ilonától, a JMSZK művelődésszervezőjétől.
A délután programját a Weöres Sándor Általános Iskola 4.B osztályos színjátszói is színesítették, akik különböző életképekbe ágyazott gyerekverseket adtak elő nagy sikert aratva.
Ezt követően kezdődött az író-olvasó találkozó: Varró Dániellel, a rendezvény neves vendégével Tegyi Tibor drámatanár beszélgetett. A diskurzus kezdetekor úgy tűnhetett, egy stand-up comedy jellegű produkcióba csöppentünk, ugyanis a beszélgetésben résztvevő felek közvetlen humora számos vidám pillanatot okozott a közönség köreiben. Ez az őszinte, kötetlen, szellemes és felettébb derűs hangulat végig megmaradt a levegőben, amire ráadásul Varró Dániel rendkívül szórakoztató, jókora adag öniróniája rátett még néhány lapáttal. Természetesen az irodalom és a költészet körül forogtak a gondolatok, szóba került többek között a vendég rímfaragó szárnypróbálgatása, első kötete, vagy éppen a munkamódszere, de egy kicsit a magánéletébe is bepillantást engedett a József Attila-díjas költő.
– A költészet valójában mindig keveseké volt. Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy az iskolában sokat tanított régi, nagy költők a maguk korában celebek voltak, és akkoriban mindenki olvasott verset. Ezzel szemben az igazság az, hogy sohasem mutatkozott elsöprő érdeklődés a költészet iránt. Ismereteim szerint például a Nyugat, a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata is csupán 500 és 1000 közötti példányszámban jelent meg. Tehát ritkán olvastak verset az emberek. Aki pedig olvasott, az nem a kortárs, hanem a régebbi költők verseihez nyúlt – fejtegette hírportálunknak Varró Dániel, majd kérdésünkre kijelentette, meglátása szerint a költészet egyáltalán nincs hanyatlóban.
– Manapság a rádiónak, a tévének, no meg az internetnek köszönhetően az én generációm számára már sokkal több lehetőség kínálkozik arra, hogy eljuttassa verseit az emberekhez. Például a közösségi portálokon is sokan osztanak meg verseket, amikhez rendszeresen érkeznek kommentek és különféle tetszésnyilvánítások. Szóval én nem látom sötéten a költészet helyzetét. Az viszont kétségtelen, hogy egyre kevesebbet olvasnak az emberek – állapította meg a népszerű költő.
Mint mondta, pusztán a költészetből nem lehet megélni, de ebben semmi meglepő sincs, hiszen ez mindig is így volt. Varró Dániel kiemelte, mindenkinek, aki irodalommal foglalkozik, szüksége van valami kiegészítő pénzkeresetre, és véleménye szerint ez így természetes, így van rendjén. Számára például a fordítások, a színházaknak írt dalszövegek jelentik a megélhetéshez és a nyugodt munkához szükséges plusz anyagi hátteret.
De vajon hogyan válhat egy tehetséges ifjú titánból ismert költő? – Nincs biztos recept a költővé váláshoz. Amit őszintén tanácsolni tudok, azt általában nem szokták megfogadni. Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehet megjelentetni a műveinket, mi kell ahhoz, hogy saját könyvünk legyen? Erre a kérdésre az a szomorú válasz, hogy először nem ezzel kellene foglalkozni, hanem azzal, hogy minél jobbat írjanak. Ehhez el kell fogadni az építő kritikákat, ami borzasztó nehéz. Meg kell hallgatni, mit szólnak a verseinkhez mások. A költészetet is tanulni kell, hiszen ez is egy mesterség, amivel sokat kell foglalkozni. Ha az ember jót ír, akkor a hozzáértők, a szerkesztők, a kiadók látják majd, hogy a mű alkalmas a megjelenésre. Persze sokszor a szerencsén is múlik a megjelenés, de egy költőnél rendkívül fontos a tehetség és a munka. A kettő egymás nélkül nem működik. Vannak intuitívabb költők, míg én például nagyon szöszmötölős, „kalapálgatós” vagyok. Haragszom is az ihletre, a múzsára, mert nekem nagyon keveset ad – fűzte hozzá egy mosoly kíséretében Varró Dániel.
Képek:
Címkék:
a költészet napja
| Varró Dániel
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!