...mert hisszük, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek...
Megemlékezés a doni katasztrófáról
2010-01-17 19:04:46 | cikk: Babos Petra | fotó: Babos Petra |
Ma fél 12-kor kezdődött az Eszterházy úti második világháborús emlékműnél az az ünnepség, amelyen a doni áttörés áldozatairól emlékeztek meg a megjelentek, köztük dr. Kovács Zoltán polgármester, Áldozó Tamás alpolgármester, dr. Kontrát Károly országgyűlési képviselő, Domonkos Miklós ezredes, a Pápai Bázisrepülőtér parancsnoka, Frederick Heden, a HAW (Nehéz Légiszállító Ezred) parancsnokhelyettese, a képviselő-testület több tagja, továbbá az áldozatok hozzátartozói, rokonok.
Dóczi Barna szavalata majd Kossuth Gergő éneke után Venczel Csaba önkormányzati képviselő emlékbeszédét hallhatták a jelenlevők, aki elmondta, hogy a doni területen, Voronyezs és Bjelgorod megyékben volt a hadszíntér, három doni hídfőcsatában küzdöttek a szembenálló felek, Korotojaknál, Sztorozsevojénél és Urivnál, a Don kanyarban, mintegy kétszáz km hosszan rendezkedett be. Hitler karácsonykor átiratban fordult Horthy kormányzóhoz, hogy rendelje el a magyar alakulatoknak a merev védelmet. Sem kitérő védelemre, sem szükség szerinti elszakadásra, visszavonulásra nem volt lehetőség.
Emellett 1943. január 12.-én délelőtt 10 órakor, Uriv térségében egy órás tüzérségi előkészítést követően elindult a szovjet gyalogsági roham.
Hadseregünk a mínusz 35-40 fokos hidegben napokig vívta kétségbeesett, katonailag elképesztően egyenlőtlen küzdelmét, és a több héten át tartó gyötrelmes, súlyos utóvédharcot.
A magyar alakulatok nem kaptak támogatást a német csapatoktól, nem engedélyezték számukra a visszavonulást, a menekülő német egységek fedezetnek, ágyútölteléknek használták a magyar katonákat. Az alakulatok kitartottak állásaikban, megtették, ami tőlük tellett, de a megfelelő elhárító fegyverek hiányában, a páncélosok elleni szinte puszta kézzel való küzdelemben eleve kudarcra voltak ítélve. Ennek ellenére, ugyanúgy, ahogyan apáik helytálltak Doberdó, Piave poklában, tették ezt a 2. magyar hadsereg katonái is. A doni áttöréskor feketéllett a föld a halottaktól, eltemetni sem tudták őket a fagyott földbe. Tavasszal, amint kiengedett az idő, a környékbeliek heteken át ásták a sírokat. A véd állások és árkok sírgödrökké váltak. Az elhunytak földi maradványait tárja elénk még 67 év után is a könyörtelen természet, mint például Liszki falu határában, ahol pár esztendeje két magyar katona holttestének maradványait találták meg, és ahonnan azóta is folyamatosan mossa ki a folyó honfitársaink földi maradványait és személyes használati eszközeit. Rájuk is gondolva emlékezzünk a több száz pápai áldozatra.
Rájuk, és a többi hős katonára, munkaszolgálatosra emlékeztek ma, pápai utódok, katonák, ifjak és veteránok, rokonok és hozzátartozók, városunk múltjáért, jelenéért és jövőéért felelős polgárok.
Emlékezünk és emlékeinkkel éltetjük őket, mert hisszük, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek.
A program végén a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit és mécseseit a II. világháborús emlékműnél.
Dóczi Barna szavalata majd Kossuth Gergő éneke után Venczel Csaba önkormányzati képviselő emlékbeszédét hallhatták a jelenlevők, aki elmondta, hogy a doni területen, Voronyezs és Bjelgorod megyékben volt a hadszíntér, három doni hídfőcsatában küzdöttek a szembenálló felek, Korotojaknál, Sztorozsevojénél és Urivnál, a Don kanyarban, mintegy kétszáz km hosszan rendezkedett be. Hitler karácsonykor átiratban fordult Horthy kormányzóhoz, hogy rendelje el a magyar alakulatoknak a merev védelmet. Sem kitérő védelemre, sem szükség szerinti elszakadásra, visszavonulásra nem volt lehetőség.
Emellett 1943. január 12.-én délelőtt 10 órakor, Uriv térségében egy órás tüzérségi előkészítést követően elindult a szovjet gyalogsági roham.
Hadseregünk a mínusz 35-40 fokos hidegben napokig vívta kétségbeesett, katonailag elképesztően egyenlőtlen küzdelmét, és a több héten át tartó gyötrelmes, súlyos utóvédharcot.
A magyar alakulatok nem kaptak támogatást a német csapatoktól, nem engedélyezték számukra a visszavonulást, a menekülő német egységek fedezetnek, ágyútölteléknek használták a magyar katonákat. Az alakulatok kitartottak állásaikban, megtették, ami tőlük tellett, de a megfelelő elhárító fegyverek hiányában, a páncélosok elleni szinte puszta kézzel való küzdelemben eleve kudarcra voltak ítélve. Ennek ellenére, ugyanúgy, ahogyan apáik helytálltak Doberdó, Piave poklában, tették ezt a 2. magyar hadsereg katonái is. A doni áttöréskor feketéllett a föld a halottaktól, eltemetni sem tudták őket a fagyott földbe. Tavasszal, amint kiengedett az idő, a környékbeliek heteken át ásták a sírokat. A véd állások és árkok sírgödrökké váltak. Az elhunytak földi maradványait tárja elénk még 67 év után is a könyörtelen természet, mint például Liszki falu határában, ahol pár esztendeje két magyar katona holttestének maradványait találták meg, és ahonnan azóta is folyamatosan mossa ki a folyó honfitársaink földi maradványait és személyes használati eszközeit. Rájuk is gondolva emlékezzünk a több száz pápai áldozatra.
Rájuk, és a többi hős katonára, munkaszolgálatosra emlékeztek ma, pápai utódok, katonák, ifjak és veteránok, rokonok és hozzátartozók, városunk múltjáért, jelenéért és jövőéért felelős polgárok.
Emlékezünk és emlékeinkkel éltetjük őket, mert hisszük, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek.
A program végén a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit és mécseseit a II. világháborús emlékműnél.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!