Gengszterek fogadója – Bűnös élvezet a Tarczy-bérletben
2013-03-13 20:46:56 | cikk: pt | fotó: pt |
Szögre akaszthatja-e egy vérbeli gengszter a pisztolyát és fekete símaszkját, hogy aztán a társadalmi normákba beilleszkedve, legális üzleten alapuló tevékenységgel keresse meg a kenyérre valót? Erre a kérdésre keresi a választ a Bivaly-szuflé című tragikomédia, melyet a Tarczy-bérlet keretein belül láthatott a közönség a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ színháztermében kedden este.
A történet valahol a képzeletbeli ukrán-osztrák határon játszódik napjainkban. Miután négy gengszter végrehajtja a nagy balhét, egy kis falu határában lévő elhagyatott, felújításra váró egykori fogadóban kénytelenek meghúzódni egymillió euróval gazdagabban. Egyiküknek fel kell épülnie súlyos sérüléséből, a banda feje pedig a vendéglő nyújtotta lehetőséget látva elérkezettnek érzi az időt, hogy a bűnözői létet hátrahagyva új életet kezdjen. Persze egy alvilági figura számára a tiszta lappal való újrakezdés nem éppen könnyű feladat.
Az eredeti és ötletes alapsztori a dán filmművészet egyik kiemelkedő író-rendezőjének, Anders Thomas Jensennek köszönhető, aki 2000-ben forgatott remek filmet a történetből. A hazai mozikba kissé megkésve, 2008-ban érkezett meg a Gengszterek fogadója címre keresztelt alkotás, és a Bivaly-szuflé írója, Parti Nagy Lajos bevallottan merített a dán eredetiből. A cselekményen és a karaktereken természetesen történtek kisebb-nagyobb változtatások a magyar, színpadi átiratban, ami összességében méltó utódja lett a filmes alapanyagnak.
A kétfelvonásos Bivaly-szuflét öt színész kelti életre a Jászai Mari Színház előadásában: a hazai mozgóképes világ legendás párosa, Scherer Péter és Mucsi Zoltán, továbbá Katona László, Kovács Krisztián, valamint az öt (!) eltérő szerepben brillírozó Horváth Lajos Ottó.
Az eseményeket leginkább a bűnbanda vezetője, Pepets (Scherer) irányítja, ő az, akiben megfogan a jó útra térés gondolata, majd pedig a tettek mezejére lép a nagy cél megvalósítása érdekében. Pepets karaktere remekül felépített, nála tökéletesen nyomon követhető a személyiségfejlődés, neki valóban elhisszük, hogy elege lett a gengszterkedésből. A többiek, a sérülést elszenvedő alkoholista Kapauer (Mucsi), illetve a homoszexuális szerelmespárt alakító Macila (Katona) és Kiscián (Kovács) inkább csak sodródik az árral, a motivációik olykor homályosak. (Egyébként külön piros pont jár a Mucsi és Scherer Kapa-Pepe duóját idéző Pepets, illetve Kapauer névválasztásért.)
Idővel a színdarab megismerkedtet minket mind a négy rosszfiú múltjával, problémáival, ezáltal élővé, egyre inkább emberközelibbé válnak a figurák, egyúttal súlyos társadalmi kérdéskörök is felszínre kerülnek. A Bivaly-szuflé erős drámai vonásait nagyszerűen ellensúlyozza a színpadon végig jelenlévő fekete komédia és az abszurdba hajló humor. Parti Nagy Lajos szlenggel, argóval, no meg a zsánerből adódóan szükségszerű trágársággal átitatott szellemes dialógusai számos vidám pillanatot eredményeznek.
A színészek mindannyian kifogástalan teljesítményt nyújtanak – egy két dühkitörés élményszámba megy –, mégis kiemelném Horváth Lajos Ottót, aki ugyan mellékszerepekben tűnik „csak” fel, de a bogaras öregasszonytól kezdve a korrupt polgármesteren keresztül egészen a rideg maffiafőnökig bezárólag egyaránt emlékezeteset alakít.
A Bivaly-szuflé messze túlnő az ismert kommersz gengsztertörténeteken, hiszen feltárja a hivatásos banditák emberi oldalát és lelki világát, miközben tragikomikus hangulatban kínál bűnös színházi élvezetet a közönségnek.
A történet valahol a képzeletbeli ukrán-osztrák határon játszódik napjainkban. Miután négy gengszter végrehajtja a nagy balhét, egy kis falu határában lévő elhagyatott, felújításra váró egykori fogadóban kénytelenek meghúzódni egymillió euróval gazdagabban. Egyiküknek fel kell épülnie súlyos sérüléséből, a banda feje pedig a vendéglő nyújtotta lehetőséget látva elérkezettnek érzi az időt, hogy a bűnözői létet hátrahagyva új életet kezdjen. Persze egy alvilági figura számára a tiszta lappal való újrakezdés nem éppen könnyű feladat.
Az eredeti és ötletes alapsztori a dán filmművészet egyik kiemelkedő író-rendezőjének, Anders Thomas Jensennek köszönhető, aki 2000-ben forgatott remek filmet a történetből. A hazai mozikba kissé megkésve, 2008-ban érkezett meg a Gengszterek fogadója címre keresztelt alkotás, és a Bivaly-szuflé írója, Parti Nagy Lajos bevallottan merített a dán eredetiből. A cselekményen és a karaktereken természetesen történtek kisebb-nagyobb változtatások a magyar, színpadi átiratban, ami összességében méltó utódja lett a filmes alapanyagnak.
A kétfelvonásos Bivaly-szuflét öt színész kelti életre a Jászai Mari Színház előadásában: a hazai mozgóképes világ legendás párosa, Scherer Péter és Mucsi Zoltán, továbbá Katona László, Kovács Krisztián, valamint az öt (!) eltérő szerepben brillírozó Horváth Lajos Ottó.
Az eseményeket leginkább a bűnbanda vezetője, Pepets (Scherer) irányítja, ő az, akiben megfogan a jó útra térés gondolata, majd pedig a tettek mezejére lép a nagy cél megvalósítása érdekében. Pepets karaktere remekül felépített, nála tökéletesen nyomon követhető a személyiségfejlődés, neki valóban elhisszük, hogy elege lett a gengszterkedésből. A többiek, a sérülést elszenvedő alkoholista Kapauer (Mucsi), illetve a homoszexuális szerelmespárt alakító Macila (Katona) és Kiscián (Kovács) inkább csak sodródik az árral, a motivációik olykor homályosak. (Egyébként külön piros pont jár a Mucsi és Scherer Kapa-Pepe duóját idéző Pepets, illetve Kapauer névválasztásért.)
Idővel a színdarab megismerkedtet minket mind a négy rosszfiú múltjával, problémáival, ezáltal élővé, egyre inkább emberközelibbé válnak a figurák, egyúttal súlyos társadalmi kérdéskörök is felszínre kerülnek. A Bivaly-szuflé erős drámai vonásait nagyszerűen ellensúlyozza a színpadon végig jelenlévő fekete komédia és az abszurdba hajló humor. Parti Nagy Lajos szlenggel, argóval, no meg a zsánerből adódóan szükségszerű trágársággal átitatott szellemes dialógusai számos vidám pillanatot eredményeznek.
A színészek mindannyian kifogástalan teljesítményt nyújtanak – egy két dühkitörés élményszámba megy –, mégis kiemelném Horváth Lajos Ottót, aki ugyan mellékszerepekben tűnik „csak” fel, de a bogaras öregasszonytól kezdve a korrupt polgármesteren keresztül egészen a rideg maffiafőnökig bezárólag egyaránt emlékezeteset alakít.
A Bivaly-szuflé messze túlnő az ismert kommersz gengsztertörténeteken, hiszen feltárja a hivatásos banditák emberi oldalát és lelki világát, miközben tragikomikus hangulatban kínál bűnös színházi élvezetet a közönségnek.
Képek:
Címkék:
tragikomédia
| Tarczy-bérlet
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!